l\

1K

8*' é

C7U

\V. K.,

_ *P»Q 1-, r<ıAKf4 I' V -Q 4. I __:

§ ım „`\qA .,„.

wı „~` ~«„-.„,.~

, ._„A

\ Dııi:».

LEÓN' `.. ı.„„

Pñfillfill. Amm- _) - NAVARRA 'Í °“ .

.

I AA ERAINE„ KıRALYsAn

A. .

A

:ZUKA

....`.

`},'gum

N

Nonväsı„.».

`.`_)__

IA

' R .fı

81-W

A

zıı .--:„,r"

č I _ z. \ \J ANG L ı A B 5 \_ * _ -fm J - L

Iă lfl K

\ı ' "= '~„\ ` Nýı: , '. \ .\ f - Aı '~.

K ,\o*`» 'Q \§1 ıı -

/„

_ ×ı'Y.“““

lv -'“<»:Ü

0O»_-fišf,,.ı'*"l .n„

A u n _ff.`Š'5Dmm'|vuni““ /RK

„zzzzzz-A z„.. .

m“mˇt:" :II-` LENûY.EL" ORSZT R H„if 33"" .sk \ `-A„.„. . (S: _ _ _

/ =„...,* ~%Z'*7„vNL`§-<~"„'\ ~" f`/ `\'“"°I “.f'-.-,.ı.z\_3,z>.„. v~ .;*;( 0 ı

(ı.„, _,` , , , ALBUM .ıi„»\Q.

\:W

G'“"oz

„___;(_| E s A s ZA R s A E | ..„;„-rf->-~_ J, Y §} .\ ,MAGY-An,- Ark* A-- TA` `ˇ\z=~„, Í„Q ...ı.„.. »\zAL:án-.„„ Űüfiaj-\,_ ki*a I l -_.- . ASZTILIAI 'I-~4 Ann \A \:.`- . \. ~ 1 . xx* 'W"( Kın. .-- J? \- 404 \1:çeL_`,Í*.„zz„- ' ıınu-_DııAı K- ( 2\ 1 . _ _ _ „z/,, \_L W)-~z -~~ °~«~=»=~« O A:

Áll. W! AEÁP-»_ \_ ~ „.„..„ z

Í „z „.z H*, f "Ím z

4

/P ;-uzw.-, Ú _ \\L\` , _ _fi.'„Vd. .-

ua'/ı.-ı'ıı 0 0 I

*P Ű van-„W.\) J.wzı//

'W°/r

„_`>,.Q.. “z

AXN?

/ >

0 /4 f

8

0

Í /_~ (D4 1

Ü M

'lııııfk

„:.„-„

8

,.,_,.,.ı-`

` O 'zs1“"8.\

' A- .Kuncz bá.

8 .„.,..... “M . `

S19* UÍÉ' 'Í E

~ .A

f ,-A

ff? .__~ı\ . fffıvA \ \§ mz-

. - 0

, __. « (1194

4.ıı\s,

E .Í

L.. »... Í\

„/\L°.'& /'*f b -\/“ˇ "`.Az

.__.-„_. fz„9%.

'VaA

*° _/ (3-Ű 3 1- > f I

ül.”::\c.ıPE“`_. _

_-\f«~\

\

O 1V41

3,* \,...«„„.. A...-_Q2.,„....„/` -„ˇ _. \ - .;z-1. ",-fõzz,4\ _ „ «\_`}`:É_,í{ fi(;,. „ _] M z

_;,%__`J .`/' \”:;:_š /.J _ :Auf-láA- 4. ~ , w. / „ - „`ıf.`.v[fl- f 4 ,ıRszAE_/\\$°» _ .„„~„H„1 „ızz ^z„ _ -»K 0_„§z.„<:ı...„„. | É \\ nm . \ ,,

--.. `-F.-.__; s 0 .gé' 'ı ` ` F I Ivıın ııg-Zıbııâj

"ˇ”'\ õnüııA)*" .AH-`..`_.--ff

\\ı'-Jýsiıııı zfırfz-rc,\;-`.f: _.`_,`_(` . uı~.;ı-_ 5_ Aıxz.-.ı A„.» 1.,. ,,,,,,,'-/ vı AuıuK _ ,- “É-Lıfl

I .~._..„.z„„e~ I N S _z -» z 'z;«~ `.`,;_„-f ' L1 S \ A/ „“v\`6f`“×

*XG R1 Í - 0 M z. uK TÍÉ..1 -S-L:_L0`L5 / 1_\<zz„.„„„. .S „„°""' $$

` ...Í f <ı\^Ü\`“ Í \

. 4 `1U5-._57_u\.Í^N^

8 -.„„

~f'ı. 0 D A » °zzfzzz :~. .zz f `

' E \^ 2 / \ \, L - _/ ` ` `/.- ıv /1

z E.-`_ ARAaıA

! - \~-„I .z-„~`

~ « ~« « A \ ııınııırıııııııııız.ı.ı„=„nııızzızı :wu-

A ./„D ffEURÓPA A 11. szAzAD VEGEN

\ ıv'\ __

s'L"^°LSÜWR

Yrtmslh

` w** 0 0 5 z TRĂK Q fš

§ ””o '\, uno: /Q “Enci _-`12l\<.fˇ` „,;„„.ı euzããıššznraznı~, GSEE ` - _ _ D zzzny_ „F 2:; ° _ „„„.` _ : flué `u

Q 'V *Ü K0 mm- um I"'ı:ı„ v-'seãçzug Hosoıı ayar nam* Ova:

szpzzn Néma óbuda .HowÍPun_„zm„ı\mu _ PH'

ıııııunyhzı .zirı Fâhëwm- 3"*

km _.._ ,.QE 0 “ˇ .I J

<z5 “ J<_Í- \ () ' A IA

L* SP „«*° 0 F E

J`wv

-Ă A7'ÖQ \'Ă'

Ă'\, ,`+ _M_"L5N.`-'F,

HČwÁfé-\-_ §_rRofM

.\>ˇ ,AÍ

>" -

__2,1

a°

Z_ I

\x-___.ifmI \_0OJ?.' I

_0_

__,.ĂOn_Oun2*+„,,,_

'-'/`ın''OŠ-N N0_' //.Í-. >-,„»A0_ zz- _ˇ ,_ ._...z°ã„«ı>s

KARINTI A R09” ıı(::raın.v„„,Vcısver TmunyZuınvar%

~41 Sflınugyvcı WK010" Tnlncı Kumcscı

Q Szeızıaru IPecsvnraã

ı sumQ- ,... zugm: ms .auarug„*W sumnıuvuz

'Í Pgısege vmkovcır ıauu,VJ LAVON `°"°» szsnzfis

1/02HORVATOR

5201:!!

5 Z A 5 \ AO S 1

zum ,_, ~1 geriebeıvcr

II fllcüz1fu„ sızqızız

f Az U. [ É

`LENGYELOR

L.-._zTRALv ı D E K-Í„nv

`dlI

s„õ

S'lDl

!ılı0l\Y

vér

"3'Ő° séf:ı

Su:zgı

éswz:

A \

O: co „ szaÜ A4.4' Aıáa

MAGYARORSZÁG A 12. szÁzAD

Sz4'G. 1 ı

.Í+Í

"~./'s z A s_z O K

ungvbr. .. üjvúr ._Ű°"'°' 0 ızem ııeıı

5%, ıımuc

Egız- smızuıız

Dfihru

Sıennonb0A n ıı `Č_\AÜ

Kiírıíı

' ııufáne. Arad

Escıııcmı. _ ~zz.,,Dfosnumns nmuˇăr

O1z«"* „U9 ˇ

41%:

vi V el

liınflvy KrciwKe" ıl Nurum) Orsuvıı

vE§ÉN

1,4

` 530 ('4-4: '\_ ,ps J” `*. 2'

4*) "\ 46Sorsmın 0 '

ı 4_ I

1: sıuıfmär \0 ıı

. \ 4B-mu ,Ű/MN Ke.ııes ' `. 0

F4? Duncan (Várna 00'- .ıušumúı /T

ımnu. ı

E R D E L YŠ/

_/

-JHa/Ű/r3 1

mıêwhz \"(\z_\k

slbd , Fızl- <-`5zoK , .WR . *O5“/./ " \.\.ı A

/ııır' \\<.

I/ Sı el5,, O ° *

7 ur-fl'°ˇ` uı C f_ Q?~ z./R

.Vı°'d Bflfcms

csAsz`ÁRsÁE

ˇ (SHAVASAlFŰLD\0§\\

I v*Š LÁCHOK

.„.

.~ı.uz.zvÍ um mz mm. ımnıuu

Készült a Magyar ll/lillennium alkalmábóla Nemzeti Kulturális Orökség Minlsztériumának

támogatásával

Makk Ferenc

A TIZENKETTEDIKSZÁZAD

TÖRTÉNETE

E“Jl'B!'„'%

SorozarszeıkesztõSZVÁK GYULA

\„.16l`\.i` `.-*

.\:ı: i`.'ëM,\, ._ mill|0.j

l.ELT-r.ı.U.\üıı'nÍs

O Makk Ferenc. 2000

@ Pannonlca Kiadó. 2000© Szvák Gyula cdiloı. 2000

ELŐSZÓ

E könyv Magyarország 12. századi történetével foglalkozik, egész pon-tosan az 1095 és az 1196 közötti magyar históriával. A művelt nagykö-zönség számára sem tartozik a 12. század a jól ismert korszakok közé.Általában meglehetõsen keveset tudnak róla, ami nem is csoda. hiszena középiskolai tankönyvekben alig egy»két oldalon van róla szó. Azegész évszázad éppen ezért érdektelen és szürke korszaknak tűnik.Szakmai körökben is elterjedt az a vélemény, amely a 12. századot amagyar történelem Iegjellegtelenebb korának minősíti. Ebben az eléggékedvezőtlen ítéletalkotásban nagy szerepe van annak, hogy a 12. szá-zadban valóban nem játszódtak le olyan látványos események, mintamilyenek a ll. században az államalapítás, a keresztény térítés, a po-gánylázadások és a keleti inváziók voltak, vagy amilyeneknek. egyebekmellett. a 13. században az Aranybulla-mozgalmak, a tatárjárás és azoligarchák harcai bizonyultak.

Könyvünkben a 12. század históriáját a források alapján a kronoló-gia láncáta fűzve és széles nemzetközi hátteret íelvázolva tárgyaljuk. Emű alapvetően politikalörténeti munka, minthogy középpontban abelpolitikai események és a külkapcsolatok változásai állanak. Megfele-lõ mértékben utalunk azonban a meghatározó és lényeges gazdasági,társadalmi és kulturális jelenségekre, folyamatokra. Esetenként pedigigyekeztünk megrajzolni egy-egy uralkodó emberi arculatának. jellemé-nek érdekes és sajátos vonásait is. Reméljük, könyvünk segítségével sı»kerül bizonyítanunk, hogy ez az évszázad középkori történelmünk fon-tos és eseménydús - vagyis egyáltalán nem jellegtelen - korszaka volt.

5

É V Í ELŐSZÓ W M

amelyben igen jelentõs folyamatok, nagy hatású változások mentekvégbe az ország, a magyar társadalom életében. Ugyanakkor a királyságnemzetközi kapcsolataiban is tartalmas, színes, fordulatokban gazdagtörténések zajlottak le végig e század során.

Érdemes tehát önmagáért is megismerni e századot, meg azért is,mert enélkül nem érthetõk meg igazán jol a 13. század eseményei, fo-lyamatai sem.

KÖNYVES i<ÁLi\/LÁN KORA

Kálmán, a király - Álmos, a herceg Az 1095 nyarán, élete de-' lén meghalt l. László ki-rálynak (1077-1095) fiúgyermekeı nem voltak, csak leányai, így a trón-betöltés szempontjából bátyjának, l. Gézának (107/1 1077) elsõ házas-ságából származó fiai: Kálmán és Álmos johettek szóba. A trónutódláskérdését ~ úgy tetszik - már maga László rendezte élete utolsó éveiben.Hiszen amikor Géza fiatalabbik fiát, Álmost 1091-ben egy zárai oklevélszerint Horvátország kiıályává tette, az idõsebbik fiút, Kálmán! pedigpapi pályára adta, voltaképpen saját királyi hatalmának utódlásábanfoglalt állást. Szerte Európában megfigyelhető ugyanis az a gyakorlat,hogy a hatalomból kiszorítani szándékolt, az utódlás szempontjából„felesleges” fiút papi pályára adják vagy kényszerítik.

Nem könnyű arra feleletel találni, hogy László miért az öcsöt része-sítetie előnyben bátyjával szemben. Jószerével csak találgatásokra va-gyunk utalva. lgaz, a magyar krónika Kálmánt torzszülöttként mutatjabe (,,testalkatára nézve hitvány volt, de ravasz és tanulékony, borzas,szõros, vaksi, púpos, sánta volt, es selypitett"), de alapos a gyanú, hogyez késõbbi, tudatos és erös torzítás eredménye. Az azonban, hogy lász-ló Kálmán és Álmos közti választásában valamilyen módon bizonyosalkalmassági szempont szerepet játszott, aligha vonható kétségbe. Adélceg katona és kiváló harcos László szívéhez kózelebb állhatott a ha-sonló erényekkel rendelkezõ Álmos, mint a fegyverek helyett inkábbkönyvet forgató Kálmán. Ehhez a két testvér jellemélıen és külsõ meg-

7

Q KÖNWES i<ıiLMÁN KORA

jeleiıésében fellelhető erös különhséghez lászló részéről politikai meg-fontolások is járulhattak.

Lásfló élete vége felé- az 1090-es évek elején - jó viszony kiépítéséretörekedett a Német-római Császársággal, s ami ezzel együtt járt: lazí-tott Magyarország és a reformpápaság kapcsolatain_ sör eljutott az el-lenpápa elismeréséig. lászló minden bizonnyal nem kis megelégedett-séggel tapasztalta, hogy az uralkodásra kiszemelt Álmos császárpártipolitikája követõjének mutatkozik. Ugyanakkor a hatalomból való eltá-volítás célzatával pappá szentelt Kálmán szükségszerűen az egyházikorökkel (és végsõ fokon a pápasággal) lépett szoros kapcsolatra. Nyil-vánvalóan László elótt nem maradt rejtve, hogy Odilo francia apát ré-vén, aki 1091-ben pápai követként járt Magyarországon, Kálmán ossze-köttetésben állt ll. Orbánnal, akiről közismert volt: elszántan fárado-zott Vll. Gergely pápa (1073-1035) céljainak megvalósításán. Orbánpápa 1058. március 12-én, megválasztása napján tudatosan vallottamagát németországi híveinek követei elõtt Gergely utódának: ,Min-denben követni akarom nyomait: visszautasítom azt, amit õ visszauta-sírott, elítélem azt, amit õ elítélt, szeretem azt, amit õ szeretett; meg-erősítem és helyeslem azt, amit 6 igaznak ítélt." Kezdettõl fogva egészpápasága (1086-1099) alatt nagy ambícióval folytatta a küzdelmet IV.Henrik (1056-1106) német császár ellen.

Kálmán azonban végül is nem fogadta el László döntését, s 1095 ta-vaszán Lengyelországba távozott. Ez lett a Kálmán és Álmos köztitrónviszály nyitánya. A forrásokból nem állapítható meg, hogyan zaj-lott le a harc a királyi hatalomért. Valószínű, hogy László már halottvolt, amikor hívei buzdítására Kálmán hazatért Lengyelországból. Deaz uralkodó elit már ezt megelőzően két csoportra, két „pártra” sza-kadt: az egyik csoportosulás Kálmán, a másik Álmos ügyét karolta fel.A késõbbi krónikások véleménye is megoszlott, amikor arról kellettnyilatkozniuk, hogy miért és miként dólt el a hatalom kérdése.

Olvasható a magyar krónikában olyan beállítás, amely Álmosnakkedvez. Eszerint „Szent lászló pedig úgy rendelkezett, hogy utána Ál-mos uralkodjék. Ö azonban őszinte egyenességtõl vezettetve annyiratisztelte Kálmánt, a testvérét, hogy átadta neki az ország koronáját,mivel úgy vélte: az elsõsziilöttség jogán amazt [ti. Kálmánt] illeti meg.”

T

Kálmán. a király -- Álmos. a herceg û

E felfogás alapján Kálmán csupán lásfló jelöltjének, Álmosnak a jóvol-tából lett király. Ez a nézet egyébként különösen alkalmas volt arra,hogy a későbbiekben Álmos utódainak (ll. Bélának és ll. Cézának) jo-gát a koronához elméletileg is nıegvédelmezze a tróiikövetelõ Boriszherceggel szemben, aki - magát Kálmán fiának tartva - igényt formáltaz atyai örökségre. Egy másik krónikás - Kálmán érdekeit képviselve - akövetkezőképpen fogalmaz' lászló ,egri püspöknek akarta megtenni[ti. Kálrnántj, Ennek hallatára az még azon éjjel eltávozott Lengyelor-szágba... [A király pedig] összehíván fõembereit, koveteket küldöttKálmánhoz.... hogy térjen vissza Magyarországra." Ez a híradás csakúgy értelmezhető, hogy László azért hívatta haza Kálmánt, mert õt kí»vánta utódának jelölni. De van a krónikás hagyományban egy harma-dik állásfoglalás is. Ez azt tartalmazza, hogy „ez a Kálmán, amintmondják, váradi püspök volt, de miután testvérei... elötte meghaltak,pápai engedéllyel uralkodásra kényszerült". Ez a krónikaszcrzó tehátLásflónak semmiféle szerepet nem tulajdonit a trónutódlásban. Álmostpedig - Lampert (László öccse) fiának téve meg - messze elkülöníti a le-hetséges trónörökösök közül azáltal, hogy nem Kálmán testvéreként,hanem csak unokatestvéreként szcrepelteti.

Az bizton megállapitható, hogy Kálmán és Álmos elsõ trónharca bé-kés eszközökkel zajlott, katonai konfliktusröl a források nem szólnak.lly formán külsõ hatalmak fegyveres beavatkozására sem került sor,mivel külföldi támogatást egyik fél sem vett igénybe. Ez azzal is össze-függésben állhatott, hogy a riválisok szövetségesei az adott időszakbansaját kedvezőtlen helyzetük miatt nem is nyújthattak volna érdemi ka»tonai segitséget. Álmos legfõbb szövetségese. IV. Henrik német császár- 1094 és 1097 között Észak-Itáliában ellenségeitõl bckerítvc - maga isÁlmostól várt támogatást. Ugyanakkor a lengyel uralkodót, WladyslawHermant (1079-1102), akire Kálmán - éppen korábbi útja miatt- szá-míthatott volna. a cseh»|engyel konfliktus kötötte le. lly módon vi-szont a korona sorsának alakulása a belsö erõviszonyoktól függött. Avégeredménybõl, abból ugyanis, hogy » majdnem egyéves tronviszályután V 1096-ban Kálmán és nem Álmos lett a koronás király, csak egykövetkeztetés adódik: az uralkodó osztály többsége »- az egyházi és a vi-lági elõkelõk nagyobb része - lászló kívánsága ellenére is fokozatosan

7

@ KoNYvEs KÁi.MÁN KORAKálmán mellett sorakozott fel. Az erőviszonyok tehát Kálmán fölényétbiztosították, ezért Álmos engedni kényszerült: lemondott trónigényé-ről, egyúttal a horvát koronáról is, cserébe viszont az ország területé-nek egyharmadára kiterjedő hercegséget (dukátust) kérte. Kálmán elfogadta a kompromisszumos alkut, erre késztette õt az, hogy Álmos egy-általán nem elhanyagolható erõt tudhatott maga mögött. Az egyezségszerint 1096 tavaszán - miként a krónika írja - ,,Kálmánt... megkom-názták. és õ teljesen átadta Álmos hercegnek a dukátust”.

A Magyar Királyság belsõ hatalmi viszonyainak elrendezõdése iránta Német Birodalom és a pápaság is nagy érdeklődést tanúsított. Koráb-bi kapcsolatainak megfelelõen -- Kálmán megkoronázása után - a pápaaz új magyar királyhoz, a német uralkodó pedig a dukátus urához for-dult levélben. ll. Orbán levele 1096. július 27-én kelt francia földön,ahol Odilo apát révén értesülhetett a magyarországi eseményekről. Apápa egyáltalán nem titkolta őszinte elégedettséget amiatt, hogy Ma-gyarország királya a tudós és a kánonjogban képzett Kálmán lett:„Nem kis örömmel örvendeztünk, hallva, hogy Nagyságod a mindenha-tó Isten rendelésébõl Magyarország kormányzására emelkedett. Mertelmondotta nekünk tisztelendõ fiunk, Odilo, Szent Egyed apátja, hogyvilágjaknál szokatlan jártassággal tűnsz ki az egyházi írások tudomá-nyában, és ami még inkább illik a bírói hatalomhoz, a szent kánonok is-méretében.” Ezután -- l. László királyságának utolsó éveire célozva - ke-serűen jegyezte meg ll. Orbán, hogy a Magyar Királyság külpolitikájabizonyos ideje nem kedvez Rómának: „A magyarok népe már régtőlfogva téves útra tért, és üdvösségének pásztoraitól elhagyatva, idegennyáj nyomába szegõdött.” Ennek ellenpéldájaként I. Istvánra hivatko-zott, aki a pápai állítás szerint - Rómától nyervén el vallását és királyiméltóságát - nemcsak maga tısztelte a pápaságot, hanem elrendelte ezturódainak is. Majd kifejezte reményét, hogy Magyarorsúg az inveszti-túraharc további küzdelmeiben - a korábbiaktól eltérően - Kálmán ré-vén a Szentszék javára változtatni fog magatartásán. „Országod márrégen elszakadt az Apostoli Szék iránti engedelmességtől, és a hamisságfejetlelmeinek meghódolván, a széles úton tévclygett. Most azonban azisteni kegyelem a Te személyedet magasztalta fel, hogy elvedd népénekszeméról az ellenzõt.` Végül bejelentette Kálmánnak: a magyar király

T.

Á keresztesek Magyarországon @

álláspontjának megismerése céljából Odilo, a francia apát személyébenkövetet fog küldeni hozzá.

Nem sokkal a pápa levelének megérkezése után - 1096 őszén -- kap-hatta meg lV. Henrik levelét Álmos herceg. Ebben a német uralkodó -miután megdicsértc Álmost. amiért a dalmát városok ügyében és a len-gyel kérdésben megblzható hlvének bizonyult - buztlltotta a herceget:az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is támogassa õt, és üldözze ellensé-gcit. Cserébe megígérte neki: „mi is hasonló módon barátai leszünk ba-rátaidnak, halálos ellenségei ellenségeidnek'. lV. Henrik utalt a László-val kotött szovetségre, és szerette volna elérni azt, hogy Kálmán foly-tassa elõdjének politikáját. Ehhez Álmos segitséget kívánta igénybevenni: „Kérünk tehát, igen kedvesem, hogy a te közbenjárásoddal bá-tyátl tegye jóvá, hogy eddig egyéb elfoglaltsága miatt a mi ügyünkbenhanyagabbul járt el. És mivel gyõzedelmes jobbjával visszaszerezte az 6végvárait, úgy nézze a mi bajunkat, mint ahogy hű baráthoz illik.Minthogy seregével azon vidékre indult, hol ellenségeink tartózkod-nak..., itt a hely és az alkalom, hogy ellenségeinknek ártson, és minketbarátságra kötelezzen." Amikor levelében a Kálmán által vissıaszerzettvégvárakra és a király seregének felvonulására utalt, lV. Henrik tulaj-donképpen a magyar uralkodó és a kercsztesek közötti összecsapásokracélzott.

A keresztesek Magyarországon Az első keresztes hadjárat meg-inclításának elõzménye az volt,

hogy a Kis-Ázsiát, Sziriát és Palesztinát elfoglaló szeldzsuk-törökök és aBalkánon támadó besenyõk ellen a bizánci császár segítséget kért anyugat uralkodóitól, elsõsorban a pápától. ll. Orbán pápa látszólag aszorongatott bizánciak érdekében, a valóságban azonban - Vll. Gergelyeszméit követve - saját világuralmi céljaitól (így a keleti és a nyugatiegyházak pápai főség alatt történõ egyesitésének gondolatától is) ve-zérelve felkarolta a basileusnak, l. Alexiosnak (1081--1113) Zsoldos csa-patok küldésere vonatkozó kérését. Ezért 1095. november 27-én a fran-ciaországi Clermont-ban tartott egyházi zsinaton ,szent háború' jel-szavával a pogányok ellen fegyveres zarándoklatként keresztes hadjára-

'Il

@ KoNYvEs KÁı.MÁN KORAtot hirdetett meg „a keleti hıttestvérek” (a bizánciak és a palesztinai ke-resztények) megsegítésére és „az Úr sírjának felszabadítására". E szentháborúhoz a közvetlen mintát elsõsorban az lbériai-félszıgeten folyóreconquista fegyveres vállalkozásai szolgáltalták. A Pireneusı-félszıge-ten már 1063-tól francia keresztes lovagok csapatai segítették a muzul-mán mórok elleni felszabaditási harcokat. Nyugat-Európában nagyvissfl-ıangnt váltott ki ll. Orbán felhívása. A parasztok a feudális elnyo-más keservei, az éhínség, a szenvedések elől akartak menekülni, és egy-kori szabadságuk visszaszerzésének reményében varrták fel ruhájukra akereszt jelét. A feudális urak földčhségüket és kalandvágyukat kívántákkielégíteni, de a kelet mesés gazdagságáról szóló regék ugyancsak csábí-tották õket. Nem tagadható, hogy a keresztes hadjárat résztvevőitnagyfokú vallási fanatizmus is áthatotta.

A korabeli Magyarországon azonban - egészen a 12. század végéig -a keresztes háború gondolata különösebb visszhangot sem az úri osz-tály, sem az alsóbb társadalmi rétegek körében nem váltott ki. Ebbenminden bizonnyal nem jelentéktelen szerepet játszott az, hogy a fõ-urak 1095 -1096-ban el voltak foglalva a belsõ trónviszállyal. De úgyvéljük: a döntõ mozzanat itt az, hogy alapvetõ különbségek voltak azakkori magyarországi és nyugat-európai viszonyok között. Mindezeklényege úgy foglalható össze, hogy Magyarországon nem voltak megazok a feltételek, amelyek Nyugat-Európában meghatározó szerepetjátszottak a keresztes hadjárat ideájának elterjedésében s abban, hogyennek hatására a társadalom minden rétegébõl tömegek özönlöttek akeresztes táborokba. Magyarországon a feudális fejlõdés évszázadokkalkésõbb indult meg Nyugat-Európához képest, s ennek következtében adolgozó rétegektõl a termelt javak elsajátltásának mértéke sem voltmég annyira súlyos, mint nyugaton. A Magyar Királyságban föld bõvenvolt, s az ország krónikus munkaetõhıánnyal küszködött; a föld termé-kenysége, amit a kercsztesek is megcsodáltak, elejét vette oly nélkülö-zéseknek és éhínségeknek, amelyek nyugaton gyakran gyötörték a sze-gényebb társadalmi rétegeket. A földbırtok öröklésének a szokásai ismások voltak, hiszen Magyarországon lényegében nem az egyén (ti. azelsõszülött fiú), hanem a család (a nemzetség) örökölt. Ezért Magyaror-szágon ismeretlen volt a föld nélküli lovagok népes csoportja. amely je-

T

A keresztesek Magyarországon â

lentõs helyet foglalt el a keresztes hadak soraiban. A városi fejlõdés igenalacsony szintje sem igényelte azt, hogy kereskedelmi-gazdasági érde-kektõl vezérelve bármiféle városi erők kapcsolódjanak be a keleti hadjá-ratokba. Az a vallási fanatizmus. ami a nyugati keresztesek gondolko-dását mélyen áthatotra, a kereszténység fiatal volta miatt Magyaror-szágon nem volt fellelhető. Végül különösebb politikai-hatalmi presz-tízsszempont sem késztette a királyi udvart arra, hogy az uralkodó, il-letve országa csatlakozzék a keresztesekhez.

ll. Orbán l096 augusztusának közepére hirdette meg a keresztesekelındulását, de a jobbágyparaszti tömegek - szerzetesek, világi papok éselszegényedett lovagok vezetésével- már 1096 tavaszán útra keltek. El-sõnek Nincstelen Walter francia lovag 15 ezer fóre becsült kereszteshada érte el májusban a magyar határt, és a királyi engedély birtokábanzavartalanul haladt át az országon. Ezt követte júniusban a kereszteseszme egyik leghuzgóbb hirdetõjének, Amiens-i (Remete) Péternek 14ezer fãt számláló serege. Kálmán nekik is megadta az engedélyt az át-vonulásra, s biztosította, hogy készpénz fizetése ellenében minden pia-con szabadon vásárolhatnak. A magukat „Isten katonáinak” nevezó ke-resztesek ezt azzal „viszonozták", hogy az ország déli határánál ost-rommal elfoglalták Zimony várát, a lakosok nagy részét lemészárolták,s a várost kirabolták: csak a királyi sereg közeledésének hírére vonultakgyorsan bizánci területre. időközben újabb nagy keresztes tömegek ér-keztek az Országba. Ezek azonban alighogy magyar földre léptek, márisdúlni, fosztogatni kezdtek. A Csehország felől érkezõ keresztesekVolkmar lovag vezetésével Nyitra környékén, Cottschalk pap csapataipedig a Pannonhalma és Székesfehérvár közti vidéken erószakoskodtakvandál módon. Elsősorban rájuk vonatkozik az, amit Cuibeıt franciaapát szemtanúként a keresztesek magyarországi túlkapásairól it; „Tel-jességgel elfeledkeztek [a magyarok] jámbor vendégszeretetérõl és ked-vességéröl, s ok nélkül... fegyverrel támadtak rájuk... Öıült dühükbenfelgyújtották a gabonacsúröket, erószakoskodtak a hajadonokkal, meg-gyalázták ártatlanságukat, és a férjes asszonyokat elragadva. megbecs-telenítették a hitvesi ágyat. Kitépdesték vagy kıégették a férfiak szakál-lát. és már szó sem volt arról, hogy megvásárolják a megélhetésükhözszükséges dolgokat. hanem azokra mindenki, mihelyt csak alkalom kí-

13

@ KONYVES KÁLMÁN Koiu

nálkozott, rablás és gyilkolás útján igyekezett szert tenni." Ezek közöttvoltak olyanok, akik azt vallották, hogy a keresztes háborút Magyaror-szágon kell kezdeni, hiszen a magyarok - szerintük ~ éppen olyan pogá-nyok. mint a keresztény hit keleti ellenségei, a Szentfold elfoglalói.Ezek a keresztes vezérek - „szent háborút' hirdetve a magyarság ellen -híveik körében fennen hangoztatták: _.,a pogányok és a magyarok legyil-kolása között nincsen különbség". A királyi csapatok kíméletlenül szét-szórták õket.

Ezek után érthető, hogy a német földön elkövetett zsidóüldözésekmiatt hírhedtté vált leiningeni gróf, Emicho sercgét zi király júliusbanmár be sem engedte országába. A kercsztesek azonban erűszakkal akar-tak maguknak utat törni, és ostrom alá fogták Moson várát, melynekvédelmét maga Kálmán irányította. A hat hétig tartó küzdelemnek voltolyan válságos pillanata is, amikor Kálmán és kísérete már arra gondolt,hogy Oroszországba menekül, és Szvjatopolk kijevi nagyfejedelemtölkér segítséget a keresztes támadók ellen. Utóbbiak vezérei pedig arrólkezdtek egymás között vitatkozni, hogy gyõzelmük esetén ki legyenmajd közülük Magyarország uralkodója. Erre azonban nem került sor,mert augusztus végén a királyi lıadak felülkcrekedtek, és könyörtelenülszétverték Emicho garázda seregét.

A feudális nagyurak keresztes csapatai a pápa által kijelölt időpontban,augusztus közepén indultak útnak. Az a keresztes had, amelynek élén Al-só-Lotaringia hercege, Bouillon Gottfried állott, szeptember végén érke-zett a magyar határfolyó, a Lajta kozelébe. Gottfried herceg és Kálmán ki-rály között Sopronban tárgyalások kezclõdtclg amelyeknek eredménye-képpen a magyar uralkodó beleegyezett abba, hogy kellõ óvintézkedésekmellett átengedi országán a hatalmas - mintegy 20 ezer fös - francia ésnémet etnikumú keresztes sereget. Az átvonulás idejére Kálmán túsflténtmagánál tartotta Gottfried testvérét, Balduint, a késõbbi jeruzsálemi ki-rályt (1100 1118) s ennek kisčretét. Ugyanakkor a Kálmán és Álmos általvezetett magyar hadak egészen Zimonyig követték és tartották szemmela keresztesek csapataıt, amelyek november közepén léptek bizánci terü-letre, s :i Balkánon áthaladva az év végén már Konstantinápoly környékénvertek tábort. Utánuk érkeztek meg a bizánci fóvároshoz Toulouse-i Raj-mund gróf ketesztesei, akik útközben Dalmácián vonultak keresztül.

I-7

Horvátország visszaszerzése Š

Tarantói Bohémond normann herceg, Flandriai Róbert gróf és Norman-diai Róbert herceg hadai csak 1097 tavaszára jutottak el Konstantinápoly-hoz, ahol a keresztes csapatok egyesültek.

A bizánci uralkodó, a basileus, aki zsoldosokat várt nyugatról, a csá-szárváros falainál nagy bızalmatlansággal fogadta a több tízezer keresz-tes harcost. A bizánci uralkodó attól félt, hogy a keresztes hadak elakarják foglalni országát. „Ö ugyanis akkor a gondok végtelen tengeré-be merülve régtöl fogva látta, hogy ezek a Római l=Bizánci] Biroda-lomról ábrándoznak, s látta, hogy sokaságuk több, mint a tenger füvé-nye és az ég csillagai, s hogy az összes római hadi erõ, még ha egy hely-re összpontosltjuk is azt, ezek kis részével sem egyenlő, s még kevésbéakkor, mikor legtöbbjük szét van szórva, mivel egyesek a Szerbia ésDalmácia körüli völgyeket tartják szemmel, mások pedig a Duna mentitájakat õrzik a kunok és dákok támadásaitól.” Alexios a főbb keresztesvezérektól hiibéresküt kényszerített ki, amelyben azok megigérték,hogy a szeldzsukoktól majdan visszafoglali területeket átadják neki.Ezt követõen 1097 tavaszán a bizánci flotta átszállította a keresztes ha-dakat Kis-Ázsiába, azok itt 1097 júniusában elfoglalták és a basileus ke-zére juttatták Nikaiát (amelynek szomszédságában még 1096 õszén aszeldzsukok megsemmisítő vereséget mértek Nincstelen Walter és Re-mete Péter scregeirc). A hadjárat további részében (1098-1099) a nyu-gati lovagok igen jelentõs területeket ragadtak el a szcldzsukoktól, illet-ve az araboktöl, de esküjüket megszegve ezeket már nem adták át Bi-záncnak, hanem létrehozták rajtuk saját - nyugati mintájú, feudálisberendezkedčsű -~ államaıkat: az Edessai és a Tripolisi Crófságot, azAntiokhiai Fejedelemséget, valamint a Jeruzsálemi Királyságot, amely-nek uralkodója a többi keresztes fejedelem hübérura lett.

Horvátország visszaszerzése A keresztes hadak eltávozása az or-KRK szágböl lehetõséget adott arra, hogya magyar király hozzálásson saját külpolitikájának alakításához. Kál-mán egyrészt szövetségesek szerzésével kívánta megerősíteni királysá-gának nemzetközi helyzetét. másrészt pedig folytatni akarta a Lásflóáltal megkezdett terjeszkedést az Adria felé. A magyar uralkodó kedve-

.T

Q KoNYvEs KÁLMÁN KORAzóen fogadta ll. Orbán 1096 júliusában hozzá intézett levelét, és asncmíolıiıiıi (pápaság), illetve az iıııpcriıiiıı (császárság) közti invesztitti-raharcban - clutasítva IV. Henrik közeledését - habozás nélkül a pápahíveinek iáborába lépett. Ennek nyomán a pápa Kálmán kérésére meg-adta azt az engedélyt. amely feloldozta a királyt a papi felszentelés alól,s lehetõvé tette, hogy megváljék püspöki méltóságától. Ez a pápai enge-dély, amit ll. Orbán 1096 végén küldött delegációja hozott magával. ká-nonjogilag biztosította azt. hogy Kálmán a klerikusok világából a laiku-sok társadalmába kerüljön vissza, s ezáltal királyi uralma elól elháruljonminden formai akadály. A koronázást - amint említettük - már 1096tavaszán végrchajtották, s a pápai engedély utólagos hozzájárulás voltcsupán. A pápai szövetségnek volt következménye Kálmán normannházassága is. A magyar király már 1096 õszén megkérte a szicíliai Rogergróf (1062--1101) egyik leányának kezét. A normann fejedelem ll. Or-bán pápa lcghűségesebb támogatója volt, másik leányát az a Konrádherceg vette 1095-ben feleségül. akit atyjával - lV. Henrikkel szem-ben a pápabarát urak 1095-ban német ellenkirálynak választottak meg.Kálmán 1097 májusában kötött házasságot a normann gróf leányával,akit talán Feliciának hívtak, de a korábbi vélekedéstõl eltérõen semmi-képpen sem nevezték Buzillának. (Csak nemrégiben derült fény arra,hogy e név félreértésnek, a .szűz leány' jelentäü középlatin szó rosszolvasatának az eredménye.)

Mindezek világosan mutatják: 1096-ban lényeges irányváltás követ-kezett be a Magyar Királyság külpoliiikájában, hiszen a lászló által ki-alakított császárbarát kurzust a gregoriániis pápasággal létesített szö-vetség váltotta fel. Ehhez azonban mindjárt hozzá kell tennünk: nincsarról szó, hogy ezáltal Magyarország a reformpápaság oldalán intenzi-ven és tevékenyen bekapcsolódott volna az iiiıpcriiıııı és a sritfrriaıiiııııharcába. Megfigyelhetõ, hogy korszakunkban ettõl a magyar királyokminden esetben óvakodtak. Nyilvánvaló: Álmos a német csásár kéré-sének megfelelõen megkísérelte rávenni Kálmánt arra, hogy legyen a bi-rodalom szövetségese, és vegye seregével üldözőbe Henrik ellenségeitbajor földön. Erre azonban nem került sor. Kálmán nem vállalkozott acsászár ellenségeinek megtámadására. hiszen ez gyökeresen ellenkezettvolna a pápával létesített szövetség szcllemével.

ló

Horvátország visszaszerzése @

Ugyanakkor a pápával kötött császárellenes politikai szövetség aztsem jelentette, hogy Kálmán ebben az idõben engedte volna a pápát amagyar egyház belsõ ügyeibe érdemben beleszólni. Errõl tanúskodhataz az 1099-re datálható adat, amely szerint a magyar király megtagadtall. Paschalis (1099--1118) pápa - közelebbről ısmeretlen - rendelkezései-nek teljesítését. Nem lehet kétséges, hogy Kálmán ekkor bizonyos egy~házi kérdésben szállt szembe a pápai intézkedésekkel. De van olyan in-formációnk is, ami egyértelműen bizonyítja, hogy Kálmán ~ legalábbisuralkodása elsõ időszakában - gyakorolta az invesztitúrajogot. A főpa-pokat õ nevezte ki, helyezte át, és engedelmességet követelt tčılük. Erreutal ll. Paschalisnak a kalocsai érsekhez írott levele 1105-ben. Ebben apápa amiatt méltatlankodott, hogy a kalocsai főpap a király parancsáravonakodott eskü formájában engedelmességet fogadni Rómának, Emel-lett Paschalis felháborodottan kifogásolta azt a magyar gyakorlatot.amely szerint a püspökök áthelyezése az Apostoli Szék engedélye nél-kül, pusztán királyi parancsra történik. feltételezhető, hogy a pápaÁgoston kardinális révén értesülhetett a magyarországi egyházi viszo-nyokról, akit 1103-ban küvetként küldött Dalmáciába és Magyaror-szágra. Ugyanerre az idõre vonatkozóan van egy másik adatunk is.amely szintén azt |elzi: Kálmán egyházpolitikája ekkor meg erőteljesenantigregoriánus jellegû volt. 1099 áprilisában lV. Henrik prágai püspok-ké nevezte ki a német Hermannt, aki még pappá sem volt szentelve. Amagyar király és a cseh herceg májusi találkozója után Kálmán egyetér-tésével Szerafin esztergomi érsek 1099 júniusában Esztergomban -több más személlyel együtt, akik között ott volt Prágai Kozma is, azelsõ jelentõs cseh történetíró ~ pappá szentelte fel Hermannt, akit az-után 1100 áprilisában lll. Kelemen ellcnpápa legátusa szentelt püspök-ké. Azaz Kálmán nemcsak a saját invesztitúra|ogát ismerte el, hanemáltalában véve is elfogadta a világi uralkodók főpap-kinevezési jogát.

A magyar király normann házasságával kapcsolatban okkal gondol-ható, hogy Kálmán arra számított: az adriai hatalmi viszonyok alakulá-sa iránt élénk érdeklõdest tanúsító normannok szövetségesei lehetnekVelencével - és esetleg Bizánccal -- szemben Dalmácia kérdésében. Kál-mán ugyanis folytatta az Adria felé irányuló magyar expanziót, amitlászló kezdett el. E vonatkozásban tehát a király ~ eltérően az inveszti-

Í,/_, DJ

@ KÖNYVES KÁLMÁN KORAtúraharcban elfoglalt állásponttól - elõdjének nyomdokaiba lépett, s to-vábbra is a balkáni expai-izió volt a magyar külpolitika egyik központikérdése,

Mielõtt azonban hozzákezdhetett volna a tervbe vett dalmáciai hó-dításhoz, szembe kellett néznie azokkal a változásokkal, amelyek idõ-kõzben Horvátországban bekövetkeztek. A horvát elókelók ugyanis -kihasználva azt, hogy a magyar uralkodó osztály erejét a keresztes ha-dak átvonulása teljesen lekõtötte - fellázadtak Kálmán ellen, és egy Pé-ter nevű főút személyében saját maguk közül állítottak királyt orszá-guk élére. Kálmán csapatai 1096-1097 fordulója táján a Gvozd (Kapel-la) hegységben legyőzték Péter seregét, s a harcokban maga Péter királyis elesett. Horvátországban ily módon helyreállt a magyar király ural-ma, akinek serege 1097 tavaszán elfoglalta Tengerfehérvárt (Biograd namoru), a horvátok fontos adriai kikötõjét. Ezzel napirendre került a Bi-zánci Birodalomhoz tartozó Dalmácia északi felének - Zára (Zadar),Sebenico (Šibenik), Trau (Trogir), Spalato (Split) város és a szigetek -magyar megszállása.

A basileust ebben az idóben a keresztes hadjárat és a kis-ázsiai terü-letek visszaszerzése foglalkoztatta, s ennélfogva Dalmáciában a magya-rokkal szembeni önálló fellépésre képtelen volt. l. Alexıos ekkor a Vc-lencei Köztársaságtól kért segítséget. A bizánci és a levantei (közel-l<ele-ti) kereskedelemben erõsen érdekelt Velence - amely jogilag a B12-esaacheni szerződés óta Bizánc fennhatósága alá tartozott - gazdasági rı-válisainak tekintette a dalmát kereskedõvárosokat, és visszaszorításukérdekében saját hatalma alá akarta kényszeríteni õket. Éppen ezért azitáliai városállam ellenségesen fogadta más hatalmak hódító akcióitDalmáciában. Ennél az oknál fogva a velencei dózse, Vitale Michieli(1096-1102) hajlandó volt segítséget nyújtani a bizánci uralkodónak.Ennek fejében a basileus a dalmát területek igazgatását és védelmét csá-szári protosebastosként a velencei dózséra mint a birodalom hű alattva-lójára bízta. A Velencei Köztársaság flottája hamarosan meg is jelent adalmát partok elõtt, és a városok 1097-ben egymás után fogadtak hűsé-get a dózsénak, aki ekkor felvette a Dalmácia és Horvátország hercegecímet. Mindaddig Velence ura néhány alkalommal - elõször még1000-ben - csak a „Dalmácia hercege' titulust liasználta. 1097 után

I8

Horvátország visszaszerzése @

Dalmácia - egészen 1103-ig - jogilag a basileus, gyakorlatilag a dózsehatalma alatt állott. Az Adrián verhetetlen velencei gályák felvonulásaóvatosságra intette Kálmánt, aki nem rendelkezett komolyabb hajó-haddal. A két fél között hosszasan elhúzódó tárgyalásokra került sor, sezek eredményeképpen - feltehetően 1093-ban -- a király és a dózse aterületi status quo alapján barátsági szerződést kötött egymással. Ezazt jelentette. hogy Horvátország magyar, Dalmácia pedig velencei ké-zen maradt. Az egyezményben Kálmán megkérdöjelezte, hogy a dózsejogosan viseli-e a Horvátország és Dalmácia hercege cimet, s ezzel vilá-gosan kétségbe vonta a horvát-dalmát területekre irányuló velencei ha-talmi igények jogosságát. Tulajdonképpen ekkor kezdődött az a rivali-zálás, amely azután hosszú idõn, mintegy négy évszázadon keresztülfolyt Velence és a Magyar Királyság között a dalmát városok birtok-lásáért.

A velencei flotta határozott fellépése mellett belpolitikai eseményekis arra késztették a királyt, hogy ne vállalja a Velencével való nyílt kato-nai osszeütközést. Erre az idõre, 1098-ra tehető ugyanis Kálmán és Ál-mos újabb konfliktusa. Álmos elerkezettnek látta a pillanatot arra,hogy erőszakkal szerezze meg magának a királyi koronát, minthogy adukátusi méltóság nem elégitette ki ambícióit. Az 1096-os megegyezéskompromisszum volt; igaz, hogy Kálmán lett az ország királya, de ahercegség révén Álmos a horvátországinál sokkal jelentõsebb politikai,anyagi és katonai hatalom birtokába került, s ezt Kálmánnak is mindigtekintetbe kellett vennie. Erre mutat, hogy az Albcrik pap által összeírtkorabeli magyar törvények külön szólnak a herceg területéről és tiszt-ségviselóirõl Álmos saját udvartartást vezetett. birtokiigyekben a ki-rálytól függetlenül intézkedett, s rendelkezett az ország katonai erejé-nek egyharmadával. Mindezek következtében a külpolitikai problémákintézésében is fontos szerep jutott Álmosnak, a királyság második em-berének. Így 1096-ban a királyi hadak mellett Álmos csapatai is ellen-őrizték és fedezték a keresztesek átvonulását az országon. Külföldi for-rásaink arról tájékoztatnak bennünket. hogy 1096-1097 fordulóján. amagyar--normann dinasztikus kapcsolat létrehozásakor a szicíliai feje-delem kérésére Álmos herceg is esküt tett a házassági szerződésben fog-laltakra. s ezzel kezességet vállalt királyáért a normann követek elõtt.

19

Š KÖNWES KÁLMÁN KORAKálmán és Álmos 1096-os megegyezése törékenynck bizonyult, mert aherceg a dukátus adta erõt még nagyobb hatalom megragadására kíván-ta felhasználni. De nemcsak Álmos vágyott többre, hanem azok a bé-ketlenkedõ párthivei is, akik a hercegnek adott tanácsáikkal nagymér-tékben hozzájárultak az ellentétek kiújulásához.

„Amikor a király hazatért, és Álmos herceg is elment a hercegségébe,néhány rosszindulatú ember az ördög tanácsára megvádolta õket egy-más elõtt. A hercegnek ugyanis ezt mondogatták: »Herceg utunk! A ki-rály áskálódik ellened, és el akar fogatni.« Azután a királynak mondo-gatták: »A herceg csapdăt állított neked, és tudd meg, ha nem vigyázol,nemsokára biztosan meghalszı- Ennek hallatára ~ minthogy mindket-ten ifjak és szenvedélyesek voltak - 'osszeszedték seregüket.” A Tiszamelletti Várkony falunál már szemben állottak egymással a király és aherceg seregei, végül azonban fõembereik közvetítésével Kálmán és Ál-mos kibékült egymással. A Képes Krónika szemléletesen írja le az ellen-ségeskedés elõidézésében oroszlántészt vállaló fõemberek hirtelen meg-változott hangulatát;

,A hűséges magyarok fegyverszünetet kértek tőlük. hogy tárgyalástfolytassanak, s így szóltak: -Mi az, ami miatt nekünk harcolnunk kellšHa õk megtámadnak bennünket, elveszünk; ha viszont megfutamod-nak, menthetik majd magukat. amiként a mi atyáink és testvéreinkharcot vívtak amazok atyáival és testvércivcl, s elpusztultak. Nem is lá-tunk okot a harcra. De ha nekik harcolni van kedvük, harcoljanak megõk ketten, s az legyen az uralkodónk, aki közülük gyõznı fog.: Elfogad-ván a határozatot, a fõemberek visszatértek..., azok [ti. a király és aherceg] akaratuk ellenére belenyugodtak."

Feltehetően a szemben álló hadak közel azonos erőt képviselhettek, sez az egyensúly, amelyik egyik fél számára sem ígért könnyű sikert.késztethette a riválisokat arra, hogy harc helyett a békét válasszák.A történet jól példázza azt, hogy a hatalmi viszonyok kimenetele nema trónkövetelõk szándékától, hanem az uralkodó osztály vezetõ cso-portjainak magatartásától függött ezúttal is.

.T

Ezzvzzitzzzas z zzzii és Az .-„mz hzıhzızathz @

Beavatkozás a cseh és az orosz belharcokba A következõ évbenííí-KK- 1099-ben - Kál-mán elöbb a cseh, majd az orosz belviszályokba avatkozott be. 1099májusának végén a magyar király csapatai kíséretében - a magyarmorva (cseh) határon lévõ Olšava folyóhoz érkezett, hogy a német csá-szár által támogatott cseh fejedelem, ll. Bietislav (1092 1100) ellené-ben a morva hcrcegeknek nyújtson segítséget a prágai trón megszerzé-séért indított küzdelmükben. Ütközetre azonban nem kerüli sor, mertKönyves Kálmán és ll. Bietislav személyes találkozójukon kiegyeztek,békét és barátságot kötöttek egymással.

Az oroszországi akció az év második felében zajlott le. Erre az idõre akijevi orosz állam részekre hullásának folyamata felerõsödött. A külön-bözö, így létrejött fejedelemségek erejét jól mutatja az, hogy az 1097-esljubecsi fejedelmi gyűlésen kimondották: „mindenki birtokolja a magaterületéti Ettöl kezdve a helyi dinasztiák szabadon, a kijevi uralkodótólfüggetlenül rendelkeztek tartományukkal. Viszont a kijevi nagyfejedel-mek általában arra törekedtek, hogy hatalmuknak minden részfejede-lemség területén érvényt szerezzenek.

Az orosz állam korábbi egységének helyreállítása volta célja Kálmánszovetsegesének, Szvjatopolknak is, aki turovi részfejedelemként 1093-ban megszerezte magának a kijevi nagyfejedelmi trónt (1093-1113), sakinek segítségét 1096-ban a keresztcsekkel szemben Kálmán igénybeakarta venni. A központosítás megvalósítása érdekében a nagyfejede-lem haddal lépett fel a kisebb fejedelmekkel szemben. Davidtól, a vla-gyimiri (volhíniai) fejedelemtöl sikerült elvennie területét, de Volodarperemisli és Vaszilko tyerebovli fejedelmek egyesült erõitõl vereségetszenvedett. Ekkor küldte Szvjatopolk fiát, Jaroszlavot Magyarországra,hogy katonai segítséget kérjen Kálmántól. Kálmán és Szvjatopolk csa-ládja között rokonsági kapcsolat állott fent, mivel Iarosflav hercegSzent László király egyik leányának volt a férje. A magyar király - szá-mos püspök és fõúr kíséretében - az országos sereggel vonult a Kárpá-toktól északkeletre. a Szan folyó partján fekvõ Peremisl vára ellen, ame-lyet annak ura, Volodar védett. Szvjatopolk oldalán lengyelek is harcol-tak. A királynak eltökélt szándéka volt, hogy megostromolja és

21

@ KoNYvEs KÁLMÁN KORAelfoglalja az erősséget. Eppen ezért határozottan elutasította a békétkérő követséget. A király emberi hibáit túlzottan felnagyító krónika ígyír errõl: _.,a ruténok [oroszok] hercegasszonya... a király elébe jött, a ki-rály lábához borult, és könnyhullatással kérte a királyt, ne veszejtse elnemzetét. A király nem hallgatott rá, mire még állhatatosabban kö-nyörgött neki; a király azonban megrugdosta, és eltaszította magától,mondván: »Nem illő, hogy asszonyt sírás csúffá tegye a királyi felséget!«A hercegasszony azután sírva fordult vissza." Bár Volodarnak az a kí-sérlete, hogy a királlyal békés úton megegyezzék, kudarcot vallott, aperemisli fejedelem nem adta meg magát, hanem elküldte szövetsége-sét, Davidot, Vlagyimir urát a sztyepplakó polovecekhez (kumánokhozvagy kunokhoz).

A kunok ~ Bonjak és Altunopa kánok vezette - nagyszámú serege amagyarokra zúdult, és katasztrofális vereséget mért rájuk. A magyarkrónikás így örökítette meg Kálmán legnagyobb katonai kudarcát: akunok „éjszaka kerekedtek fel, kora hajnalban a király táborára csaptak,és azt kegyetlenül pusztítva szétszórták. A magyar nemesek körülvet-ték a királyt, és megvívhatatlan bástya voltak a király körül... A királyés mind a vele lévők gyors futással jöttek Magyarországra; a kunok el-fogtak mindenkit, aki hamar meg nem futhatott, s a király kincseit iselvették. Oly nagy vereség volt ez. hogy ritkán szenvedtek a magyarokekkora vereséget. Némely magyarok az erdõkbe menekültek, éhínsé-gükben csizmájuk talpát sütötték meg, azt ctték." Az orosz évkönyv le-írásából egyébként világosan kiderül, hogy a kunok a jellegzetes nomádkönnyúlovas -- megfutamodást színlelõ, Iesvetéses - taktikát alkalmaz-ták eredményesen a magyarokkal szemben.

A magyar király az orosz állam (Kijevi Rusz) egységének helyreállítá-sán fáradozó Szvjatopolk érdekében vezetett hadat a feudális széttago-lódás híveivel, a részfejedelmekkel szemben, tehát siker esetén hadjára-ta objektíve kétségtelenül a központosítás erõit szolgálta volna. Ezértsemmiképpen sem lehet Kálmán 1099-es oroszországi szereplését „ér-telmetlen” és „hódító” akciónak minõsíteni. Az azonban tény, hogy aMagyar Királyság részéről ez volt az elsó nyílt, fegyveres beavatkozásaz orosz belharcokba. Ettól kezdve figyelhetõ meg igen aktív és élénkmagyar érdeklődés több mint másfél évszázadon át az oroszországi esc-

T

Torvényhoıás @

mények iránt. Ezután külpolitikai szempontból néhány éves nyugodt,békés periódus (ll00 -1104) következett, amely lehetõséget nyújtottahhoz, hogy Kálmán a belsõ problémákkal foglalkozzék.

Torvényhoıás Ennek az irlőszaknak az elején vette kezdetét az aK nagy ielentčségú jogalkotási folyamat, amelynek ered-ményei öt törvénykönyv, illetve zsinati határozat formájában maradtakránk. Közülük kettő, az ún. l. és ll. törvénykönyv döntően világi, három(az elsõ - 1100 körüli f esztergomi, a második és a harmadik zsinatı hatá-rozat) pedig egyházi vonatkozású kérdéseket tárgyal. Lászlóhoz hasonló-an tehát Kálmán alatt is meglehetõsen gyakran került sor törvényalkotás-ra, amely mindenekelőtt a következõ kérdésekre ter|edt ki: tolvajlás, kó-borlás, bíráskodás, egyházi élet, a királyi vagyon védelme.

A tolvailással ~ szinte teljes egészében - az l. törvénykönyv foglalko-zik, amelyet Zemplén megyében 1100 táián a tarcali gyűlésen fogadtak el,s amelynek 84 cikkelyét az akkori esztergomi érsek, Szerafin parancsáraegy Alberik nevű, talán francia, művelt pap foglalta írásba. Ebben az idõ-ben a lopás már nem okozott annyi bajt és gondot a társadalomnak, mintkorábban - nyilván nagy szerepe volt ebben Lásfló rendkívül kegyetlen,drákúi sflgorúságú törvényeinek -, s ennek következtében a tolvailássalkapcsolatos büntetések a László konakhoz képest jelentõsen enyhültek.Kálmán -- érzékelvén a változást -- tudatosan törekedett a buntetések,megtorlások mérséklésére. Ez a törvénykönyv elé Alberik által írt beveze-tõböl derül ki: a király, ,,aki... minden erény jelességével fel van ruház-va..., bölcsen úgy gondolta, hogy a törvény bilincsének szorítását meg le-het lazítani". Elõször is a tolvaiokkal szcmbcni szankciók közül eltűnt azakasztás, s a kivégzés helyett a legsúlyosabb büntetés a csonkítás (fõleg amegvakítás) és a szolgaságra vetés volt. Azután a Lásfló korihoz képest -egy tyúk vagy 10 denár -emelték azt az értékosszeget (négylábú barom,illetve annak ára vagy 20 denárt érõ ruha), amelynek eltulajdonítása ese-tén valakit tolvajnak lehetett nyilvánítani. Amíg korábban a tolvajnakmár 10 évnél idősebb gyermekeit eladták szolgának, addig Kálmán idejé-ben a korhatárt 15 évben szabták meg. Érdemes arra is utálni, hogy Kál-mán törvényeiben nem történik említés azokról a királyi megbízottakról,

@ KÖNYVES i<Ái.ıviÁN KORAakiknek feladata László idején a tolvajok elleni országos nyomozás szerve-zése volt. Ez szintén annak a jele, hogy a tolvajlás mértéke és társadalmiveszélyessége az egész országban csökkent.

Néhány törvénycikk foglalkozott a kóborlással, a szökéssel is. Ezek-ból az tűnik ki, hogy kóbor elemek két társadalmi kategóriába tartoz-tak. A határozatok elsõsorban kóbor szolgákkal kapcsolatos döntésekettartalmaznak, amiből az kovetkezık, hogy a kóborlók többségét ezekalkották. A törvények arra irányultak, hogy a szökött, menekülő szol-gákat akár régi uruknál, akár másnak a birtokain újra szolgáltatásokrakényszerltsék. Az egyik cikkely például lehetõvé tette, hogy az elfogottszökevény szolgát bárki birtokán tarthassa, de azt is megengedte, hogyegykori gazdája - ha elment érte - pénzért kiválthassa ót. A kóbor ele-mek másik csoportjába a földjükröl elűzött szegény szabadok és a márlesiillyedt. például a királynak szolgáló várnépek (örök) tartoztak. Kál-mán törvényeiben is találkozunk a jók (javak) szcdójčvel, akinek bünte-tése, ha a kóbor rabszolgát eladta - amiért László alatt még életével la-kolt -, mindössze 10 penza fizetése volt. Egyébként ugyanebból a cik-kelyból tudhatjuk meg azt, hogy ebben az idõben egy szolga ára 90ezüstdenárra rúgott.

Már László is továbbfejlesztette a bíráskodást és a perrendtartást, deKálmán valóságos törvénykezési reformot léptetett életbe. Meghagytaa korábbi ítélkezési fórumokat (közönséges bírák, királyi udvar, nádor),de egyúttal új formákat vezetett be. Közülük kiemelkedik a püspökiszékhelyeken évente kétszer (tavasszal és ósszel) ülésezõ püspöki ve-gyes zsinat, amelyen a püspök mellett az ispán és annak tisztviselőiszerepeltek bírákként. A püspöki zsinat feladata kettős volt: egyrésztide lehetett fellcbbezni az alsóbb bírák ítélete ellen, másrészt pedig azuralkodó osztály vezetõ elemei (például a királynak és a hercegnek atisztviselői, az ispánok, az apátok) már eleve ehhez a fórumhoz fordul-hattak a közönséges bírák helyett. Mindez pedig a király és a nádor te-hermentesltését is elősegítette az igazságszolgáltatásban. Biztos, hogyaz intézmény végül is nem váltotta be a reményeket, mivel mindenki,aki csak tehette, igazságért a királyi udvarhoz folyamodott. Másik je-lentõs újítás volt a királybírák kinevezése, akik a megyébe látogató ural-kodó munkáját voltak hivatva segíteni az ítélkezésben.

.24

Tõrvenyhfzzas @

Kálmán azon gregoriánus elvnek megfelelõen, hogy ti. az egyházatszabadsága (lilıcriıis cc:/Esínt) biztosítása érdekében minden szempont-ból mentesíteni kell a világi hatalom befolyása alól, elrendelte: „a püs-pökökön kívül az ispánok vagy vitézek közül senki se merészelien ma-gának az egyházban hatalmat szerezni". Ezen intézkedés szellemébenaz egyháziakat teljesen kivette a világi bíráskodás hatáskörébõl. Elren-:lelte ugyanis, hogy ezentúl ,világi bíró ne rnerészkediék pecsétjét egy-házi személyre küldeni”. Az egyházi igazságszolgáltatási fórumok te-kintélyét azáltal növelte. hogy egyrészt bizonyos ügyekben (házasság-törés, leányrablás, nemi erőszak, varázslók, gyilkosság stb.) az ítéletmeghozatalát nekik tartotta fenn, másrészt elõírta, hogy a jövőben azistenítéleteket - a kisebb helyeken gyakoribb visszaélések elkerülése cél-jából - ,csupán püspöki székhelyeken és nagyobb prépostságoknál, va-lamint Pozsonyban és Nyitrán' lehet tartani. A kor felfogására nagyonjellemzõ, hogy - a mai gyakorlattól eltérően » nem a vádlónak kellettállltãsát igazolnia, hanem a gyanúsítottnak a maga ártatlanságát bizo-nyítania. Erre elsõsorban az ún. istenítéletek (nálunk fõleg a tüzesvas-és a Íorróvíz-próbák) szolgáltak. A vádlottaı ártatlannalt nyilvánítot-ták, ha a megfogott tüzes vas vagy forró víz által okozott égési seb a lc-pecsételt pólya alatt néhány nap múlva begyógyult. Az istenitéleteketegyházi személyek yelenlétében folytatták le, akik ezért megfelelõ [utal-mat (fizetséget) kaptak. Kálmán egyébként Nyitrán a 12. század elejénpüspökséget létesített, s ezzel - a két érsekséget is beszámítva - 12-ieemelkedett a szorosan vett Magyarorszag egyházmegyéinek a száma. Akorábbi frank és langobárd törvények alap|án - Lászlóval ellentétben -úgy döntött, hogy „boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek,semmiféle vizsgálatot ne tartsanak". Meg kell mondani, hogy itt nemmindenféle boszorkányokról van szó, hanem csak azokról, akik (ti. avámpírok) a korabeli közhiedeletn szerint állatalakot véve képesek é||elkegyetlenkedni az emberekkel. Az ún. boszorkányok más Ía|tá|ábanKálmán is hitt. Több tñrvénycikkely arra irányult, hogy a vérbosszú he-lyett a vitás ügyek legális bíráskodásı szervek elé keiül|enek.

Mind a törvénykönyvek, mind pedig a zsinati határozatok számoscikkelye foglalkozik egyházi kérdésekkel. E cikkelyek részben az egyhá-zi vagyonra, részben az egyházi fegyelemre vonatkoznak. A tarcali gyű-

zi;

@ i<oNYvEs KÁLMÁN KORAlés azt határozta, hogy azok a javadalmak, amelyeket Szent lstván ado-mányozott az egyháıaknak, háborítatlanul maradjanak meg azok bir-tokában. Az egyházi személyek nem herdálhatják el az egyházi va-gyont, hanem kötelesek azt gondosan kezelni. Így a püspök a rendelke-zésére álló egyházi javaknak csak egyharmad részét fordíthatta a magaeltartására. Növelte ugyanakkor a püspökségek jövedelmét azzal, hogyminden királyi vámból és adóból ezután dézsmát kaptak tõle. Az egy-háziak méltányolták ezt az uralkodói politikát, s viszonzásul saját esz-közeikkel siettek õk is a király érdekeinek védelmére. A második zsinatihatározatok egyrészt kimondták: a templomokban mindennap imád-kozni kell a királyért, másrészt elrendelték: ki kell közösíteni az egy-házból mindazokat, akik összeesküvést szõttek a király ellen. Az egy-háziaknak kedveztek azok a döntések, amelyek a gregoriánus törekvé-sek nyomán megtiltották a világiaknak azt, hogy az általuk alapítottegyházakkal, templomokkal - magánegyházként -- kényük-kedvük sze-rint bánjanak. Az egyházat, plébániát létesítő világi úr ugyanis igengyakran a templomot a földdel együtt eladta, papját leváltotta vagy el-űzte. A pogány szokások óizõit vezeklesre, illetve botozásra ítélték. Akeresztény vallás védelmében azt a templommal rendelkezõ falut,amely templornától távol költözött, visszatčrésre kényszerítették. Kü-lön törvény mondta ki, hogy ,,a keresztények temetkezési helyei csak atemplomok körüli térségben lehessenek". E cikkely a pogány temetke-zések megakadályozását szolgálta. Célját el is érte, hiszen a 12. századelejét követõen megszűntek a pogány, ún. köznépi tcmetõk, s általá-nossá lett a - pap által ellenőrzött »- templom körüli eltemetés. A tarcalitörvények tudós összeírója, Alberik az alapvetõ változások figyelembe-vételével - nyilván Kálmán értékelését adva vissza - úgy vélekedett,hogy a kereszténység helyzete szempontjából Szent lstván időszaka ,,abarbár műveletlenség” ideje volt, viszont Kálmán uralkodása már ,.a tö-kéletes vallásosság" korának tekinthető.

lászlóhoz hasonlóan - a gregoriánus törekvésektól eltérően - az apá-tokat Kálmán is a püspökök alá rendelte. Viszont a papi cölibátus kér-désében nagyon lényeges engedményt tett a relormpápaságnak akkor,amikor úgy döntött, hogy azoknak, akik a papi méltóságot „nőtlen álla-potban nyerték el, feleséget venni nem szabad", de ugyanakkor a már

lá

Törvényhozás É

házas áldozópapok megtarthatták feleségiiket, s ez némileg enyhítetteaz előző rendelkezés súlyát. A nős püspoköknek sem kellett hitvesüktőlelválniuk, de a házaséletet abba kellett hagyniuk. Továbbra is tiltotta,hogy a papok másodszor is megnósüljenek, vagy özvegyet, eltaszítottasszonyt vegyenek feleségül, illetve ágyast tartsanak. Hasonlóan jelen-tós intézkedése volt az, amely a világiakra vonatkozóan kimondta: atörvényes házasságot templomban, pap jelenlétében, tanúk elõtt kellmegkötni, s a házasság nem bontható fel. Az egyházi személyek erköl-csi tekintélyének növelése céljából a világi papokat és a szerzeteseketegyaránt a kánonok és a kolostori regulák (szabályok) szerinti életmód-ra igyekezett kényszeríteni. Elrendelték, hogy a részegeskedő, kocsmá-ző papokat le kell tenni, a szerzetesek csak kolostorokban élhetnek (te-hát remeteként nem). Megtiltották az egyházi személyeknek azt, hogyvilági ruhát viseljenek. ,Senki, aki az egyházi rendhez tartozik, ne hasz-náljon világi ruhákat, úgymint hasított bőrmentét vagy tarka színú ru-hát, sárga kesztyút, vörös nyeregtakarót vagy zöld köpenyt, bocskort,süveget, festett vagy selyemmel díszített sarut, úgyszintén selyembõlkészített inget vagy ruhát, s ezeket ne a mellen kapcsolják össze köté-sekkel vagy csatokkal.” Ez a tön/ény érdekes művelődéstörténeti jelen-tőséggel bír, hiszen megállapítható belõle, hogy milyen volt a világi elõ-kelók ruházata abban az idóben. Az esztergomi zsinat számos olyanhatározatot is elfogadott, melyeknek fő célja a papképzés, az egyháziakmúveltsége színvonalának emelése volt. Elrendelték például azt, hogytudatlan papokat iie szenteljenek fel, s a kanonokok és a káplánok egy-más között és az udvarban „irodalmi [latin] nyelven társalogjanak".

Kálmán képzettségével, múveltségével messze kiemelkedett kortár-sai közül. Kiváló kánonjogi ismereteiról ll. Orbán pápa véleményét ko-rábban idéztük. Latintudására a magyar krónika érdekes megjegyzéseutal: „A magyarok Könyves Kálmánnak nevezték őt, mert könyvei vol-tak, ezekből teljesítette a kánoni hórákat [azaz a különbözõ órákra elõ-lrt imádságok olvasását], miként egy püspök." Természetesen Kálmán,akiről a lengyel krónikás azt ı'rta` „tudományával korának osszes ural-kodóját felülmúlta", arra törekedett, hogy minél több nagy tudású,képzett főpap álljon a királyi udvar és az egyház szolgálatára. lgyekvésenem maradt hatástalan. Simon pécsi püspök egyformán kiválóan tu-

T..

@ i<oNY\/Es KÁLMÁN KORA

dott latinul és görögül; Lõrinc esztergomi érsek akiről egy oklevélbenazt olvashatjuk, hogy ,,a filozófia áradozó patakjaiban szívesen fürdő-zött' - feltehetően külföldön végezte tanulmányait. Hasonló mondha-tó el Alberikről. a törvények összeírójáról és Hartvik győri püspökrõl is.Nyilván a képzett egyházi személyekre gondolva írt arról Hartvik, hogykora Magyarországának számtalan bölcse van. A gyári puspok a királyutasítására - a László kori nagyobbik legendából és a Kálmán uralkodá-sának elsõ éveiben íródott kisebbik legendából - összeállította Szentlstván harmadik legendáját. Az életrajz bevezetójéból arra lehet követ-keztetni, hogy a már elkészült művet Kálmán ellenőrzés céljából sze-mélyesen nézte át. A Hartvik-féle legenda lett egyébként lll. lnce(1198-1216) pápa jóváhagyásával a 13. század elejétől (1201-től) évszá-zadokon át Szent lstván hivatalos és reprezentatív életrajza. Lehetsé-ges, hogy Kálmán idejében keletkezett a kisebbik Szent Gellért-legenda,és talán ekkor írták meg Szent lmre legendáját is a cölibátus eszméjé-nek propagálása céljából. Egyes feltételezések szerint Kálmán korára te-hetõ az ún. ősgeszta elkészítése. Ez a ránk nem maradt, de késõbbi kró-nikákból kikövetkeztethetô krónikás mű - saját koráig előadva az ese-ményeket - röviden tárgyalta a magyar óstörténet néhány fontosabbmozzanatát, és részletesebben foglalkozott a magyarság kereszténykori (tehát Szent lstván utáni) történetével. A Kálmán kori hazai költé-szetnek is maradt ránk emléke egy latin vers formájában, amely SzentIstvánról szólt, s a korban keletkezett Fılıémíri' lziídexben õrződött meg.

Kétségtelen, hogy Kálmán törvényeinek legfõbb rendeltetése a kirá-lyi vagyon védelme, az udvar jövedelmeinek fokozása volt. Az anyagijavak mértéke és az uralkodói hatalom súlya közti szoros összefüggésreközvetlenül utal a tarcali gyűlés egyik cikkelye: „annál kevésbé látszi.l<erósnek a [királyi] udvar, minél kevésbé állnak rendelkezésére a szüksé-ges dolgok". Ugyanez a törvény rámutat arra, hogy az adományozásokkövetkeztében csökkent a királyi udvar fénye, tekintélye. A gyűlés el-rendelte, hogy bizonyos lialastavakat -- még az egyházak fölöslegeshalászóhelyeit is - királyi használatra vissza kell venni. Ez szöges ellen-tétben állott lászló király azon intézkedésével, amely szerint az egy-háznak adományozott javakat tilos visszavenni. Az uralkodó földbirto-kainak gyarapítását szolgálta a birtokok öröklési rendjének szabályozá-

T

Töıvényhozás

sa. A Szent Istvántól kapott, illetve a vásárolt javak felett szabadvégrendelkezést biztosítottak a tulajdonosoknak, viszont elõírták, hogya Szent lstván utódai által adományozott birtokok csak egyenes ágonorökölhetõk, egyenes :igi örökösök hiányában ezek az adománybirto-kok visszaszállnak a királyra. Nem csoda, hogy a világi és az egyházi fõ-emberek kozul szép számmal voltak Olyanok, akik ezekkel az új szelle-mű törvényekkel nem értettek egyet. lkóluk irta a király embere: „az or-szágnak eme ócsárlói inkább a saját vélcményükkel törődnek, semmintazzal, hogy az ország elörehaladását közösen szolgál|ák`.

Mindeddig a királyok - Szent lstvántól kezdve - évente rendszerespénzadót (ún. szabadok denárját) szedtek a szabadoktól, minthogy azon-ban a subadok nagy többsége feudális függésbe került, Kálmán úgy intéz-kedett, hogy a nyolcdenáros adót ezután csak a királyi földeken élö szaba-doktól és idegen telepesektõl (lıesýesektõl) kell szedni; a többi (világi ésegyházi) birtokos földjén lakó szabadok menlesültek ezen királyi adófize-tése alól. Az ispán által beszederr adót Eszıergomba szállították, ahol a ki-rályé lett a pénz kétharmada (király kettejel, míg egyharmad rész az is-pánt illette meg. A megyei vámokból hasonló arányban részesedett a ki-rály és az ispán. A magánföldesúri szolgálatba került szabadok királyiadómentessége miatt Kálmán úgy kárpótolta magát, hogy a földbirtoko-sokat, akik számára a földjeiken élõ szalıadok a korábbi adóösszeget (azaz8 Llenáıl.) voltak kénytelenek fizetni. páncélos, illetve könnyűlovas kato-nák állítására kotelezte. A kereskedelmi vámtételek űjraszabályozásánál iselsõsorban a királyi kincstár érdekeit tartották szem elõtt oly módon.hogy kimondották: a távolsági kereskedő kétszeres vámot tartozik fizetni.Magyarországon ekkor jobbára izmaeliták és zsidók foglalkoztak távolságikereskedelemmel. A külföldi kereskedő eltávozásához királyi pecsétre voltszükség. Ez viszont azt jelentette, hogy az idegen kalmárnak - ái-uivalegyütt - mindenképpen fel kellett keresnie a királyi fővárost, Esztergo-mot. Ily módon Esztergom ún. ánimegállitú joggal rendelkezett, s ezáltalMagyarországon a nemzetközi kereskedelem központja lett. Lászlót ko-vetve Kálmán is a mohamedánok irányában az asszimiláció politikájátfolytatta, a zsidók esetében pedig az elküloiiítésükre törekedett. Utóbbi-aknak megtiltotta. hogy keresztény rabszolgával kereskedjenek. s kotelez-te õket arra, hogy - életmódjuk ellenőrzése céljából ~ csak püspöki székhe-

@ KÖNYVES KÁi.ıviÁN KORA

lyeken telepedjenek le. Az izmaeliták és a zsidók pénzugyletekkel is foglal-koztak. A Eidók különbözõ kölcsönzéseire a csak uidókkal foglalkozó ll.t'orvénykí:ınyv eikkelyei vetnek fényt, amelyek elõirták a keresztények és auidók közti kölcsönügyletek írásba foglalását bizonyos összeghatáron túl.

Kálmán uralkodásának időszaka fontos mérföldkó a magyar társada-lom fejlődésében. A 11-12. század fordulójára ugyanis Magyarorsúgona földmagántulajdon három formájának (a királyi. az egyházi és a világinagybirtoknak) a kialakulása következtében uralkodóvá váltak a feudá-lis viszonyok. (Más felfogás mindezt korábbi időpontra teszi.) A tulaj-donviszonyok szempontjából ez azt jelentette, hogy a földtcrülct dön-tõ részét illetően érvényesült a klasszikus elvı ,nincsen föld feudális úrnélkül". A tolvajlással, lopással kapcsolatos intézkedések is jól tükrözik,hogy a magántulajdon minden formájának védelme a Kálmán-féle tör-vényhozás egyik fõ rendeltetése volt. Érvényes ez a földbirtokra is. A ki-rály más földjének erõszakos kisajátításával kapcsolatban úgy rendelke-zett, hogy „ha valaki másnak a földjêt birtoklásra magának foglalja el, sa bíróságon bevádolják, akkor ugyanannyit veszitsen el saját földjébõl,és azonkívül tlz penzát fizessen".

A társadalmi viszonyokban a minõségi változás abban nyilvánultmeg, hogy nagy körvonalaiban létrejött a feudális társadalom két alap-vető osztálya: az uralkodó osztály és az alávetettek, az elnyomottakosztálya. A 11. századi társadalmi változások legfontosabb jelensége azvolt, hogy becslések szerint - Kálmán korában már az alávetettek,szolgák száma meghaladta a szabadok létszámát. A fejlõdés azonbansem a tulajdonviszonyok, sem az osztályviszonyok területén nem álltmeg. A 12. század folyamán mindkét alapveto osztály összetételébenkomoly változások, módosulások következnek még be (például az ún.átmeneti réteget alkotó köuzabadok egy részének lesüllyedése. illetvemás részének felemelkedése révén). Hasonló változások figyelhetõkmeg (például a szabad fóldkozösségi területek visszaszorulása nyomán)a tulajdonviszonyokban is. E folyamatok érvényesülését Kálmán törvé-nyei nagymértékben elõsegítették, annál is inkább, mert több mint egyévszázadon át (egészen az 1222-es Aranybulláig) ezek határozták meg aMagyar Királyság belsõ jogrendjét.

T

A dalmáeiai foglalás @

A dalmáeiai foglalás Az 1100-1104-es években Kálmán a külkap-*K csolatok békés szálait szövögette. 1102-benkerített sort arra, hogy Horvátországban a maga közjogi helyzetét meg-szilárdírsa. Erre vall: 1102-ben Kálmán a tengerparton járt, és az ottaniFehérvárott horvát királlyá koronáztatra magát. A terület közvetlenkormányzását bizonyára már akkor az általa kinevezett bánra bízta.Ertõl kezdve Kálmán általában háromévenként főúri kíséretével felke-reste a Tengermelléket. Feltehető, hogy királlyá koronázása alkalmávalKálmán megerősítette a horvát elõkelők kiváltságait és katonaállításikötelezettségeit. Ezen alapulhar az az 1102-re darált irat (ún. prıcırı con-veııızı), amely a történeti szakirodalomban számos alkalommal hevespolémiákra adott okot. E viták fõ kérdése az volt, hogy vajon Horvátor-szág végül is fegyveres foglalás vagy pedig államjogi szerződés révén ke-rült-e a magyar uralkodók fennhatósága alá. Miután kérségbevonhatat-lanul igazolódott az, hogy a Kálmán király és a 12 horvát nemzetségfõmegegyezésérõl s Horvátország békés csatlakozásáról szóló pzıfııı fou-vuım szövege a 14. század közepérõl való hamısítvány (a benne szerep-lõ nemzetségek egy része például még nem is létezett ai 12. század ele-jén), bizonyosra vehető: a horvát területek fegyveres hódítás útján ju-tottak Kálmán király birtokába 1096-1097 fordulóján. A horvát-magyar perszonálunió a Kálmán-féle diplomácia legmaradandóbb ered-ményének bizonyult, hiszen egészen 1918-ig a magyar korona viselõihorvát királyok is voltak.

A horvát-magyar kérdés jogi rendezése után 1104-ben sor került amagyar-orosz kapcsolatok erősítésére. Ez évben Álmos herceg feleségülvette Szvjatopolk nagyfejedelem egyik, Predszlava nevű leányát. Mint-hogy ebben az idõben béke honolt a király és a herceg között, s mivel akijevi uralkodó eredendően Kálmán szövetségese volt, ezért e házasság-kötés mogott elsősorban a királyi dıplomáciát kell látnunk. Azorosz-magyar dinasztikus kapcsolat politikai éle minden bizonnyal aRosztyiszlavicsok a peremisli Volodar és a tyerebovli Vaszilko ellenirányult, akik mind Szvjatopolk fejedeleinnek, niind pedig Kálmán ki-rálynak évek óta ellenségei voltak Az más kérdés, hogy az orosz frıgyÁlmos herceg orosz és lengyel kapcsolatait is erősítette, hiszen

-V3i

@ i(ÖNvvEs KÁLMÁN KORASzvjatopolk másik leánya, Zbiszlava 1103-ban lll. Boleslaw (1102-11313) lengyel fejedelem hitvese lelt.

A belsõ stabilitás helyreállítása, az ország külsõ helyzetének megerósítése s az a tény, hogy az évek elteltével elmúlt az 1099-es oroszországivereség bénító sokkhatása, a magyar királyt aktívabb külpolitikãrakésztette. Ez be is következett 1105-ben a dalmáciai akció révén.

Dalmácia mint a Bizánci Birodalom integráns része 1103-ban vissza-került közvetlen görög uralom alá. A magyar király 1105-ben - legké-söbb az év nyarán - fegyveres úton elfoglalta a hagyományos értelem-ben vett Dalmácia északi részét. Észak-Dalmácia legjelentősebb városaiZára, Sebenico, Trau és Spalato voltak, néhány sziget (Brazza, Vcglia,Osero és Arbe) is idetartozott. Ebben az időszakban - 1104 vége óta -Bizáncot mind keletről, mind nyugat felõl normann támadás fenye-gette, Bohémond (1099-1111), Antiokhia fejedelme ugyanis, akivel abasileus évek óta harcban állott, 1104 végén Nyugat-Európába ment,hogy új keresztes hadjáratot szervezzen Bizánc elfoglalása céljából, akeleti támadásokat pedig öccsére bízta. A dalmáciai magyar hódítás rá-döbbenretre l. Alexios császár: arra, hogy a normannok mellett a Ma-gyar Királysággal is háborúba keveredhet, s könnyen kialakulhat Bizáncellen egy magyar-normann koalíció, amelynek létrejöttéhez Kálmánnormann házassága jó alapot szolgáltathat. Ennek megakadályozása er-dekében a bizánci császár megegyezést keresett a magyar királlyal. Gö-rög forrásunk errõl a következőt mondja: „A császár pedig látván azt,hogy a nyugati népek és hasonlóképpen a keleti népek is minden irány-ból mozgolódnak - mivel a bizánciak birodalmával szomszédos mindenország... vagy megszerzett már valamit a bizánci határterületekbõl,vagy éppen ezt szándékozott tenni --, elküldi hát követeit Magyaror-szág királyához..._. és feleségül kéri annak [helyesenı Lászlónak] a leá-nyát saját legidüsebb fia, Bíborbanszületett loannés [társjcsászár szá-mára. S mivel azt tapasztalta, hogy a mondott király egyetért ezzel,megint elküldi követeit..., hogy a leányt hozzák el... A császár nagy ör-vendezéssel és tisztességgel fogadta õt. és feleségül adta fiához."

Az 1105 második felében bizánci kezdeményezésre több fordulóbanlezajlott tárgyalások eredményeként Kálmán és Alexios megegyezettPiroska és loannés házasságában, amit ténylegesen 1105--1106 forduló-

32

A dalmáciai foglalás @

ján meg is kötöttek. Ezt a datálást támasztja alá az, hogy 1106 októbe-rében születtek meg Piroska (Eiréné) és loannés elsö gyermekei. A kétország békét és szövetséget kötött egymással, a basileus elismerte aDalmácia feletti magyar uralmat, cserébe viszont a magyar király vál-lalta, hogy normann támadás esetén Bizánc mellett fog háborúba lépni.A magyar király tehát feladta az addig vajmi kevés haszonnal járó nor-mann kapcsolatokat. ezek helyére magyar-bizánci szövetség lépett.Egyébként a dalmáciai foglalás emlékére Kálmán - mint Magyarország,Dalmácia és Horvátország királya - Zára városában egy kőtornyot épít-tetett, amelynek latin nyelvü felirata ma is az 1105-ös esztendő esemé-nyeire hívja fel az arra járók figyelmét.

A hódítást követően Kálmán uralkodói titulusai közé felvette a Dal-mácia és Horvátország királya címet is (mások szerint ezt már1102-ben megtette), ugyanakkor négyéves kisfiát, lstvánt - mintegyuralkodótársául királlyá koronáztatta. Valószínűnek tartjuk, hogyebben az idõben a király a horvát bán hatáskörét kiterjesztette Dalmá-ciára is.

A stratégiailag és gazdaságilag értékes dalmát területek elfoglalásanemcsak azt eredményezte, hogy a Magyar Királyság számára lehetõvévált a Földközi-tengerrel és Európa egyik leggazdagabb részével. Itáliá-val (ezen keresztül pedig a Nyugat-Európával) való közvetlen kapcso-lattartás, hanem a korabeli viszonyok között jelentõs mértékben meg-növelte Magyarország nemzetközi súlyát is. De az szintén a hódításkövetkezménye volt, hogy kiélezódtek Magyarország ellentétei mind-azokkal a hatalmakkal, amelyek Dalmáciában érdekelve voltak. Bizánc-ról már szóltunk. lgényt tartott még a dalmát területekre a Német Csá-szárság, a pápaság és Velence is. A Német Birodalomban ekkoriban zaj-ló súlyos trónviszályok nem tették lehetõvé azt, hogy a német császárDalmácia miatt 1105-1106 folyamán fellépjen Magyarország ellen, Adózse, aki olasz forrás szerint az 1098 táján kötött magyar--velenceimegállapodás megsértését látta a királyi invázióban, hajlandó lett volna- talán már 1106-ban - közös bizánci-velencei katonai akciót indítani adalmáciai magyar uralom felszámolására, de nem kapta meg kezdemé-nyezéséhez a basileus beleegyezését. Végül Velence maga is belátta: azAdrián a dél-itáliai normannok - Bohémond fejedelem vezetésével - a

ir

@ KÖNYvEs KÁLMÁN KORA

magyaroknál sokkal veszélyesebb ellenségei, s ezért egy idõre elfogadtaa kialakult dalmáciai helyzetet. Velence különösen attól félt, hogy anormannok - az Adria mindkét partján megvetve lábukat -- lehetetlen-né teszik a szabad hajózást keletre, ez pedig a kalmárköztársaság alap-vető érdekeit sértette volna.

A Zvonimir (1075-1089) horvát-dalmát király által 1075-ben vállalthűbér óta a horvát-dalmát területekre igényt tartó pápaságot pedig amagyar király az 1106-os guastallai állásfoglalásával szerelte le. Az 1106októberében ll. Paschalis által tartott guastallai zsinaton Kálmán kül-döttei uruk nevében bejelentették: a magyar uralkodó a pápa intésérelemond a püspökök invesztitúrájáról, amit elõcleihez hasonlóan addigõmaga is gyakorolt. A guastallai nyilatkozat révén Kálmán elérte azt,hogy a nagy engedmény viszonzásaképpen ll. Paschalis tudomásul vet-te és elfogadta a király hatalmának Horvátország és Dalmácia fölé tor-tént kiterjesztését. Ezzel tulajdonképpen a pápa lemondott a hor-vát-dalmát területekre vonatkozó hűbéri fennhatóságáról. Kétségtelen,hogy ezzel a lépésével Kálmán a magyar-pápai kapcsolatokat jelentõsmértékben erősítette.

A trónl-iarcok kiélezodêse A magyar krónika egy rovid híradásaK szerint 1105-1106 fordulójára datálha-tóan Kálmán király Oroszországba akart menni. Megint szövetségese.Szvjatopolk fejedelem hívta õt, aki ekkor a kunok ellen harcolt. A had-járat tervének megvalósításától azonban Álmos újabb akciója miatt elkellett állnia. 1105 tájától a király és környezete (_pártja") számára Ál-mos hatalommegszerzési kísérletei okozták a legnagyobb gondot. Nyil-vánvalóan Kálmán fiának megkoronázása, amellyel a király a trónutód-lás kérdését kívánta gyermeke javára jó elõre rendezni, igen érzékenyenérintette Álmos hatalmi igényeit. A herceg ekkor - feltehetően1105- 1106 fordulóján - a német császár udvarába ment, hogy tõle kér-jen segítséget a magyar trón megszerzéséhez. IV. Henrik azonban a sa-ját fiával vívott súlyos belháború miatt, mely végül is bukását eredmé-nyezte. nem volt abban a helyzetben, hogy a magyar herceg ügyétfelkarolhatta volna. Álmos ezért - cszılódva legrégibb külföldi szö-

34

A trónharcok kiélezõdése á

vetségésében -- kénytelen volt 1106-ban német földről eredmény nélkülhazatemi. Noha testvérét - miként a krónikás írja - ,,a király békes-séggel fogadta", a korona megszerzésérõl a herceg egyáltalán nem mon-dott le. Álmos hamarosan újból idegen pártfogó után nézett, s mégugyancsak 1106-ban hívei egy részével együtt Lengyelországba ment,ahol sógora, lll. Boleslaw a trónköveteló ügye mellé állt Kálmán ellene-l-ien. A lengyel uralkodó magyarokból és lengyelekbõl álló sereggelészakról betört az országba, és elfoglalta Abaújvárat. Kálmán ügyes dip-lomáciai lépéssel hamarosan teljes kudarcra kárhoztatta Álmos veszé-lyes próbálkozását. Kálmán kezdeményezésére ugyanis közte ésBoleslaw között harc helyett tárgyalások kezdödtek, amelyeken a len-gyel uralkodó és a magyar király nemcsak rendezték konfliktusukat,hanem örök békét, barátságot és szövetséget kötöttek egymással,amely mindkettójük legfõbb ellenségének, a Német Birodalomnak hó-dító politikája ellen irányult. Megállapodásuk ugyanis kimondta, hogynémet támadás esetén kötelesek egymásnak segítséget adni. Álmos ter-mészetesen ily módon elesett a további lengyel támogatásról. s ezért -a magyar krónika szerint teátrális jelenetek közepette - kénytelen voltkibékülni a bátyjával.

Az 1106-os magyar-lengyel paktum hatékonyan és jól működött, smindkét uralkodó számára hasznosnak bizonyult. 1107-ben e szövet-ség alapján Kálmán két külföldi akcióban vett részt. Ez év tavaszán lll.Boleslawval együtt sereggel avatkozott be Svatopluk morva herceg ol-dalán a cseh tróiiviszályba. Azt remélték, hogy a iiémetbarát Boiivoj(1101 -1107) fejedelem bukása nyomán lengyel-magyar-cseh koalíciójön létre, amely majd erõs gátja lesz a keleti irányú német expanziónak.Várakozásaikban azonban csalódtak, mert hatalomra jutása utánSvatopluk (1107-1109) fejedelem. hogy lloiivojjal szemben megtart-hassa trónját, V Henrik német király (1106 -1125) vazallusa lett, és hû-ségesen támogatta a német uralkodót lengyel és magyar hadjárataiban.A cseh beavatkozás után lll. Boleslaw vette igénybe Kálmán segítségét.1107-ben féltestvére. Zbigniew megtámadta Boleslawot, hogy megsze-rezze a fejedelmi hatalmat. Zbigniew széles koalíciót hozott mozgásba:Boleslaw ellen felvonultatta a cseheket, a pomeránokat, a kunokat, va-lamint az orosz iészíejedelmek közül Volotlart és Vaszilkót. A válságos

T

@ i<ÖNYvEs KÁLMÁN KORAhelyzetben lévõ lengyel fejedelemnek Kálmán és a kijevi nagyfejedelem,Szvjatopolk sietett a segítségére, s nekik köszönhetõen a győzelemBoleslawé lett. Ezt követõen a lengyel uralkodó megfosztotta Zbig-niewet tartományától, Mazóviától.

Mialatt a király csapatai idegen földön harcoltak, Álmos, a nagy rivá-lis zarándokúton járt Ieruzsálemlıen. A két testvér közötti feszültségsemmit sem csökkent, amit az jelez, hogy 1107-ben, Álmos távollété-ben, a király - feltehetően lengyel szövetségesének határozott intézke-dése is erre ösztönözte -- megszüntette a dukátus intézményét. Nem le-hetetlen, hogy ugyanakkor a herceg - Konstantinápolyban megfordul-va - Bizáncban aziránt is tájékozódott: vajon kaphatna-e támogatást abasileustól Kálmán ellenében. Érdeklõdése nem járt eredménnyel, mivel1107 októberében bekövetkezett Bohémond fejedelem támadása a Bal-kánon, s korábbi megállapodásuk alapján a basileus számíthatott Kál-mán tevékeny közremúködésére a normannokkal szemben. A király va-lóban hű maradt adott szavähoz, és csapatokat kuldott Bizánc segítsé-gére. Kálmán vitézei velencei hajókon jutottak el Dél-ltáliába, aholhátba támadták a normannokat. Egyéves küzdelem során a bizánci-ve-lencei~ magyar koalíció fényes és teljes győzelmet aratott a normannokfelett. Vereségét Bohémond az 1108. szeptemberi devoli békeszerződés-ben ismerte el. A békemegállapodás aláírói között ott szerepeltek Kál-mán király követei is (egy ispán és Simon pécsi püspök). A pécsi főpapgörög nyelvismeretét nemcsak diplomataként, hanem Szent lstvánveszprémvölgyi monostoralapító oklevelének 1109-ben történt átlrása,illetve megújítása alkalmával is kamatoztatta.

Az ország területének egyharmadára kiterjedő hercegség felszámolá-sa, amely a központi királyi hatalom erósítését szolgálta. természetsze-rüleg nagy csapást jelentett Álmosnak. A hazatéró herceg elkeseredésé-ben -féktelen hatalmi vágytól is sarkallva - Kálmánnal szemben a vég-sőkig elszánta magát. Álmos. aki jeruzsálemi útja elõtt az erdélyiMeszesen alapított kolostort, 1107-1109 fordulóján saját, személyestulajdonát képező birtokai egy részének eladományozásával prépostsá-got létesített Dömösön, ahol egyébként jelentõs királyi udvarház is ál-lott már. A dömösi egyház alapjait 1107-1108-ban vetették meg. Azünnepélyes ceremóniára a herceg meghívta a királyt, és a Ke;/rs Kıáııilsn

36

A trónl-iarcok kiélezödése É

szerint az volt a szándéka, hogy Dömösön gyilkos merényletet kísérelmeg Kálmán ellen. A terv leleplezõdése után - kellõ bizonyítékok hiá-nyában - Kálmán ismét megbocsátott öccsének, de „tisztességadás ürü-gyével két jobbágyát [elãkelõ|ét] is vele küldte, titkon azonban kioktat-ta ezeket, hogy gondosan íürkôsszék a herceg lelkületét: ielentsék mega királynak, ha a herceg ellene mesterkedik".

A királyi kémek hamarosan hírul adták Kálmánnak: Álmos újból né-met földre távozott. A herceg - aki nyilván azt akarta kihasználni amaga javára, hogy ebben az idõben Kálmánt a normann háború kötöttele - 1108 tavaszán ielent meg V. Henrik udvarában, s itt segítséget kériKálmán ellen a német uralkodótól A kortárs német forrás az esemény-rõl a következőképpen számol be: ,,ll0H. Ebben az idõben viszály tá-madt Kálmári, Magyarország királya és Álmos nevű testvére között,mert mindketten a származás iogán maguknak igyekeztek megszereznia királyi méltóságot. Álmos, megfosztva javaitól és a dukátustól,amelynek révén a magyarok közt kitűnt - s illett is, hogy a király test-vére a király után a második legyen hírnčvben -, [V.] Henrik királyhozjött, és a szenátus füle hallatára elpanaszolta a iiyomorúságát... Henrikkirály a panasztól megindítva - s ráadásul azért is, mert ez a Kálmánországunk határait a tengerparti részeken [ti. Dalmáciában] megtámad-ta -- sereggel tört Magyarországra. De mivel az ellenség sokoldalúan fel-készült. a folyón való átkelést mindeníelõl teljesen elzárta, Pozsony vá-rának fáradságos és hiábavaló ostroma után szinte eredmény nélkültért vissza."

V. Henrik serege szeptemberben indult Magyarország megtámadásá-ra. Forrásainkból kiderül: Henriknek kettős célja volt. Egyrészt Álmostkívánta a magyar trónra iiltetni, s így az országot német húbérré tenni.másrészt pedig meg akarta szerezni a Kálmán által elfoglalt dalmát re-rületeket, amelyeket a német uralkodó birodalmához tartozó részeknektekintett. Miközben Henrik Pozsony várát ostromolta. szövetségese.Svatopluk cseh fejedelem északról rontott az országra, s Trencséntólkezdve a Vág folyó mentén haladva egészen a Dtınáig teljesen Íeldúlta avidčket. A szorongatott helyzetben lévõ Kálmánnak lengyel szövetsé-gese sietett megsegítésére: Boleslaw csapatai betörtek Csehországba.vele volt a trónkövetelõ Bonvo] is. Svatopluk erre azonnal hazatért. Po-

57

@ KÖNWES KÁuviÁN KORA

zsony ostroma is kudarcot vallott, és végül a német királynak - a Ma-gyarország hűbéri zilávetesére irányuló tervét feladva - eredmény nélkülkellett visszavonulnia, viszont Kálmán ismét kénytelen volt befogadniÁlmost. A testvérharc tehát most sem dõlt el, mindkét szereplõ válto-zatlanul a színpadon maradt, s az ellentétek semmit sem csökkentek,bár 1103 után néhány rovid esztendőre a trönharcokban szünet állt be.Az 1108-as német-cseh támadás utórezdülései voltak azok az összecsa-pások, amelyek 1l0B végén és 1109 elején magyarok és csehek között ahatárvidéken lejátszódtak. Elõször Kálmán lépett akcióba, és 1108 no-vemberében csapatait a morva határvidékre zúdította. A támadástSvatopluk nem hagyta válasz nélkül. 1109 februárjában Ottó nevüöccsével nagy sereg élén betört Magyarországra, és Nyitráig pusztítottaa vidéket.

Véleményünk szerint az 1108-as háború hatása volt az is, hogy a ké-sőbbiekben Kálmán tartózkodott a német-lengyel konfliktusba valóbeavatkoästól. Ezzel magyarázható az, hogy 1109-ben a magyar királymár nem vállalkozott lll. Boleslaw megsegítésére, amidón a német ki-rály és a cseh fejedelem rátört Lengyelországra. Ez azonban nem jelen-tette azt, hogy Magyarország és lengyelország szembekerültek volnaegymással. Ezt cáfolja az, hogy lll. Boleslaw fejedelem 1113. évi zarán-dokútja során ellátogatott magyar földre is. ahol felkereste Szent lstvánfehérvári és l. Lásfló somogyvári sírját. Az 1108-as német-cseh invázió-nak további következményei is voltak. Mindenekelőtt ennek tulajdo-nítható, hogy a konfliktus hosszabb idõre ellenségessé tette a ma-gyar-német és a magyar-cseh viszonyt.

A Hartvik-legenda Természetes, hogy a német agresszió nyomán'i"'_ a smcrıloıiııııı és az iıııjıeııiıııı folytatódó küzdel-

mében Kálmán változatlanul a pápaságot támogatta. Ezért tette lehe-tõvé azt, hogy 1112-ben Kunó. majd Hugó kardinális. 1115-ben pedigTheoderik bíboros, pápai legátus magyar földön tartott egyházi Bina-tokon a német császár ellen lépjen fel.

A Kálmán korabeli magyar-pápai kapcsolatokra vonatkozóan ren-delkezünk egy rendkívül értékes korabeli írásos dokumentummal,

38

A Hartvik-legenda @

amely egyúttal a magyar-német viszony szempontjából is fontos for-rás. Ez Szent lstván azon legendája, amelyet Kálmán megbízásából -z akorábbi két legenda felhasználásával - Hartvik püspök készített. E le-genda különösen azért becses kútfõ, mert több nagy jelentőségű el-vi-ideológiai kérdésben a tudós főpap saját királyának nézeteit fejti ki,illetve fogalmaua meg. Minthogy azonban a Hartvik-féle életrajz ke-letkczésének időpontja vitatott ~ a kutatók egy része 1100 tájára, másrésze pedig 1110 körüli idõre helyezi megírását -, ezért meglehetõsennehéz egyértelműen meghatározni azt, hogy Kálmán elvi jellegű állás-foglalásai milyen közelebbi kapcsolatban vannak a konkrét események-kel. Az azonban tagadhatatlan, hogy a Hartvik által írott életrajz leg-fõbb rendeltetése Kálmán uralmának védelme és erősítése volt. A mű-ben f- miként erre a kutatás már korábban rámutatott - gregoriánus ésantigregoriánus nézetek egyaránt helyet kaptak.

A nagyobbik és a kisebbik legenda hallgatásával szemben Hartvikpüspök lstván»életrajza nyíltan elismerte, hogy Szent lstván királyiméltósága és koronája Rómából származik, s a pápától ered. A pápaikoronaküldésnek Hartvik által megfogalmazott tétele megfelelt annaka gregoriánus igénynek, amely a világi uralkodók hatalmát a Szentszék-tól kívánta származtatni. E felfogás szerint -- miként azt már Vll. Ger-gely pápa megfogalmazta ~ az a király, aki nem a pápától, hanem más-tól (pl. a német császártól) kapta méltóságát és hatalmi jelvčnyeit,ténylegesen nem igazi király (n'.\`). csupán csak királyocska (ıegııIııs). Agregoriánus pápai elvnek megfelelõ torténelmi tény (a ll. Szilveszter-fé-le koronaküldés) tudatos hangoztatása nemcsak a pápai érdekek szolgá-latának volt tekinthető, lianem egyúttal a pápa által támogatott királyıızeııeıc is volt nagy ellenfele, Álmos herceg, valamint annak hazai éskülföldi hívei számára. Kálmán ilyenformán is jelezni kívánta testvé-rének, a nórnet császár szövetsčgesčnek: mindenféle, még a Német Bi-rodalom segltségevel tervbe vett hatalommegszerzêsi akciója is elevejogtalan és törvénytelen, mert ellenkezik a Szent lstván-i hagyomá-nyokkal. Ezzel szemben viszont a saját királyi hatalma éppen azért le-g:tiın, mert a Szent lstván-i gyakorlatnak megfelelõen õ maga 1096-bana pápa jóváhagyásával. annak támogatásával lett az ország torvényeskirálya.

“'39

@ KÖNYVES KÁLMÁN KORAismeretes, hogy a gregoriánus pápaság felfogása szerint azok az ural-

kodók, akik méltóságukat és hatalmi jelvényeiket a pápától kapták, aSzentszék hűbéresei voltak. A reformpápaság ezen koncepcióját Kál-mán azonban nem fogadta el, s természetesen nem tekintette magátRóma vaullusának. Országát sem nyilvánította a Szentszék hűbéré-nek, ahogyan azt már Vll. Gergely követelte Salamon (1063-1091) ésGéza trónviszálya idején. A pápai lıűbér elutasítása az életrajzban kétponton ragadható meg. Az egyik a turoım ıingt-Iıcn motívum. EszerintSzent lstván koronája végsõ soron nem is a pápától, hanem magától ls-tentõl ered, hiszen álmában a pápát isteni parancsra egy angyal utasí-totta arra, hogy királyi koronát küldjön a magyarok uralkodójának. Ilymódon ll. Szilveszter tulajdonképpen csak lsten akarata végrehajtójá-nak tekinthető, és Szent lstvánnak. a Dei gmıíri uralkodó királynak akoronája ugyanúgy az égből származik, miként Nagy Konstantinos(306-337) római császár angyal hozta koronája is.

Még világosabban megfogalmazódott a pápai hűbér elutasítása ak-kor, amikor az életrajzban Hartvik - a Vll. Gergely-féle levelekben han-goztatott azon állítással szemben, miszerint l. lstván Szent Péternek,azaz a pápaságnak ajánlotta fel Magyarországot - azt írta, hogy az elsõkirály halála elõtt országát Szűz Mária védelmébe ajánlotta, s Krisztusanyját kérte fel a királyság örök oltalmazójának. Ezzel a - nagy legen-dából átvett - gondolattal Kálmán véleményének megfelelõen a püspökÍró egyértelműen kifejezésre juttatta' királya szerint Magyarországnem a Szentszék. hanem Szűz Mária tulajdonát képezi, s ezért a ma-gyar királyoknak a pápával szemben hűbéri kötelezettségcık nincsenek.Kálmán tehát. noha az invesztitúraliarcban a gregoriánus pápaság olda-lára állt, a Magyarországra irányuló pápai hûbéri igénnyel szemben - akirályság függetlenségét védelmezve - antigregoriánus álláspontra he-lyezkedett.

Ugyancsak antigregoriánus nézetet képviselt Kálmán megbízásábólHartvik az ınvesztitúra kérdésében. A legendaíró püspök azt irja művé-ben, hogy l. lstván a korona melleit ll. Szilvesztertöl apostoli keresztetis kapott, s ennek birtokában a király a pápa apostoli legátusaként onál-lóan » Róma minden további lıeavatkozásától függetlenül -- intézte or-szága egyházı ügyeit. Az első magyar király valóban korlátlanul élt a

Az utolsó évek É

fõpapkinevezési joggal, mert azt - korának más keresztény uralkodói-hoz hasonlóan - saját szuverén felségjogának tekintette. Hartvik püs-pök lstván invesztitúrajogát az apostoli legátusság révén pápai felhatal-mazásra vezette vissza, s ezzel saját királyának, Kálrnánnak az érdekétszolgálta. Hiszen mondanivalója nyilvánvalóan az volt, hogy Kálmánmint lstván király utóda a királyi hatalommal együtt örököse és birto-kosa a pápától származó azon jognak is, amely felhatalmazta õt az in-vesztitúra gyakorlására. Ezáltal Hartvik a világi invesztitúra megszün-tetésére törekvő gregoriánus igények elé kívánt gátat emelni.

Ha a Hartvik-féle legenda 1100 körül íródott, akkor teljes mértékbenmegfelelt azon politikának, amelyet - miként azt láttuk - a király a fči-papkinevezés terén folytatott Guastalla elõtt. Ha azonban az életrajz1110 táján készült. akkor homlokegyenest ellentétben állott az ún.guastallai nyilatkozattal. Ebben az esetben arról lehetett szó, hogy1106 után egy bizonyos idő múlva saját királyi hatalmának erősítésevégett Kálmán visszatért az invesztitúra jogának gyakorlásához. Töb-ben feltételczik-. az apostoli legátusság tételéhez Kálmán és Hartvikszámára az a pápai privilégium szolgáltatott példát, amellyel ll. Orbánpápa 1098 júliusában Roger szicíliai grófnak. a magyar király apósánakmegengedte, hogy apostoli legátusként teljesen szuverén módon intéz-ze a szicíliai egyház ügyeit.

Az utolsó évek A Bizánc melletti kiállás nem maradt hatástalan aÍm dalmáciai magyar uralom sorsának további alaku-lása szempontjából sem. Kálmán egész uralkodása alatt különös figyel-met szentelt Dalmáciának. Kezdettõl fogva minden eszközt megraga-dott ahhoz, hogy a dalmát területeket minél szorosabban királyságáhozkösse. Az egyházi kapcsolatok nyújtotta lehetőségeket is kiliasználtaehhez. Ennek a jele az, hogy 1 l06-ban a zárai zsinaton részt vett Lőrincesztergomi érsek megbízottja is a dalmát és a magyar egyházak össze-tartozásának hangsúlyozására. Nyilván Kálmánnak is nagy szerepe voltabban, hogy lllã-ban egyik kedvelt hívét, Manasses zágrábi püspökötválasztották Spalato érsekévé, azaz a magyar kézen lévő dalmát terüle-tek egyházi vezetõjévé. A dalmát városoknak bizonyos mértékig kedve-

7 -ll

@ KÖNYVES KÁLMÁN KORAzett a magyar fennhatóság, hiszen Magyarország - eltérõen Velencétõl- nem volt gazdasági vetélytársa a dalmát kereskedôknek. Kálmán ki-rály számottevóen nem korlátozta a dalmát városok belsõ önkormány-zatát sem, erról ranúskodnak azok a privilégiumok, amelyeket 1108 ta-vaszán adott Zára, Trau, Spalato polgárainak. A magyar uralkodó adó-mentességben részesítette öket. megengedte, hogy saját korábbitörvényeik szerint éljenek, maguk válasszák meg vezetõiket, csupán akikötői vámjövedelem kétharmadára tartott igényt. 1111-ben Kálmánújra Zárába ment, s megerősítette Dalmácia régi szabadságát. Nem két-séges, hogy ezekkel a kiváltságokkal a dalmát városok hűséget akarta amaga számára biztosítani Velence változatlanul megismétlõdõ hódítóklsérleteivel szemben.

Velence ugyanis nem nyugodott bele abba, hogy Dalmácia magyaruralom alatt maradjon, s már 1112-ben újra arra kérte Bizáncot, hogyDalmácia visszaszerzéséhez nyújtson neki segítséget. l. Alexios csá-szárt, aki elvben egyetértett a dozséval. ekkor Dalmáciánál fontosabbkérdések (a kis-ázsiai szeldzsukok heves támadásai, a keleti és a nyugatiegyházak egyesítésének ügye, a keresztes államok hódoltatásának ter-ve) foglalkoztatták, s ezért a magyarok elleni háború clhalasztása mel-lett döntött. Természetesen a basileus magatartását befolyásolta az atény, hogy a normann veszély időszakában élvezhette a Magyar Király-ság értékes támogatását. Ezért a velencei-magyar összecsapás egyelőreelmaradt. Ugyanakkor az 1111. évi bizánci-pisai egyezmény jól mutat-ta, hogy a basileus a magyar kézen lévõ dalmát és horvát területekreváltozatlanul fenntarrotta hatalmi igényét.

Kálmán uralkodásának utolsó évei ennek ellenére sem voltak mente-sek súlyos kül- és belpolitikai problémáktól. A magyar király serege1112-ben pusztítva betört Ausztria területére. így bosszulva meg azt,hogy lll. Lipót osztrák õrgróf 1108-ban részt vett V. Henrik hadjáratá-ban. Megromlott nyugati (német, cseh, osztrák) kapcsolatainak ellen-súlyozására Kálmán orosz földön keresett szövetségcst.

Miután normann hitvese - akitól két Íia született 1101-beiı: lászlóés lstván 1110 táján meghalt, az özvegy király 1112 nyarán feleségülvette Eufémiát. Vlagyimir Monomah perejaszlavli és szuzdali fejedelemleányát. Második házasságkötése azonban nagyon szerencsétlennek bi-

41

Az utolsó évek Q

zonyult, mert feleségét házasságtörésen kapta, s emiatt 1114-benvısszaküldtc hazájába, ahol közben apósa 1113-ban a Kijevi Nagyfeje-delemség ura lett. Az állítólag Kálmán és Eufémia házasságából való fiú- a késõbbi évtizedek magyar történetének egyik jelentõs szereplője -,Borisz már orosz földön, Kijevben született meg.

Ebben az időben került sor Kálmán és Álmos újabb, egyben utolsóösszecsapására. 1115 táján a herceg ismét a királyi hatalom megszerzé-sére tört. Az uralmon lévõ párt azonban felfigyelt Álmos szervezkedé-sére. időben Iecsapott rá, és a kemény megtorlás nem maradt el. Errõlígy ír a krónika: ,,a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, ésmegvakíttatta õket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki.De aki megvakította, félt lstentöl és a királyi nem kihalásától: kutya-kölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak. Az ország föembereiközül megvakírotta Urosr, Vatát és Pált." Külföldi forrásainkból tud-juk: Almost és kisfiát azért vakították meg, hogy uralkodásra alkalmat-lanná téve õket, Kálmán halála után ne kerülhessenek hatalomra. Bizo-nyára Zbigniew tragédiája is ösztönzőleg hatott Kálmánra. Lengyelszövetségese, lll. Boleslaw 1112-ben vakíttatta meg makacs vetélytár-sát, aki saját féltestvere volt. Az a tény pedig, hogy Almos és Béla sorsá-ban más előkelő urak is osztoztak, egyértelműen mutatja: Álmos fellé-pése mögött egy nagyobb összeesküvés, a Kálmán alatt háttérbe szorultúri csoport szervezkedése húzódott meg.

A megvakítás után Almost az általa létesített dömösi prépostságbavitték, vele egyutt itt élt családja is A domösi papok nem maradtak há-látlanok egyházuk alapítója iránt, és erkölcsi kötelességüknek tartot-ták, hogy gondoskodjanak róla és hozzátartozóiról. Ez egyébként ter-mészetes jelenség volt az úgynevezett magánegyházak gyakorlatában.Az alapítók és utódaik e magánegyházak (prépostságok, kolostorok)tulajdonosaiként oltalmazták, anyagiakkal rendszeresen gyarapítottákalapítványaikat. ezek pedig cserébe részint egyházi szolgáltatást (gyön-tatást, inisézést stb.) végeztek nekik, részint nehéz helyzetben - el-tarrották. védelmezték és segítették õket, haláluk után pedig kívánságszerint a magánegyházak temétkezõhelyül szolgáltak számukra. Kál-mán uralkodásának utolsó napjaiban, heteiben újból veszély fenyegetteAlmost. A király még most is tartott tõle, mert attól félt, hogy halála

43

@ KÖNYVES KÁLMÁN KORA

után esetleg majd a világtalan herceg kapaiintja meg a trónt. Ezért pa-rancsba adta, hogy fia, lstván zavartalan hatalomátvétele érdekébenfogják el és vessék börtönbe öccsét. Kálmán emberei el is mentekDömösre, ahol azonban az Álmoshoz hű papok és más személyek erõ-vel szembeszálltak velük. Sikerült is Álmos elhurcolását megakadályoz-ni, a verekedés során azonban Álmos hívei a király több emberét megöl-ték. Mindenesetre Kálmán és az õt támogató fdiiri tábor számítása tü-kéletesen bevált. Amikor ugyanis röviddel a drámai események utánKálmán 1116. február 3-án meghalt, és a fehérvári királyi bazilikában el-temették (a magyar királyok közül elsőként õ temetkezett Szent lstvánmellé), 15 éves fia, 11. István még ugyanabban a hónapban zavartalanulvehette ár az uralmat. A súlyos csapás után Álmos herceg és pártja kép-telen volt ezt megakadályozni, s ll. lstván királlyá koronázása révén aKálmán-párt hívei továbbra is a hatalom részesei maradtak.

II. ISTVÁN, A GYERMEK KIRÁLY

Külpolítíkai kudarcok ll. lstván uralkodásának (1116-1131) elsõ'Ki évtizedét súlyos külpolitikai kudarcok so-rozata jellemzi, amely az Olšava folyó menti eseményekkel vette kez-detét. A magyar uralkodöváltást mind cseh földön, mind Magyarorszá-gon kedvezö alkalomnak tartották arra, hogy rendezzék a két ország fe-szült viszonyát. A magyar fél javaslatára l. Vladislav (1109--1125) csehfejedelem és ll. lstván magyar király seregeikkel együtt felvonultak amagyar-morva határra, az Olšava folyóhoz, hogy személyes tárgyalá-sokat folytassanak egymással békekötés céljából. A korábbi Eseményekmiatt azonban a két fel között még nagyfokú volt a bizalmatlanság,amit egyébként az is mutat, hogy a tervezett megbeszélésre mindkétfél - eléggé szokatlan módon - a seregeivel vonult fel. A fõemberek ko-zül többen megkíséreltek közvetíteni, de végül is a békés megegyezéshelyett 1116. május 13-án véres csata tört ki a csehek és magyarok kö-zött, amelyben ll. lstván csapatai komoly vereséget szenvedtek.

A kortárs történetíró, Prágai Kozma részletesen beszámol az esemé-nyekről. A cseh krónikás, miután elmondja, hogy a ,magyar nép hatal-mas. kinesekben gazdag, háborúban diadalmaskodó, s a föld bármelykirályával képes szembeszállni", elbeszélését a következőképpen foly-tatja: „Kálmán király halála után [Magyarország] föemberei elküldenekVladislav [cseh] fejedelemhez. hogy az lstván nevű új királlyal újítsa felés erõsítse meg a régi békét és barátságot. Ezek akaratára a fejedelemhajlott. és ígéretet tett arra nézve. amit ő a béke érdekében cselekednifog. Megérkeztek az Olšava folyóhoz... De, miként az írás mondja: -laj

115

@ ii. is'rvÁN, A CYERMEK i<iitÁLY

annak a földnek, amelynek gyermek a királyai- [Magyarország] fõem-berei ugyanis velük született gőgösségtõl eltévelyedve a fejedelem békésszavaira inkább viszályt szító, semmint békecsókot szülö válaszokatadnak. Emiatt a fejedelem elutasította azt, hogy még aznap megbeszé-lésre elmenjen. Amazok ezt zokon veszik, s attól tartván, hogy más-ként [mint ahogy remélték] fognak alakulni a dolgok, megparancsolják:három fegyveres csapat... induljon a táboron kívülre. s a folyó másikpartján védelem céljából álljon fel. A fejedelem pedig - úgy vélvén, hogyazok csatára törnek előre - fegyverbe parancsolja övéit: ezek, szintemég el sem hangzik a parancsszó, amazokkal szemben átkelnek a ha-tárfolyón. Azután hirtelen váratlan és elõre nem gondolt, vad és vérescsata támad május 13-án... Maga a fejedelem is menekülésre kénysze-riil... [Más cseh csapatok] azonban... hirtelen nagy lendülettel a ma-gyarok táborára törnek, ahol - semmit sem tudván még az imént kelet-kezett csatáról - a király és főemberei a püspökök társaságában tartóz-kodtak, ittak, és fényes lakomát csaptak. Mit lehet még mondaniê HaLőrinc püspök a királlyal azonnal nem menekült volna el, bizony az ha-lálos veszedelembe került volna... Oly sok nemes és nemtelen magyarpusztult ott el, amennyi még a Lech folyó mentén sem veszett oda."(Ti. 955-ben.)

Prágai Kozmával ellentétben a magyar krónika, amelynek ezen ré-szét Álmos-ági szerzõ írta a 12. század közepe táján, érezhető kárörom-mel s meglehetősen igaztalanul a történtekért teljes mértékben ll. lst-vánt teszi felelőssé.

A fiatal király első külpolitikai akciója tehát sikertelenül végződött, sennek következtében a cseh- magyar viszony jellege ll. lstván uralkodá-sának első időszakában váltomtlanul ellenséges maradt. Ezért a magyarkirály 1120-ban és 1123-ban cseh emigránsokat fogadott országába,akik l. Vladislav elöl menekültek Csehországból. Köztük volt ll. Boiivojfejedelem is, aki 1120-ban másodszor vesztette el trónját. Korábbi el-lensége, ll. lstván barátsággal fogadta, és egészen 1124-ben bekövetke-zett haláláıg a számkivetett herceget udvarában tartotta.

Hasonló kudarc érte Dalmáciában is a magyar királyt, ahol még Kál-mán életében. 1115 augusztusában a velencei dózse akcióba lépett amagyar uralom alatt álló dalmát területek megszerzése érdekében, s ez-

*És

Kulpolitikaı kudarcok @

által évekig tartó háborúskodás vette kezdetét. Ordelafo Fallero dózse(1102-1118) - immár a basileus megkérdezése nélkül - felvonultattagályáit a dalmát partok elé, de ekkor csak Dalmácia egy részét sikerültbirtokba vennie. Ezért a dózse a következõ évben szerette volna a fogla-lását teljessé tenni. Újabb támadását már diplomáciailag is előkészítet-te, s az 1116 májusában indított hadjáratához Ordelafo Faliero nem-csak V. Henrik német császár, hanem l. Alexios bizánci uralkodó elvicgyetértését és politikai támogatását is megszerezte magának. Fegyve-res segítséget egyik császártól sem kapott, mert V. Henrıket itáliai had-járata, l. Alexiost pedig a szeldzsukokkal és az oroszokkal vívott harcokteljesen lekötötték. Nincs arról szó, hogy ez idõben a két császárság kö-zött magyarellenes szövetség jött volna létre, hiszen a két birodalom vi-szonya ekkor meglehetõsen feszült volt. V. Henrik 1116. márciusi ve-lencei tárgyalásainak eppen az volt a fõ célja, hogy a dózsét maga melléállítsa a pápával és az egyházunió megvalósitásán fáradozó basileusszalszemben.

Regensburg és Konstantinápoly kapcsolatait a 12. század folyamánmindvégig az lrália feletti politikai hegemóniáért folytatott rivalizáláshatározta meg döntõ módon. A latin és a gorog egyházak újbóli egyesí-tése ugyanis azzal a következménnyel járt volna, hogy a német császárkiszorul ltáliából, helyét a bizánci uralkodó foglalja el. Hiszen a vallásiunió helyreállítása nyomán a keresztény egyházban a pápa primátusa,Itáliában pedig -- legalábbis elvileg - a basileus politikai befolyása érvé-nyesült volna! Az itáliai helyzet alakulása szempontjából Bizánc szá-mára egyáltalán ncm volt közömbös Velence állásfoglalása, éppen ezmagyarázza azt, hogy a basileus -- szakítva az 1105-ös magyar-bizánciszövetséggel - a dalmát háborúban a dózse pártját fogta.

Velence mindenesetre ügyesen használta ki saját javára azt, hogy azItáliáért indított rivalizálás miatt mindkét császár a maga szövetségesé-nek akarta megnyerni õt. Bizánc ily módon a dalmát kérdésben végülMagyarországgal szemben a kereskedõköztársaság oldalára állt. Ebbennyilván egyrészt az is szerepet játszott, hogy - eltérően a magyar ki-rályról - a dózse bizánci hivatalnoknak (prvıosebzisivs) minősült, más-részt pedig a korábbi gyakorlat alapján a bizánci uralkodó arra szá-mított: Dalmáciában Velence formálisan továbbra is elismeri majd a

47

@ ii is`n/ÁN, A cYEitıviEi< KIRÁLY

bizánci fennhatóságot. 1. Alexios magatartása természetszerűleg alapo-san beátnyékolta a magyar--bizánci viszonyt. A velencei hadak 1116 jú-niusában Zára elött vereséget mértek Kledin bán seregére, és elfoglaltákZárát. Tengerfehérvárt és Sebenicót, Trau pedig önként behódolt a dó-zse elõtt.

A városok közül már csak Spalato maradt magyar kézen, melynekérseki székében Kálmán egykori udvari papja, Manasses ült. Az érsekterve az volt, hogy a várost a velencések ellenében megtartja ll. lstvánhatalma alatt. Ezért szövetkezett a védõtoronyban elhelyezett magyarcsapat vezetőjével, hogy Spalato egész erõdítményrendszerét szálljákmeg a sikeresebb védekezés céljából. A város polgárai azonban úgy ítél-ték meg, hogy a velencei túlerõ ellen nincs reális esély a lielytállásra,ezért amikor ,,a toronyban levõ [magyarok] megfújják a kurtöket, ki-hontják a zászlókat, s kezdik elözönlenı a városfalakat... a spalatóiakelõjönnek rejtekhelyeikrõl, gyorsan a toronyhoz futnak, tüzet raknakalá. s a falakra támadókat a mélybe taszítják. Azok a magyarok, akik atoronyban voltak, vagy a füsttõl fulladtak meg. vagy halált hozó ugrás-sal vetették magukat Ie a földre. A városban levók kard által pusztultakel... Az érsek... elmenekült a városból, s többé nem tért oda vissza." Ez-után már Spalato békésen megnyitotta kapuit a velencések elõtt. A dó-zse kezére került egész Dalmácia, 1117-ben azonban magyar ellentáma-dás nyomán a dalmát területek ismét magyar uralom alá jutottak.1118-ban újra heves csatározások folytak Dalmácia birtoklásáért.Kledin bán Zára elõtt legyőzte a dózsét, aki e csatában vesztette életét.Az új dózse, Domenico Michieli (1113-1130) azonban még ebben azévben kiverte a magyarokat, s Dalmácia megint Velencét uralta.1119-ben ll. lstván kénytelen volt a dózse követeivel öt évre békét köt-ni, amely szentesítette Velence dalmáciai uralmát.

Magyarország az elszenvedett veresčgek következtében teljesen ki-szorult Dalmáciából, és a terület az 1119-es békekötés nyomán jogilagis Velence birtokába kerult. A dózse azonban - nagy csalódást okozva abasileusnak » ettõl kezdve formailag sem ismerte el Bizánc uralmát adalmát városok felett, s dalmát politikájában teljesen függetlenltettemagát Konstantinápolytól.

A dalmáciai eseményekkel és az 1118-as magyar-cseh- osztrák ossze-

.i8_

Kiilpolitikaı kudarcok @

csapásokkal magyarázható az, hogy ll. lstván 1118-ban - újabb külpoli-tikai konfliktust nem vállalva - elutasította laroszlav volhíniai fejede-lem kérését. laroszlavot, I. László vejét a kijevi uralkodó, VlagyimirMonomah (1113-1125) kijevi nagyfejedelem mozdította el fejedelem-ségéből, s helyére fiát, Andrejt tette. Szvjatopolk fia azért jött Magyar-országra, hogy 11. lstván segítse Őt vissza volhíniai trónjára. A magyarudvarból laroszlav lengyel földre távozott, ahol sógorától. lll. Boleslawfejedelemtõl megkapta a kért katonai támogatást. Volhíniát azonbantöbbszöri kísérlet ellenére sem tudta magának visszaszerezni 1113-ban.

1123-ban - hosszabb szünet után, s kiheverve a súlyos dalmáciai ku-darc bénító hatását - a királyi udvar ismét komoly külpolitikai akcióravállalkozott. Ebben az évben ll. lstván teljesítette laroszlav megismé-telt kérését, és fegyvert fogott a megbuktatott volhíniai fejedelem érde-kében a kijevi állam egységének helyreállításáért küzdő VlagyimirMonomah nagyfejedelemmel szemben. Ezúttal Iaroszlavnak igen te-kintélyes koallciót sikerült létrehoznia: 111. Boleslaw lengyel uralkodó,Volodar peremisli, Vaszilko tyerebovli fejedelem mellett élvezte a ma-gyar király és a cseh fejedelem támogatását, de felvonultak seregébei-ikun csapatok is. 11. lstván az orosz ügyekbe való beavatkozástól azt re-mélte, hogy siker esetén egyszerre több orosz reszfejedelem is a szövet-ségese lesz, s ez Magyarország külpolitikai helyzetét erósíteni fogja. Aközös akció nyomán bízni lehetett a korábbi, Kálmán kori lengyel-ma-gyar együttműködés helyreállításában is. Egyébként Jaroszlav társasá-gában 1l23-ban Magyarországon járt Vaszilko és fia, lván, valamintVolodar fia, Vlagyimirko, akik ekkor adományt tettek Délvidéken aszávaszentdemeteri bazilita (keleti rítusú) monostornak.

A magyar uralkodó személyesen vezette seregét Vlagyimir alá. Mi-elõtt azonban az ostrom megkezdõdhetett volna, váratlan incidens tor-tént: a védők egy óvatlan pillanatban megölték laroszlav herceget a váralatt. ll. lstván folytatni akarta az ostromot laroszlav halála után is, dea királyi tanács tagjai úgy dóntottek: nem harcolnak tovább, hazatér-nek, s ha az uralkodó nem vonul vissza velük, akkor otthon új királytfognak maguknak választani. Véleményüket a királyi tanácsban Páz-mány nembeli Kozma - részben késõbbi lejegyzés szerint - így fejezteki: ,,Uram_. mit cselekszelê Ha számos vitézed halála árán elfoglalod a

49

@ ıı. ısTvÁN, A GYERMEK KiRÁLY

várat, kit teszel meg herceggéê Ha fõembereid közül választod, ittugyan meg nem marad senki. Vagy tán magad akarod elhagyni király-ságod, hogy elfoglald a hercegségetê Mi, bárók nem ostromoljuk a vá-rat; ha ostromot akarsz, ostromold meg magad! Mi azonban visszaté-rünk Magyarországba, és királyt választunk magunknak.” A király, lát-va a fõurak elszántságát, a harcot beszüntette, és hazavonult országá-ba. Kálmánéhoz hasonlóan tehát ll. lstván orosz beavatkozása issikertelen maradt. Tény az, hogy ll. lstván 1123-ban Oroszországbanaz állami egységet képviselő erõkkel szemben a feudális széttagolódáshíveit kívánta segíteni, de az is tény, hogy - Kálmán korához hasonlóan- a magyar uralkodó osztály tenıei között ekkor még nem szerepeltorosz föld meghódltásának szándéka. A király beavatkozásának legfon-tosabb következménye az volt, hogy negyedszázaclra szólóan megve-tette a magyar-peremisli (késõbb halicsi) szövetség alapját.

Könnyen lehetséges, bár erre közvetlen adataink nincsenek, hogyll. lstván és főúri párt|a valamilyen formában beavatkozott a cseh bel-viszályokba, és ennek során l. Vladıslavval szemben annak öccsét,Sobčslavot támogatta. Bizonyság lehet erre a cseh hercegnek, Morvaor-szág urának házassága Adclhaiddal, Álmos herceg legidősebb leányávalaz 1120-as évek legelején. A frigyeı nyilván Álmos tudtával kotöttékmeg, ami annak a jele, hogy ekkor a Dömösön élõ herceg és a király kö-zött a korábbi Íeszültség oldódl-tatott. A cseh tronviszálynak ez a fordu-lója Sobčslav vereségével végzódott. Prágai Kozma errõl így számol be:„Az 1123. évben Vladislav hatalmas haragtöl felindultan március hó-napban testvêre, Sobčslav ellen fegyvert fogott, és õt összes hívévelegyütt kiűzte Morvaországból. Sobčslav pedig menekülõként... Len-gyelországba ment. õt [lll.] Boleslaw tisztességgel fogadta országában;feleségét pedig, aki Álmos herceg leánya volt, lstván magyar király ked-vesen fogadta, mivel rokonának tekintette."

A magyar-cseh viszonyhoz hasonlóan feszült maradt az OsztrákÖrgrófság és a Magyar Királyság kapcsolata ll. lstván országlásánakelsõ éveiben. Erre mutat, hogy a király csapatai 1115-ban pusztító betö-rést hajtottak végre osztrák területre, s onnan nagy zsákmánnyal tér-tek vissza. Válaszul e támadásra még ugyanebben az évben az osztrákõrgróf megtorló had|áratot vezetett Magyarországra. A kútfõk elbeszé-

T

Külpolitikai kudarcok Q

lése alapján valószínüleg mindkét fél részéről - a korban egyébként szo-kásos - rabló, zsákmányszerzó akciókról volt szó. Nem igazolható az avélemény, mely szerint a magyar uralkodó Ausztna dúlásával állt volnabosszút a német csásıáron, amiért az a dalmát kérdésben Velencétpártfogolta.

ll. lstván az invesztitúraharcban is apja politikáját kívánta továbbfolytatni, és a császárral szemben a pápa oldalán állott. Ezt bizonyítja acapuai normann hercegnek, Róbertnek -ismeretlen nevű -- leányával az1120-as évek elején kötött házassága, hiszen a normann fejedelem agregoriánus pápaság legfõbb támogatója volt a császár ellenében ll.Paschalis, ll. Gelasius (1118-1119) és 11. Calixtus (1119-1124) pápaidejében. 11. lstván pápapárti politikájával függhet össze, hogy 1122 tá-ján ll. Calixtus pápa Ausztriából ellátogatott magyar földre, ahol egyideig Poısonyban tartódtodott. 1124-ben pedig Egyed bíboros szemé-lyében pápai követ járt Magyarországon. A császár elszánt ellenségénekszámított Róbert utóda is, aki a capuai hercegnõt kiházasította.

A normann frigyrõl érdekes híradást õrzött meg a magyar krónika.Eszerint .lstván király pedig nem akart törvényes feleséget venni, ha-nem ágyas kéjhólgyekkel állott össze. A bárók és a fõemberek - szomor-kodván az ország elárvulása és a király gyermektelensége miatt felesé-gül hozták neki a felettébb elókeló úrnõt, az apulai Cuiscard Róbertlhelyesen: a capuai Róbert] leányát." Ebbõl az elbeszélésból kiderül: ahatalmon lévõ fõúri csoport, amelynek többsége Kálmán idejében is alegbefolyásosabb frakciót képezte, változatlanul szilárdan tartotta ke-zében az ország külpolitikájának irányítását, és a király magánéletébe ismeghatározó módon avatkoıott be. A szövegből egyértelműen megál-lapíiható, hogy ezek az urak véleményüket a király akaratával szembenis keresztülvitték.

Feltételezhetóen a magyar király a dél-itáliai normannokat a dalmátkérdésben Velence ellen is fel akarta használni. A magyar uralkodó osz-tály - a kedvezõ nemzetközi helyzetet kihasználva - a békekötés lejártaután, 1124 első felében fegyveres cróvel hódoltatta a dalmát területekegy részét. Velence ezt nem tudta megakadályozni: flottája ugyanis1122 nyara óta keleten tartózkodott, és Bizáneot fenyegette, mert an-nak császára, ll. loannés (1118-1143) - saját kereskedõinek az érdeké-

51

@ ıı. ısıw/AN. A GYERMEK KıRÁLYben - nem volt hajlandó megújitani a velencei kalmárok l082 óta élve-zett gazdasági kiváltságaıt (a basileus e kérdésben 1126-ban a velenceiflotta nyomására engedni kényszerült). A dalmáciai magyar uralomazonban kérészéletúnek bizonyult, miután a keletrõl hazatérő -- s a bi-zánci partokat Eeldúló -- velencei flotta 1125 tavaszán meghódolásrakényszerítette a dalmát városokat, amelyekből a magyar király egyújabb évtizedre ismét kiszorult. Alaptalan az a nézet, miszerint ekkor,a konfliktus idején a magyar király és a bizánci császár Velencévelszemben szövetséget kötött volna.

A bizánci háborúk időszaka Az 1120-as évek közepétől nagy for-öi dulat következett be a magyar kül-politikában, amelyet - a nyugati kapcsolatok rendezése mellett - elsõ-sorban a magyar-bizánci ellentétek kiélezóclése jellemzett. ll25 áprili-sában - l. Vladislav halála után - Sobéslav (1125-1140), Álmos hercegleányának a férje került a cseh trónra, A riválisokkal szemben oly mó-don védte meg hatalmát, hogy a német hűbér vállalásával biztosltottamagának lll. Lotlıár (1125-1137) német király támogatását. Tíz évvelaz olšavai csata után a Cseh Fejedelemség és a Magyar Királyság újraközeledett egymáshoz. 1126 októberében Sobčslav és ll. lstván szemé-lyesen találkoztak, békét kötöttek, s a két uralkodó között baráti kap-csolat alakult kı. A csehekhez Íűzõdõ jó viszony két évtizeden át a ma-gyar külpolitika egyik legszilárdabb támasza lett. Hasonló változás voltmegfigyelhető az Osztrák Örgrófság és a Magyar Királyság viszonyá-ban is. Az osztrák-magyar kapcsolatok rendezõdésére mutat, hogyll. lstván király 1127 májusa és szeptembere között gazdagon megaján-dékozta a tűzvész áldozatává lett salzburgi érseki székesegyházat.

Általában megfigyelhető, hogy végig a 12. században a cseh--magyarés az osztrák-magyar kapcsolatok hű és pontos mutatói a magyar-né-met viszony alakulásának, mivel mindkét terület szoros függésben állta birodalommal. Ezért |oggal tételezhetö fel: az 1120-as évektől csök-kent a Német Blrodalom és a Magyar Királyság közti feszültség. E ie-lenség nem lehetett független attól a íejleménytöl, hogy az 1122-eswormsi megállapodás nyomán lezárult az invesztitúraharc első szaka-

Í

A hızánti háborúk időszaka @

sza, amely kompromisszummal zárult, hiszen a fópapi kinevezésekbenszerepet biztosítottak mind a császárnak, mind a pápának.

Miután az 1122-es wormsi konkordátum hosszabb idõre véget ve-tett a pápaság és a császárság küzdelmének. ezért lehetõvé vált az, hogyMagyarország - a Kálmán által kialakított egyoldalú pápapártiságot fel-számolva - egyformán jó kapcsolatokat építsen ki mindkét nagyhata-lommal

Az 1127-es évben ll. lstván ismét az orosz belviszályok miatt moz-gósította hadsereget. 1126-ban testvérháború tört ki Rosztyiszlavperemisli és Vlagyimirko zvenyigorodi fejedelem között. Mindkettenaz 1124-ben elhunyt Volodarnak, ll. lstván szövetségesének fiai voltak.Küzdclmük során Rosztyiszlav a kijevi Msztyiszlav (1125-1132) nagy-fejedelemtõl, valamint nagybátyjának, Vaszilkónak a fiaitól (Jurij ha-licsi és lván tyerebovli fejedelemtõl) szerzett magának segitséget, mígVlagyimirkónak a magyarok nyújtottak támogatást. ll. lstván egyrésztazért állott Vlagyimirko pártjára, mert vele 1123 óta személyes kapcso-latai voltak, másrészt pedig az a tény, hogy Kijev, amellyel Kálmán bal-sikerú házassága miatt a Magyar Királyság rossz viszonyban volt,Rosztyiszlav ügyét karolta fel, természetszerűleg a király helyét azvenyigorodi részfejedelem táborában jelölte ki.

ll. lstván 1127 elsõ felében sietett Vlagyimirko segítségére. Ekkor akirály segédcsapatot bocsátott szövetségese rendelkezésére, ez a kato-nai kontingens részt vett Zvenyigorod védelmében, ezzel egy idõben ll.lstván maga is felvonult a Kárpátok tövében, Halics irányában az oroszhatárvidékre (ııırırzlıizi Riıı/ıenariıııi). Ez fenyegető hadmozdulat volt csu-pán, de könnyen lehet, hogy ennek hírére szüntette meg RosztyiszlavZvenyigorod ostromát. Végül még 1127 első felében az orosz határvi-dékrõl ll. lstván seregével lengyel területre tört be. Ez is Vlagyimirko ér-dekében történt, aki attól tartott, hogy lll. Boleslaw lengyel uralkodó,aki 1123-tól Kijevhez közeledett, a Msztyiszlav és Rosztyiszlav alkottakoalíció oldalán fog beavatkozni az orosz belviszályba. A magyar királyfellépése nyomán ettõl azonban lll. Boleslaw elállt. Lehetséges, hogy ll.lstván lengyelellenes magatartása szimpátiãt váltott ki lll. Lothár né-mct királyból, aki szemben állott lll. Boleslawval. Nagy biztonsággalfeltelietõz a magyar király segítségének lényeges szerepe volt abban,

53

@ ii. im/AN, A GYERMEK KiiıÁtYhogy a konfliktusban Vlagyimirko helyt tudott állni testvérével szem-ben, és igy megtarthatta addigi fejedelmi területét. Természetszerúlegll. lstván 1127-es fellépésének hatására alaposan megromlott a ma-gyar-lengyel viszony.

A nyugati kapcsolatok rendezésének és az orosz földi beavatkozás-nak az időszakában a magyar uralkodó osztály figyelme egyre inkábbdéli irányba, a Görög Császárság felé fordult. Az 1120-as évek közepérea két ország viszonyában számos - politikai, gazdasági, hatalmi - prob-léma súlyos tehertételként jelentkezett, s ezek következtében a Ma-gyarország és Bizánc közti ellentétek 1127-ben nyílt háborúvá fajultak.A két állam kapcsolatai eredendően akkor romlottak meg, amikor a dal-mát kérdésben - 1116-ban - 1. Alexios a dózse oldalára állt. Fokozta afeszültséget a magyar és a bizánci kereskedők viszálykodása a Balká-non. Ennek lényege az volt, hogy a bizánci kalmárok - maguk mögöttérezvén a birodalom gazdasági életének fellendítésén fáradozó és pro-tekcionista gazdaságpolitika: folytató basileus támogatását - ki akartákszorítani a magyarországi kereskeelőket a szárazföldi levantei kereske-delem balkáni útvonaláról. Magyarországról a kereskedők Belgrádon,Barancson, Nišen, Szófián és Philippopolison (Plovdivon) keresztül ju-tottak el Konstantinápolyba. Ez az útvonal egyébként katonai szem-pontból is nagyon jelentős volt, mert a mellette elhelyezkedő városokerődítményei alkották a birodalom észak-balkáni területei védelménekgerincét. Háború esetén ezt az utat követték a hadseregek is. A bizáncikalmárok céljuk elérése érdekében erőszakkal léptek fel a magyar keres-kedőkkel szemben, s azokat Barancs városában tettleg bántalmazták. Amagyar királyi udvarban ezt az eseményt háborús okként emlegették,de a nyílt összeütközés igazi indítéka Álmos herceg bizánci emigrálásá-ban keresendő, amint ezt Nikétas görög történetíró elmondja. Eszerint„ennek a viszálynak mélyebben meghúzódó oka az volt, hogy Álmos acsászárhoz érkezett, és az ő részéről felettébb szívélyes fogadtatásbanrészesült".

A vak herceg a testi megcsonkltást követõ szellemi és fizikai bénult-ság okán egy évtizeden át nem hallatott magáról, csendben éldegélt csa-ládjával együtt Dömösön. A királyi koronáról azonban nem mondottle. Az aléltságból azonban párthíveivel együtt fokozatosan magához

54

A iziwizi háborúk „iõzzzkz @

tért. s újból szervezkedni kezdett. 1125 táján úgy vélhette, hogy a belsõhelyzet számára ismét kedvezõ fordulatot vett. A sorozatos külpoliti-kai kudarcok ekkoriban valóban kiélezték az uralkodó osztályon belüliellentéteket, s ez a király helyzetét is gyengítette. Az 1123-as orosz föl-di hadjárat kapcsán tapasztalható volt, hogy a ll. lstván mögött állóKálmán-párt egysége súlyos törést szenvedett, minthogy a főurak egyjelentõs része igen fontos külpolitikai kérdésben szembeszegült királyá-val. Nyilvánvaló az is, hogy az 1125-ös dalmáciai fiaskó után ll. lstvántábora tovább gyengült, s közben az ellenzék erősödött. Mindez Ál-most és fokozatosan gyarapodó pártját cselekvésre késztette. A királyiudvarban azonban csakhamar tudomást szereztek Almos mozgolódásá-ról, s mielőtt a szervezkedés kiterebélyesedett volna, ll. lstván és főúricsoportja teljes erővel lesújtott. A magyar krónika elmondja: „Almosherceg... noha megvakították, félt, hogy lstván király megöleti, ezértCorogországba menekült.” A bizánci uralkodó, loannés Komnénos ésneje, Piroska-Eiréné császárné, talán 1126-ban, barátságosan fogadtákõt, s megengedték neki, hogy Makedóniában egy - Almos Bizáncbanfelvett neve (Konstantinos-Konstantin) után - Konstantiniának neve-zett városban relepedjék Ie. Ez a hely lett a királyság elhagyására kény-szerülő párthíveinek központja. Erre utal a krónika azon kitétele,miszerint „lstván király kegyetlensége miatt sok magyar menekülthozzá".

A magyar történelemben Almos volt az első trónkövetelõ, aki Bi-záncba emigrált, s e tette a 12. század csaknem valamennyi magyartrónigénylõje számára példa gyanánt szolgált. A Képes Krónika egyik -eléggé homályos- közlése alapján lehetséges az, hogy Álmos Bizáncbana királyi címet használta, és húbéri esküt is tett a basileusnak. A császárnem adott ugyan neki katonai segítséget, de - minden beavatkozási es-hetõségre számítva - méltó fogadtatásban és ellátásban részesltette õt.Természetes az, hogy Almos és hívei bizánci emigrálását és ottani ked-vezõ fogadtatását ll. lstván és pártja nagyon veszélyesnek tartotta. At-tól léltek ugyanis, hogy a vak herceg- a korábban lengyel, illetve németsegítséggel végrehajtott támadása után - most majd bizánci támogatás-sal fog, az első kedvező alkalmat kihasználva, a királyi korona megszer-zésével kísérletezni. Érthető, hogy ll. lstván a végleges leszámolás

Sí

@ ii. ıs`ı'\/ÁN. A GYERMEK KiitÁLY

szándékától vezérelve - azt követelte a basileustól, hogy Almost azon-nal utasítsa ki birodalmából. Kinnamos, a bizánci historikus erről a kö-vetkezőket írta: „A magyarok királya, miután hallott a testvérével [he-lyesen: unokatestvérével] történtekről, követeket küldött a császárhoz,s azt követelte tőle, hogy testvérét távolítsák el a bizánciak földjérölf

A bizánci uralkodó azonban nemet mondott. Diplomáciai lépésénekkudarca után ll. lstván - hogy követelésének nagyobb nyomatékot ad-jon - vállalta a Bizánccal való fegyveres konfrontációt is. Előzőleg azon-ban fontos esemény játszódott le a királyi udvarban. Az uralkodó és hí-vei - minthogy a királynak még nem született gyermeke, s ő magagyakran volt súlyos beteg - minden eshetóséggel számolva ll. lstván hi-vatalos utódává Kálmán király Zsófia nevű leányának fiát, Sault je-lölték.

A trónöröklés kérdésének rendezése után a király által vezetett csa-patok 1l27 nyarán betörtek a Bizánci Birodalom területére. Támadásuksorán egymás után elfoglalták, feldúlták és teljesen kifosztották Belg-rád, Barancs, Niš és Szófia városát. csak Philippopolisnál fordultakvissza. Bár Álmos herceg 1127. szeptember 1-jén meghalt Bizáncban, amagyarok pusztító hadjáratára a basileus megtorló ellencsapása nemmaradt el. 1123-ban a császár vezette a bizánci hadigépezetet Magyar-ország ellen, a Dunán felvonult a görög flotta is, amelynek döntő szere-pe volt abban, hogy a bizánci sereg betörhetett magyar területre Haramváránál. A Képes Kránilzıi így ír erről: „Hatalmas sereget küldött ezért acsászár Magyarországra. Mikor megérkeztek, Haramnál átkeltek Ma-gyarországra, és a magyarok nem tudták ezt megakadályozni, mert agörögök hadigépekkel kénes tüzet fújtak a magyarok hadihajóira, ésmég a vizen felgyújtották õket."

A bizánci gályák győzelme után a császár hadai Haram vára vidékénkeltek át a Dunán, és véres ütközetben súlyos vereséget mértek aKaraso patak mellett a magyar seregre. amelyet betegsége miatt nem akirály vezetett. Ezt a Képes Kréııílta így örökítette meg: a patak vize„annyi emberi vérrel keveredett. hogy szinte vérnek látszott az egész,úgy feküdtek a páncélos emberek a folyóban, mint a tuskók: a futők ésaz üldözők rajtuk keltek át a patakon, mint valami hídon. Vágták a ma-gyarokat, mint az ökröket, és nem volt, aki megmentse őket a görögök

T

A tizanzi háborúk „iõszzkz @kezébõl." Ezután a bizánciak elfoglalták és kifosztották a Szerémséget.Zimonyt és Haram várát, majd visszavcınultak a birodalmi területre.ahol megerősítették a magyarok által lerombolt Barancs várát a magyarhatárvárral, Harammal szemben.

Az országos sereg katasztrofális harami veresége fokozta az elêgedet»lenséget a király pártján belül ll. lstván uralmával szemben. A királyközvetlen kornyezetéhez tartozó fűurak egy része ekkor - elfordulva II.Istvántól - ellenkirályokat választott Errõl a Képes Kráıııkız így tájékoz-tat bennünket: „Történt pedig, hogy a király Egerben nehéz betegségbeesett, már mindenki azt hitte, hogy halálán vai-i. Hiú reménységtől ve-zettetve Bors ispánt és lvánt az árulók királlyá választották. Mikor pe-dig a király Isten akaratából jobban lett, lvánnak fejét vétette, Bors is-pánt pedig csúfcisan kivetette az udvarból Cörögországba." Feltehetõ,hogy lván és Bors leányágon az Árpád-házhoz tartoztak, s korábbanKálmán, illetve Il. István hívei voltak.

A puccsok leverése után ll. lstván hozzálátott újabb Bizánc-elleneshadjáratához. Kérésére Václav morva herceg vezetésével cseh-morvaszövetséges csapatok érkeztek az országba, hogy reszt vegyenek a har-cokban. 1128-1129 fordulója táján a király kapcsolatba lépett a bizánciuralommal elégedetlenkedõ raškai szerbek fejedelrnével, l. Urošsal, aki-nek Ilona nevű leányát megkérte feleségül Álmos fia, Vak Béla hercegszámára. akivel időközben kibékült. (A megbékčlés hátterêre a későbbi-ekben még utalni fogunk.) 1129 első felében a ll. lstván vezette hadakátkelve a Dunán ismét elfoglalták és porrá égették Barancs várát. Köz-ben a bizánciak ellen fellázadtak a szerbek, akiknek magyar neve - rác -akkori fővárosuk, Rasz(on) nevéből ered. A basileus 1129 őszén felvo-nultatta seregeit, előbb leverte l. Uroš zendülését, majd helyreállíttattaBarancs erődítményeit. Ekkor támadta õt hátba ll. lstván, de loannéscsászárnak sikerült a vereséget elkerülnie, amiben a jól működő bizáncikémszolgálatnak oroszlánrésze volt.

A hamarosan meginduló tárgyalások 1129 októberében békekötésselzárultak, amely a konfliktus elötti területi és politikai status quo alap-ján tett pontot a hadakozások végére. A harcok során egyik fél sem tö-rekedett területi hódításokra, a támadások mindkét oldalról megtorlójellegű, büntető hadjáratok voltak. Egyáltalán nem igazolható az, hogy

57

@ ii. isiw/ÁN, A CYERMEK KiiıÁLYaz első nagyszabású magyar-bizánci háború Bizánc részéről Magyaror-szág húbéri alávetését célzó, hódító törekvések, vlláguralmi tervek je-gyében fogant. A 12. század közepéig a görög császár külpolitikájánakhomlokterében a kelet kérdései állotrak, éppen ezért a basileus a Balkánészaki részén legfőbb célként a Duna-Száva határvonal biztosítását tar-totta szem előtt. 1129-ben a kis-ázsiai szeldzsukok és a kilikiai örmé-nyek vezettek területszerzö akciókat a birodalom ellen, és loannés csá-szár ezekkel szemben kívánta felhasználni Bizánc katonai erõit. Ugyan-akkor ez a nagyszabású konfliktus egyértelműen jelzi, hogy a Balkánkérdései továbbra is igen nagy jelentőségűek voltak a korabeli magyarkülpolitika számára.

Hat tróııaspiráns Amíg Il. István uralkodásának első felében a bel-ső viszonyokat a királyi hatalom szilárdsága, a

pártharcok apálya és a társadalmi nyugalom jellemezte, addig a királyországlásának második felében gyökeresen megváltozott a helyzet: akirályi hatalom tekintélye megrendült, fellángoltak a pártharcok, és abelpolitikai élet központi kérdésévé a trón sorsának alakulása lett. Eztaz is jelzi, hogy rövid néhány év alatt - Álmossal együtt - hat trón-igénylő lépett fel, ami példátlan eset a korai magyar történelemben. Azelső jelek 1123-ban mutatkoztak, amikor ll. lstván híveinek egy részeorosz földön ellenkirály állításával fenyegetőzött. Az 1125-1126-os idő-szakban Álmosnak és pártjának szervezkedése veszélyeztette a királyuralmát. Saul 1127-es hivatalos dezignációja utan a volt Kálmán-pártifőurak újabb csoportja szakadt el 1123-ban Il. Istvántól, és ellenkirá-lyok (Iván és Bors) választására határozta el magát. Majd hamarosanmegjelent a színen Vak Béla és Borisz is.

A ll. lstván uralmával szemben egyre fokozódó elégedetlenség többokra vezethető vissza. A Kálmán kori sikerek után bekövetkező külpoli-tikai kudarcok sorozata aláásta a királyi hatalom tekintélyét. A főurakelőtt az sem tette népszerűvé ll. István személyét. hogy a fiatal uralko-dő részben a központi, királyi hatalom erősítése érdekében, részbenpedig öntelt, makacs és lobbanékony természete miatt - a szokásosnálkevésbé vette figyelembe a királyi tanács véleményét. A krónika sze-

T

Hat trúnaspiráns @

rint: „A király indulatos volt.. _, meg sem kérdezte emberei tanácsát, azthitte, hogy bölcs, mint Salamon, erős, mint Sámson, vitéz, mint Dá-vid." A mellözés miatt megsértõdött fõurakkal rokonszenvezett az egy-házi elõkelők jelentõs csoportja is, mivel - apja politikáját folytatva -Il. lstván egyáltalán nem bizonyult bőkezú adományozónak az egyházjavára. Uralkodása idején érvényben maradtak Kálmán ama törvényeiis, amelyek - birtokok és javadalmak elvonása tévén - komoly mérték-ben sértették az egyháziak anyagi érdekeit. A király és pártja nem néztetétlenül az elégedetlenkedõ urak szervezkedéseit, és politikai gyakorlat-tá tette az ellenfelekkel való könyörtelen leszámolást. Bizonyítja eztÁlmos kétségbeesett szökése, Vak Béla kényszerű bujdosása, lván lefe-jezése, Bors száműzetése. Híveikre is drákói szigorral sújtott le a király.A krónikából megtudjuk: „Lelkének indulatában lstván király sok go-nosz dolgot cselekedett, amit nem kellett volna tennie. Ktisztiana úr-asszonyt megégettette, embereket Ióganéjból rakott tűzön főzetett.Nagy, égő gyertyákat csöpögtetett az emberek fenekébe.”

Uralkodásának ebben a szakaszában ll. lstván fokozott mértékbentámaszkodott külföldről érkezett idegenekre. A német, vallon és bese-nyő etnikumú jövevények jelentős szerephez jutottak a hadseregben ésa politikai életben is. Különösen kedvelte a király az 1122-es berrhoéicsata után befogadott besenyő harcosokat, akik életének utolsó éveibena királyi testőrséget alkották. A külföldiek előtérbe kerülése novelte ahelyükrõl kiszorított magyar urak elégedetlenségét, s ez a király társa-dalmi bázisának gyengülésével járt. Ennek ellensúlyozására ll. lstván1128-1129 táján merész lépésre szánta el magát. Álmos herceg 1126-osemigrálása után fiát. Vak Bélát szerzetesek rejtegették. Oklevél tanúsít-ja, hogy az 1126--1128-as időszakban az ifjú herceg embeteivel együtttitokban - miként az oklevčl írjaz ,zi világi javak hiánya és testi nyomo-réksága miatt” - a pécsváradi bencés apáiságban rejtőzködött.

Természetes, hogy Álmos 1127-ben bekövetkezett halála titán hívei-nek figyelme Vak Béla felč fordult. Ugyanakkor 1128-1129 fordulóján akirály is tudomást szerzett arról, hogy Vak Béla él, s elküldte érte embe-reit. A krónikás így meséli el a történteket: ,Álmos fiát, Bélát pedig a ki-rály dühe miatt a fõemberek elrejtve tartották Magyarországon. Mind-annyian tanácskoztak. és tudtára adták ezt a királynak, aki úgy hitte,

Í

@ ii. iswÁN, A cYERıviEi< KiiıÁi.Yhogy megvakítása után Béla meghalt. Amikor a király Pál püspöktől ésOthmar ispántól - az ő lclkiismeretessčgük mentette meg Bélát - meg-tudta, hogy valóban él, nagy örömmel örvendezett, mivel biztosan tud-ta, hogy nem lesz örököse'

A vak herceget udvatába vitte, feleségül adta hozzá a szövetségesszerb fejedelem leányát, llonát, és Tolnán fényes ellátást biztosított té-szükre. ll. lstván célja Vak Béla felemelésével az volt, hogy megnyerjekirályi trónusa számára a Béla herceg körül csoportosuló főurak támo-gatását.

A krónika szerint a király Vak Bélát jelölte uralma örököséül. Errőlazonban szó sem lehetett, hiszen Saul személyében az uralkodó osztályvezető csoportjának már volt hivatalos jelöltje. ll. lstván azért semgondolhatott arra, hogy Béla legyen követője a trónon, mivel vakságamiatt - miként Kálmán is a vak Almost - alkalmatlannak tartotta roko-nát az uralkodásra. Ténylegesen arról volt szó, hogy a király az Ál-mos-ág és a Kálmán-ág kibékülése révén kívánta maga és Saul helyzetétmegerősíteni az országban, miután egyre nagyobb elégedetlenség mu-tatkozott uralmával szemben. Ezért úgy véljük: Vak Béla kijelölése azÁlmos-ági udvari történetírás utólagos fikciója csupán, amelynek azvolt a rendeltetése, hogya ll. Bélával és ll. Gézával szemben később fel-lépő Borisz ellenében Vak Béla uralmát hivatalos királyi dezignációravezesse vissza, amivel Borisz herceg nem dicsekedhetett. Kétségtelenazonban, hogy a királynak ez az intézkedése - szándékától függetlenül- nagymértékben erősítette Béla pártjának helyzetét a hatalomért foly-tatott harcban, amelyről a források nem tájékoztatnak. Külföldi hatal-mak beavatkozása nélkül a belső társadalmi erők küzdelme döntötte ela trón sorsát.

Van olyan nézet, amely azt tartja, hogy a ll. lstván által száműzöttBors comes és Borisz herceg azonos személy. Eszerint Eufémia fia, Bo-risz az 11Z0-as évek végén orosz kísérettel Kijevből Magyarországrajött, itt puccsot szervezett ll. lstván ellen, s ennek bukása után Bizánc-ba került. Görög földre jutását az magyarázná, hogy az 1129-es ma-gyar-bizánci békében a basileus nyomására ll. lstván állítólag elismertea Bizáncban élõ Vak Béla trónigényének jogosságát. A király ezért ud-varába vette vak rokonát. Boriszt viszont átadta a basileusnak, hogy Bi-

T

Hat trónaspiráns @

záncban tartsák az orosz herceget. Ez a lépés óvintézkedés lett volnaBéla érdekében. Ez a - meglehetõsen túlbonyolított és mesterkélt -koncepció azonban, amely szerint a magyar trónviszályban a basileusmeghatározó szerepet játszott volna, egyetlen lényeges ponton sem tá-maszható alá forrásos adatokkal.

A Kálmán-párt fokozatos gyengülése és az Álmos-párt szakadatlanerősödése következtében a győzelmet az utóbbi szerezte meg 1131-ben.ll. lstván, miután előzőleg már lemondott a világi hatalomtól és szerze-tesi ruhát öltött, 1131 elején meghalt, s őt is Váradon temették el. mi-ként l. Lászlót. Ezt követően csaknem két hónapon át Saul és Béla ve-télkedett a koronáért, amellyel- Saul halála után -- végül is 1131. április28-án Béla herceget Magyarország, Dalmácia és Horvátország királyávákoronázták. Négy évtizedes trónharcok után a Kálmán-párt vereségetszenvedett, Álmos pártja viszont megszerezte az áhított hatalmat.

II. BÉLA, A VAK KIRÁLY

Leszámolás az ellenzékkel Az új király, ll. Béla (1131-1141) tör-ténetét természetesen már egy Ál-

mos-párti krónikás írta meg, aki sajátos formában, mesteri módon ha-sonlította össze Béla személyét és uralmát az átkos emlékű Kálmán-ágikirályokéval. A krónika elmondja; Béla kerülte a rosszcselekedeteket, éskegyes tettek gyakorlására törekedett. Ezzel szemben korábban Kál-mánről és fiáról, ll. Istvánról azt közölte, hogy uralkodásuk alatt sokgaztettet követtek el. Amíg a vak király nem önmagába, hanem lstenbevetette minden bizodalmát, addig - miként egy más helyen a krónika-szerző leírja - ll. lstván azt hitte, hogy ő a bibliai hősökhöz, Salamon-hoz, Sámsonhoz és Dávidhoz hasonló. ll. Bélával kapcsolatban a króni-kás megjegyzi: kezében megerősödött az ország, ellenségeit az Úr gya-lázatta vetette. Ez a megállapítás párhuzamba állítható azzal, amitKálmánról és fiáról korábban elmond a krónika. Eszerint ugyanis lstenbüntetéséból Kálmán királysága pusztulásnak indult, illetve alatta ésfia idejében soha nem tapasztalt katonai vereségek érték a magyarokat.A 11. Céza kori szerző szinte büszkén állapítja meg: lsten jóvoltábólll. Bélát saját fia követte a trónon. Ez nyilvánvalóan annak ellentéte kí-vánt lenni, hogy ll. lstván - gyermektelen lévén - nem tudta saját iva-dékára hagyni trőnját.

Teljesen egyértelmű: az első Álmos-ági király, Bčla a krónikás szerintemberi tulajdonságaival és uralkodói tetteivel messze felülmúlta mindKálmánt, mind ll. Istvánt. Ez a célzatos összehasonlítás azonban nem-csak ott sántít, hogy ll. Bélát nagyobb uralltodónak tekinti, mint Kál-

õsˇ

@ ii BÉLA. A VAK KIRÁLY

mánt és ll. lstvánt_. akiknek uralma állítólag csak bajt és szenvedést ho-zott az országra, hanem azáltal ıs szándékosan torzít, hogy Vak Bélaországlásának minden érdemét a királynak tulaidonítja. Hiszen kétségnélkül el kell ismerni: mindabban - legyen szó akár kudarctól, akár si-kerrõl , ami 1131 és 1141 között, ll. Béla alatt magyarföldön történt. avilágtalan királynak nagyon kevés szerepe volt! A gyermekkorában õtért szerencsétlenség következtében Béla a mindennapi élet legegysze-rűbb dolgaiban is tămaszra szorult, segítség nélkül még élni sem tudottvolna. Nyilvánvaló, hogy a vak uralkodó a bonyolult országos ügyek-ben, a nemzetközi élet szövevényében önálló eligazodásra, egyedülidöntéshozatalra teljesen képtelen volt. Azoknak van igazuk, akik aztvallják. hogy Béla uralkodása idején a kormánypálcát, az Ország sorsá-nak irányítását egyrészt határozott és tettre kész felesége, llona király-né, másrészt pedig a királyi pár mögött álló fõúri csoport tartotta a ke-zében. Ez egyébként a forrásokból is egyértelműen kiderül.

llonának az uralkodásban játszott meghatározó szerepére már azllãl-es aradi gyűlés eseményei is felhívják a figyelmet. ll. Béla és híveia hatalom birtokában arra készültek, hogy az elsõ kedvezõ alkalommalérzékeny csapást mérjenek a Kálmán-párt vezetõ gárdájára. Az ellenfél-lel való leszámolásra Béla pártja a jogosnak vélt személyes bosszú ürü-gyét használta fel. Tervük végrehajtására az aradi országos gyűlésen ke-rült sor, amelyet llona királyné és a fõemberek tanácsára 1131 tava-szán- nyarán, tehát Vak Béla megkoronázásához közeli időpontbanhívtak össze. Ezen a vak király oldalán megjelent két kisgycrmekével(Gézával és Iászlóval) a királyné is. A Maros menti Aradon megtartottösszejövetelen a királyné beszédet intézett a megjelentekhez, és a soka-ságot a király megvakítói elleni fellépésre szólította fel.

A történtekről a magyar krónika tudósítı ,.llona királyné - tanács-kozván a királlyal és a hűséges bárókkal - Arad mellett általános Orszá-gos gyűlést hívott össze. Az említett gyűlés napján, midőn a király leültaz ország trónjára, fiaival együtt megérkezett a királyné, s a király mel-lé ült. Majd így szólott: ıÖsszes híveink, nemesek. idősek és fiatalok,gazdagok és szegények, hallgassatok meg! Minthogy lsten közületekmindenkinek megadta a látás képességét, hallani kívánom, miért fosz-tották meg urunkat, a királyt szeme világától, s kiknek a tanácsára tör-

T

Leszámolás az ellenzékkel É

tént ezt Fedjétek ezt fel nekem, és e helyen hűségesen álljatok rajtukbosszút, és miértünk végezzetek velüklz' llona királyné felszólításáraaz uralkodócsalád hűséges emberei - a megelözõ tanácskozás nyománfelkészülvén a várható eseményekre - irgalmatlan mészárlást vittekvéghez azok között a fõemberek között, akiket vádolni és elmatasztalnilehetett Béla megvakítása miatt. Krónikánk hű képet rajzol erről: „fel-zúdult a nép azokra a bárókra, akiknek tanácsáliól a királyt megvakítot-ták; egyeseket megkötöztek, másokat megcsonkítottak. Hatvannyol:hitszegõt öltek meg ott kegyetlenül, és minden maradékukat ama na-pon lajstromba szedték, maradékaikat, fiaikat és a nõkct egyaránt."

Bár ketségtelen, hogy a krónika e fejezete bővelkedik olyan kifejezé-sekben, amelyeket csak a 13. századtól jegyezhettek le - ilyen például a/mm (báró) szó -, mégsem kételkedhetünk az elbeszélés egészének hite-lességében. A 12. században anakronisztikusnak niinõsülõ szavak. kife-jezések a szöveg késõbbi (13-14. századi) másolásai révén kerültek akrónikáha. Az aradi gyűlés fontos tanulságot szolgáltat számunkra. Vi-lágosan kiderül ugyanis az elbeszélésbõl, a hatvannyolc fõúr kíméletlenlemészárlásából az, hogy a királyi korona sorsának alakulását nem azellenfelek békés kiengesztelődése, hanem könyörtelen harca határoztameg. S e küzdelemben Béla és az õt támogató fõúri csoport egyáltalánnem kereste a kompromisszumot - mint például Kálmán 1095-1096-ban -, hanem a leghatározottabban az ellenpárt teljes szétverésére. fizi-kai inegseinmisítésére törekedett. A krónika ugyanakkor azt is bizo-nyítja, hogy az eseményekben llona királynénak kezdeményező és irá-nyító szerepe volt. Okleveles adatok szintén arról tanúskodnak, hogy zimintegy 25 éves de nyomoréksága, vaksága miatt korlátozottan cse-lekvõképes király mellett az országos ügyekben nagy befolyással ren-delkezett az energikus fellépésű királyné. Maga a király gyakorlatilaguralkodótársának tekintette feleségét. Errõl egy 1138-as oklevélben akövetkezőt olvashatjuk: .boldog emlékű Álmos herceg fiának. a fensé-ges és szerfelett dicsőséges ll. Béla királynak az igen kegyes llona király-néval való uralkodása idején. országlásuk hetedik évében". Egy másik,1137-es okleveles adat pedig arról ranúskodik, hogy az országlakosok isúgy vélték: az országban ténylegesen ketten uralkodnak. ll. Béla és fele-sége közösen birtokolják a királyi hatalmat.

Í

@ ii, EÉLA, A VAK KiRÁLYA krónika elbeszélése és az említett oklevelek alapján is arra kovet-

keztethetünk, hogy a fõhatalom ugyan névlegesen a király kezébenvolt, de valójában a királyné uralkodott. A királyné pedig - tulajdon-képpen a vak Béla statisztálása mellett - rendre kikérte hű embereinekvéleményét, azaz következetesen bevonta a királyi tanácsot az orszá-gos politika meghatározásába, a hatalom gyakorlásába. ll. Béla kora eb-ben is eltért ll. lstvánétól, aki uralkodása vége felé a királyi tanács mel-lőzésére törekedett. A Béla alatt keletkezett s a király nevében megfo-galmazott diplomákban igen gyakran történik utalás arra, hogy egy-egyintézkedést az uralkodónak és az ország nagyurainak közös elhatározá-sából hoztak.

Miután a fõemberek részesei lettek a hatalomnak, erõsen érdekelvevoltak abban, hogy megvédjék királyuk trónját Borisszal szemben. AKálmán-párti főurak ugyanis - noha súlyos veszteség érte őket Ara-don - a harcot még egyáltalán nem adták fel. A vak király uralmávalvaló elégedetlenségük találkozott Kálmán állítólagos fiának, Borisznaka hatalmi ambíciójával.

A kijevi fejedelem palotájábın nevelkedő Borisz 16 éves lehetett,amikor 1130 táján megjelent a basileus udvarában. A herceg bizánci for-rásunk szerint görög földön - de nyilván már Kijevben is - a Kalamanos(Kálmán) családi nevet használta, amivel azt kívánta hangsúlyozni,hogy atyjának Kálmán királyt tekinti. (A Borisz nevet egyébként NagyVlagyimir fejedelem 1072-ben szentté avatott fia után kapta, akinekkultuszát Kijevben Vlagyimir Monomah előszeretettel ápolta.)

Borisz Bizáncba érkezésének céljáról Freisingi Ottó püspök krónikájaad felvilágosítást- „Amikor ugyanis Béla, Álmos fia, akit egykor Kálmánatyjával együtt megvakíttatott, került uralomra, Boricius [Borisz] aki,mint mondják, szintén Kálmán fia volt, de más anyától született, mintlstván, vagyis a ruténok és Choyos [Kijev] királyának leányától magá-nak igényelte az atyai birodalmat. Ezért Graeciába [Görögországba]ment, elvette Kaloiohannis [loannés] császár rokonát." Borisz tehát azapai származás jogán követelte a magyar trónt. Valószínű, hogy a her-ceg Bizáncban a L°mlı's (király) címet viselte, tehát Bélával (de feltehe-tõen már lstvánnal) szemben is saját magát tekintette Magyarországuralkodójának. Borisz Kijevbõl - ahol anyja 1139-ben halálozott el -,

176

Leszámolás az ellenzékkel É

nagybatyja, Msztyiszlav fejedelem udvarából minden bizonnyal azértment Konstantinápolyba, mert az 1127-1129-es magyar~görög hábo-rúk alapján arra számított. hogy a basileus megfelelõ támogatásbanfogja õt részesíteni. loannés császár valóban barátságosan fogadta, ki-tüntetõ kegyének jeleként feleségül adta hozzá egyik rokonát, talánAnna Dukaina hercegnõt, a Komnénosokkal rokonságban álló híresDukas család sarját. Házasságukból két fiuk született: Konstantinos(Konstantin) és Stephanos (lstván). A dinasztikus kapcsolat Boriszterõs szállal fűzte a császári udvaihoz, de politikai tervei megvalósításá-hoz ennek ellenére sem kapott segítséget a bizánci uralkodótól.

A basileus magatartását az határozta meg, hogy ebben az idõben sú-lyos külpolitikai kérdések foglalkoztatták - s kötötték le teljes mérték-ben - Bizánc vezető köreit, A Görög Császárság 1130 és 1135 közöttszakadatlan harcban állott a kilikiai orményekkel és a kis-ázsiai szel-dzsuk-törökökkel, akiknek támadásait csak nagy nehézségek árán sike-rült visszaverni. Ugyanezekben az években ltáliára is figyclnic kellett akonstantinápolyi uralkodónakl lgaz, hogy Bizánc a normann hódításokkövetkeztében 1071-ben teljesen kiszorult Dél-ltáliából, de Konstanti-nápolyban egyáltalán nem tettek le arról a szándékról, hogy a norman-noktól visszafoglalják egykori birtokaikat, s helyreállitsák ott a bizánciuralmat. E tervekre azonban nagy csapást jelentett az, hogy időközbenmegindult a külonbozõ normann fejedelemségek egyesítése, s e folya-mat betetõzéseként ll. Roger, Szicília grófja miután hatalmába kerültaz összes normann terület Dél-Itáliában » 1130 karácsonyán Palermó-ban királlyá koronáztatta magát ll. Anacletus (1130-1138) ellenpápaegyetértésével. A Normann Királyság létrejötte alaposan megváltoztat-ta ltáliában a politikai és katonai erăviszonyokat. Ekkor Bizánc az újkirálysággal szemben a pápasághoz és a Német Birodalomhoz kezdettkozeledni. Ha mindehhez azt a fontos korülményt is Figyelembevesszük, hogy magában Bizáncban ezekben az években - a basileustestvérének szervezésében ~ heves trónvis7Ályok dúltak, amelyek nagygondot okoztak loannés császárnak, akkor érthetővé válik Borisz ku-darca Konstantinápolyban. Egészen nyilvánvaló, hogy a keleten és nyu-gaton egyaránt nagymértêkben érdekelt basileus nem kívánta erõit le-kotni a magyar hatalmi küzdelmekbe való esetleges beavatkozással.

.T

@ ii. DELA. A VAK i(ıRÁLYA bizánci segítségnyújtás így elmaradt, de Borisz. aki történelmünk

egyik legmakacsabb és legelszántabb trónkövetelöjének bizonyult, el-hagyta Konstantinápolyt. és - talán orosz földön keresztül- Lengyelor-szágba ment. A lengyel fejedelem, Kálmán király egykori szövetségese.lll. Boleslaw felkarolta Borisz ügyét, és minden támogatást megadottneki a magyar korona megszeizéséhez. lll. Boleslaw magatartását kül-politikai okok magyarázzák. Lengyelország Íüggetlensége számára vál-tozatlanul a kcleti irányú német expanzió jelentette a legfõbb veszélyt.a pomerániai (rengeimelléki) területek miatt is súlyos feszültség tá-madt a két ország kozott. A lengyel fejedelem Borisz sikerérõl azt re-rnélhette, hogy Magyarország és Lengyelország között helyreáll a - Kál-mán korabeli - szövetségi viszony, amely újra erõs támasza lehet a né-met terjeszkedéssel szemben. Borisznak orosz támogatója is volt anyainagybátyja, Andrej volhíniai fejedelem személyében, aki részint a roko-ni kapcsolat miatt, részint pedig amiatt adott a hercegnek segédcsapa-tokat, mert 1123 óta Volhinia és Magyarország között ellenséges volt aviszony. Ugyanakkor Vak Béla - ll. lstván politikáját folytatva - nagy-mértékben erõsltetre országának kapcsolatait nyugati (német, cseh,osztrák) szomszédaival. Ennek kétségtelen jele az volt, hogy a magyaruralkodó egyik nõvérét ekkoriban vette feleségül lll. Lipót osztrák õr-gróf fia, Adalbert.

Forrásaink - köztük a magyar krónika - azt bizonyítják, hogy Boriszfellépése komoly visszhangot váltott ki magyar földön is: ,,a magyarokállandóan igazralanságból háborognak, a leviatán [bibliai szörnyeteg] egonosz fiai követek útján behívták a fattyú Boricsot lhelyesebbenz Bo-risztj, jöjjön be, és segítségükkel foglalja el a királyságot, mert Kálmánkirály fiának hitték õt... lgen sok nemes állt Borisz pártjára." Az egyko-ri Kálmán-párt maradék csoportja, amely még mindig a magyar uralko-dó Osztály számottevõ részét alkotta, tehát Borisz trónigényét támo-gatta Vak Bélával szemben, s a trónkövetelõ herceget királyának ismer-te el. Alátámasztja ezt a lengyel krónikás elbeszélése is, aki elmondja: amagyarokról követek érkeztek a lengyel udvarba, „a követi tisztségeketa szenátus [a királyi tanács] és valamennyi méltóság részéről a legfõbbemberek töltötték be. Elõször is azt állították, hogy az egész királyságBoleslaw zsámolyához helyezi magát..., amiért Magyarország egyetlen

65

Lzzzsmoıziz az ziiznzektzi @reménységét oly kedves barátsággal fogadta... Kérik, legyen segítségük-re, hogy a királyt [l1. Bélát] elkergessék, és az elúzöttet (ti. Boriszt]visszahclyezzék. Nincs is szükség arra, hogy nagy segítség támogatásá-val küztljenek meg, hiszen tervük kivırelezéséhez saját csapataik isszinte elegendõk... Mialatt ezeket kölcsönösen megvitatják, láthatóváválnak a királlyal [ll. Bélával] levõ nagyszámú csapatok. A magyar kö-vetek azt mondják erre: az övéik közelednek az új kırályhoz [Borisz-hoz], mivel illik, hogy sok ember nagy tisztelettel üdvözölje a királyifelséget."

E tudósításból az is kitetszik, hogy Borisz - Bizánchoz hasonlóanlengyel földön is magyar királynak tekintette magát, s ezért a király cí-met használta. Így történhetett, hogy Borisz 1132-ben - Boleslaw tár-saságában - lengyel, magyar és orosz csapatokkal északról betört a Ma-gyar Királyságba, és a Sajó folyóig nyomult elõre. Veszélybe került Bélakoronája és az uralkodó osztály vezetõ csoportjának hatalma. A királyés hívei azonban most is határozottnak, kíméletlennek, végül pedigerõsnek bizonyultak. A betörés hírére az uralkodó azonnal felvonultat-ta Borisz ellen az ország katonai erejét. Ezt követõen Vak Béla a Sajófolyó közelében tanácskozást tartott a királyság elõkelõivel. Ezen a ta-nácskozáson megismétlödtek az aradi gyűlés véres eseményei, A vitat-kozás során ugyanis kiderült, hogy a föurak egy csoportja Borisz és Bélaviszályában nem a király oldalán áll; erre - miként a krónika clbeszéli -,,a király és tanácsosai... keményen elhatározták, hogy azon nyombanleölik az árulókat, mert ha késnek, azok még történetesen átmeherné-nek Boriszhoz, és veszedelembe döntik az országot. Zendülés támadt,nyomban megfogták Lampert ispánt, és amikor kivonszolták a király-tól, édestestvére székkel hasította szét a fejét, úgyhogy agyveleje ki-loccsant. Fiát, Miklós ispánt ugyanott fejezték le. Megölték ott Ákosnembeli Majnoltot és másokat.”

A Sajó folyó partján lezajlott vérengzés során ismét súlyos veszteségérte ll. Béla ellenzékének vezetõ rétegét. A királyi tanãcskozással egyidõben tartott megbeszélést a másik oldalon Borisz is a maga emberei-vel, így semmit sem tudhattak az ellenfél táborában lczajló események-rõl. A magyar krónika elbeszélése szerint ezen az összejövetelen úgyítélték meg: a királlyal felvonuló fõemberek közül oly sokan támogat-

69

@ ii. BÉLA, A VAK i<iiı.ÁLYják Borisz trónigényét, hogy ha ezek a királyi tanácsban egységesen lép-nek fel, akkor harc nélkül, békés úton - lemondatás révén - elérhetikll. Béla trónfosztását, és ebben az esetben hatalomátadás formájábanBorisz kezére jut a királyság. A Boriszhoz húzó fõemberek korábbi le-gyılkolása azonban végül is meghiúsította a király békés trónfosztásárairányuló tervet.

Vak Béla és pártja külpolitikai téren is mindent elkövetett hatalmamegvédése érdekében. A magyar király a Boleslaw--Borisz szövetséggelszemben cseh-magyar-osztrák-peremisli koalíciót hozott létre, amelynemcsak a csatatéren, hanem a diplomácia küzdõporondján is eredmé-nyesen és hatékonyan működött. Ausztriából jelentõs erõt képviselőségédcsapatok érkeztek ll. Béla táborába, és a magyar-osztrák sereg aSajó folyó völgyében vívott döntõ csatában 1132. július 22-én súlyosvereséget mért Borisz és Boleslaw hadaira.

Borisz ezután már ll. Béla uralkodása alatt nem tett tobb kísérletet amagyar korona megszerzésére. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy aBoriszt támogató lengyel király ellen ll. Béla cseh és orosz szövetségeseiis támadásba Iendültek. Aeseh Sobčslav 1132. októberi, 1133. januári és1134. februári, valamint a peremisli Vlagyimirko fejedelem 1135. évilengyelországi pusztító betörései Béla érdekét is szolgálták Boıisszalszemben. 1134-ben - Sobčslav közbenjárására - lll. Lothár is, akit1133-ban Rómában koronáztak német-római császárrá, Boleslaw elle-nében Béla oldalára állt. 1135 augusztusában a merseburgi birodalmigyűlésen lll. Boleslaw meghódolt lll. Lothár elõtt, és kötelezte magátegyrészt arra, hogy a 12 éve elmaradt húbéri adót megfizeti, másrésztpedig arra, hogy végleg Íelhagy Borisz támogatásával. Ezután Boriszlengyel foldrõl visszament Bizáncba.

ll. Béla és fãúri csoportja a Borisz felett aratott győzelmével bebizo-nyitotta: nemcsak a hatalom megszerzésére, hanem annak megvédésé-re is képes. Az uralomért folytatott kuzdelemben a király és hívei tuda-tosan törekedtek arra, hogy megalkuvás nélkül, kíméletlenül leszámol-janak cllcnfclcikkel. Az aradi gyűlés véres eseményei, a Sajó menténtartott tanácskozáson lezajlott könyörtelen leszámolás és a csatában el-szenvedett veszteségek következtében az egykori Kálmán-párt gyakor-latilag teljesen megsemmisült. Kálmán és ll. lstván híveinek többsége

T

Balkáni expanzió @

életét vesztette, néhányan száműzetčsbe kényszerültek, s Borisz mel-lett húzták meg magukat. Egy csoportnak pedig sikerült a megfelelõpillanatban pártot változtatnia, s e főurak bekerültek ll. Béla híveinektáborába. Közéjük lehet sorolni Lampert ispán testvérét, aki fivére meg-ölése árán érdemelte ki a király kegyét. Hasonlóan ll, Béla, majd ll.Géza egyik leghűségesebb fõcmbere lett az az Ákos, aki 1128-ban mégll. lstván sercgében harcolt a bizánciak ellen; a rokonságálıa tartozóMajnolt ispánt viszont 1132-ben a királyi tanácsban ölték meg a vak ki-rály emberei.

Vak Béla nem maradt hálátlan azon egyházi és világi elõkelõk iránt,akik a hatalom megragadásáért, majd pedig a megszerzett hatalommegvédéséért folytatott csatározásokban mellette állottak. Ákos ispánpéldája mutatja, hogy a királyi kegy jóvoltából ezek az urak kerültek alegfőbb országos tisztségek és méltóságok birtokába, ugyanakkor nemkétséges, hogy bőséges adományokban részesültek az udvar részéről.Így például tudjuk, hogy az Aradon lemészárolt elõkelók birtokaiból lé-tcsítette és adományozta meg Vak Béla az aradi prépostságot, s a budaikáptalan is kapott az elkobzott javakból. Egyéb alkalmakkor más egy-házaknak - így a pécsváradi és a pannonhalmi apátságnak, valamint adömösi prépostságnak - is bőségesen adományozott az uralkodó. Ter-mészetesen világi hívei szolgálatait hasonló módon ismerte el a király.A krónika például elmondja, hogy a Borisz elleni ütközet után Vak Béla,nagylelkűen megajándékozta” vitézeit. Borisz kiverését követõen te-hát ll. Béla pártja egyedül, rivális nélkül maradt a porondon; ez a kivé-teles helyzet volt a politikai alapja annak a belsõ konszolidációnak,amely a következõ negyedszázad magyar történelmének egyik legfõbbjellemzője volt.

Balkáni expanzió A belső problémák rendezése után a magyar*E uralkodó osztály a feudális terjeszkedés útjáralépett; ll. Béla elsõ éveinek defenzív külpolitikáját hódító politika vál-totta fel, amelynek középpontjában változatlanul a Balkán állott. A te-rületi terjeszkedés elsõ állomása Dalmácia egy részének (Sebenico,Trau, Spalato) megszerzése volt. A magyar foglalás feltehetőleg

71

@ ii. item, A VAK Kii\ÁLY

1136-ban fejeződött be, mert ebben az évben került a húsz esztendejeüresen álló spalatöi érseki székbe Caudius, akit Felicıán esztergomi ér-sek szentelt fel. Vak Béla hatalmának kiterjesztése Dalmáciában azzal akövetkezménnyel járt. hogy a terület három uralnıi körzetre szakadt.Az északi rész (Zára és a szigetek) továbbra is Veleneét uralta, a délirész, melynek székhelye Ragusa (Dubrovnik) volt, Bizánchoz tartozott,a középső rész Spalato központtal magyar fennhatóság alá került. Azelfoglalt Közép-Dalmáciából kiindulva a magyar expanzió újabb állo-mása a Ráma folyó vıdékének elfoglalása volt. Ezt követte az északról,nyugatról és délről bekerített ~ és szerbek által lakott -- Bosznia birtok-bavétele, amely talán önkéntes behódolás révén történt meg. 1137 tava-szán az esztergomi gyűlésen Vak Béla másodszülütt fiát, a hatévesLászlót nevezte ki Bosznia hereegévé. A terület tényleges kormányzásátazonban - ekkor és késöbb is -- a király megbízásából a mindenkoriboszniai bán látta el. Ettől kezelve a magyar királyok uralkodói címeikközé felvették a Ráma királya titulust, amely Bosznia magyar fennha-tóság alá kerülését is hivatott volt kifejezésre juttatni. Mindez egyéb-ként azt is jól mutatja, hogy a Balkánon a László alatt megindult ma-gyar expanzió Horvátország, Dalmácia és Moesia után Boszniábanújabb célpontot talált magának.

A magyar expanzió sikereit nagymértékben elősegítette az, hogyBéla és környezete - figyelemmel kísérve a nemzetközi helyzet alakulá-sát ügyesen választotta ki a legkedvezőbb időpontot hódító terveimegvalósításához. Közép-Dalmácia megszállása a velencei dózse, a bi-zánci érdekszférába tartozó Ráma és Bosznia birtokbavétele pedig abasileus érdekeit sértette. Ezek azonban ebben az időben nem voltakabban a helyzetben, hogy megakadályozhatták volna a magyar területifoglalásokat. Az 1130-as évek közepén ugyanis a nemzetközi politikaközéppontjába a dél-itáliai normannok nagyhatalmi törekvései kerül-tek. ll. Roger a királyi cím elnyerését követően kísérletet tett arra, hogya Földközi-tenger egész keleti medencéjére kiterjessze a normannokfennhatóságát. A normann uralkodó 1130-ban bejelentette igényét azAntiokhiai Fejedelemségre. 1135-ben sikeresen megvetette lábát Észak-Afrikában, miközben hajóhadának kalózakcıóı a pısaı és a velencei kal-márok kereskedelmi tevékenységét akadályozták. 1135 augusztusában

T

Balkáni cxpanzió @

német-bizánci~velencei szövetség jött létre ll. Roger ellen, csatlakozotta koalícıóhoz ll. lnce pápa (l130~1143) és Pisa városa ıs, lll. Lothár csá-szár 1136 augusztusában indította meg seregeit a normannok ellen,hogy elfoglalja Dél-ltáliát. A hadjárat, amelyben Bizánc is érdekelvevolt, és amelyben Velence revékenyen közreműködött, a kezdeti sike-rek után 1137 õszére kifulladt, s ll. Roger országa így elkerülte az össze-ornlást.

Ugyanakkor az i136-1138-as időszakban Bizánc uralkodója, loannéscsászár »- aki a birodalom határait az Euphrátés folyöıg akarta kiterjesz-teni - jelentõs sikereket ért cl keleten: alávetette Kilikiát, hódcltattaAntiokhiát, és támadásba lendült a szeldzsuk-törökök ellen. Ilyen bo-nyolult helyzetben sem Velence, sem Bizánc számára nem látszott cél-szerűnek az, hogy támadóan lépjenek fel Magyarországgal szemben. AMagyar Királyság és a Görög Császárság között ll. Béla balkáni terjesz-kedése nem idézett elű komoly feszültséget. Ezt bizonyítja az is, hogy1137-ben került sor a király parancsára Álmos herceg holttestének Bi-záncból valö hazaszállítására, ami kiélezett helyzetben nyilván nemtörténhetett volna meg. Álmost nagy ellenfele, Kálmán mellé temettékel Székesfehérvárott. Atyja iránti szeretet és tisztelet vezette Vak Bélátabban is, hogy 1138-ban az Álmos által alapított, de be nem lejezettdömösi prépostságot rendbe hozatta, teljesen lelépíttette, bırtokaitösszeíratta, és llona királyné közreműködésével további javadalmakkaladományozta meg. A dömösi prépostság csaknem 100 Íalvával, birtoká-val az ország egyik leggazdagabb egyháza volt a 12. században.

Egyébként Álmos nemzedékébõl ekkor már Piroska-Eiréné sem éltKonstantınápolyban. A magyar származású császárné 1154-ben haltmeg, és így nem érhette meg a férjével közösen alapított Pantokrator-monostor elkészültét és 1136-os felszentelését. A bizánci főváros egyiklegnagyobb kolostorához a három templomon és a bazilita szerzetesekIakóépuletén kivül két kórház és egy szeretetház is tartozott. A kolos-tor a Komnénosok temetkezõhelye lett, ide helyezték örök nyugalomral. László leányát, Eırênét is. A messzire került Árpád-házi királylányalakjának, nemes lelkének emlékét mozaıkképek, költemények, szó-noklatok és a Pantokrator-monostor megmaradt épuleteı õrzık. A ke-gyes császárné tiszteletét ápolja a görög egyház. amely augusztus 13-án

73

@ ii. BÉLA, A VAK KiRÁLY

tartja a szentek közé fogadott Eiréné ünnepét, s így õt is az Árpád-háziszentek között tisztelhetjük.

Dalmácia sorsa iránt a pápaság mindig nagy érdeklődést tanúsított.Ezt ll. Béla nem hagyta figyelmen kívül, és külpolitikája német orientá-ciójával is egyezõen a normannok által támogatott ellenpápával, ll.Anacletusszal szemben ll. lncét ismerte el Szent Péter trónja legitimörökösének. Ezzel viszont elérte azt, hogy ll. lnce - a német császár jó-voltából visszakerülvén a római székbe - tudomásul vette l(özép-Dal-mácıa magyar megszállását. A király gyakori kõzbenjárására még azt iselnézte, hogy - a korábbi gyakorlattol eltérően - a papa helyett aspalatói érseket az esztergomi főpap, Felicián szentelte fel. Az esztergo-mi érsek súlyosan megsértette a pápai jogkört, s ll. Ince már attól tar-tott, hogy a spalatói érseki tartomány a közvetlen pápai fennhatóságalól az esztergomi érsek egyházi (metropolitai) jogkörébe kerül át.

A pápa 1139-ben levélben értesítette Gaudius spalatói érseket arról,hogy megbocsát neki: ,,El kell ismerned, hogy a római egyház iránt sú-lyosan vétkeztél, s merész vakmerõséggel Szent Péter kulcsait akartadmegkárosítani, amidõn az Apostoli Szék méltóságát megvetve, másprovinciához folyamodtál, és a régi szokással szemben az esztergomiérsektõl merészelted elfogadni a felszentelést. Noha túlságosan is átlép-ted a mértéket. .., mégis mivel a mi szeretett fiunk, Béla Magyarországkirálya a te érdekedben levelek és követek útján igen gyakran kozben-járt az Apostoli Széknél, kéréseınek végül is engedrünk..., s elküldtükneked, testvérünknek a fõpapi palliumot." Az adott körülmények kö-zött a magyar-pápai szövetség azt is lehetõvé tette, hogy Béla felségjo-gaival élve az egyházi méltóságok betoltésénél az invesztitúrát gyako-rolja. Forrásaink szerint ll. Béla az egyházi ügyeket teljesen önállóan, aSzentszék megkérdezése nélkül intézte. Így egy 1134-es oklevélbõl arraderül fény, hogy a zágrábi püspök „a király kegyébõl” lett bács-kalocsaiérsek; az 1137-es pannonhalmi diplomából pedig megtudható, hogy amonostor élére -- a kánoni választást mellõzve - a király nevezte ki Dá-vid apátot. Mindez természetszerűleg ellentmondott a reformpápaságigényeinek és az 1106-os guastallai nyilatkozatnak.

A fokozott offcnzív külpolitika jele volt az oroszországi belviszá-lyokba való beavatkozás is 1138-ban. Ebben az évben a magyar király

74

Balkáni expanzió É

tekintélyes nagyságú serege Vlagyimirko peremisli fejedelem és laro-polk (1132-1138) kijevi uralkodó oldalán részt vett a csernyigovi fejede-lem, Vszevolod elleni hadjáratban. A magyar beavatkozás több okra ve-zethető vissza. Egyrészt Béla részvételét magyarázza a hagyományosmagyar-peremisli szövetség, másrészt lll. Boleslaw és Vszevolod cser-nyigovi fejedelem jó viszonya - ,az ellenségem ellensége a barátom"elve alapján -z a királyt Jaropolk mellé állította. Végül Béla bízhatott ab-ban is, hogya kijevi nagyfejedclem megsegítése esetén laropolk, aki Bo-risz anyai nagybátyja volt, nem nyújt támogatást unokatestvérének, atrónkövetelő hercegnek, akinek fellépésétõl mindig tartani kellett.

A ll. Béla kori magyar külpolitika lényeges részét képezte a meglévőszövetségi kapcsolatok sokoldalú ápolása. ll. Béla uralkodása idejénMagyarországnak a legszorosabb kapcsolatai Csehországgal alakultakki. Mind a magyar király. mind pedig a cseh fejedelem egyformán fára-dozott a cseh--magyar szövetség ápolásán. A cseh uralkodó, aki háromháborút is vívott a lengyelekkel a magyar király érdekében, rendszere-sen felkereste sógorát, ll. Bélát (így 1133-ban, 1134-ben, 1137-ben és1139-ben). Az 1134-es megbeszélésüket követõen szövetségük megerő-sítése érdekében l. Sobéslav fejedelem kezdeményezésére került sorKonrád znojmói (morva) hercegnek és Béla felesége egyik rokonánakházasságára. 1 137-ben Magyarországra látogatott a cseh fejedelem fele-sége, Adelhaid, s itt részt vett atyjának, Álmosnak temetésén. A csehSobéslavnak nagy szerepe volt abban, hogy az 1130-as évek elején jó vi-szony létesült a Magyar Királyság és a Német Birodalom között. A kétország kapcsolatait erõsitette ll. Béla azzal, hogy 1139 áprilisában tá-mogatta Ottó bambergi püspök missziós tevékenységét l'omerániában,ami a lengyelekkel szemben a német expanziós politika érdekeit szol-gálta. A király - l. l.ászlóéval vetekedõ - bókezűsége az egyház irányá-ban idegen országokban is közismertté vált. Külföldről fordultak ll. Bé-lához egyházi fõemberek azzal a kéréssel, hogy adományaival segítsetevékenységüket. Így tett 1139-ben a bambergi püspök, Ottó is pome-rániai missziós útja elõtt. Életrajza elmondja: a püspök kovetét ,elküld-te... Béla királyhoz. a nagy adornányozóhoz levelével és ajándékaivalegyütt... Béla pedig. . húsvét ünnepén, amit a magyaroknál ama földhatalmas gazdagsága miatt bőséges lakomák közepette fényúzõen és

75

@ ii. BÉLA. A VAK KiRÁLYpazarul szokás megünnepelni, elõkelõen vendégül látta Ottó embere-it... Amikor idõ múltával eljött a követek elbocsátásának napja, a királynagy áhítattal a kegyes férfiú szent imádságaiba ajánlotta magát, sok-szorosan viszonozta ajándékait: arany- és ezüstedényeket, drága ruhá-kat küldött neki, azonkívül 20 font szinaranyat is."

Forrásaink alapján arra lehet következtetni, Sobčslavnak része voltabban, hogy dinasztikus összeköttetés jött létre a német és a magyaruralkodóházak között. H39 júniusában ugyanis lll. Konrád (1138-1l52) német király fia, Henrik eljegyezte ll. Béla Zsófia nevű leányát.Az eljegyzés nemcsak a két ország viszonyának elmélyülését jelezte,hanem azt is kifejezésre kívánta juttatni, hogy a német Welfek és Stau-fok újra fellobbanó súlyos viszályában a Stauf-házból származó lll.Konrád számíthat a magyar király támogatására. A tervbe vett házas-ság megkõtéséig a kis menyasszonyt gazdag hozományával együtt né-met földre vitték, hogy megismerje az ottani viszonyokat, és megtanul-ja a német nyelvet. Fogyatékossága következtében Béla a szokásosnálmélyebben és érzékcnyebben élte át a családi élet eseményeit is. Külföl-di forrásunk egészen megható képet fest a gyermekét félıõ gonddal bú-csúztató királyi apáról. A vak király az elválás szívszorító perceiben ígyimádkozott lstenéhez: „Ég és föld Ura, te mindent látsz, én viszontsemmit sem látok. Rcndelésedre, mivel így akartad, én vakká lettem. Teazonlıan mindent látva belelátsz a szívek belsõ rejtekébe is, s egyfor-mán látod a jelent és a jövőt.” Majd kezét leánya fejére téve így folytat-ta: „Õ az én egyetlen leányom, könyörületességedben ezzel az egyetlenleánygyermekkel örvendeztettél meg engem. Ma õt tanúbizonyságodmellett ~ mert téged hívtalak segítségül ~ férjhez adom. Ot - a te kísé-retedben - a jelen lévõ követekre bízom, de legyen köztem és köztedoly erõs megállapodás, lstenem, hogy te õt soha el nem hagyod.”

ll. Béla alatt az ország nemzetközi helyzete tehát jelentõsen megszi-lárdult. Erre utalhat a magyar krónika azon kitétele, mely szerint ,azország megerősödött [Béla] kezében". Utóbbival kapcsolatban érdemesutalni arra, hogy az 1070-es évek eleje óta ll. Béla uralkodása az elsőolyan időszak, amikor Magyarország sem a Német Császársággal, semBızánccal, sem a reformpápasággal nem állott konfliktusban. A belpoli-tikához hasonlóan minden bizonnyal a külpolitika intézése is elsõsor-

*T

Balkáni eitpanziö @

ban llona királyné és a legtekintélyesebb egyházi és világi fõurakból állókirályi tanács feladata volt. Maga az uralkodó egyre kevesebbet törő-dött az országos ügyekkel. Testi nyomoréksága miatt lassan lelki beteg-gé is lett, és a mértéktelen italozásban keresett vigasztalást. Tetteit márnem is tudta igazán mérlegelni, amiként ezt a Képes Krónika elbeszéli:„Béla király borivásnak adta magát. Az udvarbeliek megszokták, hogymindent megkaptak a királytól, amit részegségében kértek tóle, és ami-re a király kijózanodott, már vissza nem vehette. Részegségében ellen-ségeik kezére adta Póst és Sault, akik jámbor szerzetesek voltak, meg isölték öket ok nélkül.” ll. Béla nem egészen tízévi országlás után, 1141.február 13-án halt meg, s atyja mellett Székesfehérvárott temették el.

II. GÉZA, A HITVALLÓ KIRÁLY

Borisz újabb akeiói ll. Béla hívei, az uralkodó osztály vezető cso-bí portjának tagjai szilárdan tartották kezükbena hatalmat, s az országon belül nem is volt oly ellenzéki eró, amely- ki-használva a király halálát hangját tudta volna hallatni. Így Vak Bélanégy fia ~ Géza, László, lstván és Álmos ~ közül a legidõsebbet, Gézátmár február 15-án akadály nélkül királlyá koronázták. ll. Géza ekkori-ban li év körüli gyermek volt, aki természetesen uralkodása elsõ esz-tendeiben nem lehetett képes arra, hogy önállóan irányitsa az országéletét. A dalmát városok az elsők között siettek üdvózölni az új királyt,aki ezért köszönetet mondott nekik. A király 1141-ben az iránta tanúsí-tott szilárd hűség miatt (ti. azért, hogy az uralkodóváltást nem hasz-nálták ki elszakadásra) régi jogaik megerõsítésével jutalmazta a spalatóipolgárokat.

A ll. Béla alatti politika folyamatosságának biztosításán - a királyitanács közreműködésével - két ember. llona anyakirályné és testvére,Belus herceg órködött, aki szerb földrõl érkezett Magyarországra. Azévek során különösen az utóbbi szerepe lett egyre jelentősebb. ll. Gézaanyai nagybátyja az 1140-es évek elejétől mintegy másfél évtizeden át amagyar kül- és belpolitika reprezentáns alakja, vezetõ személyiségevolt, szava dontõnek bizonyult az országos ügyek ıntézésében. Már1144-ben az egyik legmagasabb közjogi méltóság. a báni tisztség birto-kosaként találkozunk vele az orosz évkonyvekben.

Ebben az évben ugyanis újból magyar sereg járt orosz földön, aholváltozatlanul feudális belvillongások tomboltak. 1144 őszén ll. Géza

i

@ ii. GÉZA, A i-ii`ivAi.Ló Kiiu'iLY

beavatkozott az orosz belviszályokba. A halicsi fejedelem és a kijeviuralkodó hatalmi ellentétérõl volt szó ezúttal. 11/ll-ben - több kisebbrészfejedelemség egyesítésével - Vlagyimirko létrehozta a legjelentő-sebb nyugati orosz fejedelemséget. Halicsot, ehhez csatolta 1144-benZvenyigorodot is. Ugyanakkor a kijevi nagyfejedelem, Vszevolod (1139-1146), a korábbi csernyigovi fejedelem megszerezte Volhíniát. Ezutánféltékennyé válva Halics terjeszkedése miatt, rátámatlt Vlagyimirkóra.Támogatták õt katonai erõvel más orosz részfejedelmek és 11. Wla-dyslaw krak.kói lengyel uralkodó is. Az 1123-ban megteremtett ma-gyar--peremisli (illetve halicsi) szövetség újra működésbe lépett. A Bclusbán vezette magyar seregek segítségével Vlagyimirko sikerrel hárítottael Kijev hódító szándékú hadjáratát, amely előzőleg már teljes bukássalfenyegette õt. A kijevi uralkodó kénytelen volt azzal beérni, hogyVlagyimirko engedelmességet fogadott neki.

Az 1146-os esztendő a ll Géza kori magyar külpolitikában nagy for-dulatot hozott, ennek nyomán egy hallatlanul aktív idõszak (1146-1157) következett a királyság külkapcsolataiban. Túlzás nélkül állítha-tó: a honfoglalás óta ez volt a magyar külpolitika legtevekenyebb. leg-mozgalmasabb évtizede. Ezeknek az éveknek a külkapcsolataira alapve-tóen három tényező gyakorolt nagy hatást. Az események elindításaBorisz herceg 1146. évi fellépéséhez fűződik. Ezt követte a nemzetközihelyzet kiélezõdese a normannok 1147. évi, Bizánc elleni agressziójanyomán. végül a magyar expanziv hatalmi politika fokozödása a Balká-non ugyancsak fontos szerepet játszott Magyarország külkapcsolatai-nak alakulásában.

ll. Géza 1144-ben megmentette ugyan Vlagyimirko fejedelmi trőn-ját, 11/16-ban azonban arra kényszerült, hogy saját koronájának megvé-dése érdekében mozgósította az ország erejét. A veszélyt Borisz hercegfellépése idézte elõ, aki közel másfél évtizedes szünet után ismét megje-lent a politikai élet színpadán. A források nem szólnak arról, hogy 1132és 1145 között Borisz hol tartózkodott. Lehetséges. hogy lengyel földrőlOroszországon keresztül visszatért Bizáncba. 1145 végén innen indul-hatott újabb vándorútra, amelynek végsõ célja most is a magyar koronamegszerzése volt. Freisingi Ottónál olvashatjuk errõl az elsõ híradást,tõle megtudjuk, hogy 1145 karácsonya után lll. Konrád német király

80

Eazisz újabb zkziõi @

.Bajorországba ment. ltt Labedaus [ll. Vladislav] cseh herceg járult elé-je, magával vivt a fent említett Boriciust [Boriszt]. Ez síró és szánalmatkeltő szavakkal panaszolta el az atyai birodalomtól való megfosztását,és kérte. hogy nyújtson neki segélyt a császári hatalom. amelyen azegész föld védelme nyugszik; s a megnevezett cseh hercegnek és felesé-gének. Gertrudisnak, a király nóvérének közbenjárására tiszteletre mél-tó elhatározással ígéretet kapott, hogy ebben a dologban megsegítik.`Borisz célját illetően egy másik művében még világosabban fogalmaz atudós német püspök: .,Volt pedig ez a Borisz Magyarország néhai kirá-lyának, Kálmánnak fia, aki a Magyar Királyságot. amint azt elóbbenıKrónikánkban elmondottuk. örökösödési joggal magának követeli, éshogy ezt elérhesse, gyakorta kéri mindkét uralkodónak, ti. a rómainak[németnek] s a görögnek támogatását, és lovagjaink közül pénzzel so-kakat a maga pártjára vont.”

A német király, 111. Konrád - aki a császári címet soha nem nyerte el- és hii szovetségesei: ll. Vladislav(1l40~1 174) cseh uralkodó, valamintBabenberg Uasomirgott) Henrik (1141-1176) osztrák õrgróf és bajorherceg tehát törvényesnek ismerték el Borisz herceg jogát, illetve igé-nyét a magyar trónra. Mi a magyarázata annak. hogy a ll. lstván ésll. Béla által létesített és ápolt jó kapcsolatok után nyugati szomszédaiszembelordultak ll. Géza királyságávalê E változás főbb okai közöttemlíthetö meg az. hogy fordulat következett be a cseh trón bırtoklásá-ban. 1140-ben - az elhunyt Sobčslav után fia mellõzésével - ll. Vla-dislav lett a fejedelem. Ellene azonnal harcot robbantott ki znojmóiKonrád, aki rokonságban állott 11. Géza családjával, valamint Sobčslavfia, a mellõzött Vladislav herceg. A trónviszály egészen 1146-ig elhúzó-(lott. Bizonyosra vehető, hogy - miközben Vladislavot sógora, a németkirály fegyveresen is segítette - a lázadók élvezték ll. Géza erkölcsi-po-litikai (s talán anyagi) támogatását, s ez teljesen elmérgesitctte acseh magyar viszonyt. ll. Vladislav bosszúból felkarolta Borisz ügyét.

Ezekben az években megváltozott a német--magyar kapcsolatok jel-lege is, ami lll. Konrád politikája módosulásának volt az eredménye.1142-ben jelentõsen enyhült a Welf~Stauf ellentét. miután a májusifrankfurti birodalmi gyűlésen a Well-párt vezérének, Oroszlán Henrik-nek ítélték Szászországot, viszont kompromisszumként a ~ Welfek ál-

SI

@ ii. ciâzıi, A ı-iiTvALLo KIRÁLYtal ugyancsak igényelt - Bajor Hercegséget lasomirgott Henrik Osztrákõrgróf kapta meg. Ez a rendezés egy idõre enyhítette a német belviszá-lyokat, s ezért a német uralkodó feleslegesnek ítélte a fia és Zsófia köztieljegyzési. Ennek következtében a magyar királylány sorsa a teljes mel-lõzottség lett, s a méltatlan bánásmód miatt Zsófia 1145 táján önkéntlemondott a jegyességrõl, és belépett az admonti bencés apáeakolostor-ba. Errõl levélben értesítette testvérét, ll. Géza királyt, és lépéséhez be-leegyezését kérte.

Magyarországon a királyi család nagy megdöbbenéssel és óriási fel-háborodással fogadta a Zsófia megaláztatásáról szóló híreket. Németforrás Igy számol be az eseményekről: ,,Géza, látván, hogy testvérénekházassága meghiúsult, követeket küldött hozzá, hogy azok vigyék hazaõt, de õ nemet mondott. Másodszor is, harmadszor is elküldött hozzá,õ azonban megtagadta a hazatérést. Végül is [a király] azt hitte: a mo-nostor vezetõi esetleg eröszakkal tartják vissza, és ezért méltatlankodnikezdett ama hellyel szemben, és azzal fenyegetčzött, hogy ha azonnalnem engedik el, akkor ott gyilkolni, pusztítani fog. ._ A király -- a testvé-re iránti szeretetről áthatva - tanácsot tartott ernbereivel, s az volt aszándéka. hogy erővel kiszabadítja õt. De előkelő és bölcs férfiak, akiketbevont a tanátskozásba, arra intették, hogy ne menjen, s ne kezdjen oknélkül háborút a németek királya ellen... Helycsebb azt tenni, hogyküldjenek hivatalos személyt illõ kísérettel, és azok tisztességgel, annakrendje és módja szerint kérdezzék meg az úrnõr a véleménye felõl... Akirály megtört szívvel fogadta el a tanácsot. Elküld egy hercegei, egybátor férfiút, rokonát, aki Elicsõségrc vágyott, s vele együtt egy nagyobbcsapatot is. Íme, megérkeztek Admontba. Az apát és a szerzetesek -észrevévén a sokaságot és a kovet méltóságát - látják, hogy az úgy ko-molyra fordult, megzavarodnak, és ımádkozásban keresnek maguknaksegitséget... Másnap az apát így szólt a követekhez: -Vajon mit fogtoktenni, ha úrnõtök saját elhatározásából nem kiván veletek mennië...Talán erőszakot fogtok alkalmazni vele szemben akkor ıs, ha nemetmond, és ellenáll majd nektekê- Mire azok ekképpen feleltek: »Ebben azesetben mi nem alkalmazunk erőszakot... De sem ti nem fogjátok, sempedig mi nem fogjuk õt megakadályozni abban, amit õ maga - méltat-lan kényszer nélkül ~ saját elhatározásából választani fog- lietszett a

32

Borisz újabb akcıói É

beszéd az apátnak és a szereeteseknek. Megoldják a zárakat, kitárulnaka kolostor kapui, s kérik a királylányt, hogy jöjjön a követek elé... Ö pc-dig illedelmes és lassú lépésben kiment középre... lly módon - középreállva -- mutatta meg mindenkinek, hogy Ő teljesen szabad, majd a kirá-lyi szűz a követek felé fordult, és illendõ meghajlással üdvözölte õket.Azután azon az úton, amelyen jott, visszatért az apácák közé... A kö-vetek pedig megnyugodva és orvendezve tértek vissza urukhoz."

A királyi család a Belus herceg vezette küldöttség beszámolója nyo-mán elfogadta Zsófia döntését, és beleegyezését adta ahhoz. Géza gaz-dag ajándékokkal halmozta el az admonri kolostort, hogy Zsófia apáca-ként minél jobb körülmények között lehessen. Zsófia ezt mind bátyjá-nak ahogy 6 írta: ,,a hunok [magyarok] gyõzedelmes királyának” -,mind pedig édesanyjának meleg hangú levélben köszönte meg.

A magyar- német viszony megváltozásában lényeges okként kell szá-mításba venni azt is, hogy az 1l40-es évek közepére lll. Konrád külpoli-tikája cgyrc agresszívabb vonásokat vett fel. A német király olyan ex-panzív politikát hirdetett meg, amelynek végső célja a Német Biroda-lom európai hegemóniájának megteremtése volt. irreális nagyhatalmitörekvései világosan kifejezésre jutnak egyebek között egyik 1142-es le-velében, amelyben Konrád kijelentette, hogy Franciaország, Anglia, Dá-nia, Hispánia és a Németországgal szomszédos többi királyság a NémetBirodalom hatalmi érdekszférájába tartozik, és ezen országok uralkodóiengedelmességgel tartoznak neki. Az is nagyon jellemzõ, hogy miköz-ben 1145-ben önmagát ıˇıııjıeııiıoı Roıııaııoıııııınak (a rómaiak császárá-nak) cfmezte, addig Manuél (1143-1180) bizánci császárnak csupán arex Cr/ıuoriıııı titulust adta meg. Ez a minősítés többszörösen rendkívülsértő volt a bizánci uralkodó számára. Először is a római jelző egyete-mes, univerzalisztikus jelző volt, míg a görög csupán egy népre utalt,másodszor a császár (ııııpaıııor) az uralkodói hierarchıában a király (ırx)felett állt a korabeli európai felfogásban. Végül pedig - éppen az előző-ekből következően a német uralkodó tekintélyben, mčltóságban a bi-zánci basileus föle' helyezte magát. Márpedig Bizáncban soha nem is-merték el a némer uralkodó hatalmi, méltóságbeli felsõbbségét.

Minthogy Géza nem volt hajlandó engedelmességet fogadni Konrád-nak. ezért a Német Birodalom ura szívesen látott volna Borisz szemé-

X3

@ ii. GÉZA. A Hm/Ai.Lo KIRÁLYlyében egy, a német császärságtól függő vazallus királyt a magyar tró-non. E türekvésében támogatta õt rokona és szövetségese, lasomirgottHenrik is, noha korábban szívélyes volt a magyar--osztrák viszony. Eztbizonyítja az is, hogy 1142-ben a király Osztrák területről fogadott beszerzeteseket, akikkel megalapította az első magyarországi ciszterciapátságot a dunántúli Cikádoron.

Konrád és Henrik megengedtc Botisznak, hogy a basileustól kapottpénzen német - elsõsorban osztrák és bajor - területen zsoldosseregettoborozzon magának, majd pedig lehetõvé tették számára, hogy zsol-dosai 1146. április elején betörjenek Magyarországra, alıol elfoglaltákPozsony várát. ll. Géza, miután tájékoztatták arról, hogy Borisz embe-reinek akcıójáról van szó. trónusa megvédelmezéséért azonnal határo-zottan cselekedett. „A magyarok nagy sokaságával siet a vár megszaba-dltására... Magyarország királya pedig. mihelyt megérkezett, tábortütött, és a várost ostromzár alá vette, miután azt a különbözõ hadigé-pek, ostromszerek és az íjászok egészen körülözönlöttčk. Erre a teuto-ııok [németek] a magyarokkal békekõtéstõl kezdenek tárgyalni:megegyeztek egymással, hogy a várat átadják, s õk maguk hazatérnek.miután a királyról, amint az eskü alatt ígérte. háromezer fontot [ti.ezüstmárkát] kapnak kimérve.'ˇ Borisz tehát ismét kudarcot vallott.

ll. Géza és udvara azonban nem elégedett meg ezzel, hanem a németkirály és az osztrák õrgróf ellen bosszúból visszacsapást készített elõ.lll. Konráddal szemben a visszavágás abban nyilvánult meg. hogy 1146nyarától a király kapcsolatba lépett a Bajorország megszcrzéséétt küz-dõ VI. Welf herceggel, és rendszeres évpénz juttatásával anyagilag is tá-mogatta annak hareát a német király ellen. Ezzel azt kívánta elérni.hogy a herceg fegyveres akcióival lll. Konrádot német földön lefoglalja,s így az ne tudjon Magyarország ellen fellépni. Anyagilag és politikailagll. Roger normann király már ll39 óta segítette Welf hcrccget, s lehet-séges. hogy ezen a szálon már ekkoı megindult egyfajta együttműkö-dés, illetve kozeledés a szicíliai és a magyar uralkodó kozött.

Jasomırgott Henrik osztrák õrgróffal szemben pedig ll. Géza a fegy-vereknek adta át a szót. Ezzel egy idõben azonban a magyar király igye-kezett országa nemzetkoˇzi helyzetét megerősíteni, s a megromlottnyugati (német, cseh, osztrák) kapcsolatok cllensúlyozására északi és

8-1

Borisz újabb akciúi @

keleti (lengyel és orosz) szomszédaival lépett szorosabb kapcsolatba.Ezt dinasztikus köteléltckkcl szentesítcttek. Így feltehetően ebben azidõben vette nőül ll Géza második húgát, Certrúdot az egyik lengyelrészfejedelem. Maga ll. Géza pedig, hogy a halicsi fejedelem mellettújabb szövetségesre tegyen szert orosz földön, 1146 őszén feleségül vet-te Eufroszinát, a volhíniai Vlagyimir uralkodójának, lzjaszlavnak a nõ-vérét. A vlagyimiri fejedelem ekkor már a kijevi trúnnak is birtokosavolt. E házasság révén politikai szövetség jött létre Kijev és Magyaror-szág között. Mivel lzjaszlav a volhiniai fejedelemség ura is volt, ezértVolhínia szintén e koalíció részét képezte. Ezzel együtt változatlanulfennállt a jó viszony Vlagyimirko és Géza között, s így 1146 végére ki-alakult egy magyarfhalicsi~kijevi-volhíniai szövetségi rendszer.

Ezek után indult ll. Géza az osztrák őrgróf és bajor herceg ellen. Azországos sereg a 16 éves király és Belus bán vezetésével 1146. szeptem-ber 11-én vonult fel, s a Lajta~Fischa közén véres ütközetet vívott Hen-rik hadával. A Képes Km'ııı'lzzı elmondja, hogy a királyt, miután betöltöt-te 16. életévét, egy környékbeli fatemplomban karddal övezték fel. ,Anémetek pedig -- mint az óriások - mereven ültek magas. jó lovaikon,gőgösen és szemtelenül csúfolódva támadtak a magyarokra, hogy gya-láfltodásaikkal félelmet keltsenek bennük. Velük szemben a magyarokis felvonultak a csatára, felhangzott a kürtszó, harsogott a trombita, azÚrhoz kiáltottak, i-a kiálteızó harcosok lármája az égig hatolr-, és meg-kezdődött a csata. A gaz besenyők és a hitvány székelyek valamennyi-en egyszerre futamodtak meg, mint a juhok a farkasok elől, pedig szo-kás szerint a magyar csapatok előtt jártak. Es ekkor, mielőtt a magya-rok ütközetbe kezdtek volna, néhány magyar csapat is megrémült anémetek dühétől. Az összecsapás elejen a németek erősebbek voltak amagyaroknál; mert » mint az eretnekek - mindig heveskednek az ele-jén, a végén pedig lelohadnak.

Ekkor a király úr anyai nagybátyja, az ezer embere között is dicső,akit Belus bánnak neveztek, a németek csapataira rontva szemtõlszemben keményen áttort rajtuk, és nagy pusztítást vitt végbe köztük.Ám a király válogatott vitézei is megtámadták az ellenséget: a németekellenében súlyosbodott a küzdelem, erejük szertefoszlott, több mint

T

@ ıı. GÉZA. A HıTvALLú KIRÁLYhétezer harcos pusztult el »kardélre« hányva, az életben maradottak pe-dig megfutamodtak."

A csatáról a lényeget illetően teljesen hasonlóan számol be FreısingiOttó krónikája is. Mindkét forrásból egyértelműen az derül ki, hogy amagyarok ezúttal sikerrel alkalmazták a nehézfegyverzetű osztrák--ba-jor lovasokkal szemben a régi - megfutamodást színlelõ, lesvetéses »nomád hadi taktikát.

A Borisz fellépése nyomán bekövetkezett események ~ fõleg pedig azosztrák bajor sereg szétverése hosszú évekre szólóan ellenségessé ésigen feszültté tették a német-magyar és az osztrák-magyar viszonyt.Az adott helyzetben az újabb fegyveres összecsapás csak idõ kérdésevolt, amint azt Freisingı Ottó is megjegyezte az osztrák vereséggel kap-csolatban: „Ezt az oly szégyenletes gaztettet a bosszú még nem követ-te, a jovendõben várják Isten segedelmével a mostani császár jobbjától."A német oldalról fenyegető bosszú a második keresztes hadjárat miattmaradt cl, amely mozgásba hozta csaknem egész Európát.

1144-ben a mohamedánok - Zengi, a mosuli szeldzsuk uralkodó ve-zetésével - elfoglalták az egyik keresztes államot, az Edessai Crólságot;A muzulmán hódítás ezáltal már közvetlenül fenyegette Antiokhiát.1145-ben a keresztes államok Bizánctól, a pápától és a nyugati orszá-goktól kértek segítséget, mert jól tudták, hogy saját erejük nem elégsé-ges a támadók visszaverésére. lll. Jenõ (l145- 1153) pápa 1145. decem-ber 1-jén hirdette meg a mohamedánok elleni keresztes háborút.1146-ban Vll. Lajos (1131-1130) francia és lll. Konrád német királynyilatkozott úgy, hogy a keleti keresztények megmentése érdekébenfelveszi a keresztet. Elsõnek 1147 húsvétján a kb. húszezer fõs németkeresztes had indult útnak, amelyben cseh és lengyel egységek is résztvettek ll. Vladislav, illetve lV. Boleslaw (1146-1173] vezetésével.lll. Konrád pünkösdkor ért a magyar határhoz; ekkor, június 8-án keltútra a szintén húszezerre becsült francia sereg, amelyet Vll. Lajos veze-tett. Ö is Magyarorsúg felé tartott.

l\ trónkövetelõ Borisz herceg úgy gondolta; a keresztesek magyaror-szági átvonulása jó lehetõséget nyújt majd számára ll. Géza koronájá-nak megszerzéséhez. Akadt néhány elõkelõ az országban, akik elégedet-lenek voltak ll. Géza uralkodásával, ezek felvették a kapcsolatot

T

Borisz rijziziz zkziõi Š

Eorisszal: „némely magyarok - mondja a krónika - tanácsolták neki,jöjjön be az országba, akkor majd sokan uruknak fogadják, elhagyják akirályt, és sokan csatlakoznak hozzá". A makacs trónkövetelõ, amintezt Odo de Deogilo francia szerzetesnek, Vll. Lajos hadjárata króniká-sának munkája elmondja, elõször a német keresztesekhez próbált csat-lakozni, hogy azok támogatásával jusson be az országba.

Úgy látszik, hogy kezdetben lll. Konrád sem utasította el Borisz ké-rését, mıhelyt azonban ll. Géza tudomást szerzett a trónkövetelö újabbtervérõl, maga is akcióba kezdett, s a német urak megvesztegetésével si-került megakadályoznia azt, hogy a német keresztesek táborában Bo-risz bejuthasson Magyarországra. Valószínűleg ebben az is szerepet ját-szott, hogy lll. Konrád sem akarta végül is Borisz miatt az egész keresz-tes vállalkozást kockára tenni, s nyilván az sem állt szándékában, hogykeletre vonulása után konfliktusnak tegye ki hátrahagyott birodalmát.Így is ~ az 1146-os események miatt - meglehetõsen ellenséges hangu-lat kísérhette õt magyarországi átvonulása alkalmával 1147 júniusában.Odo de Deogilo tömören megjegyzi: Konrád jól tette, hogy nagyszámúsereggel vonult Magyarországon át, mivel „a magyarok ellenségei vol-tak". Részletesebben szól minderről a Képes Kránilcn: „az idõ tájt Kon-rád császár Magyarországon keresztül utazott Ieruzsálem felé, Magyar-országon azonban nem Krisztus zarándokának mutatkozott, mert nembékésen viselkedett, hanem egy zsarnok rabló dühével dühöngott. Mertamikor színlelt kérésére bebocsátást nyert, nem kevés pénzt csikart kiMagyarországtól, úgyhogy nem volt egész Magyarországon egyetlen-egy anyaegyház vagy monostor sem, amelytől pénzt ne ısarolt volna,és amely félelmében nc adott volna a zarándokló császárnak." Nyilván-valóan ll. Géza az esetleges konfliktusok elkerülése céljából azon volt,hogy a német sereg megfelelõ pénzért minden szükséges dolgot besze-rezhessen magának az úton. A német uralkodót és fõembereıt fényesajándékokkal halmozta el, ehhez ll. Géza a hazai egyház javait, értékeitis igénybe vette, amit a magyar klérus természetesen nem fogadottorommel.

A trónkövetelõ Borisz ekkor a közeledő francia uralkodóhoz küldóttleveleket, amelyekben Magyarországra vonatkozó örökösödési jogárahivatkozva tóle kért segítséget. Vll. lajos azonban még válaszra sem

T

@ ii. GÉZA. A Hi'r\/ALLÓ KiiıÁLY

méltatta õt Borisz elszántságát jól mutatja. hogy a többszöri csalatko-zás ellenére sem adta fel a reményt. és francia elõkelõ urak közreműkö-désével királyuk tudta nélkül ~- elrejtõzött Vll. lajos keresztesei kö-zött, s így sikerült 1147 nyarán bejutnia magyar területre,

ll. Géza igen jóindulatúan fogadta a francia uralkodót. békét és ba-rátságot kötött vele. Vll. lajos a magyar király kérésére vállalta. hogykeresztvíz alá tartja ll. Géza első gyermekét. az újszülött Istvánt. A kéturalkodó között kialakult személyes kapcsolat megvetette az alapját akésõbbi magyar- francia politikai együttmüködésnek. ll. Géza azonbancsakhamar értesült arról. hogy Borisz a franciák táborában tartózkodik.ezért haladéktalanul követelte Vll. lajostól halálos ellenségének kiada-tását. Ennek hallatára Borisz lopott paripán el akart menekülni a ke-resztések közül, akik ,mindenfelõl összefutnak. s Boriszt mint tolvajtelkapják és megverik, majd sártól piszkosan és - ágyékától eltekintve -meztelenül a [francia] király elé viszik. Mindenki tolvajnak vélte õt. Öpedig a király elé vetette magát, noha nem ismerte a mi nyelvünket, ésa királynak sem volt akkor tolmácsa, mégis néhány ismerös szót kever-ve a barbár szavak közé, és gyakran emlegetve saját nevét, végül is fel-fedte, hogy ki 6. Ekkor azután tisztességesen felöltöztetık, s másnapigőrizetben tartják." ll. Géza minderről kémei jóvoltából értesült, és is-mételten kérte. hogy lloriszt szolgáltassák ki neki. Még érdekes jogivita is támadt az ügyben az asylum-(menedék-)jog értelmezésérõl afrancia és a magyar fél között a Képes Kıáııi'Lwi szerint. ,Amikor ezeketBorisz meghallotta, nyomban a franciák királyának a lábához borult,hogy életéért és kegyelemért könyörögjön neki. és hogy engedje meg:bántódás nélkül távozhassék vele az országból.

És amikor Géza király hallotta, hogy Borisz a franciák királyánál van.megkérte, hogy barátságuk kedvéért adja ki neki Boriszt megkötözve.”Vll. Lajos, aki arra számított: Bizáncban jó szolgálatokat tehet számáraBorisz. mint a basileus rokona, azonban megtagadta. hogy a magyar ki-rálynak kiszolgáltassa a herceget. magánál tartotta ót, s elvitte Kons-tantinápolyba.

Borisz reményei tehát sem i146-ban, sem 1147-ben nem valósultakmeg. Egyáltalán. a trónkövetelõ herceg e hatalommegszerzési kísérleteisokkal szerényebb visszhangra találtak az országban. mint 1132-es

T

Magyarország és az európai koallciók â

fegyveres támadása. 1l32»ben még az uralkodó osztály számottevõ ré»sze csatlakozott Boriszhoz, 1146' 1147-ben azonban csak elenyésző, |e-lentéktelen ellenzéki erők támogatására számíthatott. Ez az Álmos-ágikonszoliıláció eredménye volt. Az uralkodó osztály meglehetõsen egy-ségesen sorakozott fel ll. Géza mellett, s a kellõ társadalmi bázis hiányamár eleve kudarcra ítélte Borisz úiabb akcióit.

1132-hoz hasonlóan a trónkövetelõ herceg 1146-ban és 1147-bensem kapott magyarországi terveihez segítséget a basileustól. Ez arra ve-zethető vissza, hogy az ül bizánci császár. Manučl Komnénos folytattaapja politikáiát, és uralkodása első éveiben a Kelet kérdéseivel foglalko-zott. Miután 1145-ben sikerült neki Antiokhia fe|ede|mét alávetnie, há-borúba keveredett Masud ikóniumi szeldzsuk szultíinnal. aki bizánciterületeket foglalt el. Emiatt a basileus tervbe vette a Szeldzsuk Szulta-nátus hódoltatását. Nyugaton az volt a szándéka. hogy - keleti hódítópolitil<á|ának zavartalan folytatása érdekében ~ a Német Birodalom se-gítségével tart|a féken Bizánc legfõbb ellenségét, a dél~itáliai NormannKirályságot. Ezért 1146 ianuárjában feleségül vette Berta sulzbachi her-cegnõt, lll. Konrád király rokonát. Az persze tagadhatatlan, hogy a ne-met-bizánci koalíció következtében a Magyar Királyság nemzetközilegrendkívül kellemetlen harapófogóba került, de a két birodalom szövet-kezése közvetlenül nem irányult Magyarország ellen. Manuél fõ céljaaz volt, hogy alkalmas idõben közös nêmet»hizánci had|áratot indítsa-nak a dél-itáliai normannok ellen. 1146 tavaszán Manuél császár meg-kezdte támadó hadiáratát a kis-ázsiai lkóniumı Szultanátus elfoglalásá~ra. A basileus ezen külpolitikai koncepcičqába tehát szükségszerűennem fért bele az, hogy Borisz hatalommegszerzési kísérleleıt támogas~sa, mert ez megzavarta volna a birodalom észak-balkáni határainaknyugalmát, s ez nem szolgálta volna a birodalmi külpolitika egészénekstratégiáiát.

Magyarország és az európai koalíciók A második keresztes had-BˇVM-Mí |árat meginclulása háttér~be szorította ugyan a német-normann, a pápai normann és az an-gol~francia ellentétekel, de végsőkig kiélezte a dél-itáliai Normann l(i~

._T

@ ii cÉzA. A Hm/ALLo i<iiıÁLYrályság és a Bizánci Császárság viszályát. ll. Roger normann király aFöldközi-tenger feletti hegemónia megteremtése érdekében az 1140-esévekben már a jeruzsálemi Királyság megszerzését és a basileus birodal-mának elfoglalását tűzte ki célul. A normann nagyhatalmi tervek isme-retében a bizánci uralkodó körök egyáltalán nem fogadták örömmel akeresztes háború meghirdetésérõl szóló híreket: a basileus azonnal fél-beszakltotta az ikóniumi szultán elleni támadó haclműveleteket,visszatért Konstantinápolyba. Bizáncban egyrészt attól tartottak, hogya Szentföldre induló keresztes seregek valódi célja - miként Kinnamos,a kortárs történetíró lejegyezte - ,,a bizánciak országának elfoglalása",másrészt pedig nagy aggodalommal töltotte el Manuél Komnénos csá-szárt az, hogy szövetségesének, Konrád királynak keletre vonulása kö-vetkeztében megszűnik a normannokat sakkban tartó német nyomás,s ily módon 11. Roger zavartalanul fordulhat Bizánc ellen. A basileus fé-lelme nem bizonyult alaptalannak, A német keresztesek már a Balká-non jártak, amikor 1147 augusztusában a normann flotta rátört a Cö-rög Birodalomra, és elfoglalta Korfu szigetčt. Különösen fenyegetóvévált a helyzet Manuél számára, amikor 11. Roger felajánlotta a Kons-tantinápoly felé közeledõ francia seregnek, hogy közös erõvel -- a szá-razfoldrõl és a tenger felõl ~ egyszerre vegyék ostrom alá a bizánci fővá-rost, s a normann flotta el is indult Konstantinápolyhoz. A Bizánci Bi-rodalom október hónapban válságos napokat élt át. Megmenekülésétannak köszönhette, hogy Vll. Lajos végül is elutasította a normann ja-vaslatot, s nem fordult Bizánc ellen, hanem lll. Konrád nyomában foly-tatta útját keletre a keresztes hadjárat eredeti céljának megfelelõen.

Az 1147-es normann támadás lényeges változást, nagy fordulatotidézett elõ Bizánc külpolitikájában: a basileus felhagyott a keleti expan-zióval (12 évre békét kötött a szeldzsuk-törokük vezetőjével), és egy év-tizeden át a nyugati kérdések állotrak a bizánci külpolitika középpont-jában. Ebben az időszakban Manuél császár legfõbb célja a NormannKirályság elfoglalása s a bizánci uralom dél-itáliai visszaállítása volt. Abirodalom saját ereje ehhez nem volt elégséges, ezért a basileus tervemegvalósítása érdekében koalíciót szervezett ll, Roger ellen. Már 1147őszén szövetségre lépett Velencével, és a dózse flottájának segítségével1148-ban hozzálátott a tengeren ugyancsak erõs normannok kiűzésé-

_T0_

Magyarország és az európai koalíciók É

hez, az elfoglalt Korfu visszaszerzéséhez. 1148 végén Thessalonikében(Szaloniki) Manuél egyezményt kötött a normannok ellen lll. Konrádnémet uralkodóval (ez volt a „két császár szövetsége"). Erre az idõreugyanis a második keresztes hadjárat - Damaszkusz 1148-as sikertelenostroma következtében - teljes kudarcot vallott. Mivel Németországotéppen úgy zavarták a normann nagyhatalmi, hódító törekvések, mintBizáncot, ezért a thessalonikéi egyezményben Manuél és Konrád meg-állapodott abban, hogy 1149-ben közös hadjáratot indítanak Itáliában anormannok ellen, elfoglalják, majd egymás között felosztják ll. Rogerországát. A német~bizánci egyezményhez Velence is csatlakozott, mi-vel az adriai szabad hajózást és keleti kereskedelmi expanzióját válto-zatlanul féltette a normannoktól.

Az 1143 -1149-es években azonban a normann király vezetésével ki-alakult a „két császár szövetsége" tagjaival különböző okok miattszemben álló hatalmak koallciója. ll. Roger egyrészt meg akarta akadá-lyozni azt, hogy létrejöjjön a közös német-bizánci invázió, másrészt aSzentföldre új keresztes hadjáratot szándékozott szervezni, amelynekelső állomása Konstantinápoly elfoglalása lett volna. Ehhez hangzatosürügyként azt hirdették, hogy a keresztes hadjárat kudarcáért Manuélcsászár a felelős, mert a szeldzsuk szultánnal való békekötés révénelárulta s magukra hagyta a keresztes hadakat. A normann uralkodómegnyerte tervének Vll. Lajos francia királyt, 111. Jenõ pápát ésV1 Welf német herceget. Ehhez a szovetségi rendszerhez tartozott még11. Uroš raškai szerb nagyzsupán, az orosz fejedelmek egy csoportja -míg a velük ellenséges orosz fejedelmek Bizánc-párti politikát folytat-tak -, s e koalíció tagjának számított ll. Géza magyar király is.

A 12. század közepén - néhány éven át - Európát valósággal ketté-osztó politikai-katonai szövetségek küzdelmében Magyarország helyétsaját célkitűzései és külpolitikai kötelezettségei egyértelműen a fran-cia--normann koalíció oldalán jelölték ki. 1146 óta ellenséges volt a ma-gyar-német viszony,Ve1encévela dalmáciai rivalizálás állította szembe11. Géza király országát. A Volhíniához és Kijevhez 1146 óta fűződő jóviszony, valamint a Bizánccal szemben ellenséges franciákkal 1147-benlétrejött baráti kapcsolat pedig a magyar-bizánci ellentéteket élezte ki.ll. Céza és környezete Bizánccal szembeni magatartását lényegesen be-

91

@ ii EÉZA, A i-ii`ivAi.i.Ó KıRÁLYfolyásolta az, hogy az ismételt hatalommegszerzési kísérletek után Bo-risz, a veszélyes trónkovetelõ újból a basileus udvarában talált menedé-ket. A két szövetségi rendszer tenıezett nagy összecsapása végül is nemkövetkezett be. mert részint a koalíciókon belüli ellentétek - mindenkitartott saját szövetségesei erejének és hatalmának túlzott megnöveke-désétõl -_ részint pedig a „mellékhadszíntereken” kezdeményezettkonfliktusok megakadályozták azt, hogy bármelyik tábor is érdembenhozzáfoghasson fõ célkitűzése (az itáliai invázió, illetve a keleti hadjá-rat) megvalósításához. Így a szövetségi rendszerek közti konfrontácıó a,mellékhadszíntereken" zajlott le. Dél-Itália. Konstantinápoly és aSzentlöld helyett a Szász és a Bajor Hercegség területén. orosz földönés a Balkán északi részén került sor összecsapásokra. Magyarországmindhárom színtér konfliktusaiban oly intenzíven képviseltette magát,hogy elmondható: a Velencével és a „két császár szövetsegével' szem-beni küzdelemben a francia-normann koalíció tagjaként a feudális ma-gyar állam a többiekhcz képest jóval nagyobb politikai, anyagi és kato-nai terheket vállalt magára.

A magyar király - ll. Rogerhez hasonlóan - a második keresztes had-járat után is, egészen az 1150-es évek elejéig változatlanul folytattaVl. Welf herceg küzdelmének anyagi és politikai támogatását lll. Kon-ráddal szemben, mert érdeke fűzõclött ahhoz, hogy elkerülje az 1146.szeptember Il-i győzelmének német-osztrák részről történő meg-bosszulását. A német belháború tüzének szitásával igyekezett a magyarudvar megakadályozni azt, hogy Konrád az 1146-os vereség miatt aMagyar Királyság ellen támadást kezdhessen. /l W/el/'cl' ıbıiéneı: címûnémet forrás ismerteti mindezt: ,Magyarország királya - félvén ettõl aKonrádtól - Welfet magához hívatta, rengeteg pénzt adott neki át, ésmeglgérte: ezután is minden évben adni fog, ezáltal igen erősen láza-dásra buzdította õket. Welf pedig serény harcos módjára... oly sokfegyveres össıetűzčst robbantott ki, hogy emiatt a király [lll. Konrád]inkább saját megvédelmezésével, mintsem idegen népek megtámadá-sával foglalkozott." A Staufokkal szemben álló Welf-párt segítése ered-ményes volt, hiszen Vl. Welf herceg, majd unokaöccse és utóda. Orosz-lán Henrik fegyveres lázadása lehetetlenné tette azt_. hogy lll. Konrád

671

Orosz hadjáratok É

az 1149-1151-es időszakban akár Magyarország, akár a Normann Ki-rályság ellen hadat indítson.

A 12. század közepênek eseményeiben a magyar állam szinte nagy-hatalmi szerepre vállalkozott. A magyar diplomácia szálai, erõvonalainéhány éven keresztül átfogták és behálózták a Kijevtól a szicíliai Paler-móig és a Regensburgtól Konstantinápolyig terjedõ területeket, de mégPárizsban is figyelni kellett a magyar külkapcsolatok alakulását. ll. Cé-za maga is részt vett a francia-normann koalíció szervezésében azáltal.hogy e tábor oldalán vonta be a harcba több alkalommal a szerbeket, só volt az összekötő kapocs Kijev orosz és Palermo normann uralkodóiközött is. Diplomáciai tevékenysége eredményeképpen több esetbenorosz földön szemben álló fejedelmeket békített ki egymással. Évekhosszú során át rendszeresen beavatkozott az orosz, a szerb, a német ésa bizánci belviszályokba. illetve trónharcokba.

Orosz hadjáratok Az európai koalíciók fegyveres konfliktusába_ Magyarország közvetlenül orosz földön és a Bal-

kánon kapcsolódott be. Gyakorlatilag ll. Géza évekig két fronton isegyszerre folytatott háborút. 1148 és 1152 között orosz földon hadako-zott a király. az 1149 és 1155-ös időszakban pedig a Balkánon viselthadat.

1149-re Oroszországban - eredetileg az európai szövetségi rendsze-rektól függetlenül - fokozatosan két fejedelmi tömörülés szerveződöttmeg. Az egyik csoportosulás Volhínia (\/lagyimir) és Szmolenszk körülalakult ki. a másikat Szuzdal és Halics hozta létre, míg Csernyigov akettó között ingadozott. A két fejedelmi csoport közti összeütkozésekegyik oka az volt, hogy Vlagyimir ura, lzjaszlav Msztyiszlavics ésSzuzdal fejedelme, Iurij Dolgorukij elkeseredett harcot vívott egymás-sal Kijev birtoklásáért. fokozta a szemben álló csoportok között a fe-szültséget az is, hogy az egyes partikuláris hatalmi központok urai azellentábor tagjainak rovására törekedtek saját birtokaikat gyarapítanı.Így Vlagyimirko. Halics fejedelme volhíniai és kijevi területeket foglaltel. ll. Géza sógora. lzjaszlav. aki 1146 augusztusában megszerezte ma-gának a kijevi trónt, hatalma egyházi megerősítése érdekében 1147 nya-

*JS

@ ii. GÉZA, A HiTvALLc'> KiRÁı.Yrán ~- a konstantinápolyi pátriárka megkerülésével és jogköre súlyosmegsértésével - az egyik orosz püspököt mint saját jelöltjét választottameg kijevi metropolitának az orosz egyház élére. E lépése egyúttalorosz földön a bizánci politikai befolyás visszaszorítását is hivatott voltszolgálni, s így szembekerült a basileusszal. Az ellentábor elutasítottalzjaszlav intéfltedését, s ennek következtében a volhíniai-kijevi fejede-lemmel szemben Bizánc szövetségét élvezte, míg lzjaszlav a magyar ki-rály pártfogásához folyamodott. A korabeli magyar-orosz kapcsolatoklegfontosabb forrását a Kijevi Évkönyvek alkotják, amelyek igen beha-tóan ismertetik az eseményeket.

ll. Géza már 1148 tavaszán sereget küldött lzjaszlavnak; a magyarsegédcsapatok a Csernyigov elleni hadjáratban vettek részt, amely vá-ros az Olgovicsok birtokában volt. A Kijevi Évkönyv részletesen szól amagyarok részvételéról, akik közül többen a felvonulás során a Dnye-per jeges vizében vesztették életüket. Ez a fegyveres konfliktus mégnem állott kapcsolatban a ,fejedelmi koalíciók” harcával, erre mutat,hogy lurij Dolgorukijhoz hasonlóan Vlagyimirko is távol tartotta ma-gát az osszecsapástól. Ezért ekkor ll. Géza még nem került szembe ko-rábbi halicsi szövetségesével, de a következõ évben Iurij Dolgorukij11/19. augusztusi támadása nyomán kezdetét vette a két fejedelmi cso-port fegyveres küzdelme.

lzjaszlav vereséget szenvedett, feladta Kijevet, s Vlagyimirból kül-dött segélykérõ követeket a magyar uralkodóhoz, a csehekhez és a len-gyelekhez. 1149 öszétól ll. Gézának már a Balkánra is figyelriie kellett,ahol ekkor az általa támogatott szerbek harcban állottak a bizánciak-kal. Emiatt személyesen nem mehetett orosz földre, de azért segítségetküldött lzjaszlav számára. ,A király pedig mondván mondta neki:»Hadban vagyok a császárral [ti. Manuéllal]_. ha szabad leszek, magammegyek, ha nem, csapataimat küldöm- A király pedig nem volt szabad,és küldött neki tízezer magyart.” A magyar sereg cseh és lengyel csapa-tokkal együtt 1149 utolsó napjaiban érkezett Vlagyimirba, ahonnan -anélkül hogy harcra került volna sor - már 1150 januárjában hazain-dult. (Egyébként az akkori infrastruktúra mellett a korszakban megle-hetõsen rirkák voltak a téli hadjáratok.) Hamarosan azonban lzjaszlava nomád úzok segítségével kiszorította Kijevböl a szuzdali fejedelmet,

T

Orosz hadjáratok É

aki nem nyugodott ebbe bele, és halicsi szövetségesének támogatásávalll50 augusztusában visszaszerezte magának a nagyfejedelmi trónt.lzjasflav Vlagyimirból azonnal ll. Cézához fordult. ,lzjaszlav pedig el-küldte testvérét, Vlagyimirt Magyarországra sógorához. a királyhoz, ésmondta neki: »Te magad mondtad nekem, hogy Vlagyimirko a fejétsem meri lehajtani. En tehát kiűztem Jurijt Kijevból, és Jurij menekülelólcm. Vlagyimirko pedig megérkezvén tanácskozott az Olgovicsok-kal, és elűzött engem Kijevból. Most pedig, testvérem, amint magadmondtad nekem, ülj lóra!-"

1150 őszén maga a király vonult az országos sereggel a halicsiVlagyimirko ellen, aki Peremisl várába zárkózott be, de semmi esélyesem volt arra, hogy hosszabb ideig eredményesen tudja magát tartani ateljes királyi haderõvel szemben. Az események mégis kedvezõ fordula-tot vettek Vlagyimirko számára. Orosz forrásunk errõl így számol be:„A király átkelve a hegyen, elfoglalta Szanok vár(os)át..., és Peremislkörnyékén sok falut is elfoglalt. Vlagyimirko pedig látva mindezt meg-ijedt, és küldött Kuknyis érsekhez és két másik püspökhöz és a királyembereihez. És így hosszasan kónyörogve aranyat adott, és rávetteöket, hogy fordítsák vissza a királyt." Ezt követóen ll. Géza 1150. októ-ber végén elhagyta Halicsot, és hazatért. Az évkönyv nem tudja, hogy akirályra elsõsorban nem a csengó aranyakkal megvesztegetett fõembe-reinek véleménye hatott, hanem az a hír, amely Manuél bizánci császárpusztító szerémségi betörésérõl érkezett hozzá.

lzjaszlav továbbra is igényt tartott a király segítségére, ezért ekkor amagyarokkal való szövetség megerősítése céljából a volhíniai fejedelemVlagyimir nevű testvére feleségül vette Belus bán leányát. 1151 elejénll. Géza ismét jelentõs, tízezer fõbõl álló sereget ktıldött sógora segítsé-gére. lzjaszlav Kijevhez vonult, amelyet azután Jurij Dolgorukij márci-usban ellenállás nélkül feladott. A győzelmet fényes külsőségek közöttünnepelte meg lzjaszlav az orosz évkönyv szerint: ,lzjaszlav pedignagy tisztességgel ult apja és nagyapja trónján. Jurij kíséretébõl sokakatelfogott Kijev-szerte. lzjaszlav pedig a Szent Szófiából atyafiságávalegyütt a Jaroszlav udvarra ment, és magához hívatta a magyarokatebédre. És a kijeviek is ott ebédelvén veliık a híres Jaroszlav udvaronnagy vigasságban voltak. Ekkor pedig a Jaroszlav udvaron a magyarok

T

@ ıı. GÉZA, A HıTvAı.Ló KırtÁLYsokat játszottak hátas- és vágtázó lovaikon [ülve]. A kijevick pedig cso-dálkoztak a magyarok sokaságán és szolgáikon és lovaikon." Az ünnep-ség után uralkodótársával, Vjacseszlavval együtt gazdagon megajándé-kozta a magyarokat, amivel tulajdonképpen hadıszolgálataikat fızcttcmeg a korabeli viszonyoknak megfelelõen.

Hamarosan azonban a szuzdali fejedelem Vlagyımırkóval együttújra akcióba kezdett lzjaszlav ellen, aki ekkor fiát, Msztyıszlavoı me-neszterte ll. Cézához katonai támogatásért. /\ magyar kırály ismét ko-moly segélyhadat küldött orosz földre, mire azonban csapatai 1151nyarán Oda megérkeztek, lzjaszlav már legyőzte Dolgorukıjt.

A halicsi fejedelem útközben megtámadta a Kijev felé tartó magya-rokat, akık a szükséges óvatosságról megfeledkezve mulatozással töl-törtek esréiket. Ezt használta ki a halicsi fejedelem. „Msztyıszlav pedigivott a magyarokkal, és hírül adta nekik: -Jön utánunk a halıcsıVlagyimirko- A magyarok pedig ıttasan hetvcnkedtek, mondván: -Haellenünk jön. megverekszünk vele.« Msztyiszlav pedig azon azéjszakánöröket állított körül, 6 maga pedig a magyarokkal feküdt le aludni. Azőrök pedig rohanıık oda hozzá éjfélkor, mondván: -Jön VlagyımırkoluMsztyiszlav pedig a kíséretévcl lóra ült. és kezdte ébresztgetni a ma-gyarukat. A magyarok pedig holtrészegen feküdıek. Világosodott, [ami-kor] rajtuk ütött a halicsi Vlagyimirko. Közülük keveset elfogtak, a töb-bit lekaszabolták.”

A kijevi fejedelem ekkor ismét elküldte fiát ll. Cézához, hogy a ma-gyar király jöjjön, és - két oldalról támadva Halicsra - álljanak bosszútVlagyimirkón. 1152 elsõ felében ll. Géza vezetésével ismét az országossereg (a 72 megyei csapat és az udvari katonaság) indult a halıcsı fejede-lem ellen. lzjaszlav és Géza hadai a Szan folyó vidékén találkoztak.

Peremislnél összecsaptak az ellenfelek. Vlagyimirko a csatában sú-lyos vereséget szenvedett, sebesülten feküdt peremisli várában. még-sem adta fel a reményt. Kövcteket küldött a kırályhoz és annak fõem-bcreihez. .Vlagyimirko pedig üzengetni kezdett a királynak békét ker-vı:. Ugyanezen az éjszakán Vlagyimirko az érsekhez és a királyharlvezéreihez is küldött. És mondta nekik: »Konyörög|ctek a királynakértem. súlyosan megsebesültem! Én beısmerem neked. kırály, hogy ár-tottam neked. és ismét cllencd fordultam. Most pedig, király. ahogy Is-

_

Orosz hadjáratok û

ten megbocsátja a bűnöket, bocsáss meg te is nekem, és ne adj ki engemlzjaszlavnak, mivel nagyon beteg vagyok! Ha engem elvesz az lsten, afıamat vedd magadhoz!-1 És azt említették neki az emberei, mondvánneki: »Apád vak volt, és én apádnak fegyveremmel és csapataimmal ele-get szolgáltam. a lengyelekkel harcolram érte és az õ sérelméért [ti.1135-ben]. Emlékezz rám, és tedd meg ezt nekeml- És sok ajándékotküldött az érscknek és azoknak az embereknek, hogy arannyal, ezüst-tel, arany- és ezüstedényekkel és bársonnyal vegyék rá a királyt, hogytegyen le róla, és királyi akaratát ne hajtsa végre.” Halics urával szem-ben ll, Géza valóban nem teljesítette a kijevi uralkodó azon kívánságát,hogy Vlagyimirkötól vegyék el tartományát. A magyar király kompro-misszumos megoldást jelentő békemegállapodást hozott létre a két vi-szálykodó fejedelem kozott. Ennek értelmében Vlagyimirko megtart-hatta fejedelemségêt, de le kellett mondania az lzjaszlavtól elragadottterületekről, egyúttal kötelezte magát arra, hogy a jövőben lzjaszlavszövetségese lesz.

Ezzel zárult ll. Géza orosz politikájának legintenzívebb és leglátvá-nyosabb szakasza. Az 1148-1152 közötti években orosz földre indítotthat hadjárat során - amelyek közül kettőt a magyar király személyesenvezetett, de a többi négy is jelentós magyar haderőt kötött le - egyetlenesetben sem figyelhető meg az, hogy a magyar uralkodó orosz területmeghódítására vagy orosz fejedelem hűbéri alávetésére törekedett vol-na. ll. Géza és lzjaszlav között - dinasztikus kötelékekkel is megerősí-tett -- politikai-katonai szövetség állott fenn, amely a kölcsönös segít-ségnyújtás szándékán alapult. Erre maga lzjaszlav es iıralkodótársa,Vjacseszlav is utalt a királynak szóló üzenetükben: „Te úgy segítettélnekünk, ahogy csak egy édestestvér tud a testvérének, vagy ahogy a fiúazapjának tud segíteni. Mi pedig ismét mondjuk, testvérem, adja lsten,hogy mi semmi által szét nem választhatóan veled legyünk. Ha vala-honnan sérelmed támad, adja lsten, hogy mi álljunk helyt a sérelmedértvagy atyafiságunkkal, vagy fiainkkal és csapatainkkal.” Jogos következ-tetés: nagyon valószínű. hogy egy alkalommal, 1150 végén, lzjasflavténylegesen is katonai segítséget nyújtott ll Cézának Bizánc elleni har-cához.

Az oroszországi belviszályok idején ll. Géza szembekerült korábbi

T

@ ii, CEZA, A Hnyıitto KiKÁı_Y

Orosz szövetségesével, a Bizánc-párti politikát folytató halicsi fejede-lemmel. A király azonban ügyes diplomáciával - azzal, hogy megakadá-lyozta a Halicsi Fejedelemség teljes felszámolását - ismét megnyertemagának Vlagyimirkót, s 1152-től egészen 1165-ig újból hatékonyanműködött a magyar halicsi szövetség. A magyar uralkodó irányításávaltehát ismét helyreállt a korábbi magyar-halicsi-kijevb volhíniai koalí-ció. Hiszen lzjaszlav is Géza szövetségese maradt, miután a király se-gítségével megtartotta Kijev trónját. Egyébként 1159-ben a magyar ki-rály követe Kijevben az akkori nagyfejedelem elõtt a halicsi Jaroszlavérdekeit képviselte az al-dunai földek ügyében. Az azonban tény, hogy1152 után ll. Géza katonailag tobbé nem avatkozott az orosz fejedel-mek viszálykodásaiba, noha erre még számos alkalom kínálkozott vol-na. Ennek az a magyarázata, hogy ekkor már a magyar uralkodó a Bi-zánc elleni visszacsapást készítette elõ, s emiatt a királyság erőinekkoncentrálására törekedett.

Görög háborúk A magyar-bizánci háborúskodások a Balkánon, il-G letve a Duna-Száva vonalán ll. Géza orosz hadjá-ratainak idején kezdődtek cl. Amíg a magyar uralkodó osztály oroszföldön csak közvetve került konfliktusba Bizánccal, addig az ország délihatáraınál ll. Géza királysága a Bizánci Császársággal szemben a nyíltés közvetlen konfrontációt vállalta. A fegyveres összecsapásokra elsõ íz-ben 1149 őszén került sor, amikor - Korfu szigetének augusztusi vissza-foglalása után - a basileus, Manuél Komnénos elhatározta: a thessa-lonikéi egyezménynek megfelelõen hozzákezd normannellenes itáliaihadjáratához; ennek érdekében seregeit a Nyugat-Balkánon vontaössze. A görög historikus, Kinnamos munkájából világosan kitúnik,hogy mi volt ekkor a bizánci külpolitika legfõbb célkitűzése. A törté-netíró ugyanis elmondja, hogy Korfu birtokbavétele után a császárazon gondolkodott, hogyan szerezheti meg Szicíliát és az itáliaiak föld-jét a bizánciak számára. Ekkor azonban működésbe lépett a fran-cia-normann koalíció, hogy Manuél tervét meghiúsítsa. Kinnamos el-mondja: ,a németek [Vl. Welf és híveij, a szerbek és a paionok [magya-rokj, miután értesültek arról, hogy õ [Manuél] a Szicília elleni háborúra

98

cõıõg háborúk @készül, megegyeztek egymással: nyugatról fognak a rómaiakra [bizánci-akra] támadni".

A bizánci fennhatóság alatt álló Raška fejedelme ekkor l. Uroš fia, ll,Uroš » llona királyné és Belus bán testvére - volt, az 6 vezetésével aszerbek fellázadtak a bizánci uralom ellen, s el akartak szakadni Bizánc-tól. A raškai szerbek függetlenségi harcálıoz - saját balkáni befolyásá-nak növelése céljából- ll. Géza politikai és katonai támogatást adott.Ez elsõsorban abból állott, hogy a magyar király segelycsapatot küldötta szerb fejedelemnek. Ezért üzeme ll49 őszén ll. Géza lzjaszlav fejede-lemnek azt, hogy .hadban vagyok a császárral' (ti. a basıleusszal).

Az ezt követõ eseményekről a következőképpen számol be az egyikkortárs bizánci forrás: „Mert esztelen vakmerõség hajtja a szövetségesınfıgyıır lmderõhlzel rendelkezõ barbár szerb fõzsupánt, a hegylakó vad-kant, a származásánál fogva háromszorosan rabszolgát miellenünk ésura ellen, miután Szıcílıa sárkánykígyója titokban rávette. ajándékok-kal körülhízelegte õket, és szerződést is kötött [ti. velükj, hogy a csá-szárt a saját maga [ti. a Szicília elleni] támadásában megállítsa, ennekkövetkeztében a mi területeink egy részét végigzsákmányolva, gyorsfutással visszatért saját odúiba. De a hatalmas császár elméje értesült atörténtekről, megértette az okot [ti. a kirobbant háború indítékát] ésazt, hogy ki gyújtotta lángra ezt a szerb-ımıgynr /mrtoı; ezért. hogy ki-oltsa a saját maga ellen fellobbant lángot, és hogy a barbár mesterkedé-sének hiú voltát bebızonyítsa, s hogy képes legyen földön és tengerenegyaránt hadat viselni s egy idõben hadra kelni szicíliaiakkal és szerbek-kel. helyesebben szólva, egyszerre valamennyi õket kiszolgálókkal.rendbe szedi hajólıadát; a lószállító hajókat szereli fel." Mıután a bizán-ci had nagyobb rêszét Manuél a hajókra ültette, s ezek élére kiváló pa-rancsnokokat állított, a császár megparancsolta, hogy a flotta Szicíliaellen hajózzon. Majd így folytatódık a forrás szövege: ,Ö maga pedigösszegyûjtve és magához véve Elegendõ jól felszerelt katonát, váloga-tott szövetséges és bizánci haderőt - váratlanul, nagy gyorsasággal s ne-kieresztett kantárral akarván rácsapni a barbárokra -, a gonosztevök el-len [indult], hogy a részeg esztelenség legfõbb vezérét elfogja, nehogyaz futva menekülést szerezzen magánakf'

A normann király elérte célját, mert a birodalmi területek ellen inté-

T

@ ıı. cıâzzx, A HITVALLÓ KIRÁLYzett pusztító szerb betörések miatt Manuél kénytelen volt ltália he-lyett ll. Uroš lázadó országa ellen vonulni. (Egyébként a tengeri viharokmegakadályozták azt, hogy a bizánci flotta elérje ltáliát.) H49 szep-temberének végén a basileus vezetésével válogatott bizánci csapatokzúdultak Szerbiára. A szerbek földjén a bizánciak útközben mindentfeldúltak, az elfoglalt településeket lerombolták, és a szerbek tömegeitejtették fogságba, ezeket utóbb magukkal hurcolták, s a birodalom leg-különbözőbb vidékein telepítettek le, de a hegyek közé visszahúzódó sott elrejtõzõ ll. Uroš seregére nem tudtak vereséget mérni. Végül a zordidőjárás arra késztette a basileust, hogy sietve visszatérjen Konstanti-nápolyba.

ll. Uroš fejedelem ügyes taktikája tehát megakadályozta azt, hogy1149-ben Manuél győzelmet arasson a szerbek felett. Éppen ezért abasileus joggal vélte úgy, hogy a tervezett itáliai háború zavartalanmegindításához mindenképpen pacifikálnia szükséges a lázongó szerbterületeket. 1150 őszén a bizánci császár újabb, az elóbbinél nagyobbszabású hadjáratba kezdett a szerbek Ellen, akik ezúttal taktikát változ-tattak, és visszavonulás helyett a bizánciakkal való nyílt szembeszál-lást választották. Ebben feltehetően az játszott lényeges szerepet, hogya szerbek és a magyarok közti szövetségi szerződés alapján ll. Géza je-lentõs, az elõzõ évinél jóval erősebb sereget kuldott a szerbek segítségé-re. A szövetséges királyi had vegyes - besenyõ, káliz és természetesenmagyar -- etnikumú katonaságból tevődött össze. Manuél értesült errõl,és Niš városától a Száva folyó felé vette útját, hogy elõször a Bágyon is-pán vezette magyar katonaságra mérjen csapást. lly módon akartameghiúsítani a magyar és a szerb hadak egyesülését. A császárnak ez aterve ugyan nem járt sikerrel, de - kisebb csatározások után ~-Észak-Szerbiában, a Tara-patak mellett Manuél nagy győzelmet aratotta szerb-magyar sereg felett.

A basileus ebben a csatában is bizonyságát adta személyes bátorsá-gának, s győztes párviadalt vívott a magyar hadvezérrel. „Mikor eztBágyon és klsérete meglátta. loannést otthagyták, s a császárra rohan-tak. Borzalmas látvány volt. A császár azonban lándzsáját eldobja, s azoldalán csüggõ kardot kirántva sűrűn forgolödott köztük, szüntelenülcsapásokat adva és kapva. mígnem mikor a többiek már szétszóródtak,

100

Görög háborúk @

az egész csata eldöntése már csak rajta és Bágyonon múlt, aki vitézség-ben kitúnõ és hatalmas testű ember volt. Sok összecsapás után Bágyonkardjával odavágva a császárt állkapcsán sújtotta, de nem tudta a sisak-ról Oldalvást lefüggõ arcvédöt is átvágni. A csapás mindamellett olyanerőteljes volt, hogy a kapcsok, melyek meglehetős mértékben belcnyo-módtak a húsba, többnyire ott hagyták a nyomukat. A császár azonbankardjával megfosztva a barbárt kezétól, gyorsan unokaöccsének adta át,maga pedig égett a vágytól, hogy ismét az ellenségre törjön. Hanem akét loannés és a barbár Bágyon együtt fel tudták tartóztatni rohanását.Bágyon ugyanis, miután elfogták, már jóindulatot mutatott. Rámutat-va tehát a fején lévõ hajszálakra, így valahogy jelezte, hogy mekkora to-meg fog szembeszállni még vele. A harcban Kantakuzénos fél kezén el-vesztette két ujját. A császár pedig mintegy negyven ellenséges hadi-foglyot hajtván tért vissza a táborba!" A vesztes csata után ll. Urošmegjelent a bizánciak táborában, és hűbéri esküt tett a basileusnak.Szerbia tehát a kétéves harc végén változatlanul a Bızánci Birodalomvazallus országa maradt.

Ahhoz, hogy Bizánc legfőbb külpolitikai célkitúzését, a normannel-Ienes itáliai expanziót nyugodt körülmények kozott valősíthassa meg,biztonságban kellett tudnia saját területeit a Balkánon és a Duna--Szá-va vonalán. Ennek érdekében a szerbek leverése után Manuél császár akövetkezõ hadjáratot már közvetlenül Magyarország ellen vezette. Abizánci sereg a császár vezetésével U50 őszén - a Tara-patak menti csa-tát követõen - Magyarországra tört be. A korszak másik jelentõs bizán-ci történetírója, Nikétas Khoniatés előadása szerint a szerb magyar se-reg feletti diadal után a császár ,a magyarok ellen indul, noha arcátólmég le sem törölte a csatamezõ porát, s még meleg izzadságcseppek bo-rították". A magyar uralkodó hadaival ekkor éppen Halicshan tartózko-dott, természetesen ez a körülmény rendkívül kedvczett a basileus ter-veinek, A támadás megkezdése elõtt Manuél hadüzenetében szemérevetette Il. Cézának, hogy segitséget nyújtott a szerbeknek, hadat indí-tott Bizánc szovetségese, Vlagyimirko fejedelem ellen, és fegyveres szö-vetségre lépett a normann uralkodóval, .amiként - Mikhačl bizánci ré-tor szerint a tengeri angolna is szövetségre lép a szárazföldi kígyóval`.Büntető, megtorló hadjáratában ezek miatt akart Manuél bosszút állni

-fm

@ ıı GÉZA, A Hm/ALLÓ KIRÁLYll. Cézán. A támadás hírére 1150 októberének végén a király seregévelhazasietett országába.

ldókozben a császár irányításával a bizánci hadak Belgrádnál Íatöızscsónakokon keltek át a határlolyón, a Száván: egy részük azután ost»rom alá vette Zimonyt, más részük Manuél vezetésével feldülta és tel-jesen kifosztotta a Szerémséget, az ottani lakosok tömegeit pedig a bi-rodalom területére telepitette át. Hasonló sors érte Zimonyt, a Sze-rémség Ícllegvárát is, amely a túlerõben lévõ Dstromlóknak megadtamagát. Manuél már megkezdte a vısszavonulást a bizánci Barancs várá-hoz, amikor magyar sereggel megérkezett Belus bán, de õ nem vállalta aharcot a császárral. Ezután a basileus parancsára a táborában tartózko-dó Borisz herceg egy külön bizánci seregrész élén betört a Temesközbe,majd felprédálta és végigpusztította a vidéket; ennek során egy kisebbmagyar sereget is megvert, mire - a bizánci támadás hírére orosz földrőlhazaérkezõ -- ll. Céza személyesen indult ellene. ,A király, miután érte-sült arról, hogy nem a rómaiak [bizánciak] császára, hanem Borisz oko-zott Magyarországnak súlyos károkat, csatára vágyva üldözőbe vetteõt. De nem tudott megütkbzni Borisszal, mert 5 éjjel is ıovábbvonultazon égõ fáklyák fénye mellett, amelyeket a basileus küldött nagyszámban eleje.” Borisznak ily módon sikerült visszamenckülnie Manuéltáborába. Valószínű, hogy a két uralkodó követel által - 1151 elején -megkötött fegyverszünettel ért véget ez a magyar-bizánci összecsapás.

Manuél közben már Konstanrinápolyban volt, ahol káprázatos dia-dalmenetlel ünnepelte meg a szerbekkel és magyarokkal szemben elérthadisikereıt. „E diadalmenet pompáját csak még jobban emelték a ma-gyar ifjak és a szerb hadiloglyok, akık fogolysorsukon túlmutató. csillo-gó ruhákban tündökölttk, amelyeket a császár azért adott nekik, hogyezáltal is a győzelem dicsõségesebbnek tünjék a polgárok és az idegenekelõtt; mivel a háborúban elókelõ származású és megbámulásra érdemesíérliak estek fogságba. De az is növelte e diadalmenet fényét, hogy afoglyok nem egyetlen tömegben vonultak fel, hanem csoportosan, és acsoportokat is közök választották el egymástól, hogy ezáltal csapják bea bámészkodókat, mert így a valóságosnál többnek látszanak az elvo-nuló foglyok.”

A magyar történelemben ez volt az elsõ eset, amikor egy magyar

101

cõzzzg háborúk @

trónkövetelõ bizánci sereggel tört Magyarországra. Ennek ellenérenincs arról szó, hogy Manuél császár 1150 végén - a Magyar Királysághűbéri hódoltatásának gondolatától vezérelve - Borisz hatalmi igényei-nek kielégítése céljából támadta volna meg ll. Géza királyságát. Abasileus számára ezekben az években sokkal fontosabb volt Itália, mintMagyarország. Manuél tehát nem Borisz érdekében fogott fegyvert, ha-nem azért, hogy biintetõ, megtorló hadjáratával megleckéztesse ll. Cé-zát. Borisz felvonultatása komoly figyelmeztetés volt: a magyar királyhagyjon fel Bizánc érdekeit sértő politikájával, mert különben saját or-szága és koronája kerülhet veszélybe. ll Géza és hívei levonták a bizán-ci támadás tanulságait. A belpolitikában ez abban nyilvánult meg, hogyll. Géza - legkésőbb 1152-ben - idősebb fiát, lstvánt uralkodótársként akirályi hatalom hivatalos örökösévé tette. Errõl tanüskodik egy oklevél,amelyben az olvasható, hogy egy Margit nevű úrnő végrendelkezett „azÚr megtestesülésének 1152. évében, amidőn Géza uralkodott fiával. lst-ván herceggel". Ezzel egy idõben pedig saját testvéreit, Lászlót és lst-vánt külön hercegi ellátással adományozta meg, amint ez kiderül a ma-gyar krónika megjegyzésébőlz „Géza király hercegeket megillető jöve-delmet adott íivérének, Lászlónak és Istvánnak.” ll. Géza ezekkel azintézkedésekkel a királyi trón utódlásának kérdésében akarta biztosíta-ni az uralkodó osztály egységét, hogy ily módon húzza ki a talajt Boriszhatalmi törekvései alól.

Külpolitikailag ll. Géza úgy értékelte helyzetét, hogy egyelőre nemcélszerű folytatni a Bizánc elleni közvetlen konfrontációt, ezért néhányéven át szüneteltek a magyar~bizánci összecsapások. Az 1150-es bizán-ci támadásnak a magyar külpolitikára gyakorolt hatása elsõsorban ab-ban figyelhető meg, hogy egy ideig ll. Géza nem vállalkozott Bizánc el-leni katonai akciókra. A basileus magyar hadjárata bénitólag hatott aBizánc-ellenes koalíció balkáni dunai frontjára, végső soron ez voltManuél legfõbb célkitűzése.

Tudatában voltak ennek a koalíció más tagjai is, elsõsorban lzjaszlavfejedelem és a szicíliai uralkodó, ll. Roger. Mikliaél görög rétor ugyanisarról tudósít, hogy ~ miután elterjedt orosz földön és Szicíliában a Ma-gyarországot ért bizánci csapás híre lzjaszlav fejedelem „szomorúan

-ID3

@ ii cÉzA, A i-iı'i`vALLó KIRÁLYlehajtotta fejét, a szigetlakó jti. ll. Roger] keze pedig lehanyatlott, ésnem vállalkozott többé tengeri hajózásra".

A birodalom észak-balkáni határainak pacifikálását követően Ma-nuél 1151 tavaszán - miként azt márciusi levelében szövetségesével,lll. Konıáddal tudatta - kész volt arra, hogy megkezdje a norrriannelle-nes inváziót. 1151-ben lll. Konrád és a német fejedelmek gyülése 1152őszére tűzte ki az itáliai hadjáratot. 1152 februárjában azonban meg-halt Konrád, s helyére l. Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyest (l 152 -1190)választották német uralkodóvá.

Frigyes királlyá választása nyomán minden irányban megerósbdtek anémet hódító törekvések. Már 1152-ben, a dán trónviszályok rendezéseután l. Frigyes a júniusi regensburgi birodalmi gyűlésen Magyarországmegtámadására és húbéri hódoltatására vonatkozó tervet vetett fel. Anémet fejedelmek ellenállásán azonban a király javaslata megbukott.Valószínű, hogy a tekintélyes német fejedelmek egy része; például aWelf-család és lasomirgott Henrik herceg, akivel 1151-ben sikerült amagyar uralkodónak régi viszályát személyes találkozójukon rendez-nıe, a Magyar Királyság kétes kimenetelű megtámadásánál sokkal fon-tosabbnak tartotta az évtizedek óta dúló s a belsõ erõket rendkívülmegosztó Welf-Srauf ellenségeskedés megszüntetését, a viszály rende-zését. Barbarossa a római császárok utódaként nem ismerte el a basileuscsászári címét, s mivel ltáliát saját birodalma részének tartotta, nemvolt hajlandó megosztozni azon a bizánci uralkodóval. Ehelyett magá-nak akarta meghódítani az egész félszigetet a Normann Királysággalegyütt. Ez a ,két császár szövetsége" végét jelentette. 1153 márciusá-ban a pápával kötött konstanzi egyezményben, amely egyaránt irá-nyult a normannok, a bizánciak és a Rómát birtokló Bresciai Arnold-fé-le mozgalom ellen, Frigyes kötelezte magát; amennyiben a görögök ltá-Iiában területeket foglalnának el, akkor háborút indít ellenük, hogykıúzze õket onnan. Velence is szakított Bizánccal. Az itáliai városállame lépése szorosan összefüggött saját Adria-politikájával, amelyet az1140-es években alakítottak ki. Ennek lényege az volt, hogy akereskedököztársaság az Antona-Zára, illetve az Antona-Ragusa vo-naltól északra elterülő adriai részeket a maga érekterúletének, saját ha-talmi szférájának nyilvánította. A bizánciak Ancona város megszerzé-

*if

Görög háborúk É

sére irányuló törekvései viszont homlokegyenest ellenkeztek a velenceikoneepcıóval, s alapjaiban sértettčk a köztársaság hatalmi igényeit azAdrián. Ez lett Velence és Bizánc viszonyában az 1150-es évek elejénbekövetkezett elhidegúlés sarkkbve. Erre az idõre a francia-normannkoalíció is szétesett: 1151-ben lll. Jenõ pápa szakított a normannokkal,1152-ben pedig Vll. Lajos végleg lemondott arról, hogy Bizánc és a mo-hamedánok ellen keresztes háborúban vegyen részt.

A nemzetközi erõvonalak nagymérvű átrendezõdésének ezen idősza-kában az orosz háborúk befejezése után és a német veszély elmúltával- ll. Géza arra készült, hogy visszavág Manuélnak az 1150 végi táma-dásáért. Lehetséges, hogy ll. Géza tervezett katonai akciójának diplo-máciai elõzménye volt bizalmas emberének, Adalbertnek 1152 tájáratchetö kûvetjárása ll. Roger palermói udvarában. A magyar-bizáncikonfrontáció új fejezetéröl a görög historikus, Kinnamos tájékoztatbennünket. Történetírónk elmondja, hogy a magyarok királya a koráb-bi események miatti haragjában - 1153-ban - seregével a Dunához vo-nult, mert váratlan támadást akart intézni a Duna menti bizánci váro-sok cllen. A lelrásból nyilvánvaló, hogy ll. Géza ekkor kívánt bosszútállni Bizáneon az 1150-es betörésért. Manuél azonban idejében értesültCéza tervéröl, s mielött még a király megkezdte volna meglepetésszerúakcióját bizánci területek elleıi, a császár hadai is megjelentek a Duná-nál, ahol azután a magyar uralkodó kezdeményezésére békét kötöttek.A békeszerződés szerint ll. Géza az 1150-ben bizánci kézre került ma-gyar hadifoglyok közül tízezerért váltságdíjat fizetett, a többi hadifo-goly -» és szerémségi lakos - pedig váltságdíj nélkül térlıetett haza. Érde-kes adalékot szolgáltat errõl az 1153-as békekötésröl es a hadifoglyokvisszatérésêrõl művében a király vendégszeretetét élvező mór kereske-dõ, Abu Hamid is. akit különösképpen érdekelt a görög háborúkbanrészt vevő magyarországi muzulmánok sorsa.

A nyugalom azonban nem állt helyre a magyarfbizáncı határon. Amagyar király - fõleg Belus bánta hallgatva, aki mindig rokonszenwelfigyelte a raškai szerbek függetlenedési törekvéseit - újból kapcsolatbalépett ll. Uroš fejedelemmel. De mielött a magyar-szerb koalíció a tet-tek mezejére léphetett volna, 1154 tavaszán Manuél már megkezdte azelőkészületeket, hogy scregévcl a Dunához vonuljon fel. Végül azonban

105

@ ii. GÉZA, A i-iiTvAi.LÓ Kiiu'iLY

Szófiában tárgyalások útján sikerült megegyeznie ll. Géza kˇoveteivel, s[gy a háború ismét elmaradt. Ezt követõen a basileus kényszerítette aszerb fejedelmet, hogy szakítsa meg kapcsolatait a magyar királlyal.

1154 végén Bizánc mind ltáliában, mind pedig a Balkánon nehézhelyzetbe került. 1154 szeptemberében Barbarossa Frigyes megkezdteelsõ itáliai hadjáratát, amelynek fó célja az volt, hogy felszámolja aNormann Királyságot, s kiterjessze Frigyes hatalmát egész ltáliára.Manuél, aki német riválisáhuz hasonlóan az - ltáliát is magában foglaló- antik Római Birodalom helyreállítását (mıowııío inipmı' Raıımnı) ter-vezte, ekkor gyorsan hozzákezdett saját itáliai akciója elõkészítéséhez.Eközben érte õt teljesen váratlanul II. Géza támadása: „ennek hallatáraelámult a császár, s csodálkozott a hunok [magyarok] hitszegésén,minthogy minden ok nélkül figyelmen kívül hagyták azokat, amiket azimént [1154 tavaszán] esküvel fogadtak meg". Az események hátteré-ben Manuél császár trónköveielõ unokatestvérének, Andronikos Kom-nénosnak - Belgrád, Barancs és Nis város bizánci helytartójának - és ll.Gëzának 1154 elsó felében megkötött titkos megállapodása húzódottmeg. Eszerint ll. Géza és Anclronikos megegyezett abban, hogy Belgrád,Barancs és Niš magyar kézre adásának fejében ll. Géza katonai segítsé-get nyújt Andronikosnak a bizánci császári korona megszerzéséhez. Bi-zánci forrásaink közül Kınnamos és Nikétas számol be legrésfleteseb-ben e konfliktus eseményeiről. ,Niš és Barancs [valamint Belgrád] ural-ma õrá [ti. Andronikosra] bízatoti, levélben ígérte meg a paionok[magyarok] királyának, hogy ha segíti õi a zsarnoki uralom megszerzé-sére irányuló törekvésében, és ha õ elnyeri a fõhatalmat, lemond javáraNiš és Baranes [valamint Belgrád] városáról." Ezzel egy idõben And-ronikos felvette a kapcsolatot a német uralkodóval, Barbarossa Frigyes-sel is. li megállapodás és az azt követõ események egyértelműen tanús-kodnak a feudális magyar urak Bizánc elleni agresszivitásának fokozó-dásáról, déli irányú expanziós, hódító törekvéseik eıõsödésérõl.

ll. Géza az országos sereg élén, amelyben csehek és németek mellettfelvonult Borics boszniai bán katonasága is, 1154 õszén átkelt a Dunán,és ostrom alá vette Barancsot. Időközben azonban Andronikost lefog-ták, és Konstantinápolyban börtönbe vetették, így a titkos egyezségmegvalósítása lehetetlenné vált. ll. Géza ezért visszavonult, útközben

106

cõrõ; iisiwiúk @vereséget mért egy kisebb bizánci seregre, amelynek soraiban ott har-colt egy lstván nevű magyar herceg is, aki talán a trónkövetelõ Boriszifjabb fia (Stephanos) lehetett. (Borisz ek.kor már halott volt, egy- a be-senyök elleni - határszéli csatában vesztette életét bizánci sereg vezére-ként 1153 táján.) A győztes ütközet után ll. Géza Belgrádnál -- amelykitartott Manuél hűségén - a Száván visszahajózott országába.

A bizánci császár természetesen nem hagyta bosszulatlanul II, Gézatámadását, és a birodalmi sereg élén 1155 tavaszán Magyarország ellenindult, a Dunán felhajózott a görög flotta is. A basileus még a magyarhatárhoz érkezése elõtt leváltotta azt a szerb fejedelmet, a magyarbarátDesát, aki ll. Géza elózö hadjárata idején került Raška élére, s helyérevisszatette uralkodói székébe a korábbi nagyzsupánt, Desa testvérét:ll. Urošt. A magyar király ebben az idõben ismét kapcsolatban állotta dél-itáliai normann királlyal, ezt bizonyítja bizalmas emberének. akancellári címet viseló Gentilisnek szicíliai kõvetjárása is l. Vilmos(1154-1166) király udvarában. A magyar-szicíliai együttműködésről Bi-záncban megbízható információlckal rendelkeztek. Errõl tanúskodikNikétas egyik beszéde: ,,a gepidák [magyarok] fejedelme fennhéjázónakmutatkozott..._. s így töltötte az idót, abban a hiszemben, hogy amíg arómaiak vele foglalkoznak, kedvezõtlenre fordul helyzetük a tengeren.Talán maga is a szicíliai Skylla [ti. a normann király] egyik feje akartlenni és amazzal egy követ fújni, segítve neki, amiben csak tud.” Különérdekessége e dolognak, hogy Gentilis, az itáliai származású pap hama-rosan visszatért a Normann Királyságba, s ott a szicíliai Agrigento püs-pöke lett, már 1156 júliusában ilyen minőségben szerepel. Manuél ha-daival egy idõben megérkezett a Dunához a magyar sereg is. Harcraazonban nem került sor, mert hosszas tárgyalások után ll. Géza javas-latára öt évre szóló békét kötött egymással a ldrály és a basileus.

Ez a békeszerződés, amely az összecsapások elõtti területi és politi-kai status quo alapján jött létre, lezárta a ll. Géza kori magyar-bizáncihadakozások idószakát. Nem sikerült tehát Gézának megvalósítanıaazt a nagyszabású tervét, amely arra irányult, hogy a Magyar Királyságvezetésével egy hatalmas kelet-közép-európai szövetségi rendszert hoz-zon létre, amely Magyarország mellett Kıjevet, Halicsot, Szerbiát és Bi-záncot is magában foglalta volna.

T7.

Q ii. cEzA. A Hm/ALı.o Kiiu'iLYAz 1150-es évek elsó felében igen feszultté vált a magyar királyi ud-

var és a római pápai kúria viszonya, s meglehetõsen kiélezódtek a Ma-gyar Királyság és a pápaság ellentétei. Ennek világos bizonyítéka voltaz, hogy a dalmát kérdésben a pápa Velence mellé állt Magyarországgalszemben. Róma a magyarok dalmáciai uralmát igazságtalan hatalom-birtoklásnak minősítette. IV. Adorján (1154-1159) pápa - Velence dal-máciai befolyásának erősítése érdekében - az 1154 őszén felállított zá-rai érsekséget egyházjogilag 1155 elején a gradói (velencei) pátriárka alárendelte. Fokozta az ellentéteket, hogy ll. Géza országa belsõ egyháziügyeiben (pl. invesztitúra) antigregoriánus politikát folytatott. lll. ]enópápa az 1150-es évek elején a magyar egyházi viszonyok kivizsgálásaérdekében legátust küldött az országba, de a pápa megblzottját,Gerhoch prépostot Géza nem engedte belépni a királyság területére. Amagyar uralkodó ezen lépésének nemzetközi hatása is volt, hiszen a pá-pai követség Magyarországról orosz földre kívánt volna utazni, hogykapcsolatot teremtsen Róma és Kijev között. Ezt azonban a magyar ki-rály határozott intézkedése meghiúsította. Mindezen események miatta pápaság azzal vádolta a királyt, hogy csak ,névleg keresztény uralko-dó", akinek ,barbár országában" meglazulrak ,az egyházi hűség és fe-gyelem kötelmei'.

A király azonban a pápai követ idézett megjegyzése ellenére is hithűkatolikus volt, aki a vallási előírásokat - nem rosszabbul, mint koránakmás uralkodói - igyekezett betartani. Így például vasárnap még hada-kozni sem volt hajlandó. Ez derül ki az orosz évkönyvból, amely el-mondja: a Vlagyimirko ellen vonuló magyar csapatok ,,megállottak,mert vasárnap volt, a király pedig szokása szerint vasárnap sehová semindult". Adatok vannak arra is, hogy Géza nemcsak bõkezű adomá-nyokkal gyarapított számos apátságot és prépostságot. hanem jelentõsegyházi alapitások is fűzódnek nevéhez. Említettük, hogy magyar föl-dön ó honosította meg 1142-ben a cisztercita rendet a cikádori(bátaszéki) monostor létrehozásával, s ugyancsak õ hozta be az ország-ba a szentföldi johanniták rendjét. A legújabb kutatások ll. Gézát re-kintik a magyarországi stefanita ispotályos rend megalapítójának. Erend javára Jeruzsálemben rendházat és vendégházat, Esztergombanpedig szállóházat létesített. A rendházat Szent lstván király tiszteletére

T

cõrõg ı-aızzmk @

szenteltette fel. Más adatok is arról tanúskodnak, hogy Géza gondosanápolla és tudatosan terjesztette a szent király kultuszát. Az orosz év-konyvekbõl tudjuk, hogy halicsi hadjáratára magával vitte l. lstvánereklyetartó mellkeresztjét. Egyik oklevelében pedig utödainak kívántpéldát szolgáltatni, amikor annak a véleményének adott hangot, hogykülönbozö királyok eltérõ intézkedései közül Szent lstván rendelkezé-seinek kell engedclmeskedni.

Külföldi forrás szerint a király „tudós és művelt" püspökökkel vettemagát körül az udvarban, ahol szép számban voltak már külföldiiskolázottságú egyházi személyek, úgynevezett ıııugísluek. Közülük ke-rültek ki diplomatái, oklevélirói és krónikásai is. Ekkor fejeződött be amagyar krónikában ll. Béla története, vette kezdetét ll. Géza uralmá-nak tárgyalása, s ugyanakkor folytatódott a Kálmán-ág hıstóriájánakátírása, Van olyan vélemény, miszerınt Géza udvarában készülhetett elSzent Gellért püspök életrajzának két változata is. Érdekességként em-líthetó meg, hogy - eddigi ismereteink szerint - ll. Géza volt az elsõmagyar király, akinek uralkodása alatt nemcsak viasz- és ólompecsétet,hanem aranyból készült pecsétet (úgynevezett aranybullát) is használ-tak a királyi kápolna, az udvari írószerv vezetõi az uralkodó diplomái-nak megpecsételésére.

A külsö háborúk lezárulta után, az 1150-es évek közepén ll. Gézánakaz országon belül támadtak súlyos nehézségei, amelynek jelei már ko-rábban megmutatkoztak. 1150-ben és 1152-ben ll. Géza az oroszorszá-gi hadjáratot - egyéb okok mellett -» föembereinek ellenző magatartásamiatt volt kénytelen abbahagyni. Egyházi forrás szerint pedig 1155 tá-ján püspökeinek tiltakozása miatt állt el a magyar uralkodó a Bizánc el-leni támadás tervétõl. A király, illetve a világi és egyházi föurak köztiellentétek, nézeteltérések egyértelmûen azt bizonyítják, hogy ll. Gézauralkodásának utolsó éveiben az Álmos-ági politikai-hatalmi konszoli-dácıó véget ért. Ebben -- az egyes főúri csoportok eltérõ érdekei mellett- feltétlenül közrejátszott az is, hogy az állandó háborúk okozta nagy-mérvű megterheléseket az ország huzamosabb ideig megrázkódtatásnélkül nem viselhette el. Az uralkodó osztályon belül jelentkező nézet-eltérések a trónvıszályok nyomán hamarosan komoly ellentétekké éle-

109

@ ii. cEzA, A HiTvALLó KiiıÁLY

sedtek, s ennek következtében a negyedszázados belsõ nyugalom utána magyar állam ismét a polgárháború szélére sodródott.

Belső visıályok - külsõ nehézségek Barbarossa Frigyes 1155 jú-ií niusában bevonult Rómá-ba, ahol lV. Adorján pápa császárrá koronázta öt, viszonzásként Fri-gyes kíméletlenül leverte a pápaellenes köztársasági mozgalmat, veze-tójét, Bresciai Arnoldot elfogta és kiszolgáltatta a pápának, aki azonnalkivégeztette a római néptribunt. Ezt követõen azonban - a kiújult né-met belviszályok miatt - a császárnak le kellett mondania tervezettnormannellenes hadjáratáról, s hazatért német földre. Ez kapóra jöttManuélnak, aki a német uralkodóhoz hasonlóan szintén az antik Ró-mai Birodalom restaurációját és az európai hegemónia megszerzéséttűzte ki céljául. A basileus ekkor. 1155 második felében - a magára ma-radt pápával és a királyuk ellen fellázadt normann urakkal szövetség-ben - megtámadta l. Vilmos országát. l156 tavaszáig a bizánciak aNormann Királyság jelentõs részét elfoglalták. I. Frigyes nem nézte jószemmel a bizánciak itáliai térhódítását, hiszen ez homlokegyenest el-lenkezett saját világuralmi koncepciójával, és ezért az 1153-as konstan-zi egyezmény szellemében 1156 tavaszán elhatározta: háborút kezdManuél ellen, hogy kiszorítsa õt Dél-ltálıából.

1156 júliusában jelentek meg Barbarossa udvarában a basileus köve-tei, akiknek az volt a feladatuk, hogy helyreállítsák a „két császár szo-vetségét". Ennek érdekében a nürnbergi birodalmi gyűlésen Manuélegyik, Mária nevű unokahúgának kezét felajánlották Frigyesnek, egyút-tal uruk megbízásából azt is javasolták, hogy a két birodalom 1156szeptemberében közös hadjáratot inditson Magyarország ellen. Amanuéli ajánlat a maga nemében páratlan diplomáciai manõvernek mi-nősült, hiszen sem korábban, sem késõbb nem került sor hasonló kez-deményezésre. Barbarossa mindkét tndítványt elutasította, mivel vilá-gos volt: a manuéli ajánlatnak az a célja, hogy elterelje a német császárfigyelmét ltáliáröl, és egy magyarországi háborúval kosse le a németekerejét, miközben Manuél folytatta volna terjeszkedését Itáliában. igaz,egy Magyarország elleni német-bizánci támadás sikere azzal kecsegte-

I10

Belsõ viszaıyak _ kuısõ nzhõzsegzk @

tett, hogy a Magyar Királyságot a két császár felosztotta volna egymásközött, de Frigyes sem Itáliában, sem magyar földön nem kívánta elõse-gíteni bizánci riválisának térhódltását. Ez okozta a manuéli ajánlat ku-darcát. Barbarossa a leghatározottabban arra készült, hogy ltáliába in-dít hadat a görögök kiverésére, mivel a konstanzi szerződés értelmébenaz Appennino-félszigeten egy darabka földet sem volt hajlandó a bizán-ciak kezén hagyni. Egyébként 1156 tavaszán a bizánciak súlyos veresé-get szenvedtek a non-nannoktól, ez fordulatot hozott a dél-itáliai hábo-rú menetében, s Frigycsnek így nem volt szüksége arra, hogy Manuélellen vonuljon. A normannok a görögök fölé kerekedtek, kivették óketltáliából, sõt 1158-ban a - háborút lezáró -- 30 éves békeszerződés kö-vetkezményeként már normann-bizánci szövetség jött létre l. Frigyesellen.

Mindenesetre a manuéli ajánlatnak komoly hatása volt a Magyar Ki-rályság külpolitikájának alakulására. A magyar-német viszony 1146óta annyira feszült volt, hogy bármikor háború kitörésével fenyegetett.Erre utal Freisingi Ottó püspök azon állítása, miszerint az 1150-es évekközepén a német föurak Frigyes császáitól várták azt, hogy meg-bosszulja a magyarok 1146. évi katonai akcióját.

A kiélezett helyzetet mutatja az a tény is, hogy l. Frigyes 1154-benKonrádot, a dachaui grófot a Dalmácia és Horvátország hercege címmeladományozta meg, noha ezek a területek akkor a Magyar Királysághoztartoztak. A magyar-német viszony ellenséges jellegét bizonyítja az aprivilégium is, amellyel 1156 szeptemberében Barbarossa Frigyes kár-pótlásul az Osztrák Õtgrófságot hercegség rangjára emelte, miután Ba-jorországot vissuadta Oroszlán Henriknek. Ebben a kiváltságlevélben acsászár az osztrák herceg feladatává tette, hogy az magyarországi hábo-rú esetén köteles õt katonai erővel segíteni.

A bizánci császár 1156-os ajánlata arra hívta fel a magyar uralkodókörök figyelmét, hogy adott esetben az ország egy német-bizánci szö-vetségnek könnyen áldozatául eshet. ll. Géza királysága tehát ekkor ne-héz külpolitikai helyzetbe került. Ezért a magyar uralkodó, hogy kivéd-je a királyságára nehezedő külsö nyomást, változtatást kezdeménye-zett a magyar- nyugati (német, cseh) viszonyban. A fordulat 1157nyarán következett be. Barbarossa Frigyes egyik legfõbb bizalmi embe-

T

@ ii. GÉZA, A HiTvALLc'> KiitÁLYrének, Dániel prágai püspöknek magyarországi koveqárása nyománegyrészt cseh-magyar dinasztikus kapcsolat jött létre: a német császárszövetségesének, ll. Vladislav cseh fejedelemnek Frigyes nevü fia felesé-gül vette Erzsébetet, ll. Géza leányát; másrészt a püspök követsége az-zal az eredménnyel is járt, hogy ll. Géza magyar segélycsapatot aján-lott fel Frigyes készülő, második itáliai hadjáratához. Az orosz és a bi-zánci háborúk után a magyar-német és a magyar-cseh kapcsolatokrendezésével lezárult a ll. Géza kori magyar kulpolitika látványos, nagyakciőkban bővelkedő időszaka. A külpolitika a dinasztikus szálak sző-vögetése és a diplomáciai tárgyalások mezejére húzódott vissza. A ki-rály éberen figyelte a nemzetközi viszonyok alakulását, amelyhez - im-már védekező pozícióból - az ország érdekében igyekezett |ól és rugal-masan alkalmazkodni ezekben az években. Géza elsõsorban taktikaimeggondolásból közeledett Frigyeshez, de a király új külpolitikai kur-zusa mögött belpolitikai okok is meghúzódtak.

Negyedszázados szünet után a magyar uralkodó elit újból frakciőkraszakadt, s a főúri csoportok közötti ellentétek trónviszály formájábantörtek a felszínre. 1156-1157 fordulóján ll. Géza egyik testvére, fiata-labb öccse, lstván herceg vezetésével hatalmi harc robbant ki. Nyugatiforrás elmondja, hogy az uralkodó fiatalabb öccsét a terület és lényegeshatalom nélküli hercegi ellátás nem elégítette ki, lstván a koronára ve-tette tekintetét, s a királyi hatalom megszerzésére tört. Ennek érdeké-ben barátai és hívei korében szervezkedni kezdett. A trónkövetelő leg-fõbb támogatója nagybátyja, Belus bán volt, aki rendkívüli módon tisz-telte õt, s a német kütfő szerint az összeesküvés egyik fő kezde-ményezõje volt.

Nem ismerjük az lstván-féle hatalommegszerzési kísérlet társadalmibázisát. Belus szereplése alapján arra lehet következtetni, hogy az ural-kodó elit jelentõs erőt képviselő csoportja támogatta a herceget. Lehet,hogy egy részük elégedetlen volt ll. Géza oroszországi és bizánci politi-kájával. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1131 óta felnőttegy olyan főúri nemzedék, amelyik a hatalmi pozíciók újraelosztásátigényelte. lstván és hívei ll. Géza meggyilkolását tervezték, összeeskü-vésiik nyomán az ország a belháború szélére sodródott. A király és kör-nyezete nem maradt tétlen. Elõször lstván párthíveit kezdték üldözni,

1/1

Belső viszályok - külső nehézségek É

emiatt Belus bán, aki ekkor a báni és a nádori tisztség birtokosa volt,1157 tavaszán az ország elhagyására kényszerült. Ezután a király ha-tagja testvére ellen fordult, ,az ország kegyetlen ellenségeként" szám-űzték a herceget, majd halálbüntetést mondtak ki rá. lstván herceg1157 nyarán l. Frigyes udvarába menekült, ahol- Borisz korábbi akció-jához hasonlóan z a császár oltalma alá helyezte magát, és ll. Géza elle-nében Frigyes segítségét kérte. Ez a lépése megadta a német uralkodó-nak azt a lehetőséget, hogy „római császári méltóságánál és tekintélyé-nél fogva" döntõbírőként léphessen fel a magyar trőnviszályban. Azügy kivizsgálása érdekében Barbarossa elküldte követeit a magyar ki-rályhoz, aki elfogadta l. Frigyes döntõbíráskodását. ll. Géza követel, akirály bizalmi emberei: Gervasius győri püspök és Heidrih (Héder) is-pán uralkodójuk képviseletében megjelentek a császári udvarban. Véle-ményét velük tudatta a király lstván herceg magatartásáról. ,Elmondtairigykedéseit és az ellene elkövetett felettébb sok bűnt. Az [ti. lstván]vele együtt részese volt a hatalomnak, ő maga csak névlegesen volt elsőmindaddig, amíg a testvéri rokonság kötelezettségei sértetlenek marad-tak. Azután ez gonosz emberek tanácsai: követte. amelyek az ifjú em-bert a leghitványabbakra sarkallták. Úgy történt ez is, amiként a testesetében is lenni szokott, amidõn annak valamelyik része dagadni kezd,ennek romlottsága következtében az egész test elgyengül és megmérge-ződik; s amikor lemondanak meggyógyulásáról, minden esetben le kellazt vágni. Ráadásul a hadat üzenő, miután vereséget szenvedett, mostpanaszkodik..., mígnem mindenkinek a gyűlöletét és ellenséges érzel-mét önmaga ellen kiváltotta."

Az 1158. januári regensburgi birodalmi gyűlésen ,,a császár, miutánmeghallgatta a feleket, úgy látta: az ügynek az lehet a kimenetele, hogy[az ország] közös megosztása vagy pedig valamelyik fél elítélése révénkell a viszályt lezárni. De azt is megfontolta, hogy öt most több feladatterheli, ezért úgy határozott, hogy e per eldöntését alkalmasabb időrehalasztja el." A német-római császár az 1158 nyarára tervezett másodikitáliai hadjárata elõtt nyilvánvalóan nem kívánt felesleges politikaiproblémákba bonyolódni. Egészen természetesnek tűnik az, hogy állás-pontja kialakításában nagymértékben befolyásolta a császárt ll. Gézá-nak a birodalom irányában imént bekövetkezett kedvező magatartása

ıis _

@ ii. GÉZA, A i-iiTvALLÓ KiitÁLY

is. ll. Gézának tehát a trónviszály időszakában végrehajtott ügyes és jólidőzített külpolitikai irányváltással nemcsak a fenyegető német expan-ziós törekvéseket sikerült kivédenie, hanem saját kcıronáját is meg tud-ta oltalmazni lstván herceg kísérletével szemben.

A herceg l. Frigyes udvarából 1158-ban Velencén keresztül Bizáncbatávozott, ahol Manuél örömmel fogadta, és megbecsülése számos jelé-vel tüntette ki. Ezt kétségtelenül igazolja az, hogy a basileus egyik uno-kahúgát, Máriát, akit korábban l. Frigyesnek szántak, lstvánhoz adtafeleségül. Manuél azonban e kedvezõ bánásmód ellenére sem nyújtotttámogatást lstván hercegnek és híveinek magyarországi terveik megva-lósításához. Ennek az a magyarázata, hogy 1158-tól egészen 1161-ig abasileus külpolitikájának a középpontjában újra a keleti kérdések ál-Iottak.

Amíg Manuélt a kis-ániai szelduuk-törökökkel (az lkóniumi Szul-tanátussal és a Mosuli Emirátussall, az örményekkel, valamint a ke-resztes államokkal szembeni - egyébként komoly eredményeket felmu-tató - expanzió foglalkoztatta. addig legfõbb vetélytársát, BarbarossaFrigyes: teljes mértékben újabb itáliai harljárata kötötte le. Ez a hadjá-rat 1l58-ban indult, és 1162-ig tartott. A német uralkodó fõ célja azvolt, hogy meghódolásra kényszerítse a császári hatalmával szembesze-gülő gazdag észak-itáliai városokat, amelyeknek Milánó volt a vezetője.ll. Géza 1157-es ígéretének megfelelően mintegy félezer íjászt küldöttFrigyes táboráha, s a magyar segédcsapat Jasomirgott Henrik osztrákherceg seregében csehekkel együtt részt vett a Milánó körüli harcok-ban, amelyekben a magyarok kiváló nyilazásaikkal tűntek ki a németekelõtt. lgaz, hogy a lombard városok ellenállását I. Frigyes igen rövid időalatt felszámolta, és l l5B szeptemberében megadta magát Milánó is, dea siker nem maradt tartós, mert Milánó már 1159 elején újból fellázadta császári uralom ellen. Német forrás szavai szerint ll. Géza „miután ér-tesült a milánóiak vakmeróségéről, követeket küldött az udvarba, s ön-ként megígért a császárnak a korábbinál nagyobb segítséget”. Mielőttazonban Barbarossa ismét a lombard város elfoglalására küldhette vol-na csapatait, a nyugati egyházon belül beállt szakadás (s:lıi:nm) alapo-san felkavarta az európai közvéleményt, s Egy idõre ez lett a nemzetkö-zi politikai élet egyik legfontosabb kérdése.

'H-Ű

iizızõ vizzsiyok - imizõ nziiezegzit @Az egyházszakadás annak következménye volt, hogy 1159 őszén a

római egyházban két pápát választottak. A bíborosok többsége az el-hunyt lV. Adorján helyére Roland kardinálist lll. Sándor néven(1159-1181) választotta pápává, aki a pápaság felsőbbségét hirdette acsászársággal szemben, a császári koronát pápai bcııcfırıııııınak tekintet-te, s a német uralkodót az egyház egyszerü katonájának (miles mlesizıe)nyilvánította. Éppen ezért Barbarossa Frigyes nem ismerte el őt törvé-nyes pápának. A császár ugyanis szakított a wormsi konkordátummal,s a késő római, illetve frank császárok mintájára maga nevezte ki a püs-pökökct, akiktől hüberesi esküt követelt meg; a császári hatalmat istenieredetűnek nyilvánította, s az egyház védnökeként (defensw mlrsine) acsászári hatalom elsõbbségét vallotta a pápaság felett. Az volt a célja,hogy olyan pápát segítsen Szent Péter székébe, aki hajlandó a saru-doiiiııııot az ııııperiıım alá rendelni. Ez a frigyesi politika indította el a pá-paság és a császárság küzdelmének újabb szakaszát, amely egész Euró-pát mozgásba hozta. Barbarossa ösztönzésére a bíborosok kisebb ré-sze a császár jelöltjét. Oktáviánt választotta meg IV. Viktor néven(1159-1164) pápának. A császár természetesen őt támogatta, mert azvolt a célja, hogy Viktor révén a pápaság hatalmát és eróforrásait fel-használja a Német Birodalom európai hegemőniájának megteremtésé-hez. lV. Viktor helyzetének erősítése érdekében 1160 februárjában acsászár Paviába egyházi zsinatot hivatott össze, amelyen a császárpártiegyházi vezetők vettek részt. Ezek lV. Viktort ismerték el legitim pápá-nak, és kiközösítették lll. Sándort. Úgy tűnik. hogy így foglaltak állásta Német Birodalomhoz erősen kötődő magyar király képviselői is. A vá-laszlépés nem maradhatott el, s már 1160 márciusában lll. Sándor kikö-zosírette az egyházból lV. Viktort és Barbarossa Frigyest is.

Európa uralkodói azonban csakhamar felismerték: ha a pápai trónu-sért folyó harcből IV. Viktor kerül ki győztesen, akkor ez azt fogja ered-ményezni, hogy a pápaság hatalmas gazdasági ereje, nemzetközi szer-vezete és politikai tekintélye a német császár világuralmi törekvéseitfogja szolgálni, s ez rendkívül veszélyes lehet az európai országok szá-mára. 1160 végén már az eurőpai uralkodók többsége - Igy az angol, afrancia, a normann király és a basileus - lll. Sándor pápasága mellettfoglalt állást. Nagymértékben hatott ez ll. Géza magatartására is.

_Tiš"`

@ ii. GÉZA, A HiTvAi.Ló KIRÁLY

A magyar király ugyanis az egyházszakadás által nyújtott lehetõsé-get használta fel arra, hogy megszüntesse azt a szoros viszonyt, amely1157 óta országát a Német Birodalomhoz fűzte. ll Géza diplomáeiájaóvatosan és körültekintően járt el e nagy fontosságú kérdésben. Apaviai zsinat után Géza nyílt és határozott állásfoglalás helyett mindlll. Sándor, mind l. Frigyes követeinek kitérő választ adott. A királymegvárta lll. Sándor pápa táborának kialakulását, majd ezt követõenkapcsolatba lépett lll. Sándorral és Vll. Lajos francia uralkodóval. A tár-gyalások eredményeképpen 1161 tavaszán a király egyik legfõbb ta-nácsadója, a franciás műveltségű Lukács esztergomi érsek, aki ettõlkezdve hosszabb ideig vezetõ szerepet játszott Magyarország politikaiéletében, a következõrõl értesíthette Eberhard salzburgi fópapot: „Mi-vel látom, hogy szívedet az egyház elõmenetele és egysége tölti be,hadd járuljak én is ehhez hozzá, jelentve Kiválóságodnak, hogy királyurunk kéréseimnek engedve, egész egyházunkkal együtt elfogadta ésmegerősítette Sándor urat, E végleges határozatot meghozva, kitartunka dologban, s már el is küldtük Sándor úrhoz a király levelét csekélysé-gem Ievelével együtt. A továbbiakban pedig, ha Szentségednek valami-vel tetszésére lehetünk, közölje azt velem, s én tehetségem szerint készvagyok engedelmeskedni.”

A király dˇontése feltétlenül indokolt és helyes lépés volt, hiszen eb-ben az idõben a Magyar Királyság függetlensége számára a pápaság és acsászárság közül az utóbbi jelentette a nagyobb veszélyt. Álláspontjamegváltoztatásáról azonban ll. Géza egyelőre nem értesítette Frigyest,aminek az volt az oka, hogy ismét tartania kellett lstván herceg fellépé-sétõl. A herceg 1l60-1161 fordulóján újból felkereste Frigyest, és - mi-ként a krónikás írja - „azon Íáradozott, hogy a császártól megkapja a[magyar] királyságot, és ezért neki évente háromezer márkát ígért fizet-ni". A bonyolult nemzetközi helyzetben Barbarossa Frigyes, aki egyéb-ként biztos volt abban, hogy lll. Sándorral szemben szilárdan támasz-kodhat ll. Gézára, megtagadta a segítséget lstván hercegtól. A császárelõtt csak 1161 õszén derült fény a magyar király újabb külpolitikaiirányváltására, amikor ll. Géza hivatalos úton, a német uralkodó köve-tc, Siegfried padernborni prépost révén Frigyes tudomására lıozta, hogylV. Viktor lielyett lll. Sándort ismeri el törvényes pápának.

ˇ 116

iızısõ vizzáıyot _ tiiızõ „ziiezzagzt @Ugyanakkor Géza, hogy országa helyzetét egy esetleges német akció-

val szemben megszilárdítsa, Frigyes császárral szemben katonai szövet-séget kötött Vll. Lajos francia királlyal. Errõl a francia uralkodóhoz in-tézett királyi levélben olvashatunk, „Bizonyos lévén szeretetetekről ésbarátságotokról, követként küldöm Hozzátok Osbertust, hűséges belsőemberemet. Magasabb méltóságban lévő személyt küldtem volna, habiztonságos lett volna az útja. Tudjátok, hogy a németek császára azegyházi szakadás keletkczésekor saját pápát választott magának, és aszentatyák határozatával szemben is védelmezi. Én pedig lstent és nemembereket félvén, mint a katolikus hit vallőja. Sándort erősítettem megés fogadtam el, akit az egyetemes egyház meg a Ti királyi méltóságotoktekintélye erősített meg, és megerősítve elfogadott, miként azt követe-im által megüzented; és ettől nem is vagyok hajlandó eltérni... Bizo-nyossággal ígérem azt is a Ti testvéri szereteteteknek, hogy ha a mon-dott császár Néktek vagy országotoknak valami gonoszságot akarnacselekedni, én azonnal pusztítani kezdem erős kézzel az õ országát.Ugyanezt Tőletek is mint jó baráttól bizodalommal remélem. lsten Ve-letek! E levél átadója szavainak éppúgy hıhertek, mint az írásnak" A le-vélben ll. Géza nem a rómaiak császăra, hanem csak a németek császá-ra címet adta meg Frigyesnek, s ez világosan jelzi: Géza egyértelműenelutasította Barbarossa univerzalisztikus hatalmi igényeit.

ll. Géza azt a tényt, hogy legitim pápának lll. Sándort ismerte el,ügyesen használta ki saját hatalma megerősítésére az országban. Ezt bi-zonyítja az a megegyezés, amelyet l161 nyarán kötöttek a királyi ud-varban a pápa küldotteivel. Ebben a szóbeli megállapodásban a pápaikúria elfogadta azt, hogy a magyar egyházi vezetők csak a király enge-délyével fellebbezhetnek vitás ügyben lll. Sándorhoz, és a pápa is csakaz uralkodó beleegyezésével küldhet követeket Magyarországra. Vagyisa magyar főpapok és a pápa csupán a király ellenőrzésével tarthattakegymással kapcsolatot. Cserébe viszont ll. Géza arra kötelezte magát,hogy pápai hozzájárulás nélkül nem tesz Ie és nem helyez át püspökö-ket. Végső soron itt ll. Géza - Kálmánhoz hasonlóan - lemondott azinvesztitúrajog gyakorlásáról. Ez a megállapodás, melyben mindkét féllényeges kérdésekben tett cngedményt, néhány vonatkozásban rokon-ságot mutat az 1156 júniusában megkötött dél-itáliai normann-pápai

'II7

@ ii. cif1A, A Hiwıttto Kiiufxtv(ún. beneventóı) egyezmény egyházjogi előírásaival és az 1164. évi ang-liai clarendoni határozatok bizonyos pontjaival. Ez a tény, amely a ko-rabeli magyar, szicíliai normann és angol egyházi viszonyokban meg-mutatkozó azonosságokra hívja fel a figyelmet, arra is rávilágít, hogyll. Géza -~ l. Vilmos és ll. Henrik királyhoz hasonlóan - ügyesen igyeke-zett kihasználni lll. Sándor nehéz helyzetét fontos egyházi jellegű en-gedmenyek kicsikarására. A Magyar Királyság és a pápaság között hely-reállt jó viszony jeleként kell értékelni azt is, hogy az 1160-1162-esévekben a spalatói érsek, Absolon személye körüli vitában lll. Sándor -a spalatói polgárokkal szemben a magyar uralkodó által támogatott ~Absolon mellett foglalt állást.

A magyar királyt uralkodása utolsó egy-két évében komoly belpoliti-kai kérdések is foglalkoztatták. lstván herceg külföldre távozása után all. Géza uralmával elégedetlen ellenzéki erők a király idősebb öccse,Lásfló herceg köré csoportosultak. Ez arról tanúskodik, hogy a magyaruralkodó elit frakciókra szakadozása és ezek viszálykodása a hatalo-mért, amely az Álmos-ági konszolidáció után első ízben lstván hercegösszeesküvés: során jelentkezett, nem múló, pillanatnyi esemény, ha-nem tartósabb politikai jelenség volt. László herceg és hívei szervezke-dése felhívta magára a király és pártja figyelmét, s a megtorlás előlll. Géza testvére 1160 táján Bizáncba menekült. Öccséhez hasonlóan õtis barátságosan fogadták a konstantinápolyi udvarban, s neki is megad-ták a lehetőséget, hogy bizánci hercegnőt vegyen feleségül. László azon-ban - Istvántól eltérően - nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel, mertúgy vélte, hogy egy bizánci házasság semmiképpen sem lehet hasznosmagyarországi politikai tervei számára. A herceg bizánci útjáról Ni-kétas Khoniatés számol be. ,Kevéssel utóbb a testvérek közül a harma-dik, László is - lstván nyomában - Maııuélhoz jött. Ö sem csalatkozottreményeiben, nem fogadta őt sem származásához méltatlanul a csá-szár, sőt, minden céljának megfelelően történt, és ha nősülni akart vol-na, a császári családból is vehetett volna magának feleséget. Ö azonbantartózkodott a házasságtól, nehogy a hazatérésről elfeledkezve, azasszony bûbájától elbóduljon, és otthoni dolgait elrontsa." Egyébkéntekkor már László özvegyember volt, hitvesének kilétéről azonban a for-rások nem tájéltoztatnak. A külföldi kútfők arról szólnak, hogy - ezen

'I '18

Dzızõ vıszõıyut z ızuızõ „zhezzegzk @házasságából származó - leánya, Mária 1167 decemberében a velenceidózse fiának, Miklósnak lett a felesége.

lászló herceg szervezkedésébõl és bizánci emigrálásából ll. Cézánakle kellett vonnia a megfelelö tanulságokat. lsmét bebızonyosodott az,hogy a dinasztia férfi tagjait egyáltalán nem elégíti kı a tényleges hata-lom nélküli hercegi ellátás. Eppen ezért a király, miután hatalom-megszerzési kísérleteık miatt „rendkívüli módon meggyűlölte testvére-it`, hogy az elégederlenkedõ és új hatalmi központ létesítésére torekvõnagyurak, valamint kisebbik Íia, Béla esetleges szervezkedése elé aka-dályt gördítsen, Béla számára - nagy valószínűséggel 1161-ben - terüle-ti hatalommal járó hercegséget (dukátust) létesített. E hercegség, amelykorábban nem működött, a Tengermelléken a magyar uralom alatt lévõhorvát és dalmát területekre terjedt ki. lrr állandóan számítani lehetettVelence katonai akcıójára. Ez történt például 1159-ben is, amikor azáraiak fellázadtak Velence uralma ellen, és a magyar király Eennhatóságát ismerték el. A dózse, Vıtale Michıelı (1156-1172) még ugyaneb-ben az évben haddal vonult Zára ellen, és sikerült is elíoglalnia a várost.ll. Géza tehát joggal gondolt arra, hogy ilyen terep bőven nyújt lehetõ-séget egy királyi herceg s környezete számára politikai és katonai ambí-cióinak kıélésére. Az a körülmény pedig, hogy 1161-ben már két trón-követeld herceg tartózkodott görög földön, ll. Gézát a basileusszal1155-ben kötött béke megújítására késztette. A magyar király, hogy or-szága helyzetét ebbõl az irányból is biztosítsa, llõl elején ismét bt évreszóló lıékeszerzűdést írt alá Bizánc uralkodójával. Nem a királyon mú-lott, hogy ez a békemcgállapodás csak alig egy évig maradt érvényben.

III. ISWÁNAz ATYAI KIRÁLYSÁG TRÓNJÁN

Manuél nyugati politikája 1162. május 31-én fiatalon. 32 éves_” korában elhunyt ll. Géza. ll Béla mel-lett, Székesfehérvárott temették el. Legidősebb fiát, a 15 éves lstvántünnepélyes külsőségek között Lukács esztergomi érsek Magyarország.Dalmácia, Horvátország és Ráma királyává koronázta. lll. lstván ural-ma azonban egyelőre még másfél hónapig sem tartott, minthogy Bi-zánc beavatkozása következtében 1162 júliusában a fiatal királynakmenekülni: kellett. s helyére görög földről jött nagybátyja. ll. Lászlókerült az ország élére. Ezzel vette kezdetét a bizánci beavatkozás vagybefolyás időszaka Magyarországon, amely az 1162--1165 közötti éveketjcllcmczte.

Bizánc beavatkozása a magyar trónviszályokba jelzi; H62-ben for-dulat következett be a basileus külpolitikájában; ettôl kezdve néhányéven át a keleti kérdések helyett a nyugattal kapcsolatos problémák ál-lottak a bizánci császár külpolitikájának homloktcrében. Bizánc nyuga-ti politikájának két fó célpontja volt: Itália és Magyarország.

Az 1160-as évek elején a Német Birodalom és a Bizánci Császárságközött a Mediterraneum (a Földközi-tenger medencéje) kulcsáért. ltáliá-ért folytatott rivalizálásnak új szakasza kezdődött, melyet az váltottki, hogy a német-római császár, Barbarossa Frigyes ebben az idõben akorábbiakhoz képest nagyobb eredményeket ért el az antik Római Biro-dalom feltámasztására irányuló célkitűzése megvalósításában. Jelentős

IZ'l

Q iii. ISWÁN Az A'iYAi KIRÁLYSÁG TRÓNJÁN

sikernek számított, hogy 1162 márciusában feltétel nélkül megadta ma-gát a császárnak a lombard ellenállás központja, Milánó. Ennek követ-keztében egész Észak-ltália gyakorlatilag l. Frigyes lábánál hevett.Barbarossa sikerei nyomán lll. Sándor pápa támasz nélkül maradt, sezért 1162 tavaszán kénytelen volt elhagyni ltáliát. Franciaországbamenekült, ahol az egymással háborúban álló angol és francia uralkodókpártfogását élvezte. Francia földön lll. Sándor nagy erőfeszítéseket tett,hogy koalícióba tomoritse azokat az európai uralkodókat, akiket aggo-dalommal töltottek el a fokozódó német hódító törekvések. Az Appcn-nino»félszigetcn már csak a dél-itáliai Normann Királyság állott Bar-barossa útjában, amelyet viszont ebben az időben feudális belviszályokbénitottak meg. l. Frigyes 1162 tavaszán megtette az előkészületeketegy Dél-ltália elleni szárazföldi és tengeri hadjárathoz. Napircndrckerült ltália teljes német meghódítása. Barbarossa birodalma közel ju-tott ahhoz, hogy Német Királyságból valóban Német-római Császárságlegyen.

Ennek megvalósulása azonban olyan nagymérvü hatalmi-politikaieltolódást eredményezett volna Európában, amely a kontinens számosállamának alapvető érdekelte jelentett volna súlyos veszélyt. Kinnamosegyik közlésébõl kiderül: Manuélt felettébb aggasztotta az, hogy ,azalamanok [ti. németek] királyának, Frigyesnek hatalma nagyon meg-növekedett és állandóan gyarapodott". Emiatt Konstantinápolyban11614162-ben már attól tartottak, hogy l. Frigyes a Bizánci Birodalommegtámadására készül. Ugyanerről tudósít a kölni királykrőnika, mely-nek adatai szerint - Manuélhoz hasonlóan ~- Európa több más uralko-dója ugyancsak veszélyesnek ítélte meg Barbarossa nagyhatalmi, ter-jesfl<edó politikáját. Krónikánk ezzel kapcsolatban a következőket írja:„Ez a görög király [ti. Manuél] írt Turkia, Babilónia, Perzsia és Komániakirályainak, hírül adván nekik, hogy a római császár [ti. l. Frigyes] az őés amazok földjét szándékozik elfoglalni, ha Mılánóval végez. Ettől fél-tek a spanyol, a barceloniai, a francia és az angol királyok is." Látható,hogy a német expanzió felerősódésének időszakában Manuél bizáncicsászárt német földön ismét csak görög királynak címezték. Barbarossaviláguralmi törekvéseit elutasító álláspont fogalmazódott meg a kortársangliai író. Salisbury János művében: ,Ki tette meg a németeket a né-

»ıiı

Manuél nyugati politikája É

pek biráiváš Ki adta meg ezeknek az ostoba és erőszakos embereknekazt a hatalmat, hogy saját kényük-kedvük szerint állítsanak uralkodótaz emberek fejei föléš"

Frigyes itáliai előretörése súlyos csapást jelentett Manuél itáliai ter-vei számára is. Ezért a biünci császár egyik fő külpolitikai törekvéseekkor az lett, hogy megakadályozza Barbarossa hatalmának továbbierõsodését, s hogy kiszorítsa ltáliából a német uralkodót. Az ugyancsakviláguralmi ábrándokat kergető basileus azonban nem volt abban ahelyzetben, hogy a nyilt, fegyveres összeütközést vállalhatta volnal. Frigyes ellen. A küzdelmet politikai és diplomáciai esúözökkel vettefel, s Frigyessel szemben elsősorban lll. Sándor pápához és Vll. Lajosfrancia királyhoz közeledett, hamarosan pedig felkarolta a Frigyes ellenismét szervezkedni kezdő észak-itáliai városok ügyét is. Bár az an-gol-francia és a bizánci--normann ellentétek miatt nem jött létre koalí-ció Barbarossa ellen, a német uralkodó 1162 nyarán mégis úgy ítéltemeg: az európai viszonyok nem kedveznek tervezett dél-itáliai hadjára-tának, ezért egy időre elállt attól. Valószínűleg a magyarországi esemé-nyek is erre késztették a császárt.

Bizánc nyugati politikájának másik fő színtere Magyarország volt.Miközben Barbarossa Frigyes egész ltália meghódítására készült,Manuél -- a bizánci töiténetíró, Kinnamos szerint - ,,a magyar föld fe-letti uralom megszerzését tekintette legfontosabb feladatának". Egymásik görög forrásunk elmondja: a basileus „lelkében felmérte, hogy haunokahúga révén sógorára [ti. lstván herccgrc] szállna a magyarok kor-mányzása - aki eredendően jogosult az uralomra -, akkor először is Őmaga [ti. a csásúr] dicsőséget szerezne, azután a bizánciak birodalmatalán megkapná onnan az ado egy részét, s vitathatatlanul teljes biz-tonságban elérhetné a Szerémség és Zimony birtokbavételét". Ebbõl ki-derül, hogy a bizánci uralkodó célja nem a Magyar Királyság fegyveresmeghódítása, hanem az ország hűbéri alávetése volt. s ezt Manuél sze-mélyes (házassági) kapcsolattal is Bizánchoz fűzött, adófizető vazalluskirálynak az ország élére állításával akarta megvalósítani. Ezzel egy idő-ben a bizánci császár a magyar állam rovására területi hódításra is töre-kedett. Görög történetírónk, Nikétas ugyan csak a Szerémségre ésZimonyra utalt, de a bizánci expanzió -- amint a későbbi események ezt

/13

@ iii. is'nıÁN Az ATYAi KiiıÁi.YsÁc TRÓNJÁNjelzik - elsõsorban a magyar uralom alatt lévõ Tengermellék (Horvát-ország és Dalmácia), valamint Bosznia elfoglalására irányult. Az1162-1165-ös évek eseményei mutatják, hogy a területi hódítás igényeManuél részéről elsõsorban akkor jelentkezett -- mintegy kompro-misszumként »-, amikor a fõ célkitűzése, a hűbéri alávetés nem látszottmegvalósíthatónak.

Arra is fel kell hlvni a figyelmet, hogy amikor Manuél a bizánci ha-talmi befolyást Magyarország fölé akarta kiterjeszteni, a basileus! stra-tégiai meggoridolások is vezették. Erre utal Kinnamos, amikor megjegy-zi, hogy a császár „minden erejével meg akarta szerezni a hun [magyar]földet, amely a nyugati népek között fekszik". A konstantinápolyi ud-varban nyilvánvalóan gondoltak arra, hogy a Magyar Királyság földraj-zi fekvése kedvezõ lehetõséget nyújthat további bizánci expanzió szá-mára mind az Adria. illetve ezen keresztiil ltália, mind pedig orosz föl-dek (fõképpen Halics és Kijev) irányában. A bizánci uralkodó bizonyosanazt is számításba vette, hogy Magyarország megszerzésével a BizánciCsászárság közvetlenül a nagy rivális, a Német-római Birodalom hátá-ba kerül, és a stratégiailag kedvező helyzet folytán megfelelõ hatástgyakorolhat Barbarossa itáliai politikájának alakítására is.

A Magyar Királyság külpolitikai helyzete 1162-ben kedvezõ voltManuél tervének megvalósításához. Magyarország 1161-ben - ll. Gézá-nak a római egyházon belüli szakadás kérdésében tanúsított magatartá-sa mıatt - szembekerült korábbi nyugati (német, osztrák és cseh) szö-vetségeseivel, ugyanakkor a franciaországi emigrációban lévõ lll. Sán-dor pápa érdemi segítségére sem számíthatott. A ll. Géza alatt létrejöttmagyar- francia szövetségre Manuél ellenében nem lehetett támasz-kodni. Ráadásul az idegen beavatkozás olyan irányból érte az országot,ahonnan az 1161-cs ötéves magyar-bizánci békekötés miatt az kevésbévolt várható. A basileus kezére játszott az is, hogy a feudális magyaruralkodó elit élezõdõ pártharcai és a trónkovetelõ hercegek személyesambíciói az országon belül megteremtették a kedvezõ lehetõséget a bi-zánci beavatkozás számára.

A császár a magyar trónviszályokba való bcavatkozáshoz elvi alapotis keresett és talált, amelyet a hatalomra vágyó hercegektól kölcsön-zött. A tárgyalások során, amelyeket a bizánci küldöttek a lll. lstvánnal

124 _

ll. László az ellenkirály Q

szembeforduló magyar fõurakkal folytattak, Manuél megbízottai fen-nen hirdették: ,a magyaroknál az a törvény, hogy a testvérek közülmindig a túlélókre száll át a korona'. Tehát a görög esászár és magyarpártfogoltjai azt vallották, hogy a magyar korona az Arpádok családjánbelül törvényszerűen minden esetben a legidõsebber illeti meg, mivelezt lehetett kihasználni lll. lstván ellen. Volt azonban egy másik felfo-gás is a korona utódlását illetóen, s ennek ebben az idõben lll. lstvánhívei közül a legerõteljesebben Lukács érsek adott hangot. Az esztergo-mi fõpap mindkét trónkövetelót - ek.kor és késõbb is ~ árulással vádol-ta, mert véleménye szerint azok ,,a jog, a szokás és a törvény ellenére kiakarják türni orokségébõl az ártatlan" gyerek királyt. Azaz lll. lstvántámogatói azt állították, hogy Magyarországon a trón mindig atyaiörökségként száll tovább a korábbi uralkodó fiára. Oklevélben is megfo-galmazta ezt ezekben a hetekben lll. lstván, eszerint ű a koronázás ré-vén „az atyai királyság feletti kormányzás! nyerte el".

Az egymással szemben álló kétféle nézet világosan |elzi: a korabeliMagyarországon meghatározott, hivatalosan elfogadott és következe-tesen érvényesülõ öröklési alapelv nem létezett. lellemzó módon vetfényt erre az a krónikás tudósítás, amely elmondja: a magyar fõembe-rek egy idõben tulajdonképpen ,nem tudták, hogy melyik közülük [ti.lll. és lV. lstván közül] a törvényes [király]”. A gyakorlatban éppen azoroklési elv hiánya miatt minden herceg, aki férfi- vagy nóágon rokon-ságban állott az Arpádokkal, jogot formálhatott a királyi koronára. Azadott időszak belsõ és külsõ eróviszonyai határozták meg, döntötték elazt, hogy a rivalizáló trónkövetelõk közül végül is kié lett az ország fe-letti hatalom.

ll. lászló, az ellenkirály ll. Géza halálának hírére Manuél azon-if nal akcióba lépett, követeket küldöttMagyarországra, hogy azok a magyar urakkal lstván herceg hatalomrakerülése érdekében megbeszéléseket folytassanak. A basileus hízelkedõhangú követei - különbözõ tisztségeket ígérve és szavukat bizánci ara-nyakkal téve nyomatékosabbá ~ lstván érdekében tárgyalásokat kezd-tek a lll. Istvánnal szakító magyar fõemberekkel. A magyar elõkelõk a

I2$

@ iii. isTvÁN Az ATYAi KIRÁLYSÁG TRÓNJÁN

megbeszélések során a Ieghatározottabban elvetették a bizánci császárazon javaslatát, hogy a királyi koronát a velük lévõ lstván hercegnekadják. A görög forrás szerint a magyar fõemberek „fülükkel süket embermódjára hallgatták a beszédet, és azt mondották, hogy egyéb dolgokmiatt is elutasítják õt. leginkább azonban a bizánciakkal kötött házas-sága miatt..., mivel attól tartanak, hogy amíg ó [lstván] uralkodik amagyarok felett, addig rajta viszont a bizánciak császára uralkodikmajd".

Ez az állásfoglalás teljes egyértelmúséggel mutat rá arra, hogy a ma-gyar uralkodó osztálynak még az a része is, amelyik elfordult lll. lst-vániól, s hajlandó volt alkuba bocsátkozni egy idegen hatalom képvise-lóivel, a leghatározottabban elutasította a Bizánci Birodalomtól valóvazallusi függés vállalását.

A basileus vezetésével ekkor a bizánci hadak elindultak gyülekezőhe-lyükról, Szófiából, s felvonultak a Dunához Belgrád és Barancs vidéké-re. Haram váránál újból tárgyalások kezdődtek a magyar urak és a bi-zánciak között. Ez utóbbiak a különbözõ igérgetésekkel és vesztegeté-sekkel sem Íukarkodrak, az aranyat sem sajnálták, mégsem tudtákelfogadtatni Istvánt a magyar elókelökkel. Manuél azonban nem tágí-tott, és az országot bizánci támadás veszélye fenyegette. Hosszas alku-dozások után kompromisszumos megegyezés született. A bizánci fegy-verek árnyékában a esászár csak arra tudta rávenni a magyar fõembere-ket, hogy a pártfogásában álló másik trónkövetelõt, László hercegetismerjék el uralkodójuknak. Az események ilyen alakulása mutatja:lászló korábbi számítása, amely lstvánénál reálisabban vette figyelem-be a hazai viszonyokat - hogy ti. kevesebb bizánci kötelezettséggelkönnyebben juthat a királyi koronához -, beigazolódott. A basileusazonban ügyes taktikusnak bizonyult, mert elérte azt is, hogy ll. l.ászlöhatalomra jutásával egy idõben - korábbi elsõ számú jelöltje - lstván el-nyerte az ország területének egyharmadára kiterjedő dukárust. lly mó-don Nlanuélnak sikerült keiesztülvinnie azt, hogy legfõbb pártfogoltjaa - Kálmán alatt megszüntetett - hercegség újbóli felállításával jelentõspolitikai, gazdasági és katonai hatalom birtokosa legyen az országonbelül. Az sem teljesen kizárt, hogy ll. László még trónja hivatalos örö-kosévé is megtette ocesét.

116

ll. lászló, az ellenkirály @

Noha az ellenzéki erõk fellépése és a bizánci hadak megjelenése aDunánál megbénította lll. lstván pártját, ll. lászló nem minden aka-dály nélkül juthatott a királyi trón birtokába. Az országban parázs jele-netekre került sor az ellenkirály és lll. lstván támogatói között. Amikorll. lászló az országba érkezett, lll. lstván nyugat felé futott. Mikéntegyik oklevelében Géza fia restelkedés nélkül, Őszintén bevall|a, „a ro-konától való félelmében menekülésre kényszerült". Nehčz idõk követ-keztek el lll. lstván számára. Kapuvárnál emberei még csatát vívtak azellenkirályt támogató „hűtlen” magyarokkal, a vereség után lll. lstvánkíséretével és családjával együtt Pozsonyban húzta meg magát. ll. Gézafia az ország nyugati szélén számíthatott néhány megye várszervezeté-nek - lgy a soproninak és a poäonyinak - a támogatására. Oklevelektanúsítják, hogy az itteni várszolgákat a király húségükért késõbb megis jutalmazta. Helyzetc ekkor Salamon (1063 1031) királyéhoz hasonlí-tott: a hatalomból kiesve õ is birtokában tarthatott meg néhány nyuga-ti határmegyét (elsõsorban a soptonit és a pozsonyit), s õ is idegen ural-kodótól, a német császártól remélt támogatást ellenségeivel szemben.lll. lstvánnak azonban nagyobb szerencséje volt, mint Salamonnak, hi-szen neki késobb sikerült ellenfelei fölé kerekednie.

Lukács esztergomi érsek, aki kitartott lll. lstván mellett, nem volthajlandó királlyá koronázni Lászlót, a koronázást 1162 júliusának köze-pén Miko, a kalocsai érsek végezte el. A kialakult szokások szerint az újkirály megkoronázása az esztergomi érsek hatáskörébe tartozott, isme-reteink szerint ez volt az elsõ eset, hogy a kalocsai érsek helyezte a ko-ronát a király fejére. Tettével nemcsak súlyosan sértette az esztergomifőpap jogait, hanem egyúttal olyan példát is teremtett, amely - ha gya-korlattá vált volna - alapjaiban rendíthette volna meg az esztergomi ér-seknek a magyar katolikus egyházban betöltött vezetõ szerepét. Vilá-gosan látta ezt Lukáts, aki emellett az ortodox vallás és egyház magyar-országı térhódításától is tartott.

Lukács, ahogy ezt páriui tartózkodásával kapcsolatban angol iskola-társa írja, „tisztességes és nagyon képzett férfiú volt, akinek asztalaannyira kozös volt a szegényekkel, hogy úgy tűnt: azok nem alamizs-nakéregetõk, hanem lakomára meghívott vendégek". Lukács a 12. szá-zad közepén végezte teológiai tanulmányait az egyik híres mester,

“É

@ iii. is`ivÁN Az AWAI KiiıÁLYsÁc TRÓNJÁNCerardus de Puella iskolájában Párizsban. Noha ekkor még nem egyete-mi képzésrõl volt szó, hiszen a párizsi egyetem alapítólevelét a pápacsak 1231-ben adta ki, de a kor lehetõ legmagasabb szintű ismereteit sa-játíthatta el francia földön. Hazatérése után előbb egri püspök, majdesztergomi érsek lett. ll. Gézának és lll. Istvánnak is bizalmi emberevolt. Bátran és keményen szembeszállt ll. Lászlóval. az ellenkirálytmint trónbitorlót kiközösitctte a katolikus cgyházból. Ítéletét azzal in-dokolta, hogy az ellenkirályt, aki „jogtalanul” ragadta el az országotll. Géza fiától, _,t`orvényteleni`il" koronázták meg.

ll. László a hatalmával ellenszegülõ érseket felelősségre vonta, mi-után azonban nem volt képes rávenni arra, hogy oldja fel õt az egyházifenylték alól, szigorúbb eszközökhöz folyamodott, és Lukácsot fogság-ra vetette. Az esztergomi érseknek ekkor a Franciaországban tartóflto-dó lll. Sándor pápa sietett a segítségére, s ll. lászló a pápa által küldöttkövet kérésére 1162 karácsonyán kicngedte börtönéból az érseket. Ezzela lépésével az uralkodó nyilvánvalóan az ellenzéki erőkkel való békéskiegyezésre irányuló hajlandóságát akarta kifejezésre juttatni. Ugyan-akkor ez az esemény tanúsltja: ll. lászló törekedett arra, hogy királyiudvara és a pápai kúria között jó kapcsolatok létesüljenek. Lukács érsekazonban hajthatatlan ellenfélnek bizonyult, kiszabadulása után válto-zatlanul szembeszállt László uralmával, mire a király ismét börtönbezáratta.

ll. László - rövid, mindössze hat hónapig (1162. július közepétől1163. január közepéig) tartó s a forrásokban kevés nyomot hagyó -uralkodása alatt feltehetãen maga mögött érezte a basileus erkölcsi éspolitikai támogatását, de semmilyen jel nem mutat arra, hogy a királyManuél császár hűbércsávé lett volna.

IV. lstván, a bizánci hűbéres ll. László - valószínűleg mérgezésmiatt bekövetkezett - halála után

lstván herceg került a trónra. 1163. január 27-én minden bizonnyal ótis a kalocsai érsek, Mikó koronázta meg, miután erre Lukács érsek nemvolt hajlandó. Az esztergomi egyházfõ az új királyt is kiközösítette. sll. Lászlóéhoz hasonlóan IV. lstván uralmát is törvénytelennek nyilvá-

123

iv. istván, z izizanei habozz Q

nította. Természetesen IV. lstván saját uralmát egyetlen ránk maradtoklevele szerint mint atyai örökséget ~ teljes mértékben törvényesnektekintette. Az említett oklevélból az is kiderül, hogy IV. István magátnevezte III. Istvánnak, ezzel kifejezésre juttatta- a nála fiatalabb III. Ist-ván király voltát és másfél hónapos uralkodását nem ismerte el. Kétség-telennek kell tartanunk: jelentõs mértékben az a körülmény tette lehe-tõvé István számára a királyi trón megszerzését, hogy - Manuél ügyes-kedése következtében - a herceg a királyság területének egyharmadárakiterjedó dukátus birtokában igen komoly hatalmi szervezettel rendel-kezett az országban. Trónra kcrülésével ez a hercegség ismét megszűntlétezni.

IV. István uralma gyenge hazai bázisra épült, az egyházi és világi elõ-kelõknek csak egy kisebb csoportja állt mögötte. Az ellenkirály táborá-ból kiemelkedik Mikó kalocsai érsek és Belus herceg. Utóbbi lemondotta Manuéltól 1162-ben kapott szerb fejedelmi méltúságröl, és Raškábólvisszatért Magyarországra, hogy IV. István trónjának támogatói kozéállhasson. Az ellenkirály régi, kipróbált hívét a báni tisztséggcl jutal-mazta meg. Borics boszniai bán ugyancsak IV. lstván táborába tarto-zott. A magyar urak többsége körében azonban rendkívül népszerútlenvolt IV. István uralma. amint az egyik bizánci történetíró írja: .Ist-ván... alattvalói számára terhessé és szerfelett gyűlöletessé lett.` Ural-kodásának öt hónapját szinte teljesen kitöltötte a királyi hatalma meg-tartásáért folytatott állandó küzdelem. Trónra lépése után csakhamarszcrvezkedés indult meg ellene. amely mögött lll. István hívei állotrak.Ekkor bebizonyosodott. hogy IV. lstván uralmának legfõbb támasza Bi-zánc volt. IV. István ugyanis - nem bízván saját eróiben - azonnal ka-tonai segítsêget kért a basileustól. Március végén a Manuél által kül-dött görög csapatok az országba érkeztek, mire az ellenzék meghátrá-lásra kényszerült. Maga lll. István Ausztriában keresett menedéket.IV. István és pártja csak rövid ideig örülhetett a sikernek, mert - bizán-ci forrás szerint - mihelyt a görög sereg elhagyta az országot. ,a magya-rok rövidesen ismét fellzizadtak lstván ellen, és sok mindent szemére ve-tettek. főképpen azt állították, hogy alatta dolgaik romlásnak ındultak'.

A belsõ nehézségeket fokozta az uralkodó egyházpolitikája is. Mi-után IV. lstván azt tapasztalta. hogy Lukács érsek vezetésével a hazai

719

Q iii. ısTvÁN Az ATYAi KiRÁi.YsÁc TRÖNJÁN

klérus nagy része szemben áll uralmával, korlátozta a fõpapok mozgás-és cselekvési szabadságát. A király megtiltotta, hogy a magyarországiklérus vezetõi egyházi ügyekben az uralkodó engedélye nélkül a pápá-hoz Íellebbezhessenek. Teliesen megromlott a királyi udvar és a pápaikúria viszonya. A pápai követeket nem engedték be az országba, ezért1163 tavaszán lll. Sándor pápa csak Eberhard salzburgi érseken keresz-tül tudott kapcsolatot teremteni Lukács érsekkel. Sőt nyugaton már at-tól tartottak, hogy a görögökhöz hasonlóan a magyarok is elszakadnaka római egyháztól, amint ez a kortárs reichesbergi prépost, Cerhoch írá-sában megfogalmazást nyert: ,Azt mondják nekem, hogy miután új ki-rályt választottak ott, új nehézségek is támadtak, amelyekről nem lehettudni, hogy miként alakulnak. Mivel az ú| király görög felesége révén agörög császárnak és más görög Íõembernek rokona lett, ebbõl sejteni le-het, hogy - amiként a görögök elváltak a rómaiaktól a kapzsiságuk [ti. apápák kapzsisága] miatt, ugyanúgy -- a magyarok is elválnak ma|d a ró-maiaktól oly módon, hogy a távolság egyre |obban fog növekedni."

Egyébként a Magyar Királyság és a Görög Császárság kapcsolatainakszorosabbra Íűzeséi: kívánta lV. lstván elűsegíteni azzal, hogy réz- ésaranypénzek verésével kísérletet tett a bizánci pénzrendszer magyaror-szági bevezetésére.

A magyar-pápai viszony elmérgesedésével egy idõben IV. Istvánnakmás külpolitikai nehézsége is támadt, amely az ellenkirály uralma to-vábbi sorsának alakulására nagy hatást gyakorolt. Amiként Manuél fél-tékenyen és mélységes ellenérzéssel figyelte császári riválisának, Barba-rossának itáliai elõretõtését, ugyanúgy a német uralkodót is aggoda-lommal töltötte el Bizánc közép-európai térhódítása. BarbarossaFrigyes az ,elég egy Isten, egy pápa, egy császár" elve alap|án kétségbevonta Manuél császár voltát. elutasította a basileus világuralmi törek-véseit, s gátat kívánt vetni Bizánc kozép-európai terjeszkedésének,mert ez tel|es íelbomlással fenyegette a térségben meglévő hatalmi sta-tus quót. Éppen ezért, amint a magyar viszonyok alakulása iránt nagyérdeklődést tanúsító lll. Sándor pápa egyik - 1163. máius 29-i - levelé-bõl arról érresüliink: a német uralkodó azt tervezte, hogy 1163 tava-szán hadjáratot vezet lV. lstván ellen. Erre késztette õt az is, hogylll. lstván hozzá fordult segítségért. Egyik forrásunk tömören így szól

_.T3á_A

iv. istván, A izizsnzi haizezzz @

errõl: ll. Géza fia, „miután ötezer márkát adott a császárnak, azt amaga oldalára állította".

Semmiképpen sem volt ez könnyü lépés a király részéről. Nemcsakazért, mert ezáltal lll. lstván gyökeresen szakított atyjának élete végénfolytatott Barbarossa-ellenes politikájával, hanem azért sem, mert azuralkodó legbefolyásosabb hívei között Frigyesnek igen komoly ellenzõivoltak. lílsõsoıban Lukács érsek nevét kell megemlíteni. Nem véletlen:levelében lll. Sándor egyrészt arra szólította fel a salzburgi érseket,hogy tegyen meg mindent a császár akciójának megakadályozására,másrészt azt kérte Eberhardtól, hogy Frigyes tervérõl értesítse Lukácsérseket. egyúttal bátorítsa és buzdítsa is azt Barbarossa Magyarországravonulásának megzavarására. A Manuél császárral jó kapcsolatokatfenntartó pápa el akarta kerülni, hogy legnagyobb ellensége, l. Frigyeskiterjessze befolyását a Magyar Királyság fölé, mert ez minden bi-zonnyal a lll. Sándorral szemben Frigyes által támogatott ellenpápa,IV. Viktor nemzetközi pozícióit erősítette volna.

A német-római császár közvetlen fegyveres beavatkozására a magyartrónviszályokba végül is nem került sor. Miután Frigyest egyre jobbanfoglalkoztatrák a lengyel belviszályok és egy újabb itáliai invázió meg-szervezése, a tervezett magyarországi had|áratról lemondott. Ugyanak-kor nemcsak erkölcsi és politikai támogatást nyújtott lll. Istvánnak,hanem megadta neki azt a lehetõséget, hogy a birodalomban toborzottnémet lovagokkal kiegészült serege osztrák területről támatljon Ma-gyarországra. A királyhoz csatlakozott külföldiek közül kiemelkedik atüringiai Hahót, a Buzád nemzetség megalapítója, aki a harcok soránleverte a lV. lstván oldalán küzdő nagy hírű Csákokat. A két lstván kö-zött 1l65. június 19-én Székesfehérvárnál került sor a dontõ csatára,amelyben lV. lstván vereséget szenvedett. Az ezt követõ eseményekrőla német krónikás így számol be: ,A nagy termetű lstván [azaz lV. lst-ván] ekkor úgy elfutott.... miképpen a pogányok menekülnek. A nagylstván elfáradt. és meg akart pihenni egy Diós nevű falunál. Elek felesé-ge ekkor bevezette egy házba. lstván király megpihent és tovább akartlovagolni, de az asszony nem hagyta, mert kevés volt a hadinépe. Jöttekkor az asszony férje, Elek, elfogta és kiszolgáltatta ama lstván király-nak [azaz lll. lstvánnakj, akit előbb koronázták ineg, s akit László ki-

131

@ iii. is`WÁN Az ATYAI Kiit/ii.YsÁc TRÓNJÁN

rály elűzött." lll. lstván azonban ekkor nagylelkünek bizonyult, s bu-kott ellenfelét Lukács érsek tanácsára elbocsátotta az országból azzal akikötéssel. hogy nem tér vissza többé. IV. lstván e feltételt elfogadta, azellenkirály tehát ekkor ténylegesen lemondott a királyi koronáról.

lV. lstván nem tartotta be szavát. Egyenesen Bizáncba ment. Szófiá-ban találkozott Manuél császárral. akitől rögvest segítséget kért elvesz-tett koronája visszaszerzéséhez, cserébe hűbérül ajánlotta fel neki azországot. Erröl is az elõbbi német forrás tudósít: ,lstván király. a ma-gas, minden nélkül maradt; elment a konstantinápolyi császárhoz, ésarra kérte a császárt, hogy segítse vissza birodalmába, húbérül adja Ma-gyarországot neki és maradékainak. Meghallgatta õt a görögök császá-ra." IV. lstván rövid - a basileus fegyveres támogatásán alapuló ural-kodása és a bizánci hübér vállalása jelenti a görög befolyás csúcsát tör-ténelmünkben. Manuél császár - nem akarván. hogy Bizánc elveszítseMagyarországot - elhatározta: ismét hatalomra juttatja IV. Istvánt.ezért a bizánci hadakat felvonultatta a magyar határra, miután előzőlegNiš városában elutasította lll. lstván követeit. Ezeknek valószínűleg azvolt a megbízatásuk, hogy kíséreljék meg elhárírani a magyar ügyekbevaló újabb bizánci beavatkozást. Belgrádnál azonban - felmérve a lehe-tőségeket - a bizánci császárnak be kellett látnia, hogy a magyar urak-kal képtelen elfogadtatni királyuknak lV. Istvánt. Ezért Manuél kezde-ményezésére tárgyalások kezdõdtek a magyar és a bizánci udvar kö-zött, amelyek eredménnyel végzõdtek. A basileus - aki ekkor gyakorla-tilag döntõbiróként lépett fel a magyar trónviszályban -- kompro-misszumos megegyezést kötött lll. lstváiınal. A bizánci uralkodó le-mondott lV. lstván trónigényének további támogatásáról. azaz lll. lst-vánt ismerte el magyar királynak. Ez kétségtelenül az utóbbi nagy dip-lomáciai sikerét jelentette. Ugyanakkor lll. lstván kiadta öccsét. Bélaherceget Manuélnak, hogy a magyar herceg Konstantinápolyban felesé-gül vegye a basileus Mária nevű leányát. A magyar--bizánci szerződéslényeges részét képezte az, hogy egyúttal lll. lstván kötelezte magátıBélával együtt átatlja Bizáncnak Béla tengerinelléki hercegségét. azaz ahorvát-dalmát területeket.

Görög forrás szerint Manuél .tervbe vette. hogy Bélát. aki lstvánután következõ fia volt Gézának. összeházasítja leányával. Máriával. A

lV. lstván, a bizánci hűbéres @

Palaıologos nemzetségbõl való Ceorgiost, aki akkor a császári testõrségvezetõje volt, s a sebastosi méltóságot viselte, Magyarországra küldte,és megbízta, hogy tárgyaljon e házasság ügyében. O maga Bıizántionba[Konstantinápolyba] vonult vissza. A magyarok pedig a Palaıologossulvaló tárgyalás után elhozták és átadták neki Bélát, s azt a területet is.amelyet annak még életében aty|a kijelölt. osztályrészül szívesen áten-gedték. Pálaiologos az elmondott Feltételek mellett magához vette Bé-lát, és megérkezett Büzantionba.” Ugyanakkor bizánci nyomásralll. lstván atyai örökség címén a Szerémségrõl is lemondott Béla javára.

A megállapodásnak megfelelõen Béla. aki ekkor I/I-15 év körüli gyer-mek volt, 1163 vége felé egy bizánci küldöttséggel Konstantinápolybaérkezett. A császári udvarban a görög egyház híve lctt, és felvette azAlexios (Elek) nevet. Bizáncba érkezését követõen azonnal megtettékBéla-Alexiost a császár 15-14 év körüli leányának. Máriának |egyesévé.ezzel egy idõben Manuél a magyar hercegnek a magas Ács/:oıés méltósá-got adományozta. amely az udvari ranglistán Béla-Alexiosnak közvetle-nül a bizánci uralkodó után következõ helyet bıztositotta.

Mi volt a basileus cé||a Béla herceg Bızáncha vıtelévelš- Ezzel kapcso-latban a kortárs Kinnamosnál az alábbi megjegyzés olvasható: Manuél„minden erővel meg akarta szerezni a magyar földet... Ezért tervbe vet-te, hogy Bélát, aki lll.] Géza fia volt..., összeházasítia leányával, Máriá-va|." Ezzel a bizánci történetíró félreérthetetlenül utal arra. hogy abasileus e házasság révén szerette volna Magyarországot szilárdan éstartósan Bizánchoz kötni. Manuél úgy vélte: ez a dinasztikus kapcsolatmegfelelõ garancia lesz arra, hogy a Magyar Királyság a Bizánci Biroda-lom szövetségeseként a Görög Császárság politikai-hatalmi érdekeinekvédelmezõje legyen Közép-Európában. Ez a gondolat csendül ki abasileus azon leveléből, amelyet késõbb, 1164-ben írt lll. lstvánnak, samelyben ~ a tervbe vett házasságra hivatkozva » arra buzdította a ma-gyar uralkodút, hogy tartozzék Bizánc barátai. azaz szövetségesei közé.Ugyanakkor a bizánci császár számára alapvetõ szempontként lött szá-mításba, hogy Béla személye |ogalapot ielentett olyan értékes és fontosterületek birtokbavételéhez, mint a Tengermellék (Horvátország. Dal-mácia) és a Szerémség, aınelyek egykor a Bizánci Birodalomhoz tartoz-tak. Megszerzésükkel Manuél jelentõsen felülmúlta közvetlen elõdjci

I33

@ ıli. isfl/AN Az ATYAI KiiıÁLYsÁc TRÓNJÁN

nyugati hódításait. Végül mindenre felkészülve a császár arra is gon-dolt: a herceg személye biztosítja számára azt a lehetõséget, hogy szük-ség esetén bármikor beavatko7J1asson a magyar ügyekbe. E törekvésekérdekében kellett Bélát minél szorosabban Konstantinápolyhoz kötni; acsászár leányával való eljegyzés és a magas despoıés méltóság éppen erreszolgált. Szó sem volt tehát arról, hogy Manuél császár Béla által vala-miféle perszonális unió révén akarta volna egyesíteni a Magyar Király-ságot és a Bizánci Császárságot.

Bélát Konstantinápolyban úgy kezelték. mint a császár leányának le-endõ férjét, akire helyzeténél és méltóságánál fogva előbb-utóbb igenkomoly feladatok várnak majd. Ezekre viszont az idegen földről Bizánc-ba szakadt egykori magyar herceget fel kellett készíteni. Nyilvánvaló,hogy Bélának meg kellett tanulnia görögül, s meg kellett ismernie Euró-pa legműveliebb fejedelmi uclvarának életét, szokásait. De arra is szük-ség volt, hogy tisztában legyen a birodalom helyzetével, annak időszerűproblémáival. Nem tudjuk, hogy e fontos ismereteket kiktõl sajátítottael, az azonban bizonyos, hogy különösen sokat tanult magától Ma-nuéltól, aki rendszeresen elvitte õt magyarországi hadjárataira. Ezek so-rán Béla nemcsak bepillantást nyerhetett a görög hadművészet titkai-ba, hanem különbözõ tárgyalások résztvevõjeként sok mindent elsajá-títhatott a bizánci diplomácia fortélyaiból, fogásaiból ıs.

A függetlenség megvédése Manuél és lll. lstván belgrádi meg-fái egyezése után IV. lstván - elveszitvénbizánci szövetségesét - Barbarossa Frigyes felé fordult. ll63 végén a né-met-római császárhoz folyamodott támogatásért. Ebben az idõben há-rom magyar kovetség is megjelent Barbarossa udvarában. Az elsőtlV. lstván küldte, a másodikat „elűzött nagybátyja” akciójának semle-gesítése érdekében lll. lstván menesztette Frigyeshez. /\ magyar viszo-nyok kiélezettségére, a belpolitikai tabló tarkaságára, az uralkodó elitrnegosztottságára vet fényt az, amit a császár egyik levelében a hozzáérkezett harmadik követségrõl írt. Eszerint a magyar föld sok bárója éselõkelõje küldöttek útján Barbarossa tudomására hozta, hogy nagytiszteletet érez a császár s annak birodalma iránt. és szívesen helyezné

134

A fiiggziiziiseg „izgveiiesz @

magát a császár uralma alá, tehát felajánlotta az országot hübérbe a né-met uralkodónak. Azaz a magyar főúri csoportok közti viszálykodásokismét lehetõséget adtak egy idegen uralkodónak ahhoz, hogy döntõmódon avatkozzék bele a királyi hatalom sorsának alakulásába. A ki-rályok, ellenkirályok és trónkövetelők által vezetett nagyúri pártok -1163-1164 táján legalább három is volt belőlük soraikba egyaránt tö-mörítettek egyházi és világi előkelőket. E frakciók a mindenkori hely-zettől fúggõen válogatás nélkül kértek segítséget külföldi (német, bi-zánci, pápai, orosz, cseh) hatalmaktól saját politikai, gazdasági és ideo-lógiai befolyásuk megtartása. illetve növelése céljából. A németuralkodó, aki 1163 októbere óta olasz földön újabb, harmadik itáliaihadjáratával foglalkozott, 1164 márciusában Parmában döntött a kér-désben, mégpedig úgy, hogy lll. lstván érdekében lV. lstván segítségké-ró követeinek elutasító választ adott. Egyúttal megbízta a cseh királyt.az osztrák herceget és a stájer őrgrófot azzal, hogy kísérjék figyelemmela magyarországi viszonyok alakulását, és szükség esetén tegyék meg acsászár érdekeinek megfelelő lépéseket. Frigyes megelégedctt azzal,hogy a Magyar Királyság - mintegy ütkozóállamként - gátat vet a bi-zánci expanzió elé, s nem törekedett arra, hogy Magyarországot némethűbérré tegye. Ezért a német hűbért vállalni akaró főúri csoport fel-ajánlkozását nem fogadta el.

Az 1163. évi magyar-bizánci megállapodás nem bizonyult tartós-nak. Ennek oka az volt, hogy lll. lstván és pártja - a bizánci seregek tá-madásától tartva Belgrádnál csak időnyerés céljából fogadta elManuél feltételeit. A kényszerhelyzetben kötött mcgegyezést a közvet-len veszély elmúltával magyar részről nem tartották be. lll. lstván nemvolt hajlandó ténylegesen is átadni a szerződés szerint jogilag már Bi-zánc birtokába tartozó tengermelléki és szerémségi területeket. Ezért1164 elején Ainputl bán vezetésével 30 ezer fős királyi sereg vonult Dal-máciába, hogy ott biztosítsa a magyar uralmat.

A magyar királyi udvarban tisztában voltak azzal, hogy ez a lépésújabb magyar-bizánci konfliktus előidézője lesz Éppen ezért a király éskörnyezete, amelyben Eufroszina anyakirályné vezető szerepet ját-szott, az ország külpolitikai helyzetének megerősítése érdekében szö-vetségre lépett Csehországgal és Haliccsal. A politikai és katonai szö-

135

@ iii, is'i\/ÁN Az ATYAI KIRÁLYSÁG TRÓNJÁN

vetséget 1164 elsõ felében dinasztikus szálak fűzték szorosabbra.lll. lstván egyik nővére ll. Vladislav cseh uralkodó ~ aki 1158-ban Fri-gyestõl megkapta a királyi címet - Svatopluk nevű fiának lett a felesé-ge, a magyar uralkodó pedig. Íeltehetõen 116/l elején. eliegyezie magá-nak a Bizánccal szemben álló Halics feiedelmének, Jaroszlavnak a leá-nyát. A halicsi-magyar dinasztikus kötelék révén a magyar királymegszerezte maga számára a hatalmában megerősödött Halics támoga-tását. Ebben az idõben az AI-Duna felé terieszkedõ s az ottani fontoskereskedelmi útvonalakat is birtokába vevô Halics szembekerült l(l|ev-vel. de elfordult korábbi szövetségesétõl, Bizánctól is. Halics és Bizáncviszonyának elhidegiilése nyilvánvalóan elősegítette a magyar-halicsiszövetség létreiöttét. Tehát 1164-ben a magyar államnak sikerült kike-rülnie abból a fojtogató nemzetközi elszıgeteltségbõl, amelybe 1162-ben került. Az 1164-cs magyar-bizánci konlliktus eseményei utólagigazolták lll. lstván külpolitikájának eredményességét.

A nyílt szerzõdésszegést Bizánc nem nézte tétlenül. A basileus elsõellenlépésként zöld utat biztosított a nyughatatlan IV. Istvánnak.Manuél lehetõvé tette, hogy az elvesztett koronája után sóvárgú exki-rály megmaradt hívcivel együtt -- a Fekete-tenger-parti Ankhıalos(l'omor|e) városából kiindulva - betörjön Magyarországra. lV. lstván1164 nyarán nyomult az országba, ahol több fõember is csatlakozotthozzá. lll. lstváıi az országos sereggel vonult ellene. mire liíveinek ie-lentõs része elpárrolr IV. lstvãntól, akit e nehéz helyzetből egy bizáncisegélyhad mentett ki. Közben pedig Manuél vezetésével megindult Ma-gyarország ellen a bizánci fõsereg is. elõle lll. lstván kénytelen volt or-szága belsejébe visszahúzódni. A király ekkor segítséget kért külföldi -német. halicsi és cseh -- szovetségeseitõl. Manuel serege - amelyben ottvolt Béla-Alexios is - a Száván :it hatolt a Szerémségbe. Manuélszerémségi tartózkodásával kapcsolatban Kinnarnos arról tudósít, hogy„az ottani lakosok nagy számban vonultak ki a császár fogadására.Meg|e|entek ott az egyházi emberek. akik gyapjúruhát öltöttek Íel, skezükben a szent bibliát tartották. és ott volt az egyszerű nép tömegeis; igen tetszetõsen énekeltek egy dalt. amelyet a mieink [ti. a görögszerzõk] szépen komponáltak meg- »Ó. Urunk, aki a legkegyesebb Dá-vid oldalán harcoltál-_” A görög zsoltár idézett sora |elzi, hogy számos

I36

A Euggzziznzeg mzgvõaõsz @

itteni lakos a basileus győzelmét kívánta lll. Istvánnal szemben. Mind-ez arra mutat. hogy ezen a területen a lakosság egy jelentõs része nem-csak a görög vallásnak, hanem a bizánci uralomnak is híve volt.

A bizánci fósereg ellenállás nélkül érkezett meg a Duna-parti Kõhelységhez, ahonnan Manuél figyelmeztető levelet intézett a magyarkirályhoz: ,Ó. gyermekem. nem azért jöttünk, hogy a magyarokra há-borút hozzunk. hanem azért. hogy egyrészt testvérednek, Bélánakvisszaszerezzuk azt a földet. melyet nem haralmunkkal vettünk el. ha-nem amelyet te adtál neki. és sokkal korábban már atyátok: másrésztpedig azért jöttünk, hogy kimentsük a veszélybõl a te nagybátyádat;lsvánt. a mi felségünk vejét. Ha pedig azt akarod, hogy Béla is a mive-jünk legyen. amiben már meg is egyeztünk veled. miért akarsz felhagy-ni barátságunkkal azáltal, hogy nem adod ki azt a folder. De ha megve-ted ezt a házasságot. és már másként vélekedel róla, vedd tudomásul;mi egyáltalán nem fogjuk eltűrni azt, hogy te erószakoskodjálfi' Ezutána bizánciak átkeltek a Dunán. Az a tény. hogy a bizánci császár - nemelégcdvén meg a Béla herceg atyai örökségéhez tartozó Szerémség elfog-lalásával - benyoniult a Duiia-Tisza közére. világosan mutatja: Ma-nuélnak a Szerémség birtokbavételét meghaladó célja volt. Ekkor rriárnyilvánvalóan lV. lstván hatalmának visszaszerzése érdekében folytat-ta az clórenyomulást. melynek során elérte a bács~l<alocsai érsckségegyik székhelyét. Bácsot. A görög vallású lakosok itt is ünnepélyesen ki-vonultak Manuél fogadására. (Nem igazolható az. hogy a Délvidék or-todox lakossága bolgár etnikumú lett volna.)

A bizánci invázió ezen a ponton azonban elakadt. Manuél olyan el-lenerõkkel találta magát szemben, amilyenekre egyáltalán nem számí-tott. Az a szövetségi rendszer ugyanis. melyet lll. lstván diplomáciája amegelőző hónapokban létrehozott, azonnal működésbe lépett: német ~minden bizonnyal osztrák ~. halicsi és cseh hadak özönlöitek az or-szágba lll. lstván hívására. 1164-ben alapvetően a külföldi segítségmentette meg lll. lstván koronáját. Különösen a cseh támogatás voltigen jelentõs. A cseh sereget maga ll. Vladislav király vezette, vele jöttidõsebbik fia. Frigyes monıa herceg is, A kortárs cseh történetíró. PrágaiVince élethűen írja le a szövetséges cseh hadak magyarországi vonulá-sát: ,Görögország császára Istvánnal s a fiatal király gyermek öccsével

I37

@ iii. isTvÁN Az ATYAi i<iRÁLYsÁG 'ı`Rc'>NiÁN

[ti. Bélával] együtt nagyszámú és felettébb erös sereg kíséretében betörMagyarországra. A királyné [ti. Eufroszina] mihelyt kısfiával, az ifjú ki-rállyal együtt értesül errõl, követeket küld Csehország kiralyához, skéri, hogy ebben a nehéz helyzetben fegyverrel jöjjön a maga s a fia se-gítségére. Azt mondják, ha ez nem történik meg, akkor õk elveszítik aMagyarország feletti királyi hatalmat. Ennek hallatára a király megígé-ri, hogy személyesen visz nekik segítséget; örvendezve adják hírül ezt akirálynénak és a magyaroknak... A görögök ellen a hadak Magyaror-szágra vonulnak; [a cseh király] a saját és fia, Frigyes, Monıaország her-cege nagyszámú s tekintélyes seregeivel megy Magyarországra. Hatal-mas területeken vonultak ugyan át, de sem jobb-, sem baloldalt, semelőttük egyetlen magyarországi lakosra sem találtak. Mindenki, akicsak tehette, elmenekült valamerre, mert a király látására egész Ma-gyarországot félelem fogta el. A csehek nagyon sokan, akikben élt ez avágy, Magyarország-szerte szétszéleclnek, s amit tudnak, elrabolnak,megszámlálhatatlan állatot és igásjószágot hurcolnak el, gyilkolnak, afalvakat a bennük lévű iavakkal együtt tűzzel hamvasztják el. A ma-gyar király pedig, aki félt szembeszállni a görög haderejével, a Tisza fo-lyón túlra vonult vissza, amikor meghallotta, hogy csehek nagy sokasá-ga érkezik a segítségére, hadaival elébük vonult, mert meg akart ütköz-ni a görogökkelf

A cseh uralkodó szerepe az események további alakulásában megha-tározónak bizonyult. Manuél megijedt a vele szemben nyomasztó fo-lényben lévõ magyar-cseh halicsi-német szövetséges haclaktól. A basi-leus látta. hogy az ellenfél fóerejét a csehek alkotják, ezért megkíséreltetitokban leválasztani ll. Vladislavot lll. lstván oldaláról.

Miután Manuél e próbálkozása kudarcot vallott, meghátrált, harchelyett a Dunán át visszavonult a Szerémségbe Ezzel egy idõben foly-tatta a titkos tárgyalásokat a cseh uralkodóval egy megkötendő békéról,amely a tervek szerint szót sem ejtett volna IV. lstván trónigényčrõl.Manuél fel is szólította az exkirályt, hogy vele együtt õ is vonuljonvissza a bizánci határ közelébe. lV. lstván makacsságát és elvakultságátmutatja. hogy még a basileus figyelmeztetésére sem volt hajlandó tti-domásul venni helyzete tarthatatlanságát. és lll. Istvánnal szemben üt-közetre készült. Ezután kalandregénybe illő események sorozata követ-

138

A lüggetlenség megvédése @

kezett. Manuél nem akarta végveszélynek kitenni hívét, s egy bizánciseregreszt bocsátott a rendelkezésére. Egyúttal javasolta, hogy a biz-tonság kedvéért IV. lstván ruháját és íegyverzetét annak egyik lstvánnevû rokona f talán Borisz kisebbik fia - öltse magára a csatában. E ha-dizselre valóban szükség volt, mert az ál IV. Istvánt az exkirály sajátemberei elfogták, és kiszolgáltatták lll. lstvánnak, lV. lstván nemcsakhíveit, hanem az ütközetet is elvesztette, s futva menekült Manuél tá-borába. Egyébként ugyanebben az idõben Borisz herceg idősebb fia,Kunstantinos-Kalamanos a kis-ázsiai Kilikia helytartójakénr vívott el-keseredett küzdelmet Nurad-Din damaszkuszi emírrel a bizánci érde-kek védelmében.

lV. lstván csatavesztése után lll. lstván is bekapcsolódott a cseh-bi-zánci tárgyalásokba, s ll. Vladislav hathatós közreműködésével végül abizánci császár és a magyar király békét kötött egymással. Az 1164. évimagyar-bizánci szerződésben lll. lstván ismét ígéretet tett Béla hercegörökrészének kiadására, Manuél pedig újból kotelezte magát, hogy töb-bé nem engedi lV. lstvánt haddal Magyarországra törni. A békekötésután a császár a megszállt Szerémségct birodalmához csatolta, majd aterület birtoklásának biztosítására és az odavonult IV. lstván védelmé-re egy sereget hagyott hátra bizánci parancsnok irányítása alatt. Ezt kü-vetóen Manuél visszatért a fővárosba. Előbb azonban még SzentProkopios vértanú egyik ereklyéjét, amelyet l07l-ben Salamon magyarkirály vitt magával, és helyezett el Szávaszentdemeteren, visszahoztaNiš városába.

A megállapodás tehát létrejött, a tartós béke azonban nem, hiszen ahadak elvonulása után sem enyhült a feszültség a szemben álló lelekközött. Ennek több oka volt. Nyilvánvalóan lll. lstván saját uralmaszempontjából veszélyesnek ítélte azt, hogy makacs ellenfele, lV. lst-ván a Szerémségben maradt, ahol Zimony volt a székhelye, s ott király-ként viselkedett. Ugyanakkor lll. lstván és pártja egy pillanatig semgondolta komolyan. hogy ténylegesen is átadja Dalmaciát Bizáncnak.Sőt nagy örömükre szolgált az, hogy ebben az idõben Zára is elpártoltVelencétõl. és behódolt a magyar királynak. Természetesen Velenceebbe nem nyugodott bele, de a dózsénak Zára visszafoglalására tett kí-sérlete 1l64»ben eredménytelen maradt. lly módon Dalmáciában a Ma-

l39

@ iii. isTvÁN Az ATY/ii KiRÁi.YsÁc TRÓNJÁN

gyar Királyság nemcsak Bizánccal. hanem a Velencei Köztársasággal isújólag szembckerült.

Az 1164. évi magyar-bizánci békeszerződés rövid életúnek bizo-nyult. l165 elején lll. lstván katonai akciót indított az elvesztettSzcrémség visszaszerzéséért. Anklıialosi Mikliaél, a kortárs bizánci szó-nok így ír errõl: „A magyar király... csclverést készitett..., törvényszé-gésre vetemedett... Állhatatlan lelkének háborgása magával sodorta, éscselszövõ kezével megsértette a békekötést, annak nemes fogantatásúsorait semmibe vette: a felállított határokat áthelyezte, amit épített.azt is megsemmisítette. elkanyarodott sajat földjének barázdáitól. Azvolt a szándéka, hogy visszaszerezze Sirmiont [ti. a Szerémségetj. amaföld legtermékenyebb - mondhatni, legjava - részét, valamint az lstros[Duna] melléki síkságokon túl fekvõ részeket, amelyek a különbözõnyelvű törzsekkel, idegen népckkel, hatalmas városokkal és területckkelegyütt földrajzi lajstromba kerültek már. Ezeket a mindenkori legkivá-lóbb uralkodó, a diadalmas és gyõzedelmes császár kevéssel ezelõtt csa-tolta és sorolta be a rómaiak [bizánciak] leghíresebb birtokai közé."

lll. lstván seregének csakhamar sikerült elfoglalnia Zimony kivételé-vel a szerémségl területeket, majd megkezdődött Zimony ostroma. ASzerémség fellegvárának védelmét IV. lstván ellenkirály irányította. Atámadás hírére Manuél azonnal levelet intézett lll. lstvánhoz, melybenszerzödésszegéssel vádolta. és háborúval fenyegette meg Ezzel egy idõ-ben a bızánci császár egyrészt Íelmentõ sereget és flottát küldöttZimonyhoz, másrészt pedig egy nagyszabású ellentámadás előkészíté-sébe kezdett. A basileus elhatározta, hogy újból megsegíti lV_ lstvánt amagyar korona megszerzésében. Tehát 1165-ben Manuél ismét a Ma-gyar Királyság hűbéri hódoltatására tört. A tapasztalatok alapjánMaiıuélnak rá kellett jönnie: lll. lstván egyáltalán nem akar Bizánc po-litikai szovetségese lenni, s a Tengermellék és a Szeremsêg zavartalanbirtoklását is csak vazallus király trónra ültetésével és fegyveres erõvellehet a birodalom számára a legjobban biztosítani. A basileus 1165-benMagyarország teljes külpolitikai elszigetelésére törekedett. Diplomáciaierőfeszítései nem bizonyultak hiábavalóknak. Manuél elérte, hogyhalicsi Jaroszlav. akinek leánya a magyar király jegyese volt. most nemnyújtott segítséget leendő vejének, és rendezte kapcsolatait Bizánccal.

H0

A függetlenség megvédése @

Hasonlóan nagy sikert könyvelhetett el a bizánci diplomácia akkor is.amikor keresztülvitte. hogy lll. lstván nyugati szövetségcsci (a né-met»római császár. a cseh király és az osztrák herceg) semleges maga-tartásukról biztosították a bizánci uralkodót. A velencei dózse llottaiarévén még katonai együttműködésre is vállalkozott a magyarok ellenDalmáciában

Eközben a Szerémsčgben változatlan hevességgel folyt továbbZiinony ostroma. Megkönnyítette a védők helyzetét, hogy a Manuéláltal kiildbti hizánti flotta révén a Dunán folyamatosan kaptak után-pótlást. A magyar sa|kák kísérletet tettek a bizánci ha|óhad szétverésé-re, hogy ily módon teI|esen bezárják az ostromgyűrűt Zimony körül. Atapasztalt bizánci flotta azonban erősebbnek bizonyult, s a folyamicsatában - a félelmetes görög tűz segítségével - könnyűszerrel megfuta-mította a magyarok lassú |árású, ormótlan liaióit. A bizánciak dunaigyőzelme ellenére lV. lstván számos befolyásos híve kilátástalannakítélte az exkirály helyzetét. Ezek az urak, hogy legalább sa|át magukatmcntsčk. titokban átpártoltak lll. lstvánhoz, és összeesküvést szčtteklV. lstván ellen. A görög törtúnetiró, Nikétas részletesen beszámol azeseményekről:

._.A magyarok... elhatározták, hogy csellel teszik el láb alól a gyűlöltlstvánt... Ki is szemelték azt az embert. aki a halált hozó serleget lst-vánnak majd ár fogla adni. Megnyerték maguknak lstván egyik. Tamásnevű szolgáiát. és pénzzel lefizették. Ez az ember oly szerfelett vakme-rõ és |áratos volt a halandó élet kioltásában, a test és a lélek elválasztá-sában - kezét a hitvány haszonlesés irányította f, hogy egy másik mód-szert esıelt ki, amelynek segítségével Istvánt még gyorsabban lehet azalvilágba |uttatni. Amikor egyszer lstvánon eret vágtak, :i scbkötéstméreggel ıtatta át. Ez elöntötte és át|árıa az egész testet, s ınegtámadvaa belsõ szerveket, megfosztotta életétõl azt az embert."

Az cxkirály 1165. április ll-én hunyt el. Bizanci forrásból tudjuk.hogy lll. lstván hívei még holtában sem bocsátottak meg az ellenkirály-nak. az évek óta tartó véres testvérharcok legfõbb okozóiának. A győz-tesek f forrásunk szerint ~ ..gyalaz.ıtosan bántak lstván holltestével.elõször meg halotti szertartásban sein részesítették, és semmi olyanranem méltatták. ami pedig a halottakat szokás szerint megilleti. hanem

Íi

@ iii, isTvÁN Az ATYAi Kıiu'\LYsÁc TRÖNJÁN

kitetiék a város kapuja elé, s azt akarták, hogy temetetlenül maradjon.Késõbb azonban természetes érzelmeiktól megindítva elvitték a tete-met lstván protomártir templomába, s ott sírba fektették." Bizonytalanidőpontban azután IV. lstván földi maradványait Zimonyból Székesfe-hérvárra szállitották, és ott helyezték örök nyugalomra. lV. lstván ha-lála után a védõk az ostromlókkal kötött egyezség alapján ~ azonnalmegnyitották a vár kapuit lll. lstván előtt, aki az alku szerint valóbanmegkegyelmezett nekik.

Manuél Szófiában összegyűlt seregével, amelyben ott volt Béla-Alexios is, csak 1165 júniusának végén tudott elindulni. A görög uralko-dó két irányból támadta meg lll. lstván királyságát. A fõsereg, melyetmaga a basileus vezetett, Belgráclnál átkelt a Száván, és körülzártaZimonyt. A város újból nagyon nehéz időket élt át, a védelmet Gergelyszerémi ispán irányította. Nikétas szerint ,,a császár, hogy övéit hason-ló tettekre buzdítsa, elsőként lovagolt a város kapujához, és annak ko-zepébe vágta lándzsáját”. Elterjedt középkori szokás szerint a kapube-vágás a hadüzenet egyik formája volt. (Példaként megemlíthetõ Botondesete is, aki a 10. század közepén a magyar támadás nyitányakéni bird-jával hezúzta Konstantinápoly egyik érckapuját.)

A túlerõben lévõ görögök hatalmas Dstromtornyaikat és kõhajító gé-peiket is bevetették a falak megvívásához. Megkónnyítette dolgukat,hogy a városbeliek közül többen Bizánc-pártiak voltak. A görögbarátzimonyi polgárok éjjelenként nyílvesszõkön kilõtt levelekkel értesítet-ték a bizánciakat a védők helyzetéről, erejérõl és katonai ten/eirõl.Kinnamos részletesen tájékoztat a reménytelen helyzetbe került várelestének körülményeirõl: ,A magyarok, amidõn belátták: ügyeik na-gyon rosszul állanak, követeket küldtek a császárhoz, hogy azok kérjéktőle, ha átadják neki városukat, sértetlenül távozhassanak el onnan. Deõ [ti. Manuél] azt válaszolta, hogy csak abban az esetben fogja ezt meg-tenni, ha elõbb Gergely és a többi ispán nyakukban kötéllel. mezítláb ésfedetlen fővel járulnak elébe. E feltételekkel küldte õket vissza: a bizán-ciak pedig még nagyobb erõvel rohamoztak, és elfoglalták a várost. Mi-után a város elesett, Gergely és vele együtt a magyarok többi vezéremegalázva, az előbb említett szánalmas módon, sírva jöttek a császárelé. Ö azonban még arra sem méltatta ezeket, hogy egy pillanatra is rá-

IJZ

A iaggzzıznzõg meg-zõaõzz @juk vesse tekintetét, de késöbb Béla gyakori közbenjárására kivégzésük-től elállt, viszont azonnal börtönbe vetette õket. A bizánciak nagy düh-vel törtek a városba. úgy öldösték az embereket, mint a juhokat... El-vittek a kincseket. a ruhaféléket, az ezüstholmikat, elhurcolták an-iazokminden vagyonát."

A bizánci katonák dúlása, fosztogatása közben drámai eseményekÍátszódtak le. „Sokan megsebesültek, s így vesztek el. de nem kevesenvoltak, akik megadták magukat a gyõzteseknek, s így életben marad-tak, és akadtak, akik a Eutásban találtak menedéket. Annak a városnakegy lakosa, de nem ám a csõcselékbõl és a söptedékbõl, hanem a fényesvagyonúak és jeles származásúak közül való, finom külsejű és nagyonszép alakú feleséggel dicsekedhetett. Mikor ez látta, hogy feleségét egyrómai [bizánci] elvonszolja, hogy rajta erőszakot tegyen, õ pedig nemtud segítséget nyújtani a kiszolgáltatott nõnek vagy az erőszakot erõ-szakkal elhárítani és a vetkes szenvedélyt megfékezni, olyan elhatáro-zásra jutott, mely nem a legkevésbé volt nemes vagy merész - és egy-ben szörnyűséges és a helyzetnek megfelelõ -: a tört, amelyet viselt, aszeretett nõ keblébe döíte."

Ekkorra már ugyancsak sikerrel fejezõdott be a másik gorög sereghadjárata is. Az loannés Dukas vezette bizánci hadsereg - keresztülvo-nulva a raškai szerbek területén - nemcsak Dalmáciát foglalta el, ha-nem birtokba vette a közbeesõ Boszniát is. Manuél dalmáciai sikereitelősegítette a szövetséges velenceiek flottatámogatása; a dózse, VitaleMichieli flottája H65 elsõ felében visszafoglalta Zárát. Ezek utánlll. lstván békét kért Manuéltól. Nehéz tárgyalásokra került sor a ma-gyar király szempontjából. Bizonyára a jelentõs bizánci katonai sike-reknek tulajdonitható az, hogy Frigyes császár végül is változtatott ma-gatartásán. lll. lstván követeinek ugyanis ll65 augusztusában a Bécs-ben tartózkodó Barbarossát sikerült megnyerniúk és ismét uruk ügyemellé állítaniuk, bár ez a békekotés feltételeire hatást már nem gyako-rolt. Az 1165. évi magyar-bizánci megállapodást az új területi statusquo alapján írták alá. Ennek megfelelõen a Tengermellék, Bosznia és aSzerémség a szerződés szerint is a bizánci császár uralma alá került. Eztkövetően a meghódított területek beépültek a bizánci közigazgatási{ılıt'rıı(ı) rendszerbe. Mindenesetre a háború befejezése után a bizánciak

M3

@ iii. ısTvÁN Az AWAi KiiıÁLYsÁc TRÖNJÁN

a magyarok esetleges újabb támadásai elleni védekezésúl megerősítet-ték a Duna vonalának védelmi erődítményeit: Zimonyt. Belgrádot. Ba-rancsot. valamint a Morava mentén Ništ.

Konstantinápolyban pompás diadalmenettel ünnepelték Manuélmagyarországi sikereit. Az udvari szónokok túlzâsoktól l-iemzsegö di-csõítö 'oeszedekben magasztalták .a mindenkori legkiválóbb uralkodót.a diadalmas és gyõzedelmes császárt". A basileus uralkodói címébe fel-vette a dalmát. magyar. bosnyák és horvát jelzõket is, amelyekkelll65-o`s területi foglalásaira utalt. amint errõl egy 1166-os rendeleténekbevezető része tanúskodik. ,Manuél Krisztus-Istenben hívő császár. abíborbanszülctett, a rómaiak egyecluralkodója. a legkegyesebb. az örök-re tisztelt. a fenséges, az isauriai, kilikiai, armeniai, diilıiıiírizií, iiııgriiıi.bes:iıı`ni__ Iirviiziıizii. laziai. iberiai, bulgáriai, szerbiai, zikchiai, kazáriai.gothiai. Nagy Kunstantinos koronájának lstcn kormányozta örökõse éslélekben birtokosa mtndannak, ami jog szerint az övé - bár némelyekelpáttoltak a mi hatalmunktól -V. a mi egész Krisztus-szerető népünk-höz és lstcn oltalmazta császári városunkhoz tartozöknak, továbbá ami császárságunk fennhatósága alatt lévõ szárazföldi és tengeri vidékeklakosainak [ti. elrcndelem]..."' Érdekességként emlithetõ meg, hogy amagyarországi győztes hadjárat alkalmából Borisz herceg fia. Konstan-tinos-Kalamanns Dukas díszes aranytálat küldött a basiletısnak aján-dékba.

ll65 őszén jelentős belpolitikai eseményre került sor a görög fővá-rosban. A Bizánci Birodalomban bevett gyakorlat volt, s a Komnénosokalatt is általános szokáskčnt dívott. hogy az uralkodók életükben márjó elõre hivatalosan is kijelölték uralmuk örököseit. A hivatalos dezig-nálásnak fontos i`észét képezte a birodalom nagyjainak eskütétele,amellyel azok formálisan is kinyilvánították hűségüket a kijelölt trőn-orökös mint leendő uralkodó iránt. Nikétas Knóniatés elmondja. hogy afővárosi Blakhcrnai-templomban megtartott fényes ünnepség soránManuél császár .mindenkit eskü révén kötelezett arra. hogy halálaután Máriát la leányát] és annak jegyesčt, Alexiost [ti. Bélátl, aki...Magyarországról való volt. fogadják el saját uralma örököseinek. sazoknak nıınt a rómaiak [bizánciak] urainak engeclelmeskedjenek és

14'-J

A függetlenség megvédése @

tisztelettel l'iódoljanak'. Béla herceg tehát 1165 végén a Komnénosoktrónjának örököse lett.

Manuélnak ez az intézkedése unokaöccse. Andronikos ellen irányult.aki - megszökvén fogságából, Halicsba ment. ahonnan 1 165 tavaszán. ahalicsi-bizánci egyezmény megkötése után visszatért Konstantinápoly-ba -- a Manuélnak tett lıúségesküje ellenére változatlanul igényt for-mált a császári trónra. Ez fejeződött ki lényegében - ha burkolt formá-ban is. de eléggé egyértelműen - abban a véleményében. amelyet Máriaés Béla-l\.lc×ios trónorökössc' jelöléséröl nyilvánított. s amely véle-ménnyel több bizánci fõember is egyetértett. .Akkor a ttibbiek vala-mennyien eleget tettek a felszólitásnak, s letették az esküt. amint aztaz uralkodó elrendelte. egyedül Andronikos aggályoskodott. aki így be-szélt: »Mivel a császár másodszor is megházasodott, bizonyára leszneki fiúgyermeke, s akkor mi kénytelenek leszünk egyrészt hüségeskü-vel biztosítani az uralmat a császár később születendő fiának. másrésztpedig megszegni a leánya számára imént letett eskünket.- Valamintmég azt is mondta: »Milyen istengyalázás ez a császár részéről, hogyamikor mindegyik rómaitól [bizáncitóll megtagadja a leányával valóházasságot, ugyanakkor a rómaiak gyalázatára ezt az idegen származá-sú jövevényt az uralkotlásra is alkalmasabbnak találta a rómaiaknál. svalamennyiük fölé uruknak megtette- Noha hasznos dolgokat mon-dott, a császárt nem bírta meggyőzni, mert az semmibe vette szavait.ugyanis egy ellenkező véleményen lévõ és ahhoz makacsul ragaszkodóember puszta locsogásának tartotta azokat. De voltak olyanok, akik azeskütétel után egyetértettek Andronikosszal, egyesek rögtön ki is fej-tették nézetüket, mások pedig. hogy beszédükkcl buzdítsák õt, meré-szen hajtogatták: sem a császár leánya. sem a rómaiak számára egyálta-lán nem előnyös az. ha szép és nemes olajfába egy idegen fajú ültet-vényrõl származó liajtást oltanak belé. s azt a hatalommal valófelruházás kapcsán a többiek elé helyezik.`

Ettől kezdve néhány éven át Béla-Alexios az egykori keletrómai ural-kodók koronájának hivatalos várományosaként vett részt nemcsak acsászári udvar ceremóniáin, hanem a bizánci politikai élet fontos ese-ményein is. Így 1166 elején a basileus társaságában látogatta a konstan-tinápolyi cgyházi zsinat üléseit. Nyilván Béla csak úgy lehetett az egy-

445

@ iii ısTvÁN Az ATYAi KiitÁLYsÁc TRÓNJÁN

házi tanácskozás részese, ha elöbb már magáévá tette a bizánci egyháztanításait. Ez természetesen hozzátartozott Béla elgörögösödéséhez.Ugyanakkor Béla tekintélyének emelése céljából Manuél a trónörökösnevét és méltóságát Íeltüntette a császári iratokon a hivatalos rangsor-nak megfelelõen a császári pár adatai után. Hamarosan pedig Béla-Alexios bizánci sereg élén vonult a magyar határra.

A bizánci háborúk vége A magyar-bizánci háború 1165-ben aT- megkötött szerződés ellenére sem fejező-dött be. A katonai konfliktusok az U66 1167-es években is folytatód-tak. Az összecsapások oka az volt, hogy a magyar király meg-megújulókísérleteket tett az 1165-ben elvesztett területek visszahódítására. Bi-zánc viszont a magyar hadjáratok megbosszulásáért és a megszerzettterületek megtartásáért indított ellentámadásokat.

Ebben az idõben már a bizánci uralkodónak nem az volt a célja, hogya Magyar Királyságot birodalma vazallus államává tegye. A basileus íi-gyelmét újra az itáliai események kötöttek le. 1166-1167-ben zajlott anémet császár negyedik itáliai hadjárata, amelynek célja Ráma elfogla-lása és Dél-ltália meghódítása volt. Bizánc Frigyes itáliai expanziójánakmegakadályozására a lombard városokkal, lll. Sándor pápával és adél-itáliai királlyal szövetkezett. 1166-ban felajánlotta a pápának, hogyegyesitsék a keleti és a nyugati egyházakat Róma fõsége alatt, cserébelll. Sándor segítségét igényelt: Frigyessel szemben. Többek között aztkérte, hogy a pápa öt ismerje el egyedüli császárnak, az egykorilıııperiııiıı Raıımııııııi egyedüli jogos örökösének. A hatékony együttmû-ködés érdekébcn Manuél Komnénos felajánlotta ll. Vilmos (l166~l 189)normann uralkodónak, hogy vegye feleségül leányát, Máriát (Béla-Alexios jegyesétl), majd pedig halála után perszonális unió formájábanegyesítse a Bizánci Birodalma! a Normann Királysággal. Egyik tervesem valósult meg, s 1167-ben kudarcot vallott Frigyes negyedik itáliaihadjárata is egy súlyos pestisjárvány miatt, amely megtizedelte hadse-regét. Emiatt Manuél Komnénos l16B-tól kezdve Egyiptom elfoglalásá-val foglalkozott.

Az 1166-os magyarországi események világosan jelzik, hogy lll. lst-

Í-

A bizánci habazek vege @

ván nem kívánt beletörúdni országa területi megcsonkításába, és1166-ban elõször a Szerčmség, majd pedig a Tcngcrmellék visszafogla-lására vállalkozott. 1166 tavaszán Dénes ispán vezetésével magyar se-reg t`ort a Szerémségbe, vereséget mért a tartomány bizánci helytartójá-ra, és Zimony kivételével elfoglalta az egész területet.

Megtorlásként Manuél három hadsereget vonultatott fel a MagyarKirályság ellen. Az elsõ bizánci had, amelynek egyik vezére Béla-Aleitiosvolt, megállt a Dunánál azzal a céllal, hogy lekösse Dénes csapatait. Amásik két bizánci sereg azonban - egyiknek soraiban a Fekete-tenger vi-dékén élö vlachok (a mai románok középkori elõdei) is ott voltak ~ egy-mástól külön-külön Erdélybe nyomult be. Érdemes ezzel kapcsolatbanmegemlíteni, hogy Kinnamos tanúsága szerint az ll66-os bizánci ellen-támadás alkalmával jelentek meg elõször a Kárpát-medence földjén ro-mánok, mégpedig a gorög sereg katonáiként. Mindkét sereg büntető,megtorló hadjáratot hajtott végre. ,,Egy... hatalmas sereg... a Eöldkö-zi-tenger felöli vidékről... tört be. Kiméletlenül clpusztított és feldúltmindent, ami csak útjába került. Rengeteg embert legyilkolt, sokat pe-dig fogságba hurcolt. Ezenkívül lovakat és mindenfajta más állatot tö-megesen hajtott el onnan, s visszaérkezett a császárhoz. Minthogy acsászár egy második csapást is akart rájuk [ti. a magyarokra] mérni, is-mét sereget küldött ellenük; megparancsolta: valahonnan fentről tá-madják meg az orosz föld szomszédságában lakó magyarokat... Ezek.miután nagy kiterjedésű és nehezen járható helyeken áthatoltak, és tel-jcscn néptelen földeken keresztülhaladtak, Magyarországra zúdultak.Sok igen népes helységre bukkantak, nagy zsákmányra tettek szert,súmos embert megoltek, de még többet foglyul ejtettek. Már készül-tek onnan eltávozni, amikor egy ércből készült keresztet állítottak ottfel, melyre a következőket írták.

ıfigjileoroıı ilıııı A jmııımıı ııíjıııılr szríıiımlnıı e:ríiréıııes Arész düh: és fi ráııızıi lmr leölé.

Ráıım dıcsaˇ nm Ail:L'or nz isıeııí /l/lıíııiıel iiı volı,ãsıˇ ııeıııes Koıııııéıi ıërzsbılıˇ blıszlce iiıˇrAg,.z^'

A további s nagy pusztítással fenyegető bizánci betörések elkerülésevégett lll. lstván az osztrák herceg, lasomirgott Henrik közvetítésével

147

@ iii. isTvÁN Az ATYAi i<iRÁi.YsÁc `i'iıÓNıÁNSzófiában fegyverszünetet kötoˇtt Manuéllal. Ezután a magyar király ésaz osztrák herceg Bizánc ellen szövetségre lépett egymással. A politikaipaktumot dinasztikus kapcsolattal erősítették meg: lll. lstván elbo-csátva halicsi jegyesét ~ az év vége felé feleségül vette Agnest, az oszt-rák herceg lcányát. A fegyverszünet azonban nem sokáig tartott, mertAmpud bán az országos sereg - mintegy 30 ezer fõ ~ élén 1l66 végénbetört Dalmáciába, s miután Spalato elõtt diadalmaskodott a bizáncihelytartö csapatai felett, megszállta a terület egy részét.

A meglepett Manuél császár, aki Nikétas szerint azt hitte. hogy ,amagyarok ellen... a háború már végleg befcjezõdötf, a bizánci vissza-csapás időpontját 1167 tavaszára tűzte ki. Miközben Manuél jelenlé-tében a bizánci csapatok Szöfiában gyülekezıek, Konstantinápolybankisebb földrengés volt tapasztalható, amelynek nyomán érdekes ese-mény történt: ,,A Konstantinos-fórum nyugati részén lévõ ív felett álló,két régi bronz nószobor közül, melyek egyikét római nõnek, a másikátpedig magyar nőnek nevezték, most a mindent megváltoztató idõ kö-vetkeztében a rómaiakról elnevezett egyenes helyzetéből ledõlt, a má-sik azonban korábbi alapzatán állva maradt. A császár elképedt a hlren,s rögtön elküldve, amazt felállíttatta, emezt pedig ledöntette és elpusz-títtatta. abban a liiszemben. hogy a szobrok megváltoztatásával a dol-gokat ıs meg lehet változtatni és át lehet alakítani: a rómaiak ügyét fel-emelni, a paıonokét pedig ledönteni.” A történet a nagy műveltségűbasileus babonás gondolkodására vet fényt.

A bizánci hadak, miután Philippopolisban egy magyar követség ered-ménytelenül tárgyalt a basileusszal, 1167 húsvétja után útnak indultak.A királyi udvarban tudomást szereztek arról, hogy időközben amintMügeln Henrik krónikája közli - ,sok magyar csatlakozott [Béla-Alexioshozj, szolgáltak neki, és írtak a görög császárnak, hogy igazságszerint ezé Magyarország királysága". Ezért lll. lstván és hívei úgy vél-ték, hogy a görög sereg Béla herceg hatalomra segítése érdekében vonultfel a magyar határra. Vélekedésük tévesnek bizonyult. mert a bizáncihadjárat célja a Szerémségben és Dalmáciában. azaz a Tengermellékenmegrendült bizánci uralom helyreállítása volt. A basileus tervei közöttnem szerepelt az, hogy Bélát trónra ültesse. Ezt bizonyítja nemcsak a

148

A hızánzi háborúk vege @

hadjárat lefolyása, hanem az is, hogy ettõl a háborútól a basileus szán-dékosan távol tartotta Béla-Alexiost.

A császári hadak felvonulása l167 tavaszán vette kezdetét. A bizán-ciak döntõ csatára készültek, és a - szerbekkel, besenyõkkel, itáliai zsol-dosokkal, valamint szeldzsuk-törökökkel kiegészült - szárazföldi csapa-tok mellett a Dunán felha|ózott a görög flotta is Zimonyhoz, ahol át-keltek a Száván. A basileus 1166-hoz hasonlóan ebben az évben semvett részt a had|áratban, s egyik rokonáı „tette meg e háború fõvezéré-vé. de - miként Kinnamos írja - táblára rajzolva elküldte neki: lıogyankell a hadrendet felállltani. s hogyan kell ezt a háborút lefolytarni".

A l5 ezer fõs magyar hadnak, amelynek segítségére Henrik hercegvezetésével osztrák csapatok érkeztek, az elõzõ évi szerémségi háborúhőse, Dénes ispán állott az élén. A magyar fóparancsnok - korábbi gyó-zelme alaplán - nagy elszántsággal s még nagyobb elbızakodottsággalvonult a görögök ellen. „Szembevezeti vele [ti. a bizánci haddal] Dénesis a maga seregét, ragyogó arccal, kurjongatva és vidáman, mintha mu-latságba menne. fogalma sem volt arról, hogy az adott helyzetben mitis kell tenni, ezért a parancsnokság: alatt lévõ sereget nem osztottajobb- és balszárnyra, nem különítette osztagokra és szakaszokra, ha-nem egy akkora hadat egyetlen egységbe gyúrva-tömörítve, ahogyanvolt, és feltornyosltva, mint fekete felhõt, úgy közeledett, durva elbiza-kodottsággal eltelten. Zászlóla ıs fennen lobogott egy vastag és magas-ba feszülő rúdon, melyet négy pár ökör vont kerckeken. Maga az ellen-séges sereg valóban ıjesztõ és félelmetes látvány volt: csupa lovas ésclárdás."

A két sereg Zimony mellett - közel a Szávához - 1167. július 8-áncsapott össze. Elkeseredett, véres ütközet bontakozott ki. ,A rómaiakhihetetlen kitartással állták a harcot. s végül is önnön vitézségükkelmegfutamították amazokat. A barbároknak olyan öldöklése kezdődött,hogy az ottani síkságok csaknem tele voltak szórva hullákkal. Mert mi-után a dárdák összetörtek, és a kardok darabokra hullottak. buzogá-nyokkal csépelrék a szerencsétlenek felét. Akkor fogták el a zászlót,mely nagyon nagy vo|t_. s amelyet ezek a barbárok szekéren vittek. to-vábbá Dénes lovát tel|cs fegyverzetével együtt...

fogságba került a hadvezérek közül, akiket ök ispánoknak hívtak, öt,

149

@ iii is'rvÁN Az ATYAi i<iitÁLYsÁc TRÓNJÁN

a katonák közül körülbelül nyolcszáz. Sokan voltak ezek között is ne-mes születésűek és egyébként is előkelők. Azoknak száma, akik ebben aküzdelemben elestek, több ezer volt. Nem akadt egy római sem, akinem követett volna el saját kezűleg sok vitézi tettet... E sikeres tettután a rómaiak hadserege, mivel késő éjszaka volt, a táborba vonult,magával vive a hun [magyar] hadifoglyokat meg mintegy kétezer pán-célt, a sısakokat, pajzsokat és kardokat senki sem tudná megszárnlálni.Ezek után azt az éjszakát a táborban töltötték, de amikor hajnalodott,fegyvert öltve a hunok táborába mentek. Mivel ott egy lelket sem talál-tak, a tábort kifosztották és visszatértek. A hunok elleni háború akkorígy véget ért." Bizáncban minden eddiginél káprázatosabb diadalmenet-tel ünnepelték Konstantinápoly utcáin a nagy katonai sikert.

A győztes csata után létrejött megállapodás nyomán a Szerémség,Bosznia és a Tengermellék a bizánci uralkodó hatalmába került. Ma-gyarország másfél évtizedre ismét teljesen kiszorult a Tengermellékről.A hosszú hadakozások alaposan kimeritették a feudális magyar álla-mot, amely az elszenvedett emberi és anyagi veszteségek következté-ben lll. lstván uralkodásának hátralévő éveiben az elvesztett területekvisszaszerzésére újabb kísérletet már nem tudott tenni. lll. lstván te-hát, aki végül is képes volt elhárítani a bizánci húbért (ez tekinthetőuralkodása legfõbb érdemenek), az ország területi megcsonkítását nemtudta megakadályozni.

Külpolitikai konszolidáció 1167 decemberében lll. lstván békétD kötött a velencei dózséval is. A ma-gyar-velencei viszony rendezését házassági kötelékkel szentesítették.Ekkor lett ll. László király Mária nevú leánya a velencei dózse fiának afelesége. A bizánci háborúk után a magyar külpolitika visszafogottabbávált, lll. lstván következetesen kerülte a nemzetközi konfliktusokat,még a szerbeknek sem nyújtott segítséget, akik 1168-ban ismét fellá-zadtak Bizánc ellen.

1169-ben megtörtént a magyar--pápai kapcsolatok rendezése. Erreazért volt szükség, mert a bizánci összecsapások időszakában lll. lstvánés lll. Sándor viszonya meglehetősen elhidegült. A pápa számára

150

Kuıpziıziioi iwnzzzıiasziõ @ugyanis nagyon nyugtalanító volt az, hogy a magyar király - Manuélesászárral szemben ~ szoros szövetségre lépett Barbarossa Frigyessel.lll. Sándor Magyarországon szívesebben látta az ortodox görög császárbefolyását érvényesülni, mint az ellenpápát támogató l. Frigyesét. Ezderül ki abból a már idézett. 1163. május 29-i levélből, amelyet a pápaEberhard salzburgi érseknek küldött, s amelyben arra buzdította a főpa-pot és rajta keresztül Lukács esztergomi érseket, hogy akadályozzákmeg Barbarossa Frigyes tervezett - lV. lstván ellen irányuló - magyar-országi hadjáratának megvalósulását. Természetesen az is alaposan be-árnyékolta a magyar-pápai kapcsolatot, hogy ebben az időben a ma-gyar egyházi viszonyok több vonatkozásban sem feleltek meg a grego-riánus elveknek. Becket Tamás érsek és Salisbury János püspök levelei1167-ben arra utaltak, hogy a magyarországi egyházi állapotok az ang-liaihoz és a szicíliaihoz hasonlóan - főleg „világiaknak az apostoli intéz-mények elleni féktelen hatalmaskodásai következtében" - a legkevésbésem egyeztethetők össze a gregoriánus egyházpolitikával. Ebben az idő-ben - megsértve a pápai invesztitúrajogot - helyed-iette át Prodanuszágrábi püspököt lll. lstván. A pápa megítélése szerint ez ellentétesvolt a kánonokkal, s ezért az ilyen áthelyezésektól a pápa óva intette akirályt. lll. Sándor egy másik leveléből az derül ki, hogy még a magyarfelsõ klérus körében sem volt általános a coelilıaıııs. A magyar érsekek-hez írott levelében a pápa - elítélve az itteni gyakorlatot - megtiltja,hogy „házas férfiút merészeljenek püspökké szentelni". Különösen sé-relmes lehetett az egyháziak számára, hogy ezekben az években - való-színűleg a bizánci háborúk költségeinek fedezésére - a király részérőlsor kerülhetett egyházi javak elvételére. Ugyanakkor a király nem ide-genkedett új egyházi intézmények magyarországi meghonosításáról.Legjelentősebb egyházi alapítása bizonyára a váradhegyfoki premontreiprépostság létesítése volt. De adatunk van arra is, hogy az uralkodópártfogolra a templomos lovagrend tagjai, az úgynevezett vörös ,bará-tok megtelepedését királyságában.

1169-ben Manfréd kardinális. praenestei püspök személyében pápailegátus jött Magyarországra. A pápai megbízott, illetve a magyar királyés Eufroszina anyakirályné, valamint a hazai egyházi fõemberek tárgya-lásainak eredményeképpen Veszprémben megállapodás született. Az

151

@ iii. isTvÁN Az A'iYAı KıitÁLYsÁc 'ı'RÓNıÁN

egyházi egyezményben lll. lstván - hivatkozva atyja példájára -lll. Sándort ismerte el törvényes pápának. Emellett a király számos kö-telezettséget vállalt magára. Így az uralkodó megígérte, hogy pápai en-gedély nélkül püspökõt nem tesz le és nem helyez át. lll. lstván az in-vesztitúrajogról való lemondást a reformpápaság igényének megfelelõen-z a püspökök mellett - kiterjcsztette a királyi prépostokra és apátokrais. Az egyházi vagyon védelmét szolgálta a megállapodás ama pontja,amelyben lll. lstván megígérte: egyházi javakból - renrlkívüli esettől(például ellenséges támadástól) eltekintve - semmit sem fog ezután el-venni. Ez az egyezmény tehát -- az 1106-os nyilatkozathoz és az 1161-es megállapodáshoz hasonlóan -- az invesztitúra jogát ismét a pápáraruházta. Az a tény, hogy a 12. századi magyar uralkodók kénytelenekvoltak sorozatosan lemondani az invesztitúrajog gyakorlásáról, arravall: a királyok az elvi jellegű megállapodásokat. nyilatkozatokat tény-Iegesen soha nem tartották be teljesen. éppen saját hatalmuk erősítésevégett. E kérdésben a reformpápaság és a királyság közötti kötélhúzásvégigvonult az egész 12. századon (lll. Béla korát is beleértve) anélkül,hogy nyugvópontra jutott volna. Van adat, amelynek alapján valószí-nűsíthető, hogy már lll. lstván is megsértette az 1l69-es egyezséget az-által, hogy András győri püspök megválasztásakor nem a kánoni előírá-sok szerint járt el. Tulajdonképpen az invesztitúra kérdésében az álla-pítható meg, hogy a gyakorlatban a magyar királyok ragaszkodtak afelségjogukhoz, s csak akkor mondtak Ie rola elvileg, amikor külpolitikaiszempontok (főleg a pápához való közeledés) ezt szükségessé tették.

A pápaság és a hazai klérus érdekeit szolgáló konkordátuın létrehozá-sában nagy szerepet játszott Lukács érsek. Az esztergomi főpap ennekellenére sem tekinthető a pápai politika engedelmes eszközének, készsé-gcs kiszolgălójának. Lukács, aki 1169-ben a győri püspökválasztás ügyé-ben a pápával szemben foglalt állást, 1171-ben összekülönbözöttlll. Istvánnal is, s kettõjuk vitájában lll. Sándor a királynak fogta párt-jár. E konfliktustól eltekintve lll. lstván uralkodásának utolsó évei nyu-galomban teltek. Ezen az sem változtatott, hogy Zára - kihasználva,hogy a velencei flotta Bizánc ellen vonult - 1172 elején újra a magyarkirály uralma alá helyezte magát. Nagyon rövid ideig tartott ez az álla-pot, mert 1172 tavaszán a visszatérő flotta hódoltatta a dalmát várost.

152

Külpolıtıkai konszolidácıó @

Ezen idôszak alatt gyökeres változás következett be Béla-Alexioshelyzetében a bizánci udvarban. 1169 szeptemberében Manuél császár-nak a második lıázasságából fia született. /\ keresztségben - nem vélet-lenül - 6 is az Alexios (Elek) nevet kapta. Bélát elválasztották jegyesé-tõl. elvették rõle a /lcspoıis rangot, helyette az alacsonyabb Lwıı`.<ııı(mcsrir) címet adták neki. Néhány hónap múlva Manuél kısfiát tettékMária és Béla helyett a császári hatalom hivatalos örökosévé. majd egyévvel késõbb, ll7l elején a kisgyermeket Manuél társcsászárává koro-názták. A basileus közvetítésével Béla már 1170 tavaszán feleségül vet-te a császár hitvesének féltestvérét, Agncst. Chátillon Ágnes (aki Bi-záncban felvette az Anna nevet) Konstancia antiokhiai fejedelemnűmásodik, Châtıllon Rajnáld francia keresztes lovaggal kötött házassá-gából született, és csaknem egyidős volt Bélával. (Életkorára 1848-banmegtalált esontvázáııak orvosi vizsgálata alapján lehetett következtet-ni. Ez kimutatta ugyanis, hogy az 1184 táján eltemetctt királyné halá-lakor mintegy harmincöt éves volt, azaz születése 1149-re darálható)

A fiatal házaspár 1170 elsõ felében Konstantinápolyból keletre,Antıokhiába, majd Ieruzsálembe utazott. Béla ekkor - mint Magyaror-szág, Dalmácia és Horvátország hercege -~ nagy összegű pénzadománytjuttatott a jeruzsálemi johannita (ispotályos) lovagoknak. Az oklevéljelzi: Béla ekkor már a bizánci L~aı`snr címénél többre értékelte és fonto-sabbnak tartotta azt a méltóságot, amelyet 1161 és 1163 között ma-gyar földön viselt. Ez mutatja, hogy Béla figyelme és érdeklődése Ma-gyarország felé fordult azután, hogy megszűnt bizánci trónörökös len-ni. A magyar trónhoz vezetõ út a remčltnél sokkal hamarabb nyilt megBéla elött, mivel 1172. március 4-én a fiatal, 25 éves lll. lstván váratla-nul elhunyt.

III. BÉLA,A LEGKERESZTÉNYIBB KIRÁLY

Küzdelem a koroııaert lll. lstván gyászszertartását Lukács érsekszervezte meg, s a királyt Esztergomban --

korán elhunyt fia. Béla mellé - temették el. Teherben lévõ felesége, Ag-nes ezt követóen atyjának, Henriknek. az osztrák hercegnek embereivelazonnal Ausztriába távozott. A temetési szertartáson ugyanis Szent-földre igyekvő külföldi fejedelmek: Oroszlán Henrik bajor-szász hercegés lasomirgott Henrik osztrák herceg (a király apósa) is részt vettek. Az6 klséretükben terjedt el az a - nyilván magyar forrásból származó -hlr, hogy a fiatal király hirtelen halálát mérgezés okozta, és a szóbeszédszerint ez a Bizáncban élõ Béla herceg műve volt. Lehet, hogy történetivalóságot, lehet, hogy puszta rágalmat fejezett ki e szóbeszéd. Annyimindenesetre bizton megállapítható belole: Bélának hívei voltak az or-szágban, magában a királyi udvarban, akik szembefordultak lll. lstvánuralmával, és éppen ezért könnyen a rovásukra lehetett írni a király vá-ratlan halálát.

Béla herceg hlvei - miközben a királyi udvart a gyász, a megdöbbenés. azavar és a kapkodás bénította meg - határozottan és gyorsan cselekedtek,s ez a későbbiek szempontjából fontosnak bizonyult. Megbízottaik azon-nal Béláêrt indultak a basileushoz, aki ebben az idõben Szófıában gyűjtöt-te össze sereget a raškai szerbek újabb lázadása miatt. ,,A magyarok - írjaKinnamos követek útján azt kérték, hogy küldje el hozzájuk királyuk-nak Bélát, mivel lstván halála után az uralkodás joga õt illeti meg."

bí

@ iii. BÉLA, A LEcKEREsZ'rÉNYıaa KIRÁLY

Manuél kapva kapott a kedvezõ alkalmon, hogy rokonát, az udvarábannevelkedett herceget - aki a kõzbejött változások miatt terhessé is váltszámára - a magyar trónra segítse. „Tehát királynak kiáltván ki õt, felesé-gével együtt Magyarországra küldte - fűzi tovább az eseményeket a görögtõrtčnetíró -, miután [Bélal esküvel ígérte meg. hogy egész életében védel-mezni fogja azt, ami a császár és a rómaiak [bizánciak] számára hasznos ˇEgy késõbbi görög császári levél szerint Szófiában Béla arra kötelezte ma-gát, hogy a basileus megkérdezése nélkül „sem Romania [Bizánc] jogai,sem Szerbia ellen soha nem fog fellépni".

A szóliai eskü alapján Manuél joggal számított arra: pártfogoltja,Béla úgy irányítja majd királyként a magyar külpolitlkát, hogy semmi-ben - még a magyar szempontból oly fontos Balkánt érintõ kérdések-ben - sem fogja megsérteni a Bizánci Birodalom érdekeit. E vállalásánakmegfelelõen Béla a bizánci császár politikai szövetségese lett. Így értel-mezte ezt 1193. évi levelében ll. lsaakios császár is. Tobhre Manuélnem is vágyott, hiszen az 1l60-as évek tanulságai alapján tudnia kel~lett: hegemonisztikus törekvései Magyarországgal kapcsolatban feltét-lenül kiváltanák riválisának, a német császárnak ellenakcióját. Márpe-dig Bizánc ebben az időszakban nem akart konfrontációba kerülni aNémet Bırodalommal, mivel erõit teljesen lefoglalták a keleti kérdések,mindenekelőtt a kis-ázsiai szeldzsukok ismétlődő támadásai. A basileustehát - a kétfrontos háború elkerülése végett -- balkáni határainak nyu-galmát oly módon is biztosítani igyekezett, hogy 1172-ben kötelezteBélát: a szerbek esetleges lázadásaihoz nem fog támogatást nyújtani.

Nikétas elmondja: a tárgyalások befejeztével a császár „rögvest fé-nyes katonai kísérettel és hatalmas királyi pompával elküldi Alexiost[Bélát], hogy megszerezze magának a magyarok feletti hatalmat, s ural-kodjék saját népén". A már említett császári levél alapján azonban arrais következtetni lehet, hogy Béla sikerének elõmozdítására Manuél - az1160-as évek gyakorlatához hasonlóan a katonai nyomás eszközénekalkalmazásától sem riadva vissza - felvonultatta csapatait a magyar ha-tárra. ll. lsaakios császár 1193-as levelében megemlíti, hogy 1172-benlll. Béla saját országát Bizánc hadainak segítségével szerezte meg. E le-vélben a basileus arra is utal, hogy a császár kincstárát megnyitották azügy érdekében, azaz az 1160-as években bevált módszernek megfelelõ-

156

Küzdelem a koronáért @

en ezúttal is csengő bizánci aranyakkal tették elfogadhatóvá a magyarfőurak elõtt Béla trónigényét.

Nikétas közlése szerint Bélának nem okozott gondot a magyar trónbirtokbavétele: ,Magyarország akadálytalanul a királyi koronával illetteöt, s ellentmondás nélkül az egész nép uralkodója lett.” A valóságbanazonban másként alakultak az események. Néhány hét elmúltával ma-gához tért aléltságából az elhunyt király pártja. rendezte sorait, majdszervezkedni kezdett, és a magyar földre érkezõ Bélával szemben test-véroccsét, Céza herceget léptette fel trónöıökösként. A trónviszály -mint korábban annyiszor - most ismét megosztotta a feudális urakosztályát. Rövid ideig tartott tehát az ország életében az a békés, nyu-galmi iclõszak, amely lll. lstván idejében 1167-tel vette kezdetét. A kéttrónkövetelõ körül kialakult főúri csoportok mindegyikében egyaránthelyet foglaltak világi és egyházi elõkelök. Béla trönigényét nemcsakazok támogatták, akik kezdettől fogva vele voltak görög földön, illetveakik már 1167-ben õt akarták megtenni magyar királynak, hanem hoz-zá csatlakozott lll. lstván föembereinek nagy része is. Béla pártjánakvezetõi közé olyan neves főurak tartoztak, mint Ampud bán, az1166-os dalmát hadjárat irányítója és Dénes ispán, aki az 1166--1167-esszerémségi harcok idején a királyi hadakat vezérelte a bizánciak ellen. Ahazai fõpapok jelentősebb része ugyancsak Béla ügyét karolta fel; kö-zötlük a legmagasabb egyházi méltóságot a kalocsai érsek viselte. aki-nek nevét azonban nem ismerjük.

Béla riválisa, Géza herceg támogatói közül kiemelkedett Eufroszinaanyakirályné mellett Lőrinc ispán és Vata ispán, akik lll. lstvánnak isodaadó emberei voltak. Géza pártjában az egyházi erõket elsôsorbanLukács érsek képviselte, aki a herceg egyik legaktívabb hívének bizo-nyult. A két trónkövetelö és pártjaik küzdelme csaknem egy évig tar-tott. Forrásaink nagyon szúkszavúan tudósítanak a trónviszály konk-rét eseményeiről. Géza és csoportja úgy ítélte meg, hogy esélyeit a hata-lomért folyó küzdelemben nagymértékben megnövelné, ha sikerülnekomoly külföldi segitséget szereznie. Ezért Géza a német császár,Barbarossa Frigyes felé közeledett. A német uralkodótöl azonban nemkapott támogatást, mert lefoglalták õt saját problémái a tervezettújabb, otodik itáliai hadjáratának elõkészületei és a lengyel trónviszá-

1>/

@ iii izELA, A ı.Et;i<EiıEsz1`ÉNvıiiii KiiıÁLYlyok. Így tehát Géza nem tudott idegen szövetségesre szert tenni, s ezBélának kedvezett, aki öccsével szemben Manuél mellett lll. Sándorpápa aktív támogatását is élvezte. lll. Béla főképpen azzal nyerte megügyének a római fõpapot, hogy l. Frigyes hívével, lll. Caliıttus(1163-1178) ellenpápával szemben õt ismerte el a legitim pápának. Ezjelentõs mértékben erősítette lll. Sándor nemzetközi helyzetét, hiszena német uralkodó éppen 1172 tavaszán hirdette meg itáliai hadjáratát alombard városok és lll. Sándor ellen. Ugyanakkor az a tény is Béla mel-lé állította lll. Sándort - de hatott a magyar egyházi vezetõkre is -V.hogy Béla már 1172-ben esküt tett az 1169-es egyházi megállapodás be-tartására. Az megnyugtatta mintl a pápát, mintl a hazai fõpapok nagyrészét, hogy ti. lll. Béla egyházpolitikáját alapvetően az 1169-es egyez-mény határozza meg. A pápai támogatás elsõsorban a koronázás kérdé-sében bizonyult különösen értékesnek Béla számára.

A Szent lstván óta kialakult szokásnak megfelelõen -- mint már em-lítettük - a magyar uralkodók megkoronázása az esztergomi érsek jog-körébe tartozott. Ezt íegyverként használta fel Bélával szembenll72-ben Lukács érsek. Nlegfeleló urügyrõl is gondoskodott magának.Amikor tudomására jutott, hogy a megbeszélésre küldött koveténekBéla merő jóindulatból egy értékes köpönyeget ajándékozott, szimó-niára - egyházi személy megvesztegetésére - hivatkozva megtagadta amár megválasztott király megkoronázását. A valóságos ok természete-sen egyáltalán nem ez volt. Az esztergomi érsek Bélában - a római egy-házi felfogás szerint » az eret nek és szakadár bizánci uralkodó védencétés hívét látta. A „görög” Béla személye a keleti egyház térhódításánakés a szkizmának - a Rómától való elszakaılásnak - a veszélyét idézte felLukács érsek elõtt. Az esztergomi Íõpap attól is tartott, hogy hatalomrajutása után Béla ~ a basileushoz hasonlóan, akinek döntõ szava volt akeleti egyházban - vezetõ szerepet követel majd magának a magyaregyház életében. Lukács érsek a koronázás megtagadásával világosankifejezésre juttatta: ellenzi és elutasítja azt, hogy Béla kezébe kerüljön akirályi hatalom.

Béla türelmesnek és tárgyalókésznek mutatkozott, s nem alkalma-zott erõszakot Lukáccsal szemben, mint tette azt ll. László és IV. lst-ván egy évtizeddel korábban, noha ez neki - Bélának - is hatalmában

ff

Küzdelem a kuıonáért É

állott volna. Tobbször kísérletet tett arra, hogy békés szóval megnyerjemagának Lukácsot, de az érsek nem fogadta a király közeledését. Ebbenaz idõben már általánosan elismertté vált a közfelfogásban az az elv:azé a királyság, akié a korona; azaz csak a szokott formák között meg-koronázott uralkodó tekinthető törvényes királynak. Éppen ezért Bélahercegnek döntő érdeke füződött ahhoz, hogy a hagyományos módonminél hamarabb királlyá koronázzák. Az esztergomi főpap magatartásamiatt Béla lll. Sándornál tett panaszt. A pápa felszólította az érseket.hogy vonakodás nélkül koronázza meg Bélát. Lukács azonban maka-csul szembeszállt a pápával is, és annak többszöri utasítására sem vál-toztatott álláspontján. Ekkor lll. Sándor - ,nehogy az országnak és amagyar egyháznak súlyos veszedelmeı származzanak abból, ha... Bélanem nyerné el gyorsan a felkenést... és a koronát" ~ elrendelte a kalo-csai érseknek: „azon a helyen, ahol a királyokat koronázni szokták, Bé-lát kenje fel királlyá, es haladéktalanul helyezze fejére a koronát".

A pápai utasítás alapján a kalocsai érsek 1173. január 13-án Székesfe-hérvárott Bélát Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királyávákoronázta. Előzőleg azonban az uralkodó - nagyon taktikusan jelezvén azõsi hazai hagyományokhoz való ragasfltodását - oklevélben jelentette ki,hogy saját koronázása nem az esztergomi érsek sérelmére történt, és amagyar királyok megkoronázása a jövôben is az esztergomi főpap jogamarad. Béla számára két tényező tette lehetővé azt, hogy a trónviszály-ban Céza fölé kerekedjék. Döntő mértékben az játszott Béla kezére, hogysikerült maga mellé állítania az uralkodó osztály túlnyomó többségét,ugyanakkor jelentős súllyal esett a latba az is, hogy ellenfelével szembenBéla két európai nagyhatalom szilárd támogatását élvezte.

Béla tehát a belső és a külső erőviszonyok kedvező alakulása folytánnyerte el a királyi koronát. lll. Béla - ha a királyi hatalomtól volt szó -határozott fcllépésű és keménykczű uralkodónak bizonyult, s ellenfe-leivel szemben szükség esetén komoly szankciókat foganatosltott. Azország első számú főpapjának, Lukács érseknek a sorsa az 1170-es évek-ben a teljes politikai mellõzöttség lett, és helyette a király a kalocsai ér-seket szerepeltette az ország vezetõ egyházi főinéltóságaként. Mindezolyan formában ıs megnyilvánult, hogy a kalocsai főpap vett résztnemzetközi tárgyalásokon, s a király elsőszülött fiát, lmrét 1174-ben ~

“if

@ iii. BÉLA. A LEci<EREszTÉı~ıYıiiB KIRÁLY

a régi gyakorlattól eltéroen ~- Kalocsa érseke és nem az esztergomi fõ-pap keieszlelte meg. A különbözõ szentségek kiszolgáltatása ugyanis akirályi család tagjai számára az esztergomi érsek jogkörébe tartozott.Óccsét. Géza herceget viszont - nyilván több hívével együtt - 1173-banbortonbe vetette a király. A hercegnek azonban 1174 táján sikerült fog-ságáből megszöknie. és számos előkelő emberének - köztük Lőrinc is-pánnak kíséretében Ausztriába menekült.

A basileus és a pápa oldalán lll. Bélának ebben az idõben az1--íıýiíií volt a célja, hogy a basileus és apápa mellett további szövetségesekre tegyen szert. Elsősorban az or-szág nyugati kapcsolatait akarta megjavitanı, és ezért az osztrák her-ceggel jó viszony kiépítésére törekedett. Ennek volt a jele az, hogy 1174tavaszán Jasomirgott Henrik fia, Lipót feleségül vette a magyar királyllona nevű nővérét. Géza és hívei ausztriai emigrálása következtébenazonhan teljesen más irányt vett a magyar-Osztrák kapcsolatok alaku-lása. Jasomirgatt Henrik ugyanis készséggel befogadta Cézár, és amikorlll. Béla felszólította õt arra, hogy haladéktalanul szolgáltassa ki nekitestvérét, az osztrák herceg határozottan megtagadta ezt. A magyar ki-rály válaszul már l l75-ben megtorlással fenyegette meg Ausztria herce-gét. aki ennek ellenére sem teljesítette Béla követelêsét. Mindez egyosztrák évkönyvlıõl tudható meg. ,1175. Henriket, Ausztria hercegettöbb ízben is feiıyegetêssel zaklatja a cseh [uralkodó] a határok miatt, amagyar pedig saját gyermekkorú testvére miatt, akit, miután bizonyosLőrinc ispán vezetésével Magyarországról eltávozott, [a herceg] a királyakarata ellenére abban az idõben magánál tartott.` A magyar uralkodóezután - kihasználva azt, hogy liatárkérdések miatt ellentét támadtAusztria és Csehország között - szövetségre lépett II. Sobčslav(1173-1180) cseh Íejedelemmel. 1176-ban a szövetségesek már fegyve-resen léptek fel Henrikkel szemben. Az osztrák forrás ezt így örökítettemeg. .Csehország hercege a lengyelek, szászok... és magyarok támoga-tásával betör Ausztria határvidékeire. s Eggenburgtól a Dunáig és aMorva lolyóig nyomulva, egész Ausztriát embertelenül Eelégette és ki-losztottaf

160

A bzsıizus Ez z papa „iazıaii @

Ezek után Céza kénytelen volt ugyan elhagyni az osztrák földet, dea magyar korona megszerzésérõl még most sem mondott le. Oly lépésreszánta el magát. amely világosan tanúskodik arról, hogy a herceg képte-len volt reálisan felméını a nemzetközi helyzet változásait. UgyanisAusztriát elhagyva a trőnkövetelõ herceg a magyar királlyal szövetségescseh fejedelem udvarát kereste fel, hogy tőle kérjen segítséget. Ez az ak-ciója azonban, miként a cseh krónikában olvasható, teljes kudarcot val-lott: Céza „Csehországba jõve azt remélte, hogy Sobéslav herceg segít-ségével a császár [Barbarossa Frigyes] elé juthat, s attól majd megkapjaa koronát, és aláveti magának Magyarországot. Sobčslav herceg a legál-nokabbul rászedte õt, rossz tanácsra hallgatva elfogta, és testvéréhezMagyarországra vısszaküldte, s ezzel mind a saját szavahihetõségén.mind pedig a császár tekintélyén nagymértékben csorbát ejtett."

lll. Béla nem bocsátott meg Gézának, hanem a Veszedelmes trónkö-vetelõt azonnal börtönbe záratta. Lecsapott a király szigora a herceg hí-veire is. Ekkor került sor anyjának, Eufroszinának fogságba vetésére ésVata ispán mcgvakítására. A király határozott intézkedései szerepetjátszottak abban, hogy uralkodása alatt újabb trónviszály már nemütötte fel a fejét. 1178-ban Béla az osztrák herceg támadásával szembencseh szövetségesének segítségére sietett, de a következő esztendőbenmár nem kívánta megakadályozni azt, hogy Barbarossa Frigyes császárhíve, Frigyes herceg kerüljön a cseh fejedelmi székbe (1178-1189). En-nek magyarázata, hogy lll. Béla saját országának békéje és nyugalmamegóvása érdekében nem akart hosszadalmas konfrontáciőba kerülni aNémet Birodalommal. A cseh-magyar együttműködés tehát rövid éle-tűnek bizonyult. lly módon lll. Béla azon kísérletei, hogy megjavítsakirálysága nyugati kapcsolatait, kudarcba fulladtak.

Uralkodásának első, 1180-ig tartó időszakában lll. Béla külpolitikájá-nak fő jellemzője a Biúnci Birodalomhoz és a pápasághoz fűződő jó vi-szony fenntartása és folyamatos ápolása volt. Manuél udvarában joggaltekintették jelentos politikai sikernek lll. Béla hatalomra kerülését. Abasileust magasztaló beszédeikben a bizánci szőnokok gyakran vissza-tértek ennek az eseménynek az elbeszélésére és értékelésére. Konstanti-nos Manassés metropolita dicsõítö szőnoklatában 1173-ban azt állítja.hogy Manuél leigázta és adófizetésre kényszerítette a magyarokat. akik

__iá1

Š iii BÉLA, A LEc.i(EKEsz`ı`ÉNYiEii KiRÁLY

saját uruknak ismerik el a bizánci császárt. „Mert kicsoda volt valaha isazok között, akik a rómaiak [bizánciak] feletti uralmat magukra övez-ték, aki adófizetésre kényszerítette a legyőzhetetlen pannonokat [ma-gyarokat]_. ezt a népet, mely jó lovú. jól felfegyverzett, vassal, páncéllalövezett. Arés megszállottja, milliónyi tömeg, számtalan ember, több atenger fövenyénél, vitézségben és harciasságban felülmúlja a triballo-sokat, dákokat és gepidákat, háborúban jártas, páratlanul merész. fék-telenül bátor, lebírhatatlan lelkű. független, nem szolga nép, emelt fejű.szabadságszeıető. a maga uraê... Semmiféle úrnak nem szokott adót fi-zetni, szilaj és ónfejű volt világéletében. sokasága több. mint réten a fű,kaija csatában erős, valamennyien nehézfegyverzetet, dárdát. ércpán-célt viselnek, és a sugár a nagy égig is elhatol sugaras sisakjukról. Lovuktüzes, nemes, a harcban bátor és szilaj. És volt idő, mikor azt lehetetthallani, hogy ez a milliónyi és rémító nemzet. ha harci szövetségre lép,még félelmetesebb.

Most azonban megfordult és megváltozott a helyzet; azok a merészpannonok alázatosak, remegnek, ajándékokat hoznak, meghódolnak, éstéged, a mi esászárunkat mint urukat tartják számon... Most tér visszaigazán a rómaiak dolga az aranykorhoz, mikor a pannonok földje szol-gál és nekünk aranyat termel - oly dolog. mely korábban hihetetlenvolt."

Hasonlóan szól dicsõítő beszédében Eustathios, Thessaloniké városérseke, aki azt mondja, hogy a magyar uralkodón - miként más királyo-kon is - a bizánci császár, .,a királyok királya" uralkodik.

A görög rétorok fellengzós és erõsen túlzó kitételeit azonban nemszabad szó szerint értelmezni. Ezek ugyanis nem a valóságot, hanem el-sõsorban a bizánci uralkodó körök irreális vágyait és igényeit fejeztékki. Az udvari szónokok fő célja a basileus alakjának és tetteinek feltét-len dicsőítése volt, ennek során olyan túlzásokia, sõt valótlan állítások-ra ragadtatták magukat, melyek egyáltalán nem voltak összhangban avalóságos téıiyekkel. lgy például Manassés, aki említett beszédébentöbbek között a makedóniai Nagy Sándorhoz és a bibliai Dávídhoz ha-sonlitja Manuélt, azt állítja, hogy a császár Egyiptomot is adófizetésrekényszerítette. Ez azonban egyáltalán nem felelt meg a történeti való-ságnak. ugyanis a fatimida Egyiptom meghódítására jeruzsálemi szö-

/6,2

A basileus és a pápa oldalán û

vetségben indított bizánci -latin (keresztes) expedíciós hadjárat 1169végén csúfos kudarccal végződött. A szövetségesek gyászos körülmé-nyek között vonultak vissza Darnietta alól 1169 decemberében. Szósem lehetett arról, hogy a Szaláhaddin (1169 1193) által kormányzottEgyiptom bármilyen adót is fizetett volna Bizáncnak.

A bizánci szónokok dicshimnuszainak reális értékelésekor figyelem-be kell venni azt, hogy a bizánci császárok elvileg és ez a felfogásManuél Komnénos alatt újból megerősödött magukat nemcsak sajátbirodalmuk, hanem a római császátok utódaiként az egész keresztényközösség uralkodóinak tekintették. Ebbõl a - világuralmi igényt hordo-zó - koncepcióból fakadt az, hogy a basileus egyetlen idegen uralkodót.rnêg a német-római császárt sem tartotta magával egyenrangúnak, ha-nem önmagát hirdette az összes uralkodók fejének, a Bibliából vett ki-fejezéssel: ,a királyok királyának". Konstantinápolyban éppen ezért avalóságos tényeket igyekeztek a birodalmi ideológia szellemében átérté-kelni. Így például a külföldi királyok és fejedelmek - köztük lll. Béla »különbözõ ajándékait a bizánci fennhatóság elismerését jelképezõ adó-ként fogták fel. Ez az ideológia azonban természetesen semmilyen mér-tékben nem befolyásolta a korabeli magyar-»bizánci kapcsolatok valósá-gos jellegét, egyáltalán nem érintette a magyar állam tényleges önálló-ságát. lll. Béla nem lett a basileus vazallusa, és adót sem fizetettManuélnak.

Ebben az időszakban Magyarország és Bizánc között szoros szövet-ségi viszony állott fent. Manuél életében (tehát 1180-ig) lll. Béla betar-totta Szófiában tett eskiijét. Az 1173 és ll80 közotti idoszakban a csá-szárság legszilárdabb területének a Balkán mutatkozott, s ebben bizo-nyára nagy szerepe volt annak, hogy lll. Béla Bizánc irányában Manuéluralkodása alatt békés és baráti politikát folytatott. De nemcsak arra vi-gyázott a magyar király, hogy ne sértse meg Bizánc érdekeit, hanemszövetségese kérésére segélycsapatokat is bocsátott a birodalom rendel-kezésére. amikor ll76-ban a basileus egyik legnagyobb ellensége. ll. Ki-lidzs Arszlán (ll56«ll92) ikóniumi szultán ellen indult döntõ hadjá-ratra. 1176. szeptember 17-én az Ampud bán és Leustach erdélyi vajdavezette magyar segélyhad - raškaı szerbekkel együtt - részt vett akis-ázsiai Müriokephalon mellett lezajlott csatában, amely Bizánc nagy

V63

@ iii BÉLA, A LEcKEREsZTiâNYiiaia KIRÁLY

vereségével végződött. Oklevél bizonyítja, hogy az ütközetben hõsiesenharcoló vitézeit a király utóbb birtokadománnyal jutalmazta meg. Akorabeli magyar-bizánci viszony minősítése szempontjából érdemesmegemlíteni azt_. hogy amíg a hűbéri függésbe kényszerített szerbeketbizánci alattvalóknak tekinti Kinnamos, addig a velük együtt harcolómagyarokat szövetségeseknek nevezi az 1176-os háború kapcsán.

lll. Béla másik legfõbb külföldi támogatója lll. Sándor pápa volt. AMagyar Királyság és a pápaság közötti jó viszonyt kétségtelenül bizo-nyítja lll. Bélának a salzburgi érsekség ügyében tanúsított magatartása.Adalbert salzburgi érsek a pápa híveként szeml-iekerült Barbarossa Fri-gyessel, mire a császár egyházi méltóságától megfosztottnak nyilvání-totta õt, s helyére saját jelöltjét választatta meg. lll. Sándor azonbantovábbra is Adalbertet ismerte el érseknek, s az ügy végleges lezárásátWalter albanói püspokre bízta. Mivel kiderült, hogy német földön nemlehet a kérdést nyugodt körülmények között rendezni, a pápa legátusalll. Bélához fordult segítségért. Walter püspök így számol be errõl meg-blzójának, a pápának: „Miután tanácskozást tartottunk a magyarok je-les királyával és az ország egyházainak fõpapjaival, nem bíztunk meg anémetek suvában, nem is adtuk magunkat azok kezére, viszont paran-csotokat sem akartuk teljesítetlenül hagyni, ezért az előbb mondott ki-rálytól teljes biztonságot eszközöltünk ki mindazoknak, akik ebben azügyben elébünk járulnak. A ti nevetekben... meghagytuk... Adalbertsalzburgi érseknek, a bcrchtesgadeni prépostnal<..., a salzburgi egyházkanonokjainak és miniszteriálisainak, hogy tanúikkal és más bizonyíté-kaikkal az említett ügy lezárása céljából jöjjenek hozzánk Győrbe.”

A pápa és a császár küzdelmében lll. Béla az elõbbi pártjára állt, sle-hetõvé tette, hogy 1176 nyarán Győrben minden érdekelt számára biz-tonságos körülmények közepette vitassák meg a salzburgi érseki széksorsának kérdését. A győri tárgyalásokon a magyar egyházat András ka-locsai érsek képviselte, ami Lukács esztergomi érsek háttérbe szorított-ságát jelzi.

A császár és a pápa közötti, 1177. augusztus 1-jei békekötésnél Ve-lencében lll. Béla és a magyar egyház is képviseltette magát. Lehetsé-ges, hogy a békekötést megelõzó tárgyalásokon a magyar király megbí-zottjának, Dénes ispánnak is volt valamilyen szerepe. Az ll77-es velen-

164

A basileus és a pápa oldalán @

cei béke lezárta az ıııipcrıiıııı és a s/iferdoııiıni második nagy összecsapását,amely lényegében a pápaság győzelmét hozta, hiszen Rómának sikerültmegvédenie függetlenségét az alávetésére irányuló császári törekvések-kel szemben, és ekkor Barbarossa Frigyes lll. Sándort ismerte el legitimpápának. 1179 márciusában ült össze Rómában a harmadik laterániegyházi uinat, amelynek az volt a feladata, hogy a császárral vívottharc befejezése után rendezze a pápaság. illetve a római katolikus egy-ház helyzetét. Az egyetemes uinaton András kalocsai érsek jelent mega magyar egyházi vezetők részéről. Ebben az időben azonban már meg-változott a magyar királynak és a hazai egyház két érsekének egymás-hoz való viszonya.

A fordulat szoros kapcsolatban állott lll. Bélának a királyi hatalommegszilárditására. az uralkodói tekintély megerősítésére irányuló politi-kájával. Béla nemcsak a világi előkelőkkel - így Géza herceggel és hívei-vel-, hanem az egyházi vezetőkkel szemben is határozottan és szigorú-an járt el, amikor királyi hatalmát sérelem érte. Pápai levelekből kitet-szik, hogy a királynak 1178 táján komoly konfliktusa támadt Andráskalocsai érsekkel és a fehénıáıi préposttal. Lukács háttérbe szorulása,mellõzése révén András, aki élvezte a pápa és a király támogatását, gya-korlatilag az ország vezető egyházi méltósága lett. Külföld elött is az öszemélye képviselte a legmagasabb fokon a magyar egyházat. lll. Sán-dor egyik, 1179-es leveléből arra lehet következtetni, hogy a kalocsai ér-sek súlyosan megsértette a királyi méltóságot és tekintélyt. Emiatt a ki-rály keményen fellépett ellene: kivetette őt föpapi székéből, és meg-fosztotta érseki jövedelmeitől is. András magatartása következtébenszámos híve ugyancsak megérezte a királyi harag súlyát, így például afehérvári prépostot lll. Béla megfosztotta méltóságától.

Ezen intéfltcdései miatt Bélának komoly nézeteltérése támadt a pá-pával, mert utóbbi a vitában a kalocsai érsek és a fehérvári prépost vé-delmére kelt, s a királyt mindkét ügyben az 1169-es egyházi megállapo-dásra tett esküjének megsértésével vádolta: ,ha oly jogos kérésünkrenem hajlanál..., akkor azért, mert az elődeid által és saját magad által arómai egyháznak már korábban adott és az eskü szentségével is meg-erősített privilégium ellenére hamis sugallatokra az említett érseketmegraboltad, és székéből kivetve érseki jövedelmeitól megfosztottad...,

Ibí

@ ııı. ima, A LEGKERESZTÉNYIEE KIRÁLYaz Apostoli Szék és a magunk kegyét és áldását iõled megvonjuk". III.Béla azonban hajthaiatlannak bizonyult, ekkor a pápa egyházi kiközö-sítésscl fenyegette meg, s kisebb egyházi büntetést foganatosított is akirály ellen. A viszály csak akkor csitult el, amikor végül András érsekhajlandó volt lll. Bélától bocsánatot kérni, amire levele szerint a pápa isbuzdította õt. A kalocsai érsek bocsánatkérése után a király megeny-hült. és megengedte, hogy az érsek újra egyházmegyéje élére állhassun.

ldõkölben lll. Béla - legkésőbb ll7B-ll79 fordulóján » kibékült régiellenfelével, a közéletbõl teljesen kiszorított esztergomi êrsekkel, akitAndrás és a pápa ellen szövetségesként használt fel. Lukács az egyházibüntetés alól feloldotta a királyt, és az esztergomi egyházhoz tartozóklerikusok bántalmazása ürügyén kiközösitette a kalocsai érseket. To-vább tartott tehát a két főpap rıvalizálása, amelynek tétje az volt, hogyEsztergom és Kalocsa közül nıelyik szerzi meg magának a magyar egy-házban a vezetõ helyet. lll. Béla a korábbi események miatt a kalocsaifõpappal szemben az esztergomi metropolita oldalára állt. Ezzel ma-gyarázható az, hogy 1182-ben nem a kalocsai érsek, hanem Miklós esz-tergomi érsek koronázta meg a magyar trón hivatalosan kijelölt örökö-sévé lmre herceget, a késõbbi királyt (1196-1204).

lll. Béla ügyes, komptomisszumokra is hajló, szükség esetén pedighatározott és kcmčnykezű politikával elérte azt, hogy uralkodása elsőidőszakában ismét megerősödött a királyi hatalom, újra helyreállt a ki-rályi méltóság tekintélye. Ebben a periódusban lll. Béla óvatos, vissza-fogott külpolitıkát folytatott, külsõ konfrontációkba - a Géza miatt ki-robbant osztrák konfliktustól eltekintve - nem bonyolódott. A megszí-lárdult királyi hatalom, a belsö nyugalom és a feudális urak különbözõcsoportjai között megteremtett érdekközösség lehetõvé tette, hogylll. Béla uralkodása második 1180 és 1196 közötti szakaszában aMagyar Királyság a területi terjeszkedés útjára lépjen.

Területi expanziá a Balkánon A belsõ konszolicláció mellett aüi nemzetközi helyzet alakulása iskedvezett a hódító külpolitikának. Ezekben az években jelentõs mér-tékben enyhültek az európai nagyhatalmak közotti ellentétek. Az

V66

Területi expanzió a Balkánon É

1176-os müriokephaloni csata Bizánc történetének egyik legnagyobbveresége volt, a világuralmi ábrándok szertefoszlottak. Bebizonyoso-dott, hogy a basileus többé nemcsak nyugaton, de keleten sem képesaktív, támadó politika folytatására, a birodalom külpolitikája ettõlkezdve védekező jellegű volt. Hasonló katasztrófa érte 1176-banBarbarossa Frigyest is. A lombard liga csapatainak Legnano mellett ara-tott gyózelme nyomán világossá vált, hogy a német uralkodó nem tud-ja maga alá gyúrni az észak-itáliai városokat. Az 1177-es velencei békepedig biztosította a pápaság függetlenségét a császársággal szemben.Az ııııperıiıııi és a sncmiuııııııı küzdelme második szakaszának befejezõ-dése elejét vette annak, hogy a basileus a továbbiakban beavatkozhas-sék ltália belsõ viszonyainak alakulásába. Az a tény, hogy az évtizedesosszecsapások következtében a nagyhatalmak kimerültek, a magyarfeudális urak részére a korábbinál nagyobb mozgásszabadságot tett le-hetõvé a nemzetközi küzdõtéren.

Ugyancsak elõnyösnek bizonyult a magyar külpolitikai törekvésekszámára a szomszédos államok meggyengülése. A feudális Magyaror-szág kétségtelenül bizonyos erótöbbletrel rendelkezett ezekkel az or-szágokkal szemben. A Csehországban, Lengyelországban, Oroszország-ban és a Bizánci Birodalomban dúló feudális anarchia, a nagyúri pártokküzdelme a külföldi beavatkozásokhoz és hódításokhoz kedvezõ lehe-tőségeket teremtett. 1183-ban Nemanja István (1168 1196) vezetésévela szerbek, 1185-1186 fordulóján pedig a testvérek, Petar és Aszen irá-nyításával a bolgárok kezdtek harcot a függetlenségért, az önálló államilétért a Bizánci Császárság ellen. Küzdelmük hosszabb idõre teljesenigénybe vette e népek erejét, ami viszont megkönnyítette a déli irányúmagyar expanziót a Balkánon. Ugyanakkor arra is feltétlenül szükségesutalni, hogy lll. Béla Bizánc elleni támadásai - föleg az 1180-as években- a birodalom gyengítése révén segítették a szerbek és a bolgárok füg-getlenségi törekvéseit, 1183 és llB5 között pedig a magyar király ésNemanja István között ténylegesen is mûködõ katonai szövetség állottfent. Harcuk eredményeképpen a Balkánon jelentõsen megváltoztak apolitikai viszonyok. A Nemanjidák vezetésével önállósult Szerbia, s lé-nyegében ezzel egy idõben megszületett az Aszenidákat uraló - etni-kailag heterogén összetételű: kunokat, vlachokar és bolgárokat egyesítő

IÓ7

@ iiı. iaEi_A, A LEcKEREszTENvıEii KiRÁLY- Bulgária a Magyar Királyság és a Biänci Császárság között. A magyaruralkodó osztály ~ a nemzetközi viszonyok alakulását kihasználva --nagy mohósággal látott hozzá a hódító politika megvalósításához. Azexpanzió során a magyar urak elsõsorban Bizánc, Velence, Halics ésSzerbia fennhatósága alá tartozó teruletek megszerzésére tˇorekedtek.

Az 1130-11B5-ös időszakban a magyar király terjeszkedő politikájamindenekelőtt a Bizánci Birodalmat sújtotta. 1180 szeptemberébenmeghalt Manuél Komnénos, akinek állandó háborúi teljesen kimerítet-ték a császárságot. A konstantinápolyi trónt Manuél 11 éves kisfia, ll.Alexios (1130-1183) foglalta el, de a tényleges hatalom az anyacsászár-né vezette fõúri csoport kezébe került. Az elhunyt uralkodó leánya,Mária irányításával megszervezõrlóit egy másik arisztokrata párt,amely magának akarta megszerezni a birodalom kormányzását. A fővá-rosban csakhamar mindennaposak lettek a két nagyúri csoport közöttifegyveres összecsapások, Bizánc a feudális pártharcok martalékává vált.

lll. Béla a basileus halála után azonnal akcióba lépett, és már 1180őszén megkezdte Horvátország és Dalmácia, azaz a Tengermellék hó-daltatását. A 15 évig tartó bizánci uralom - különösebb ellenállás nél-kül - hetek alatt összeomlott. A királyi sereg megjelenése a Tengermel-léken még azzal az eredménnyel is járt. hogy 1130-1181 fordulóján azáraiak fellázadtak Velence ellen. és a város a magyar király fennható-sága alá helyezte magát. A dalmáciai hatalmi viszonyokban bekövetke-zett változásokat jól mutatja, hogy l1B1 februárjában a király megbízá-sából Mór ispán ,,a tengermelléki provincia kormányzójaként” egy bir-tokítéletét már Zára városában foglaltatta írásba. lll. Béla dalmáciaiuralmát az egyházi szervezet segítségével is eróslteni igyekezett. Errevall, hogy 1181 nyarán saját jelöltje érdekében- erőteljes pápai tiltako-zás ellenére - beavatkozott a tartomány érsekének megválasztásába,aminek eredményeképpen egyik magyarországi híve (Kán nembeli Pé-ter) került a spalatói íópapi székbe. Valószínűleg a szerémségi területeka Tengermellékkel egy idõben kerültek a magyar király kezére, és bizo-nyosra kell vennünk, hogy Boszniát is ekkor szerezte vissza Bizánctóllll. Béla. A foglalások időszakában » 1181 táján a király idõsebbik fia,lmre herceg eljegyezte Barbarossa Frigyes egyik leányát. A házasság vé-gül is a német hercegnő korai, 11811-ben bekövetkezett halála miatt

166

Területi expanzió a Balkánon É

nem jöhetett létre, de a tervezett dinasztikus kapcsolatnak nyilvánvalócélja az volt, hogy a déli irányú expanzıó idején nyugat felõl fedezze amagyar király országát. Sem Bizánc, sem Velence nem volt azonban ek-koriban abban a helyzetben, hogy Magyarországgal szemben hathatósellenintézkedéseket tehetett volna.

A polgárháborús viszonyok közepette Bizáncban viharos sebességgelkövették egymást az események, amelyek bõvclkcdtek véres és drámaifordulatokban. 1181 őszén ismét színre lépett Manuél örök riválisa.Andronikos, és 1182 tavaszán - miután a bizánci flotta is mellé állt -seregével bevonult a fővárosba. A gyermek ll. Alexicis mellett 1182 má-jusától régensként - félreállítva útjából a fővárosi arisztokratacsopor-tok vezetőit - a birodalom tényleges ura lett. Első intézkedései közétartozott Manuél lányának és férjének a kivégzése. Manuél özvegye ek-kor Andronikos ellen a magyar királyhoz fordult segítségért, mikéntNikétas írja: az anyacsászárné ,Bélát, Magyarország királyát... arraösztönzi. levelekkel buzdítja, s hatalmas ígéretekkel biztatja: pusztítsael a Barancs és Belgrád körüli részeket". Mária kérésére Ill. Béla beavat-kozott a konstantinápolyi belviszályokba: seregével behatolt ti Balkán-ra, hogy egyrészt nyomást gyakoroljon Andronikosra, másrészt pedigelfoglalja és hatalma alá vesse a Belgrád és Barancs közti vidéket. 1182őszén a Duna-vonal két fontos erõdítménye: Belgrád és Barancs már amagyar királyt uralta. Ezt követõen Andronikos „mint bizánci földekárulóját” kivégeztette Manuél özvegyet, miután szörnyű módon még agyermek császárral is aláíratta saját édesanyjának a halálos ítéletét.

1153-ban lll. Béla, akinek politikáját a rokoni érzelmek helyett sok-kal döntóbb módon befolyásolta a magyar uralkodó elit terjeszkcdésivágya. folytatta hódításait. A király vezetése alatt álló csapatok 1183őszére - szövetségben a raškai szerbekkel - birtokukba vették Nist ésSzófiát. A bulgáriai város magyar kézre keruléséről Rilai Szent lvánéletrajzából értesülünk. A középkorban, miként láttuk ezt már Sala-mon kiraly esetében is, az uralkodók kulonbözö módon - vásár, ado-mány vagy éppenséggel zsákmányolás révén - tettek szert nagy tiszte-letben álló szentek creklyéire. Szófiában őrizték a 10. századi bolgár re-meteszent földi maradványait. Az életrajz szerint: ,Amidõn pedig anevezett várost, Szófiát Magyarország királya elfoglalta, felszedte ak-

169 A

Q iii. BÉLA, A LEcKERr_szTENYiiiii KiiıÁtYkor a szent relikviáját, és azt mint kincset magával vitte saját városába,melynek Osztrogon [Esztergom] volt a neve.”

Eközben Konstantinápolyban újabb drámai esemény játszódott le:1183 októberében Andronikos bérgyilkosokkal megolette ll. Alexiost,hogy ó kerülhessen Bizánc trónjára (1183-1185). A hozzá hú görög se-regek ekkor támadásba lendultek lll. Béla csapatai ellen, s a magyarok1184 tavaszára Belgrád és Barancs vidékére szorultak vissza. Ezután1185 tavaszáig a magyar-bizánci fronton egyik fél sem kezdeménye-zett jelentõsebb katonai akciót. Andronikos lassan kénytelen volt min-den erőt az egyre szaporodó lázadások leverésére fordítani, ugyanakkora Magyar Királyságot megviselték az évek óta tartó hadakozások, s ezóvatosságra intette lll. Bélát. Valószínű. hogy 1184-ben halt megChátillon Ágnes, s ez az esemény is visszatarthatta egy idóre a királytaz újabb bizánci hadjárattól. A harcokban beállt szünet azonban nemtartott sokáig.

A bizánci előkelõk különbözõ csoportjai, amelyek szemben állottakAndronikos uralmával, külföldön igyekeztek maguk számára támoga-tásra szert tenni. Eustathios, Thessaloniké érseke elbeszéli, hogyAndronikos ellen a bizánciak ,segítséget kértek egyrészt a hatalmasRóma lakóinak egyházi vezetójétól [a pápától]..., másrészt pedig a ger-mán nép vezérétõl [a francia királytól]. De követek útján a hatalmasnémetet [l. Frigyest] is kéréseikkel zavarták. És nem hagyták békén azőrgrófot [Montferráti Konrádot] sem, hasonlóképpen Magyarország ki-rályát sem, s egyetlen erós szomszédjukat sem.” Nyugati források alap-ján arra lehet következtetni, hogy lll. Béla 1135 tavaszán nagyszabásúhadjáratot indított Bizánc ellen. A magyar királynak az 1182-1183-asévekhez hasonlóan ekkor is az volt a fõ célja, hogy - kihasználva a bi-zánci hatalmi viszálykodásokat - újahh gorog területeket foglaljon el.Minden bizonnyal e támadás eredményeképpen ismét a magyar uralko-dó fennhatósága alá került a Morava folyó völgye, Niš városa és talánSzófia is. Feltehetően még be sem fejeződött lll. Béla hadjárata, amikor1185 júniusában szárazon és vízen megindultak Bizánc ellen ll. Vilmosdél-itáliai normann király seregei.

A normannok. akik egy évszázad alatt immár negyedik alkalommaltámadták a Görög Császárságot, ki akarták használni azt a kedvezõ al-

W.. _

Területi expanzió a Balkánon @

kalmat, hogy a bizánci seregek jelentõs része a Balkán északi felében aszerbekkel és a magyarokkal harcolt. Erre világosan utal egy nyugatiforrás: „miközben Magyarország királya és más fejedelmek a száraz-földön követelték maguknak összefüggő területeket, Apulia [ti. Dčl-lrá-lia] királyának hadserege Görögország tengerparti városait pusztította".Dürrakhion (Durazzo) és Thessaloniké elfoglalása után, augusztus vé-gén a normannok Konstantinápoly felé vették útjukat. ll. Vilmos terveaz volt, hogy a főváros birtokbavételét követõen magát koronázza Bi-zánc császárává. A Görög Birodalom a normann invázió nyomán válsá-gos helyzetbe |utott, a császárságot az összeomlás veszélye fenyegette.ll. Vilmos hadainak közeledésére a bizánci fővárosban felkelés tört ki,amely megbuktatta Andronikost, akit borzalmas kegyetlenséggel vé-geztek ki.

Fogságban „sínylõdött, lábán bilincsekkcl, gõgös nyakán pedig kétnagy súlyú lánccal, pontosan olyannal, mint amilyenekkel a vasnyakörvek mellett - a rabketrecben táplált oroszlánokat szokták fogvatartani... Közben durva szidalmakkal halmozták el, arcon ütötték,megvesszõzték, rásújtottak az ülepére, szakállát tépdesték, fogai: kicsa-varták, fejérõl kitépdesve hajszálait lekopaszították, szinte játékszet-ként hajították oda az egybeseregletteknek... lobbjãt ezután bárddal le-metszették, majd tüstént vısszavetetrék korábbi börtönébe; étlen-szom|an, még a legcsekélyebb ápolást sem kapva meg senkitől. Néhánynappal késõbb kiváiták a szemét is, azután felültették egy riihes tevére,és zajos üdvrivalgások közepette hurcolták át a piacon, mindenkinekmutogatva tar - elaggott, lcrnbtalan, csupasz tölgyhöz hasonlító, tD|ás-nál is csupaszabb - koponyáiát... Egyesek lurkósbottal vágták fejbe,mások ganéj|al dorzsblték be az orrát, megint mások pedig állati és em-beri gyomrok üriilékét fröcskölték szivacsokból a szeme közé. Megintmások anyját és õseit gyalázták szörnyű szavakkal. Voltak, akik az ol-dalát sütõnyársakkal döfködték. A legszégyentelenebbek pedig kõzá-port zúdítottak rá, és kozben veszett kutyának nevezték. Azután egykicsapongó, parázna nõ a konyháról folragadotl egy forró vízzel telikorsót, és azt zúdította az arcába. Egyszóval senki sem akadt, akiAndronikosszal ne művelt volna valami gonoszságot. Cyalázatos mó-don. harsány röheijel diadalmeneiben ekként vezették egészen a

17!

@ iii. BÉLA, A LEci<Ei\Esz`i'ÉNYii3ia KiitÁLY

hippodromoszig; és addig szórakoztak a teve hátán ülõ szegény nyo-morulttal, hogy végül az kénytelen volt onnét lekecmeregni...

Az ellene özönlõknek és az õt megkövezõknek - velük szembefor-dulva - semmi mást nem mondott, csupán azt, hogy -kürie eleiszom|Uram, szánj ınegj, és azt, hogy „miért töritek tovább a foszló nádatš-.Azonban a mindennél õrültebb csőcselék még azután sem könyörült asokat szenvedett Andronikoson, hogy lábainál fogva felhúzták: testévelszemben nem ismertek kíméletet, khitónját koros-körül leszaggattákróla. és szétmarcangolták gyermeknemzõ testrészeit. Egy istentelen el-vetemült ember pedig hosszú kardot dugott a torkán át, le egészen abeleiig. Néhány latin nemzetiségű férfi rövid kardot taszítcıtt fel a vég-belén. két kézzel markolva; utána azután körülvették. és mintegy aztpróbálgatva, melyik is az élesebb, kardjaikat bele-belemártogatták, mi-közben fennen kérkedtek keziıknek a szútás-vágás által bizonyítottiıgyességével. Andronikos még ily megszámlálhatatlanul sok kín ésszenvedés iıtán is csak nagy nehezen vált meg az élettől; jobb karcsonk-ját iszonyatos fájdalmak közepette kifcszítette és a szájához emelte,úgyhogy sokaknak úgy tetszett, mintha a metszés friss helyén át az On-nan bugyogó. még meleg vért igyekezne kiszopnif (Schreiber Gyorgyfordítása)

Magyar-bizánci szövetség A lázadás eredményeképpen szeptemberhíííóví llén ll. lsaakios Angelos (l lB5-l 195)került a császári trónra. Az új basileus minden lehetséges erőt mozgósí-tani kívánt a normannok ellen. Ezért a birodalom észak-balkáni terüle-teinek biztosítása s az Ott lekötött bizánci seregek szabaddá tétele érde-kében tárgyalásokat kezdett lll. Bélával, és követei útján .országa meg-erősítése céljából` - miként egy nyugati forrás írja - feleségül kérte amagyar király tízéves leányát, Margitot. lll Béla - felhagyván a Bizánc-cal szembeni ellenségeskedésekkel f- elfogadta ll. lsaakios közeledését.A magyar uralkodó magatartását az magyarázza, hogy Konstantiná-poly normann kézre kerülése. a Bizánci Császárság bukása következté-ben a dél-itáliai normannok nemcsak a Mediterraneum keleti medencé-jében, hanem az Adrian és a Balkánon is hegemón szerepre tettek volna

Magyavbizánei szövetség É

szert. Egy ilyen Normann Birodalom létrejötte alapvetően megváltoz-tatta volna a politikai viszonyokat Európában, a Balkán-félszigeten pe-dig útját állta volna minden további magyar hódító törekvésnek.lll. Béla ebből következóleg szívesebben látott a Balkánon egy meg-gyengült Bizáncot, mint egy félelmetesen erős normann nagyhatalmat.A normannok balkáni expanziőja azért is veszélyes volt Magyarországszámára, mert ekkor már létezett a német-normann szövetség.1194-ben ugyanis l. Frigyes fia, Henrik, akit ll69-ben apja örökösekéntnémet királlyá koronázták, eljegyezte ll. Vilmos leányát, Konstanciát,a dél-itáliai Normann Királyság kijelölt öroküsiıõjét. logos tehát az afeltételezés, miszerint a magyar-bizánci szövetség a német-normannkoalíció ellensúlyozására is szolgált.

A normaniıellenes közös érdekek alapján 1185 őszén magyar-bizáncipolitikai szövetséget hoztak létre, amelyet Margit (Bizáncban Marianéven szerepelt) és lsaakios 1185-1186 fordulóján megkötött házasságaerősített meg, amelyet Bizáncban számos múben megörökítettek. A:udvari szerzõk ismét kitettek magukért. s különösen e tízéves magyarkirálylány ménéktelen magasztalásánál ragadtatták el magukat rendkí-vül túlzó módon.

A magyar--bizánci egyezményben megállapodás született arról. hogya basileus lll. Béla leányának hozományául megkapja a magyarok általmegszállva tartott bizánci területeket (a Belgrád és Szófia közti vidé-ket). cserébe viszont ll. lsaakios tudomásul vette, liogy a magyar kézenlévõ Horvátország, Dalinácia. Bosznia és a Szerémség lll. Béla fennha-tósága alatt marad. A király kötelezte magát arra. hogy külpolitikájá-ban - így a szerb kérdésben - szem elõtt tartja Bizánc érdekeit. Ennekkövetkeztében lll. Béla szakított addigi szövetségesével, Nemanja lst-váii fejedelemmel, s a továbbiakban már nem támogatta a szerbek füg-getlenségi harcát. A Belgrád és Szófia kozti terület llflñ-ban kerültvissza a Cörög Császátsághoz. Ezzel egy időben lll. Béla az 1170-esévek közepétől börtönben élõ anyját Bai`ancson keresztül számúzte Bi-záncba, ahonnan Eufroszina csakhamar Jeruzsálembe ment, itt apáca-ként halt meg 1193-ban, és a Szent ˇlˇheodosios-monostorban temettékel. (Kései hagyomány szerint földi maradványait idők múltával Ma-gyarországra hozták, és az általa felépített fehérvári ispotályos rend-

173

@ iii. BÉLA, A LEcKEREsZ'I`ÉNYii;i; i<iiı.Ái.Y

házban temették el.) Ezzel magyarázható, hogy 1193 után lll. Béla aszávaszentdemeteri bazilita monostort összes javaival többek között31 birtokával - a jeruzsálemi Szent Theodosios-lavrának adományozta,amely azonban a hamarosan bekövetkező történelmi változások (így aLatin Császárság létrejötte) miatt birtokjogát a gyakorlatban soha nemtudta érvényesíteni.

Az 1185-ös magyar-bizánci megállapodás lehetõvé tette, hogy abasileus Bizánc teljes katonai erejét a normannok ellen fordítsa. A bi-zánci seregek cllentámadáslıa lendültek, és 1185 novemberében nagyvereséget inértek ll. Vilmos csapataira, aminek következtében a nor-mannok az év végén a Balkán elhagyására kényszerültek. lly módonegy évszázad leforgása alatt a Bizánci Birodalom negyedszer is sikerrelverte vissza a normann inváziót.

A normann-bizánci csatározások időszakában, llB5 õszén lll. Bélafeleségül kérte Manuél Komnénos császár Theodora nevű, 30 év körüliunokahúgát. A konstantinápolyi zsinat azonban 1135 végén, szigorúanegyházi okok miatt - ugyanis az özvegy Theodora már felszentelt apá-ca volt, s így nem léphetett újabb házasságra - határozatában „nem en-gedélyezte, hogy [Theodora] életmódját megváltoztassa, és Magyaror-szág királyának felesége legyen". lndokolatlan azonban arra gondolni,hogy lll. Béla a tervbe vett bizánci házasság révén a Magyar Királyságés a Görög Birodalom perszonálunió útján történõ egyesítését szerettevolna megvalósítani.

Mıután Béla Bizáncban kosarat kapott, angol házasságra gondolt, és„elküldte követeit Anglia királyához [ll. Henrikhezj, s attól azt kérte,hogy adja hozzá feleségül unokáját, Matildot'. Az angol királyi udvar-ban sem fogadták kedvezõen Béla ajánlatát, és ekkor a magyar uralkodómegkérte ll. Fülöp Ágost (1180-1223) francia király nõvérének, CapetMargitnak a kezét. ltt már nem utasították el Béla koveteit, és 1186nyarán a magyar uralkodó nõúl vette a francia királylányt. Fel kell téte-lezni, hogy e dinasztikus kapcsolattal akart lll. Béla a Német Birodalomhátában a francia király személyében potenciális szövetséges! biztosíta-ni a maga számára, Ezekben az években ugyanis a nêmetf magyar vi-szonyt feszültté tette Béla nyugati irányú expanziós akciója, amely aNémet Császársághoz tartozó Stájer Hercegség egy részének megszer-

Vı74ˇ_

Halicsi hódítás - keresztes hadjárat Q

zésére irányult. Az elhúzódó terúleti viszály során nemcsak a Stájeror-szággal szövetséges Ausztria hercege, hanem Barbarossa Frigyes is amagyar király ellen foglalt állást 1187-ben.

lll. Béla nemcsak a normannok, hanem a bolgárok ellen is Bizánc ol-dalára állott. A magyar király fegyveresen nem avatkozott be a konflik-tusba, de vitathatatlan, hogy a bolgárok és bizánciak között vallási esz-közökkel is folyó eszmei-ideológiai kuzdelemben Béla 1187-ben Bizáncsegítségére sietett.

A vallásos érzelmű bolgár tömegek fanatizmusának, harci elszántsá-gának és bátorságának erósítése érdekében a felkelés vezetói, Aszen ésPetar 1185-1136 fordulóján Trnovóban templomot emeltek és szentel-tek fel a megalomártír, Szent Demeter tiszteletére. Ezzel együtt nyíltanpropagálták azt, hogy a jövôben a híres és népszerű bizánci harcosszent nem a görögöket, hanem a bolgárokat fogja segíteni és diadalravezetni. Ennek ellensúlyozására, illetve Szófia és Nyugat-Bulgária lako-sai megnyerése céljából 1186 őszén - Szófiában tartózkodva - ll. lsaa-kios azzal a kéréssel fordult apósához, lll. Bélához, hogy juttassa visszaSzófiãba Rilai Szent lván, a bolgár remeteszent ereklyéit, amelyeketBéla 1183-ban hozott Magyarországra. A magyar király a kérésnek ele-get tett, és 1186-1187 fordulóján elküldte az ereklyetartót Szófiába,ahol 1187 elején nagy ünnepléssel fogadták annak visszatérését. AzAszenidák elleni tavaszi hadjárata elõtt ily módon kívánta a basileus abolgár közvéleményt maga mellé állítani Nyugat-Bulgáriában. A relik-viák népszerűsége természetesen az Aszenidák elõtt is jól ismert volt, shogy a szent a továbbiakban az ó ügyüket szolgálja, rögtön Szófia el-foglalása után. 1195-ben az ereklyéket ätszállíttatták az akkori holgárfővárosba, Trnovóba.

Halicsi hódítás - keresztes hadjárat A magyar királyok oroszor-szági politikájában lényeges

változás figyelhetó meg lll. Béla alatt. A magyar uralkodók közül lll.Béla volt az elsõ, aki orosz földet hóditott meg és csatolt királyságához.Ezáltal a korábbiakhoz képest új irányban, északkelet felé kezdte mega teriileti terjeszkedést. A király a belsõ hatalmi vıllongások kínálta le-

-ı/>

@ iii. BÉLA, A LEcKEREszTÉNYiiaia KıiıÁLY

hetóséget ragadta meg az egyik legjelentősebb orosz fejedelemség,Halics megszerzésére. 1137 ószén meghalt Jaroszlav fejedelem - lll. lst-ván egykori szövetségese -_ és a trónt egyik fia, Oleg kapta meg, akitazonban csakhamar féltestvére, Vlagyimir váltott fel az uralkodásban.llB8-ban a volhíniai Vlagyimir (Lodoméria) fejedelme, Roman meg-fosztotta õt hatalmáiól. Vlagyimir ekkor családjával együtt Magyaror-szágra menekült, és lll. Bélától kért segítséget a halicsi trón visszaszer-zéséhez.

A magyar király magával vive Vlagyimirt -- serege élén személyesenvonult Halicsba, ahonnan a királyi hadak kózeledésére Roman vissza-menekült Volhíniába. lll. Béla így könnyedén birtokba vette Halicsot,amelynek élére azonban nem Vlagyimirt, hanem saját másodszülöttfiát, András herceget - a késõbbi ll. András királyt (1205-1235) -- he-lyezte. Vlagyimirt visszahozta Magyarországra, és itt egy vártoronybancsaládostul fogságra vetette. lll. Béla ezen hódító akciójával függ összeaz, hogy Dkleveleikben a dalmát polgárok elózékenyen a Halics királyacímmel illették a magyar uralkodót. (A király saját oklevelében nemszerepeltette ezt a címet, ami azzal magyarázható, hogy azt ténylege-sen nem vette fel és nem is használta.) András és a hozzá csatlakozotthalicsiak elõször Roman visszatérési kísérletét hárították el, majd1188-ban a lll. Béla által küldött csapatok segítségével RosztyiszlavBerladnyicsics támadását verték vissza sikerrel, aki a szmolenszkiek se-gítségét élvezte. A Kijevi Évkönyv szerint a győzelem után a „magyarokmegtudták a halicsiak árulását, azt, hogy orosz fejedelmet keresnekmaguknak, és minden tekintetben erõszakosak lettek: a halicsi férfiak-tól elragadták feleségüket, leányaikat, és a saját ágyukba vitték, a temp-lomokba lovakat kötöttek, és a házakban sok más erőszakosságot csele-kedtek". A lakosokkal szemben elkövetett féktelenségeik és a kivetettsúlyos adók miatt a magyarok uralma egyre gyűlöletesebb lett ahalicsiak elött, 1189-ben fordulat következett be az eseményekben.

Az év első felében ,Vlagyimir laroszlavics elmenekült Magyarország-ról, a kótoronyból, ahol a király fogva tartotta feleségével, a papnéval éskét gyermekével egyutt. A toronyban volt egy sáiorlap, rëszeibõl kote-leket készített, és lecreszkedett onnan. Örei közül ketten jóindulattalvoltak iránta, és elvezették német földre." A Német Birodalmat a liar-

176

Halicsi hódítás - keresztes hadjárat É

madik keresztes hadjárat idején, Barbarossa császár távollétében idõ-sebb fia, a német királlyá koronázott Henrik kormányozta. Henrikazonban, minthogy nem kívánt konfliktusba keveredni lll. Bélával. ahalicsi exuralkodónak nem nyújtott közvetlen támogatást, viszont fel-szólította lengyel vazallusát, Kazimierz (1177-1194) krakkói fejedel-met, hogy segítse vissza trónjára Vlagyimirt. Lengyel sereg támogatásá-val 11B9 augusztusában Vlagyimir valóban visszanyerte fejedelemsé-gét, s András herceg menekülni volt kénytelen Halicsból. A magyarurak elsõ orosz földi expanziós akciója ugyan kudarcot vallott, mégishosszú idõn keresztül lll. Bélát követték a magyar uralkodók, amikormeg-megújuló kísérleteket tettek Halics megszerzésére.

Az semmiképpen sem a véletlen műve volt, hogy - 1188-tól eltérően- 1189-ben a magyar király nem nyújtott katonai támogatást Andrásfiának a halicsi trón megtartásához. E magatartásában minden bi-zonnyal - szerintünk is - az játszott döntõ szerepet, hogy ekkor márMagyarország földjén járt Barbarossa Frigyes hatalmas keresztes serege.A korábbi feszült viszony miatt lll. Béla a saját uralma szempontjábólveszélyesnek ítélte a német hadak magyarországi jelenlétét. Emiattnem is küldött újabb csapatokat Halicsba, András fia megsegítésére alázadó halicsiakkal szemben, hanem inkább veszni hagyta orosz hódí-tását, s minden figyelmét és erejét arra fordította, hogy l. Frigyes had-serege minél gyorsabban és minél zavartalanabbul haladjon át királysá-ga területén.

A halicsi események időszakában indult meg a harmadik keresztes had-járat. Vlll. Gergely pápa 1187 végén azután szólította fel a nyugati ural-kodókat a muzulmánok elleni újabb „szent háborúra", hogy Egyiptom ésSzíria uralkodója, Szaláhaddin szultán 1187 júliusában a Calileai-tó mel-letti Hattinnál katasztrofális vereséget mért a keresztes államok egyesítettseregeire, s 1187. október elején a fatimida szultán már Jeniuálemet is el-foglalta. A keresztes területek védelmét Montferráti Konrád õrgróf irányí-totta, aki 1188-ban levélben fordult lll. Bélához. ,,A keresztények segítsé-get várnak tóletek... Ezért nem szűnünk meg felségtekhez könyörögni...,és Szíria földjét... ne késlekedjetek a pogányok hatalmábol kiszabadlta-ni... Benneteket szólít Jeruzsálem, benneteket hív Betlehem... Rántsátokhát ki kardotokat, és uralkodjék az mindenütt a földön, s amiket mások

177

@ iii. BÉLA. it i.EcKEREszTÉNYiiaia KIRÁLY

gyengesége elvesztett, a ti erényetek hatalma szerezze vissza. Siessetek te-hát, legkeresztényibb király, s ne késlekedjetek, hanem a következõ áprilishónapban igyekezzetek eljönni."

A magyar uralkodó - Haliccsal lévén elfoglalva - nem tett eleget sema pápai fclszólításnak, sem az õrgróf kérésénck. Felvette viszont a ke-resztet Barbarossa Frigyes német császár, ll. Fülöp Ágost francia és ll.Henrik (1154-1189) angol király, Henrik halála után utóda, Oroszlán-szívű Richárd (1189-1199) hajózott keletre, ugyancsak a hajóutat vá-lasztotta a francia uralkodó is. Barbarossa Frigyes hatalmas - mintegy25 ezer fos - serege viszont szárazföldi útvonalon vonult a Szentföldre.A korábbi - hol hűvös, hol ellenséges - viszony alapján a magyar királyudvarában félelemmel vegyes szorongással várták a császár kereszteshadának érkezését.

Barbarossa csapatai 1189 júnıusában vonultak keresztül Magyaror-szágon. Minden konfliktus elkerülése céljából lll. Béla igen barátságo-san és jóindulatúan fogadta a kereszteseket. A német uralkodót Eszter-gomban fényűző vendéglátással tisztelte meg, ma|d Óbudán és a Cse-pel-szigeten többnapos vadászaton vett részt a császárral, a keresztescsapatokat pedig a hosszú úton lévõ zarándokok számára különösen ér-tékes adománnyal, élelemmel ajándékozta meg a bőkezú király. Frigyesés környezete nagyon meg volt elégedve a magyar vendéglátással, amitaz is bizonyít, hogy Barbarossa fia, Vl. Henrik (1191-1197) császár ké-sõbb palcrmói palotájában freskón öröldttette meg Kis-Ázsiában el-hunyt atyjának pompás magyarországi fogadtatását. A Balkánon valókeresztülvonulás elősegítésére lll. Béla egy kisebb katonai egységet is l.Frigyes rendelkezésére bocsátott. A császár közbenjárására ekkor en-gedte szabadon a király Géza herceget, aki a keresztesekkel Bizáncba tá-vozott, és ott - felvévén az loannés (lános) nevet - görög hercegnõtvett feleségül, e házasságból több fia született. A két uralkodó közti vi-szony javulásának bizonyítéka volt, hogy 1139 júniusában lll. Béla elje-gyezte egyik leányát Barbarossa fiatalabb fiával, Frigyes sváb herceggel.A jegyességbol azonban nem lett házasság, mert Frigyes herceg119]-ben a keresztes hadjáratban életét vesztette. A német keresztesekátvonulása az országon a vártnál sokkal simábban - lényegében zökke-nőmentesen - zajlott le, amiben szerepet játszott az is, hogy a császár

I78

Halicsi hódítás -- keresztes hadjárat û

igyekezett szigorú fegyelmet tartani a nagyszámú seregben. A lakosság-nak mégis kárt okozó egyénekkel szemben - elriasztás céljából -Barbarossa kíméletlenül járt el. A szemtanü krónikás, Lübecki Arnoldelmesélı, hogy a Száván történt átkelés után a német császár „bírói szé-kébe ülve ítéleteket hozott..., két kereskedõt lefejeztek, négy szolgánakpedig kezét vágták le, mert az eskü ellenére megszegték a békét”.

Bizánc területén rendkívül feszültté vált a viszony a német kereszte-sek és a görögök között. A nagyfokú és kölcsönös bizalmatlanságból fa-kadó állandó ellenségeskedések nyomán I. Frigyes megkezdte az előké-születeket ahhoz, hogy l190 tavaszán ostrom alá vegye Konstantiná-polyt. ll. lsaakios nehéz helyzetbe került. lll. Béla ekkor kozvetítésievállalkozott a két császár viszályában; s a király ügyes diplomáciáját di-cséri: végül is - mindkettõjükrc nyomást gyakorolva elérte azt, hogy1190 februárjában Frigyes és lsaakios megkötötték az adrianopolisi bé-két. Az egyezmény véget vetett a görög-német ellenségeskedéseknek,és lehetõvé tette a németek számára a keresztes hadjárat folytatását az-által, hogy a bizánci flotta átszállította õket Kis-Ázsiába. A közvetítőakció során lll. Béla nemcsak Bizánc érdekeit, hanem a magyar uralko-dó osztály külpolitikai törekvéseit is szem elõtt tartotta. A Magyar Ki-rályság nemzetközi helyzetének és balkáni terjeszkedö politikájánakegyáltalában nem kedvezett volna az, ha Bizánc bukása nyomán a ha-talmi viszonyok drasztikus átrendezõdésével az ország a Német-rómaiBirodalom harapófogójának fojtogató szoritásába kerül.

lll. Béla uralkodásának második időszakában is jó kapcsolatok állot-tak fenn a királyi udvar és a pápai kúria között. Ezen az sem változta-tott, hogy a magyar király távol tartotta magat a Róma számára olyfontos keresztes hadjárattól. A jó viszony jele volt nemcsak az, hogygyakran fordultak meg pápai legátusok ebben az idõben Magyarorszá-gon, hanem az is, hogy egyik levelében 1189-ben a pápa Bélát „katoli-kus király és legkeresztényibb fejedelem" minősítéssel illette. Számos -a királyságot közvetlen közelről érintó - kérdésben egyetértés figyelhe-tö meg a királyi udvar és a pápai kúria között. Megnyilvánult ez a bosz-niai püspökség ügyében is. Ill. Béla kérésére a pápa, lll. Kelemen(1187-1191) 1191-ben a boszniai püspököt kivette a Bızánchoz tartozóRagusa érsekének fennhatósága alól, és a magyar királyt uraló Spalato

179

@ iii. iıízı_A, A LEt;i<i=.RiEszTENYiiiii KIRÁLY

érsekét rendelte föléje. Ez a pápai intézkedés lehetõvé tette Béla számá-ra azt, hogy a spalatoi főpap segítségével is erösítse uralmát Boszniá-ban. l. László szentté avatása ugyancsak a király és a pápa egyetértésé-vel történt. lll. Béla kezdeményezésére 1192 júniusában l. László királykanonizációja pápai engedéllyel és pápai legátus - Gergely bíboros - je-lenlétében ment végbe Váradon.

Külön kérdés az, hogy - a Bizáncban nevelkedett lll. Béla szándéká-tol és akaratától függetlenül - ebben az idõben a magyar uralkodó elit,mindenekelótt a hazai klérus nagy része a leghatározottabban szembenállott az ortodox keleti (görög) egyházzal. Ezt több forrásadat is bizo-nyítja. Így lll. Béla hóditása idején- eltérően az 1150-es évektől a ma-gyarok és oroszok között vallási ellentétek is felmerültek, erre utal ahalicsi templomok meggyalázása. Ugyancsak a hazai fópapság ortodo-xiaellenességét mutatja, hogy az esztergomi érsekek, Miklós és Jób el-lenállása miatt lll. Bélának nem sikerült meghonosítania Magyarorszá-gon a keleti egyházhoz tartozó Rilai Szent lván kultuszát az 1180-asévekben. A bolgár szent életrajzából ugyanis kiderül, hogy az ereklyékEsztergomba szállítása után az érsek „gyalázta a szcntet, hiszen aztmondta, hogy nem találta őt a régi szentek között leírva; e gyalázkodá-sa miatt a szent némává tette öt. De késõbb megbánást mutatott, éstisztelettel járult a szent relikviájához, ezáltal elérte nyelve megoldódá-sát. Miután a király látta ezt a csodát, ezüsttel és arannyal ékcsítette felaz ereklyetartőt, és azután tisztességgel visszaküldte azt Szófiába." Abolgár szent relikviája visszajuttatásának külpolitikai hátterére márutaltunk. Néhány évvel késõbb - az 1190-es évek legelején - Jób eszter-gomi érsek levelezés útján alapvetõ elvi kérdésekről folytatott dogmati-kai vitát ll. lsaakiosszal, és a bizánci császár ortodox véleményévelszemben a nagy műveltségű, a latin és a görög nyelvet egyaránt kiváló-an ismerő s talán párizsi iskolázottságú magyar főpap a római katolikusfelfogást képviselte és védelmezte.

A szerb kérdés É

A szerb kérdés A Magyar Királyság és a pápaság közti tartós jó vi-szony ismeretében igényelte a basileus a szerb

konfliktus idején lll. Cölesztin (1191-1193) pápa közvetitését az1190-es évek elején. lll. Béla uralkodásának utolsó éveiben a királyt éskörnyezetét elsõsorban a déli irányú expanzió foglalkoztatta, amelynekfõ célja Szerbia meghódítása volt. Ez az 1190-es években a magyar urakagresszív és terjeszkedó törekvéseinek fokozódásáról tanúskodik. Aszerbek, akik Nemanja lstván vezetésével 1183 óta eredményes függet-lenségi harcot vívtak Bizánccal, 1190-ben a bolgárokkal léptek szövet-ségre, és szüntelenül támadták a basileus fennhatósága alatt álló terüle-teket. ll. lsaakios. miután 1190-ben vereséget szenvedett a bolgároktől,1191 őszén a szerbek ellen vonult. A Morava folyó melletti csatábanugyan a bizánciaknak sikerült Nemanja serege fölé kerekedniük, de en-nek nagy jelentósége nem volt. hiszen ekkor már egyetlen győzelemmelsemmiképpen sem lehetett a gyakorlatilag önállósult szerb államot bi-zánci függésbe visszakényszeríteni. A Morava menti ütközet után ke-rült sor lll. Béla és ll. lsaakios tárgyalásaira. Elõször Béla kereste fel abasileust Philippopolis környékén, majd a basileus átkelt a Száván, és aSzerémségben - talán Zimonyban folytatta tanácskozásait a magyarkirállyal. Az előzmények alapján fel lehet tételezni, hogy a megbeszélé-sek középpontjában a keresztes hadjárat utáni balkáni helyzet, elsõsor-ban a szerb kérdés állhatott. Lehetséges, hogy a két uralkodó közöttszületett valamiféle megegyezés 1191 ószén, de ez semmiképpen semtudta útját állni a déli irányú magyar terjeszkedö törekvéseknek. Ezzela basileus is tisztában lehetett, mert 1192-ben már attól tartott: a ma-gyarok elfoglalják a bizánci uralom alatt álló gazdag adriai kikotõvá-rost, Ragusát, éppen ezért arra kötelezte a várost, hogy ne hódoljon bea magyaroknak. Ez ugyan nem következett be, de a szerb kérdésben ha-marosan csaknem háborús konfliktus támadt a Magyar Királyság és aBizánci Császárság között.

ll. lsaakios levelében, amelyet 1193-ban írt lll. Cölesztin pápának,arról panaszkodik, hogy ,szerfelett kedves apósa [lll. Béla]... nem elé-gedvén meg saját ősei földjével, amelyet Romania [Bizánc] hadainak éspénzénck segítsége révén nehezen szerzett meg, a Szerbia feletti ura-

_T8Í`

@ iii. BÉLA, A i.Eci(EitEszTENYiıiB KIRÁLY

lomra tört..., s úgy vélte, hogy ellene seregeket küldve első rohammalelfoglalja azt'. A magyar király szerbiai akciója 1192-1193 fordulójánmehetett végbe, s valószínüleg lll. Béla csapatai a szerb területek |elen-tás részét birtokukba vették. Noha erre az idõre Bizánc már teljesen ki-szorult a függetlenné vált Szerbiából, a basileus mégis a saját hatal-mi-poliıikai érdekszférá|ába tartozónak tekintette azt, és uralmánakesetleges restaurációjáról sem mondott le. Ezért ll. lsaakios egyrészt se-gélyhadat küldött Nemania támogatására, másrészt levélben szólítottafel a magyar királyt az elfoglalt területek kiürítésére. Miután Béla errenem mutatott hailandóságot, a basileus háborúval fenyegette meg õt.A császár ugyanakkor felkérte a pápát, hogy Bizánc érdekében gyako-roljon nyomást a magyar uralkodóra. lll. Cölesztin, minthogy éppenekkor nagy fontosságú egyházuniós tárgyalásokat folytatott a bizáncicsászárral, minden bizonnyal készséggel intette Bélát a szerb ügyekbenengedčkeny magatartásra. lll. Béla -V józanul felmérve a reális erőviszo-nyokat f nem kívánt a bizánci-szerb-pápai koalícióval szemben kéteskimenetelű konfrontációba bonyolódni, ezért csapatait egy idö utánhazarendelte Szerbiából.

Erre késztethette a magyar királyt a Dalmáciában kialakult feszülthelyzet is. A Velencei Köztársaság már 1187 őszén kísérletet tett az1180-1181 forduló|án elpártolt Zára visszafoglalására, A magyarok ál-tal megerõsített Zára alól azonban Orio Malipiero (1173-1192) dózseflotıájának eredmény nélkül kellett visszatérnie. Ezt követõen négyéven át szüneteltek az összecsapások. Az ú| velencei dózse, EnricoDandolo (1192-1205) azonban 1192-1193 fordulóján, tehát a szerbkonfliktus ide|én hadat indított Zára visszaszerzésére. A király a két-froiıtos háborút nem vállalta: Szerbiát feladta ugyan, de Zárát most ismegvédte. A velencei támadást visszavette, így a dalmát város a királyémaradt. 1194-ben lll. Béla legidősebb fiát, az utódiává kijelolt lmre her-ceget állította a korábbi kormányzó - a híres Bor-Kalán nemzetség tag-ja, a szeri monostor kegyura -. Kalán püspök helyett Horvátország ésDalmácia élére, hogy a fiatal trónorokös kellõ kormányzati gyakorlatrategyen szert. Béla megfelelõ feleségrõl is gondoskodott fia számáraKonstancia aragón hercegleány személyében. De |ogos feltčtclczni,hogy az ibériai kereszteny államokban nagy befolyással rendelkezõ pá-

ISZ

Királyi jüvedelemjegyzék es kancellária @

paság komoly szerepet játszott a magyar-aragón kapcsolat kialakításá-ban. Ennek eredményeképpen lll. Béla uralkodása vége felé, ll96 tava-szán lmre herceg kiszemelt arájaként a magyar udvarba érkezett ll. Al-fonz (1162-1196) aragón király Konstancia nevű leánya. (Valószínű, edinasztikus összeköttetés létrejöttében közrejátszott az is, hogy lll. Bé-la második felesége, Capet Margit anyai ágon ibériai, pontosabban,kasztíliai származású volt.) A házasságot 1196 nyarán, már Béla halálaután kototték meg.

Egyébként a szerb kérdésben támadt konfliktus ellenére hamarosanrendeződött Magyarország és Bizánc viszonya. Megmutatkozott ez abolgár-görög konfrontáció időszakában. A bolgár kérdésben nem kelet-kezett ellentét Magyarország és Bizánc között, minthogy ekkor mégebben az irányban magyar expanziós törekvések nem jelentkeztek. ll.lsaakios seregei 1194-ben súlyos vereséget szenvedtek a bolgároktól. El-lenük a görög császár lll. Bélától kért katonai segítséget, aki ezt meg isígérte. Az 1195 tavaszára tervezett katonai akció azonban ll. lsaakios -1195. április elején bekövetkezett - bukása miatt elmaradt.

Királyi jövedelemjegyzék és kancellária A magyar-aragón cli--> nasztikus kapcsolat lé-tesítése elõtt készülhetett lll. Béla jövedelmeinek - sokat vitatott -összeírása, amely egy 16. századi párizsi kéziratban maradt ránk. A pá-ratlan értékű s a maga nemében egyedülálló jövedelemjegyzék rendelte-tése az lehetett, hogy - a trónörökös lmre herceg aragón házasságköté-se kapcsán - Aragónia uralkodója elött bizonyltsa az ismeretlen és tá-voli magyar király gazdagságát. A 16. századi másolatban ránk maradtdokumentum tételszerűen felsorolja lll. Béla jövedelmi forrásait, s aztis közli, hogy az egyes jövedelmi kategóriák ezüstmárkában mekkorabevételt biztosítanak a királyi udvar számára. A lajstromból kiderul - sez a jegyzék legfõbb értéke -_ hogy lll. Béla jövedelmei hét fõ tételbõl: apénzverésböl; a sóértékesítésbõl; a vámokból (illetve révekbõl), vásár-péiızekbõl; az erdélyi idegen telepesek adójából; a 72 megyčsispán bevé-telének kétharmadából; Szlavónia hercegének adójából; az ispánok ésmások különbözõ ajándékaiból tevõdnek össze, ,.és teszi hozzá a lista

I53

@ iii EÉLA. A i_Ec;KEitEsz`i`ÉNYiiiii KiRÁLY

mindezek mellett a föld népe teljesen ellátja élelemmel a királyt".A jegyzékben számszerűen feltüntetett - és meglepően magas - össze-gekból az tünik ki_. hogy a király bevételei között igen tekintélyes há-nyadot tettek ki a regále (tehát Íelségjogon szedett) jövedelmek adomaniális (azaz földesúri jogon élvezett) jövedelmekkel szemben.Ugyanakkor a lasjtromban szintén szereplõ egyházi jövedelmek a való-ságoshoz képest nagyon alacsony értéket képviselnek. A legújabb kuta-tások szerint lll. Béla éves bevétele 23 tonna színezüstnek felelt meg,míg a francia királynak 17 tonna, az angol királynak pedig csak 9 tonnavolt az éves jövedelme.

A magyar uralkodó gazdagsága tehát jelentõsen felülmúlta az angolés a francia király gazdagságát. Az említett vizsgálódások azonban arrais rávilágítottak, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Az érem másik --egyben a lényegesebb - oldala az, hogy amíg a magyar király jövedelmegyakorlatilag azonos volt országa jövedelmével, addig viszont a nyugatiuralkodók esetében bevételeik, amelyeknek döntõ részét a beszedettadók képezték, országaik jövedelmeinek töredék részét tették ki csu-pan. Azaz itt a király, amott pedig az ország volt gazdag (mégpedigMagyarországnál jóval gazdagabb)!

Óriási jövedelmei lehetõséget adtak arra, hogy lll. Béla külsőségek-ben is kifejezésre juttassa uralkodói hatalmának megnövekedett sú-lyát, megszilárdult tekintélyét. A királyi reprezentációt szolgálta az anagyszabású építkezés is, amely az 1180-as években Béla parancsáraindult meg Esztergomban, az ország egyik fóvárosában. ltt a Várhegydéli részén az ezredforduló táján készült egyszerü, négyszögletes la-kótorony helyébe új, pompás és tágas királyi palota építésêbe kezd-tek. Bizánci mintára az uralkodó lakhelyének közvetlen közelébenemelték az esztergomi érsek számára a Szent Adalbert-székesegyhá-zat. A templom díszkapuja (poıııi speciasri) timpanonjának képi ábrá-zolása erõteljes bizánci hatásokat mutatott, hangsúlyozva a világi ésaz egyházi hatalom szoros együttműködésének szükségességét. Saj-nálatos, hogy a festmények etedetiben nem maradtak ránk, s az or-szágát Szűz Máriának felajánló Szent lstván, valamint Szent Adal-bert, lll. Béla és lób esztergomi érsek alakja csak kései másolaton ta-nulmányozható. A Várpalota és a székesegyház - amelyek építése az

IBÁ

Királyi jovedelemjegyzék és kancellária É

1190-es évektől már a gótika jegyében folytatódott - 12. századi épí-tészetünk legjelesebb emlékei közé tartozik.

Természetesen lll. Béla idejében az Ország más részén is jelentõsépítkezések folytak, amelyekre alapvetően a román stílus volt a jellem-zó, de lassan kezdett gyökeret verni a burgundiai eredetű gótika is. En-nek elterjesztésében szerepet játszottak a cisztercita szerzetesek, akikszámára lll. Béla számos rendházat alapított (Pilis, Pásztó, Szentgott-hárd. Egres és Zirc). A francia származású, úgynevezett szürke barátok-nak nagy érdemük volt a nyugati mezõgazdasági kultúra (pl. borászat)elterjesztésében a félreesó, vadon vidékeken. A ciszterciek mellett ko-moly adományokat tett lll. Béla az esztergomi ispotályos rendháznak,a nyitrai és a pannonhalmi kolostornak; összeíratta az aradi társas-káptalan és 1193 után a szávaszentdemeteri bazilita (görög rítusú) mo-nostor birtokait. Béla uralkodása idején történt meg a ll. Géza alatt Er-délyben megtelepüló szászok nagyszebeni prépostságának megalapítá-sa is, amelyet a király kivett az erdélyi püspök joghatósága alól.

A Bizáncban nevelkedett király a szervezett, áttekinthetó és ellen-óriflietõ ügyintézés híve volt. Éppen ezért rendelte el 1181-ben azt,hogy minden olyan ügyet, amelyet jelenlétében tárgyalnak meg, „azírás bizonyságával erõsítsék meg". Az írás jelentőségének felismerésevolt ez, de a rendelkezés nagymértékben megnövelte a királyi kápolnaírásbeli kötelezettségeit, amely testület ll. Béla óta látta el a királyi ud-var írásbeli feladatait. A kápolna azonban az esztergomi érsek ellenór-zése alatt állt, és ez szerfelett elónytelennek bizonyult az uralkodó szá-mára a király és Lukács érsek szembenállásának időszakában. Béla ta-nult ebból, s az 1180-as években olyan hivatalt hozott létre udvarában,amelyet teljesen függetlenített az esztergomi érsektõl. A kancelláriá-ban dolgozó -jobbára francia iskolázottságú személyek által irányított- klerikusok (világi papok és szerzetesek) tevékenységükërt csak a ki-rálynak tartoztak felelősséggel. A kancelláriában készült iratokat, ame-lyeket a jegyző (ııoııiriıısl fogalmazott meg, az írnok (scıijfror) tisztázottle, a kancellár (mıırell/iriııs), aki az egész szervezet vezetõje volt, pecsé-telte le.

A kancelláriában dolgozott a híres Anonymus mester is. Béla királynévtelen jegyzője - a Trója-torténet megírása után - a 13. század elején

I85

@ iii. BÉLA, A LEcKEiıEszTÉNYiiiiı KIRÁLY

egyik iskolátársának biztatására btisflte öntudattal készítette el latinnyelven A ııızıgynrok ıeııei (Cesm I Iiıııgamıııııı) című munkáját, amely ahonfoglalás irodalmi jellegű, regényes elbeszélése. Mind a kancelláriá-ban, mind pedig az úgynevezett hiteleshelyeken (bizonyos egyházi tes-tületekben: székes- és társas káptalanokban, illetve szerzetesi konven~tekben) az írás alapvetően latinul folyt. De a korabeli magyarországilrásbeliségnek szerény mértékben részét képezte a görög és a magyarnyelvű írás ismerete és használata is. Az elõbbire a szávaszéntdemeteribirtokösszeírás, az utóbbira az úgynevezett l'I(ıli7ırı` Beszéd és Kónyóˇrgéslehet a legismertebb példa. A Ilrılurrí Beszéd és a vele együtt szereplõ kö-nyórgõ imádság magyar szövege a 12. század közepén keletkezett, ránkazonban 1195 táján lejegyzett formában maradt. Az első hosszabb,összefüggő szöveget tartalmazó nyelvemlék hű tükre a korabeli magyarnyelv állapotának. Ugyanakkor a temetési beszéd és az imádság annakis bizonyítéka, hogy a klerikusoknak egyházi feladataik ellátása során(prédikálás, imádkozás) a kötelezõ latin mellett használniuk kellett amagyar nyelvet is, hogy laikus (világi) hallgatóságuk megértse õket.

Nagyhatali-ni törekvések Uralkodása második időszakában lll. Bé-ií la külpolitikájában birodalmi igényű,nagyhatalmi jellegű törekvések figyelhetók meg. 1195 tavaszán lll. Bélamegtiltotta azt, hogy magyar alattvalók a Vl. Henrik német-római csá-szár által meghirdetett keresztes hadjárathoz csatlakozzanak. E dön-tést több tényezővel magyarázhatjuk. Béla helyesen ismerte fel: a ke-resztes háború alapvetõ célja Henrik világuralmi terveinek elősegítésevolt. Vl. Henrik, akit 1191-ben koronáztak császărrá Rómában, 1194-ben Palermóban elnyerte zi szicíliai királyi címet is. A német-szicíliaiperszonálunıó létrehozása után legfõbb politikai programjának azt te-kintette; hogy a Földközi-tenger medencéjét körülvevő területeken azantik Római Birodalom feltámasztásával német világbirodalmat hoz-zon létre Ennek jegyében Bizáncról koverelte azokat a területeket,amelyeket 11B5-ben megszálltak a normannok, bejelentette igényét azafrikai mohamedán partok jelentõs részére, hűbéresévé akarta tenni azibériai mór kalifát, a keleti keresztény államokat és Bizáncot is, l(is-Ör-

186

Nagyhatalmı törekvések @

ményország és Ciprus királyai 1194-1195 folyamán Henrik vazallusailettek. Az 1195 márciusában meghirdetett keresztes hadjárat a keletikeresztény államok és Bizánc alávetését szolgálta volna. Érthetõ, hogylll. Béla nem óhajtotta elõmozdílani egy olyan világhatalom megte-remtését, amely nemcsak királysága balkáni érdekcit, hanem z- létrejöt-te után - előbb-utóbb a magyar állam önállúságát is súlyosan veszé-lyeztette volna.

lll. Béla a német és a normann expanzív tervekkel szemben elsõsor-ban és mindenekelőtt nem Bizánc érdekeit védelmezie, hanem sajátnagyhatalmi jellegű külpolitikai törekvéseit szolgálta. Kimutatható.hogy a magyar király - látván a Bizánc meggyengülésérc utaló jegyeket- a Balkánon maga kívánt a basileus helyére lépni. Azt akarta, hogy abalkáni térségben vezetõ hatalomként a Magyar Királyság váltsa fel ahanyatló Bizánci Császárságot. Egyes feltételezések szerint nagyhatal-mi törekvéseinek szimbolikus kifejezésére lll. Béla ekkor illesztetteössze a magyar Szentkorona két (görög, illetve latin) részét egységes,zárt koronává, amilyennel abban az idõben a bizánci császárok is ren-delkeztek. A valóságban azonban a Szentkorona egyesltésének célja ésidőpontja még ma sem tekinthető tisztázottnak. Az azonban bizonyos:nagyhatalmi koncepciójának, birodalmi elképzeléseinek egyértelmű jel-képes kifejezõdése volt, hogy az 1190-es években átvette és cimerbefoglalta a basileus egyik felségjelvényét, a kettős keresztet. lll. Béla, azegykori bizánci trónörökös jól tudta, hogy Bizáncban a kettős kereszt acsászár hatalmi jelvényei közé tartozik. E bizánci hatalmi jelvény átvé-telével, majd királyi cimerbe foglalásával a magyar uralkodó a külvilágelőtt szimbolikus formában jelezte: egyrészt saját királyi méltóságátegyenrangúnak tekinti a basileus császári méltóságával, másrészt készés hajlandó elvállalni a térségben a bizánci császár hatalmi pozícióját.Külpolitikaı koncepciója teljes mértékben támogatásra talált a külsõhódltásokra vágyó magyar urak körében. A világi és az egyházi fõembe-rek minden bizonnyal éppen amiatt fogadták el a gorog kettős kereszthasználatát a Rómához tartozó Magyarországon, mivel azt nem orto-dox vallási jelvénynek, hanem a balkáni hegemonisztikus programszimbólumának tekintették Egyébként Béla részéről nagyhatalmi pozí-ció megteremtésére szolgáltak azok a z német, angol, francia, bizánci és

T

@ iii. iai'ei.A, A LEcKEitEsz`i`tNYiiaii Kiiuitvaragón - dinasztikus kapcsolatok, illetve tervek is. amelyek jóformánegész Európát behálózták. És természetesen birodalmi jellegű célkitűzé-sek jutottak kifejezésre elõdjeinek expanzióját jelentõsen meghaladóterületi hódításaiban is.

Balkáni (keleti) politikájának ugyancsak ezen új vonására utal az,hogy a magyar királyok közül elsőként lll. Béla fogalmazott meg ke-resztes liadjárat indítására vonatkozó tervet. Gyakorlatilag már a keleti,,pogányok' elleni háború gondolatával összhangban került sor 1192-ben l. Lásfló szentté avatására, hiszen 6 is a keleti pogányokkal szem-ben harcolva védte meg a magyar és az egyetemes kereszténység érde-keit. lászló kanonizációja tehát a keresztes program jegyében történt,lll. Béla politikai-hatalmi céljai érdekében. A balkáni magyar hegemó-nia megteremtésére irányuló terveket a király 1196. április 23-án bekö-vetkezett halála keresztülhúzta. Halála elõtt politikai végrendeletettett, amelyben országát és koronáját lmre fiára örökítette, András fiaszámára viszont várakat, birtokokat és nagy mennyiségű pénzt ha-gyott azzal a kötelezettséggel együtt, hogy helyette vczcssen kereszteshadjáratot a Szentföldre, amivel tulajdonképpen külpolitikai irányvo-nala folytatására akarta készterni utódair.

Kívánságának megfelelően Bélát első felesége, Châtillon Ágnes(Anna) mellé temették a Szent lstván által alapított székesfehérvári ba-zilikában. (Második hitvese férje halála után a Szentföldre ment roko-naıhoz, és ott is halt meg.) 1848. december elején rábukkantak mind akirály, mind a királyné vörös márvány szarkofágjára. Azóta művészet-törtériészek, régészek és történészek több alkalommal tanulmányoztáka sírmellékleteket (főleg lll. Béla koronáját, jogarát, kardját, melldíszét,keresztjét. karperecét, sarkantyúit és aranygyűrűjét). Orvosok és antro-pológusok pedig a csontok vizsgálatára tértek vissza nem egy esetben.Utóbbiak a modern eszközök segítségével többek között nemcsak aztállapították meg, hogy milyen idõs korában halt meg Béla és hitvese,hanem kiderítették egyrészt azt, hogy Béla az AB vércsoportba tarto-zott, másrészt azt is kimutatták, hogy míg a törékeny és karcsú Anna,aki legalább hét gyermeket szült férjének, mintegy 16| centiméter ma-gasra nőtt, addig Béla csaknem 190 centi magas, daliás termetű, nagyszemű, sasorrú férfiú volt. Ez teljes összhangban áll a kortárs londoni

-Idb'

Nagyhatalrni törekvések @

Richárd azon közlésével, mely szerint lll. Béla „termete magas, arca ne-mes” volt.

lll. Bélát középkori történelmünk egyik legkiemelkedőbb királyánaktartjuk. Uralkodása alatt megszilárdult a királyi hatalom, s az országkomoly nemzetközi tekintély: szerzett magának. Ebben az időszakbanMagyarország erõs hatalomként nagy befolyást gyakorolt a ke|et-kü-zép-európai térség politikai-uralmi viszonyainak alakulására. A lll. Bélaide|ében megfigyelhető külpolitikai törekvések jelentõs mértékbenmeghatározták a következõ időszak magyar külkapcsolataiı. Közvetlenutódai alatt azonban mınd a királyi hatalom jellegében, mind a magyartársadalom fejlődésében mélyreható változások következtek be.

Az ÉVSZÁZAD MÉRLEGE

A 12. század mérlegét célszerû oly módon megvonni, hogy - az alapve-tõ mutatók, a meghatározó tényezõk szempontjából - a Magyar Ki-rályság lıelyzetét ósszevetjük az elõzõ évszázadéval. Ennek révén mu-tatkoznak meg világosan a bekövetkezett változások, módusulások ésazok jellemzõ tendenciái, fõ sajátosságai.

Gazdaság és társadalom A korabeli magyar gazdaság agrárgazda-Í ság volt, amelynek a 11. században az ál-lattenyésztés volt az uralkodó ágazata. E téren az alapvetõ változást azjelentette, hogy a 12. század végére a földművelés súlya, jelentósege el-érte az ăllattenyésztését. E kiegyenlítõdést igazolják azok az oklevelesadatok, amelyek szerint a földesúri birtokok (fııčdíıııııole) több mint fe-lén ekkor már ekés földművelés folyt, de jelentõs volt a szőlőművelés éskertgazdálkodás is. A szántást könnyű - két okor húzta - Íaekével, il-letve csoroszlyás, vas alkatrészes nehézekével végezték, ez utóbbi elényolc ökröt fogtak. A esoroszlyás nel-iézeke különösen értékes volt,ezért számos faluban - egyéb vasszerszámokkal együtt - éjszakánkénta templomban őrizték; nem egy településen pedig több család vagyegész falu ekeközösség formájában közösen birtokolt és használt egyet-len vasekét. (Más esetekben drágasága miatt a nehézeke vastartozékai-nak egyik részét a földesúrnak, másik részét viszont a neki szolgáló sze-mélyeknek kellett beszerezniük.) A korabeli faeke emlékét egy oklevélérdekes adata õrizte meg. Egy, ll. század végi diploma elmondja, hogy

190

Gazdaság és társadalom É

Bere bíró ekéjét ellenfele bosszúból elégette. A gabona zömét õrlókövekrévén kézi malmokkal õrölték meg, de éppen ebben a korszakban jelentmeg és kezdett elterjedni magyar földön a fejlettebb vízimalom. Az ál-lattenyésztésben fokozatosan tért hódltott az istállózás, de még min-dig számottevő volt a ridegtartás, illetve a nomád forma. Utóbbi miattszülettek l. László és Kálmán alatt azok a királyi rendeletek, amelyektiltották, hogy a falu elkültözzön saját templomától. Más véleményszerint a továbbkoltozésre a falu népét a szántás alá vett foldek kime-rülése késztette. A föld megművelésére ugyanis e században valóban avad talajváltó rendszer volt a jellemzõ. amikor a területet végkimerülé-sig használták, s ezután új foldrészt fogtak rnûvelés alá. A szabályozotttalajváltó rendszer elterjedése a 13. század fejleménye. A háziállatokközött a csontleletek tanúsága alapján ebben az idõben már többségbenvolt a szarvasmarha, a sertés és a baromfi, ami letelepült életmódra vall.jelentõs volt még a halászat, a vadászat és a méhészet is.

A korszak egészére az önellátó naturális gazdálkodás a jellemzõ. Erendszerben minden birtokon a szolgálónépek (akik egyszerre voltakföldművesek, állattenyésztók és kézművesek) gyakorlatilag mindenbőleltartották urukat és - természetesen más szinten - önmagukat is. Aföld termékeny volt, a termés bőséges, az állatállomány hatalmas; azéhínség - Nyugat-Európához képest ~ itt meglehetõsen ritkán jelentke-zett. Az ország gazdagsága minden alkalommal meglepte az idegenutazókat akár nyugatról, akár keletrõl érkeztek ide. Egy szemtanú fran-cia apát 1096-ban így írt: a keresztesek ,,ész|evették, hogy egyrészt asúntóföldeken, amiként abban az országban az szokás volt, több évbúzatermése tornyok módjára volt felhalmozva [az óriási asztagokatnem egy, hanem több év termésének nézték!]..., másrészt pedig külön-bözõ húsfélék és más élelmiszerek, amikben földjük dúslakodott, bősé-ges mennyiségben állnak rendelkezésre". Hasonló okok miatt FreisingiOttó német püspök a század derekán földi paradicsomnak nevezte Ma-gyarországot. Ugyanekkor Abu Hamid, az arab kereskedő úgy véleke-dett, hogy „Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a leg-konnyebb és a legjobb az élet`. A rengeteg gabonáról és annak olcsó árá-ról ldríszi, a szicíliai földrajztudós is megemlékezett művében a 12.század közepén.

l9I

@ Az ÉvszÁzAD MERLEGEA ll. századhoz hasonlóan eltérõ földrajzi és gazdasági adottságú vi-

dékek, települések termékei képezték a lassan gyarapodó helyi piacokáruit. (li falvakat gyakran arról a napról nevezték el - pl. Szerdahely,Csütörtökhely, Szombathely -, amelyeken a vásárokat tartották.) Abelsõ kereskedelemnél sokkal jelentősebb volt a külkereskedelem, ame-lyet fõként idegen kalmárok bonyolítottak le, de a 12. században ma-gyar kereskedók is megfordultak külföldön, így például Bizáncban. Amagyar külkereskedelmet egyébként már ekkor az jellemezte, ami ké-sõbb is hosszú évszázadokon át meghatározónak bizonyult: a mező-gazdasági és bányászati termékek (gabona, bor, állat, fa, só, réz, vas,ezüst, arany stb.) kivitele és jobbára ipari késztermékek (textília, fűsze-rek, ékszerek, fegyverek, ruházat) behozatala. A kereskedelem és a pia-cok_. illetve az utak védelme a király feladatai közé tartozott, ennélfog-va a vám- és révpénzek is őt illették meg. (Ez a bevétel lll. Béla idejébena királyi kincstár jövedelmének lB%-át tette ki.) A belsõ áruforgalom ahelyi közegek, a külkereskedelem a királyi udvar közvetlen ellenőrzésealatt állott: külföldi kereskedő csak királyi engedéllyel távozhatott azországból. Uralkodói monopólium volt lényegében a súkereskedelem,amely a királyi bevételek 10%-át adta.

A 11. században alapvetõ változás figyelhető meg a magyar társada-lomban: általánossá vált a népesség nagy többségét kitevő közszabadoklesüllyedése, E folyamat változatlan erővel zajlott a 12. században is.Ennek eredményeképpen az a magyar társadalom, amelyet - becslésekszerint - Szent lstván alatt kb. 90%-ban szabadok s mindössze10%-ban szolgák alkották, a 12. század végén mintegy 90%-ban aláve-tettekből és 10%-ban szabadokból állott. Azaz az ország a szabadoktársadalmából a szolgák társadalma lett. Ebből a helyzetből a felemelke-dés a következő évszázad fontos társadalmi eseménye lesz. De hangsú-lyozni kell, hogy az alávetett népesség korántsem tekinthető egységes-nek. Legfelül a teljesen szabad fliber) elemek voltak, akik a földesúr bir-tokán laktak, de onnan bármikor elköltözhetlek, szabad nőveltörvényes házasságot köthettek, s a birtokon szolgáltatásként igazgatá-si, szervezési feladatokat láttak el. A legalsó- egyben legnagyobb - cso-portban az ókori rabszolgákkal teljesen azonos helyzetben lévõ igaziszolgák (semısok) találhatók, akik nem hagyhatták el uruk földjét, tör-

191

Népesség és életviszonyok É

vényes házasságot nem köthettek, adható-vehető vagyontárgyak (be-szélő szerszámok) voltak, s birtokain (a prédiumokon) a földesúr min-denféle munkára kolelezherte õket. E két szélsã réteg között még többeltérõ helyzetű kategória létezett. llyennek minősül a házas-földes szol-gák (nırinsiiik) rétege, akik uruktól földparcellát, házat és munkaesdtöztkaptak, és cserében termékjáıaclékkal (a termés felével vagy kétharma-dával) tartoztak a föld tulajdonosának. Ök a késõbbi jobbágyok előfu-tárai. A szolgák települései! igen gyakran jellegzetes szolgáltatási köte-lezettségükrõl, illetve foglalkozásukról nevezték el (Ácsi, Csatát. Faze-kas, Fegyvernek, Halászi, Kovácsi, Lovászi, Molnár, Szakács, Szántód,Szõlõs, Szűcs, Tímár, Vadász stb.).

A szabad lakosság felsõ csoportját az arisztokrácia jelentette, közé-jük hazai és külföldi származású világi és egyházi fõemberek tartoztak,akikre már egyre gyakrabban használták a ıiolıılıs (nemes) megjelölésr.Ebben az idõben a világi arisztokraták szűk körét fõként a nádor, az er-délyi vajda, a bán, az udvarbíró és a megyésispánok alkották, míg azegyházi főurak (VI/ielıııí) közé mindenekelőtt az érsekek, a püspökök ésa prépostok tartoztak. A szabad népesség alsó csoportjában foglaltakhelyet a kis vagyonnal rendelkezõ közszabadok, valamint az idegen ere-detű (földműves és kézműves) jövevények Uiospesek). A 12. századbanazonban, elrérűen az elõzõ századtól, a társadalmi helyzetet döntőenmár nem a jogi viszony ~ azaz az illető szabad vagy szolga volta --, ha-nem a vagyoni pozíció határozta meg. Ezért azok a köuzabadok, akik-nek sikerült vagyonukat megőrizniük, felemelkedtek: a 13. század ele-jén királyi szerviensek (a király szolgái), majd hamarosan köznemeseklettek. Az oklevelekben e szerviensek elsõ képviselői már a 12. századvégén feltűnnek. Azok zi közszabadok viszont, akik elvesztették vagyo-nukat, lesüllyedtek a szolgák közé.

Népesség és čletviszonyok Ebben az idõben az ország területi ki-ii terjedése - Horvátország, Dalmáciaés Bosznia nélkül- már mintegy 330 ezer km! volt, amiből kb. 220 ezerkm? lakott területnek számított. A 12. század közepén az országban alegfontosabb közigazgatási egységek a vármegyék (várispánságok) vol-

193

@ Az tvszÁzAD MERLEGEtak, amelyeknek száma a Salamon kori 45-ről erre az idõre már 72-reemelkedett. Hozzávetõleges becslések alapján a népsűrúség 7 fó/kmlvolt, így az ország lélekszáma a század végén elérte a másfél milliót.ami a ll. századi egymilliós népességhez képes 50%-os gyarapodást je-lent. (Mások szerint az ország népessége ennél kisebb .számú volt.) Alakosság etnikailag eléggé vegyes volt, zömét magyarok alkották, de je-lentős volt a szláv népesség száma is. Az ország minden téren komolymunkaerõhiánnyal küzdött, s ezzel is osszefügg, hogy az elõzõ időszak-hoz képest a 12. században nagyon sok külföldi telepedett itt le. Kelet-ről nomád besenyõk és úzok érkeztek. Nyugatról olaszok, vallonok, fõ-leg pedig német ajkú (flamand, szász, sváb) Iiospcsek jöttek szívesen lá-tott vendégként. Számos külföldi személy (pl. normannok, oroszok,németek, aragónok) az idegen származású királynék kíséretében érke-zett magyar füldre. A németek fõleg a Felvidéken és Erdélyben teleped-tek le. (Az erdélyi német hospesek adója szolgáltatta a király éves jöve-delmének 9%-át.) A nyugati jövevények nagy szerepet játszottak a tele-pülések, a termelés és a kereskedelem fejlesztésében. De a kereskedők ésa pénzemberek között ott voltak az izmaeliták és a zsidók is, akik a ki-rály védclmét élvezték. A század vége felé Dél-Erdélyben - a Balkánróljõve - megjelentek a Kárpát-medence első román (vlach) lakói is, akikfõleg pásztorkodással foglalkoztak, s a népesség ortodox vallású részé-nek létszámát gyarapították.

A Magyar Királyság agrárország volt, ezért külsõleg teljesen falusias ké-pet mutatott. Egyetlen igazi város sem létezett még, A jelentősebb telepü-lések nem a kereskedelem és a kézművesség, hanem a világi és az egyháziközigazgatás központjai voltak. A népesség óriási többsége 100-200 fõs -rendezetlen képet mutató - falvakban (ifillıílshan) élt, ahol fából, nádbólkészült. szegényesen felszerelt veremházakban lakott. A falvak számát ekorban 9 10 ezerre becsiilik, élükön i'ı`llı`cıısok (falunagyok) állottak. Aputri 10-12 mi alapteruletű. egyosztatú, füstös kalyiba volt, itt tartózko-dott télen az egész család, míg nyáron- Freisingi Ottó köflésébčl tudjuk -szellõs sátrakban húzták meg magukat. Országjárásai, vadászatai soránmaga az uralkodó is - kíséretével együtt gyakran sátorban lakott. Azegyik, felettébb pompás királyi sátrat lll. Béla 1189-ben Barbarossa Frigyescsászárnak ajándékozta. A köház - amint cz a külföldi utazóknak is fel-

:su _

Nepzzseg ez eiezviszzmyak @

tűnt - igen ritka volt, csak a nagyobb településeken ~» a királyi, ispáni ésegyházi központokban - építettek ilyet a gazdagok, de e helyeken is a fa-ház dívott (emiatt igen gyakori volt a tűzvész). Kõpalotájuk csak a fõem-bereknck volt, a legszebbek természetesen a király számára épültek a kétfõvárosbanı Fsztergomban és Fehérvárott. A magyar múlt rriegrázkódta-tásai és viharai következtében azonban e korszakból egyetlen ép kõépületsem maradt fent.

Fényűzõ palotáiból elindulva a király föembereivel (a tanáccsal)együtt gyakran úton volt. Ezek a kiszállások_ körutazások több céltszolgáltak. Az akkori kezdetleges, fejletlen infrastruktúra miatt csakígy volt lehetséges a királyi birtokok szemléje, a természeti javak felélé-se, a helyi ügyek elintézése és a tisztviselők ellenőrzése. (Az ispänokajándékai a királyi jövedelem 6%-ára rúgtak a 12. század végén.) A ki-rály megszállása (destensııs) egy-egy magánbirtokon valóságos istencsa-pásnak számított, hiszen több száz fõs kiséretének ellátását évekre szó-lóan megsínylette a föld és népe. (Nem véletlen, hogy az i222-esAranybulla jelentõsen korlátozza majd a király beszállásolási jogát.)Legtöbbször természetesen saját birtokán szállt meg az uralkodó,egy-egy királyi kúriában vagy várban. Egyébként e században magán-személyek csak az uralkodó engedélyével építhettek várakat. amelyektöbbségükben ekkor még faszerkezetes földvárak (ún. gerendavárak)voltak.

Az ország lakosságának legnagyobb része analfabéta volt. (Még 1526táján is az ország népességének csupán 1,5-1,8%-a ismerte a betűvetést.)lrni-olvasni (fõleg latinul) csak a papság tudott, de ez még az egyházi sze-mélyek körében sem volt általános. Kálmán király éppen ezért - rendeleteszerint - csak azokat a szerzeteseket és klerikusokat fogadta szivesen ud-varába, akik latinul tudtak beszélni. Az írásbeliség szerény elterjedtségemiatt e korban a hivatali ügyintézés - tanúk alkalmazása mellett - túl-nyomó rêszben szóbeli volt. Jellemző, lıogy amíg e században Franciaor-szágban kb. l0 ezer, angol földön is több ezer oklevél íródott, addig Ma-gyarországon mindössze 200 diplomáról van tudomásunk.

A század folyamán a királyok rendelésére számos legenda, krónika.illetve kıónikaresz íródott papi személyek tollából. Az elsõ magyar kró-nika (ún. õsgesta) - amint láttuk - a századfordulón Kálmán udvará-

@ Az EvszÁzAD MEKLEOEban készült el. A pergamenkönyv rendkívül drága volt: egy díszes, két-kötetes biblia e korban két faluért cserélt gazdát. Tulajdonosaik végren-deleteikben rendszeresen említést tettek kõnyveikrõl. Jelentősebb -több tucat kódexbõl álló -~ könyvtáruk csak a királynak és az egyháziintézményeknek volt. E könyvtárak nagysága természetesen jóval el-maradt a hasonló nyugati intézmények könyvállománya mögött. (Pél-dául a pannonhalmi apátságban B3 kódex, ugyanakkor a svájci SanktCallen monostorában ezer könyv volt.) Az alsópapságot hazai egyházi(káptalani és kolostori) iskolákban képezték ki elemi szinten és közép-fokon. Éppen a 12. századból maradt ránk az elsõ magyarországi „iskD»lafüzet", amelyet az esztergomi káptalani iskola egyik diákja készített,A fõpapok többsége külföldön járt iskolába, ott végezte el felsőfokú ta-nulmányait. Közéjük tartozott Lõrinc érsek, aki egy oklevél szerintnagy kedwel olvasott filozófiai műveket, és Lukács esztergomi főpapis, akit párizsi tanulótársai tudós és nagyon művelt személynek tartot-tak. Újabb adatok bizonyítják, hogy a 12. század végén a magyar diá-kok már nemcsak Párizsba, hanem az angliai Oxfordba is eljutottak fõ-iskolai tanulmányok folytatása céljából.

A királyi hatalom Az uralkodói hatalom nagyságát, erejét - mi»iii* ként azt Kálmán király is jól felismerte - a tu-lajdonviszonyok határozták meg. A gazdasági helyzet jelentőségét muztatja, hogy már ebben a korban érvényesült az elv: akié a föld, azé a ha-talom.

Természetesen ezen elv alapján a hatalom a király és az arisztokra-ták kezében volt. Erre predesztinálta õket egyébként a hagyomány és aszármazás is, de mindenekelőtt és elsõsorban nagy vagyonuk. A 11.századi fejlõdés nyomán - mint láttuk ~ a tulajdonnak három fõ for-mája alakult ki-. a királyi, az egyházi és a világi magánbirtok. Becslésekszerint a 12. század második felében a király tulajdona volt az országterületének 70%-a, a világi föurak 15%-ot, az egyháziak (a különbözôegyházi intézmények) 10%-ot mondhatták magukénak. Mintegy 5% aközszabadok kezén volt. (Nyugat-Európában erre az idõre gyökeresenmegváltoztak a viszonyok az uralkodói birtok rovására.) Az egyes világi

-I 96

A királyi hatalom É

fõemberek és egyházi intézmények kezén jelentõs földbirtokok halmo-zódtak fel, de ezek között komoly különbségek voltak. A dinasztiávalrokonságban álló Lampett ispán 30 birtokkal, Benedek ispán 12 birtok-kal rendelkezett, a legnagyobb egyházak közül a dömösi prépostságnak100, Pannonhalmának 90, Aradnak mintegy 30 birtoka volt. Ezek azon-ban szerény nagyságot képviseltek a királyi tulajdunnal szemben. A hí-res Hont-Pázmány nemzetség összes birtokai a királyi földeltnek alig1%-át (mintegy 2000 kml-t) tették ki, ami kb. fél megyényi területnekfelelt meg.

A természeti gazdálkodás onellátó voltábõl, valamint a javadalmakkirályi adományozásának rendszerébõl fakadt a földbirtok szórt jellege,vagyis az, hogy az egy-egy tulajdonos kezén lévõ földek nem egyetlen,összefüggõ tömbben. hanem több részben, egymástól távol, gyakran azország különbözõ vidékein helyezkedtek el. Így például a ll. Béla általalapított aradi prépostság mintegy harminc faluja hét megyében (rész-ben a Dunántúlon, részben a Tiszántúlon) terült el, a székesfehérvárikeresztesek hatvan birtoka az ország hat megyéjében feküdt, egymás-tól messze.

A szórt jelleg érvényesült a királyi földeken is, de az uralkodó tulaj-donában lévõ birtokoknak volt még egy külön sajátosságuk is. Ez abbannyilvánult meg, hogy a királyi földeknek - a birtokszenrezet formájaalapján - két alapvetõ típusa volt. A birtokok elsõ csoportját az ún. ud-vari szervezet földjei alkották, amelyeket tisztjeik vezetésével a szolga-sorban éló udvarnokok műveltek meg. A második típust a királyi várak-hoz tartozó birtokok képezték, amelyeknek népei (a várnépek) a vár-jobbágyok irányításával elsõsorban katonai szolgálattal tartoztak azuralkodónak. A kétféle birtoktípus közül a 12. században a királyok fõ-ként az udvarnokföldeket adományozták el. De a század végén megin-dult a várföldek eladományozása is, amely a 13. században gyorsult fel.

Az óriási tulajdonnak megfelelõen a király hatalma is óriási volt. A12. század közepén Freisingi Ottó így látta ezt: ,a fõemberek úgy enge-delmeskednek a fejedelemnek, hogy nemcsak nyílt ellentmondásokkalfelizgatni, hanem még titkolt suttogással megsérteni is bűnnek tartják.Ezért van, hogy » ámbár az említett királyság hetven vagy még többgrófságra [vármegyérel osflik - minden székhelyrõl a haszon két része

197

@ Az ÉVSZÁZAD MÉRLEGE

a királyi kincstárnak jut, és csak a harmadik rész marad a grófnak [is-pánnakl. S ebben a nagy kiterjedésű országban senki sem mer a kirá-lyon kívül pénzt verni vagy vámot szedni... Ha valaki a grófok rendjé-bõl a királyt megsértette... az udvartól kiküldött törvényszolga elfogjaõt, bilincsbe veri [bírói Ítélet nélkül]." A kép kissé idealizált, hiszen ki-rály elleni összeesküvések ekkor is voltak, ellenkirályokat is felléptettekmár, s 1165-ben elõkelõ alattvalói meggyilkolták a magyar királyok kö-zül elsőként lV. lstvánt. A nyugati feudális anarchiához szokott németpüspök elõtt mégis teljes joggal tűnt igen nagynak a magyar király ha-talma.

A korabeli feudális gyakorlatnak megfelelôen - a 11. századhoz ha-sonlóan- a király hatalmában részeltette az egyházi és a világi fõembe-reket részint úgy, hogy õket állította a helyi egyházi és világi igazgatásélére, föleg pedig úgy, hogy õk alkották az ország kormányát, a királyitanácsot (seımıııs), amelynek állandó összetétele nem volt, hanem a di-nasztia tagjai mellett mindig azokból a világi és egyházi vezetõ méltó-ságokból állott, akik éppen az uralkodó környezetében tartózkodtak.Az uralkodó ún. utazó király volt, aki rendszeresen járta országát. Alegtöbbet persze esztergomi és székesfehérvári palotájában tartózkodott.

Esztergom, az ország egyik fővárosa, elsõsorban gazdasági. egyháziés adminisztrációs központ volt, ahol számos törvényhozó gyűlés zaj-lott le, s itt működött a mohamedán kálizok vezette királyi pénzverdeis. A kincstárgyarapitása érdekében e században a finom czüstpénz hc-Iyett egyre sűrűbben készítettek a pénzverók Esztergomban silány mi-nõségű denárokat a jó pénz névértékében. (A pénzverésbõl és az éven-kénti pénzváltásból került ki a kincstári bevétel 36°/z-a.) lll. Bélát dicsé-ri, hogy a királyi denárokat több évtizedes szünet után - a pénzverökismét jó ezüstbõl készítették. Esztergomban királyi otvosműhely isműködött, amely mindenekelőtt az uralkodói udvar igényeit elégitetteki. (A megyékbõl befolyó s jó pénzben beszedett adók a királyi jövede-lem l5%-át alkották) Az ország másik fővárosa, Székesfehérvár volt aszakrális, koronázási és temetkezési székváros. ltt őrizték a felségjelvé-nyeket, itt koronázták az uralkodókat, akiknek többségét a 12. század-ban a székesfehérvári bazilikában temették el. (A királynék koronázásihelye és székvárosa Veszprém volt.) Fehérvár egyben fontos törvénylá-

-'ET

A királyi hatalom É

tó hely is volt: minden év augusztusában, Szent lstván napján a régihagyományok szerint itt orvosolta személyesen a király alattvalóinaksérelmeit. AZ első városi kiváltságot Székesfehérvár nyugati (latin)hespesei kapták lll. lstvántól, s ez lett később a magyar városi jog egyikalapmintája. lll. Béla uralkodásának vége felé Óbuda lett a király egyiklegkedveltebb tartózkodási helye.

A királyi hatalmat szolgálta a hadsereg is. Még ebben a korszakban isa hadszervezet lényegében királyi monopólium volt. A 12. századbankatonasága csak az uralkodónak lehetett; a magánhadsereg a 13. századszülötte. Világi és egyházi fõemberek esetében a mellettük lévõ néhányfős fegyveres osztag csupán testőrségnek tekinthető. (A pécsváradiapátnak például 12 fős katonai kísérete volt; a magánföldesurak is csu-pán egy-két katonát tartottak maguk mellett.) A király haderejének egyrészét könnyűfegyverzetű, nyíllal felszerelt székelyek és besenyõk al-kották; a sereg zömét a 72 várispánság katonasága tette ki, amely átme-neti típusú -- lándzsával és kétélű karddal is rendelkezõ - harcosokbólállott. Egy 13. század eleji adat alapján arra lehet következtetni, hogyegy-egy megye mintegy 300- 400 embert küldött a királyi seregbe. A se-regben a legütóképesebb részt a királyi dandár jelentette, amelyet pán-célos - zömmel külföldi, Zsoldos -lovagok alkottak, akiket szívesen lát-tak a királyi udvarban, s vezetőik rövid idő alatt magas méltóságok bir-tokosai lettek. Egyetlen példa eleg lehet ennek illusztrálására. A Héderés Wolfer testvérek 40 páncélos vitézzel ll, Géza alatt jöttek az ország-ba. A király javadalmakkal látta el õket; Héder hamarosan udvarbíró,majd nádor lett. A német eredetű testvérpár alapította meg a híresHéder nemzetséget. Az országos sereg létszáma 30 ezer és 50 ezer kö-zött ingadozott. Ez a jelentős nagyságú haderő nemcsak megvédte a ki-rályságot az idegen alávetési kísérletekkel szemben, hanem korsza-kunkban hatékony eszköze lett a külföldi expanziónak is.

A 12. század Európájában a nemzetközi élet a 11. századihoz viszo-nyítva sokkal mozgalmasabb és változatosabb volt. A korábbiakhoz ké-pest e század külkapcsolatai sajátos jellemzdjének minősül az, hogy anemzetközi viszonyok fõáramlatai, eseménysorai nem csupán egy-kétországot, hanem államok és országok egész sorát érintették egyszerre. sennek következtében a fontosabb konfliktusok szemben álló koalíciók,

'_ 199

@ Az ÉvszÁz»\D MÉRLEGEszövetségi rendszerek összecsapásaiként jelentkeztek. A sorozatos ke-resztes hadjáratok, az íııiperiwn és a sıızerfioıíiıiıı meg-megújuló küzdel-mei, valamint a német, a bizánci és dél-itáliai normann nagyhatalmi tö-rekvések, amelyek mind az európai politikai hegemónia megszerzéséreirányultak, állandó mozgásban tartották lényegében az egész konti-nensr, s jelentõs, korábban soha nem tapasztalt hatást gyakoroltak azegyes Országok és államok bel- és külpolitikájára.

Érvényes ez természetszerűleg a Magyar Királyságra is, amely sajátérdekei alapján a maga külkapcsolatainak alakulásanál rendre igyeke-zett megfelelõen alkalmazkodni a nemzetközi helyzet fõ erõvonalai-hoz. Ezzel egy időben - a 11. század súlyos megpróbáltatásain felül-emelkedve - a magyar állam külpolitikai téren rendkívüli aktivitástmutatott. Ennek egyik legfõbb megnyilvánulása volt az, hogy Magyar-ország - miközben közvetlen környezetében politikai befolyása gyara-pltásán fáradozott - nagymértékű területi terjeszkedésbe kezdett,amelynek középpontjában a balkáni térség állott. A magyar külpolitikamásik új vonásának az tekinthető, hogy a l2. század végén Magyaror-szág részéről a nagyhatalmi jellegű, birodalmi igényű törekvések egyreerőteljesebben érvényesültek. Ezek ugyan nem valósultak meg, de akorszak végére a Magyar Királyság a kelet-közép-európai régió vezetõhatalma lett.

A magyar állam belsõ életében és külsõ kapcsolataiban végbemenő12. századi változások, átalakulások ll. századi alapokra épültek, a 12.századot döntõ mértékben meglıatározták a ll. századi viszonyok. Eb-böl a szempontból elmondható, hogy a 12. század a megelőző évszázadszerves folytatása, annak kıteljesedése volt. A ll. században kialakuló sa 12. században csúcsára jutó berendezkedés (az ún. Szent lstván-irendszer) a korszak végére azonban kimerítette forrásait, válságba ju-tott, jelentõs mértékben megindult lebontása, s a 13. században egy tel-jesen más, új modellnek adta át helyét.

PÜGGELÉK

»_ __ _ ,_ _ FUCGELÉK g @

12. századi királyok

Kálmán 1095-1116

ll. lstván 1116-1131ll. Béla 1131-1141ll. Géza 1141-1162lll. lstván 1162-1172ll, László 1162. július-1163. januárlV. lstván 1163. január-1163. júniuslll, Béla 1172--1196

Š EUGGELÉK _ 7 W

Árpãdok: 12. század

Í1.641: I, (Szent) Laszlo Lamperl

i" `ˇl""fl_l [_L1*Kalmaıı Aim; leány Plmska

= 1. Felicia (7) az nzfinzvz = Jırnsrlav w Ioırıiesu 2. Einemia i Kaınııéms

I liM, _ , i

I I l ` lzzafiz ı. ıswarı mıisz ımeıuin ı nez riziiıig

ıı ııııııiınıı H Anna w Sobéshv = lruıa H Mallıaltıeıtedaııy üiliaiııı

7Sail Knıısıanıirıus Sreptıanos

l""'ˇ`lÍ""`i`"__l'""' " ml jó Wi`ill, Gen ıı. Lasııfi ıv ıswan Almos Zsofia Gzıiniii

az Eulrusziıia j = Maria az ll. Miesıku

Mariaiz Miklos

lll, Istvan III, Bela Gera Afpzq Eırsebel Ddola llonaaz Aws iz i. Aıuız „ Diziıuzi =» Fnıyes = svzıupıı ~ upeı

az 2 Cape! lieıceflaırymint

ı.-iõıÍ 'E177` :___l"" T7*

Béla lmre Marit l_AmI'ás Salaımn Istvan Korıslırıua hanywkorısiaıitia zltlsıakios

É É-

§_I_Q2-

-'.“Í5_

204

_ rüccttiâk @z-ATajekoztató irodalom

Források

Bellus Ibolya (ford): Képes Krónika. Pro memoria Bp., 1986.Blazovich László-Kristé Gyula-Makk Ferenc: Szent lstvántól Mohácsig. Forrá-

sok a középkori Magyarországról. Szegedi kozépkortorténeti könyvtár. 6.Szeged. 1994.

Bıazzvizh Lssnõqnzzgi cezz -Tazizuıy Eva (zzzzı<.)z Lzveiiázzt _ kinzzıszzk.Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Bp.--Szeged. 1996.

Bolsakov. O. G.-Mongajt, A. L; Abu-Hamid al-Garnati utazása Kelet- és Kö-zép-Európában. Ford.: lványi Tamás. Bp., 19135.

Elter lstván: Magyarország ldrisı földrajzi múvében (1154). Acta UniversitatisSzegediensıs de Attila József norninatae. Acta Historica, B2. (1985) 53-62.o.

Érszegi Céza (szerk): Árpád-l<ori legendák és lnrelmek. Szentek a magyar kö-zépkorból. 1. Bp.. 1999.

Font Márta: Magyarok ai Kijevi Évkönyvben. Szegedi középkortörténetikönyvtár. 11 Szeged, 1996.

Gombos, Albinus Franeiscus. Catalogus íontium historiae Hungaricae, 1-lll.Budapestini, 1937-1938.

Gombos F. Albin (szerk): Freisingi Ottó Krónikája. Középkori krónikások.iz-14. Ep, i9i2.

Gombos F Albin (szerk): Freisingi Ottó, 1 Frigyes császár tettei. Középkorikrónikások. 15-16. Bp., 1913.

Györffy, Ceorgius (szerk): Diplomata Hungariae antiquissima. l. Budapestini,1992.

Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp., 1916.Kahn Sámuel: Héber kútlorrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp.,

11181.Kristó Gyula-Makk Ferenc-Marosi Ernõ- lll. Béla emlékezete. Bibliotheca

Historıca. Bp., 1951.Lederer Emma (szerk): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanul-

mányozásához. 1. 1000-1526. Bp.. 1964.Makkai László-Mezey László (szerk): Árpád-kori és Anjou-kori levelek.

X1-XlV. század. Nemzeti könyvtár. Levclestár. Bp, 1960.Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp.. 1984.

20)'

@ FÜGGELÉK

Szentpétery, Emericus (szerk.): Scriptores rerum Hungaricarum temporeducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 1-ll. Budapcstini,1937 1938. _

Szilágyi Loránd (ford.): Arpádkori törvények. (Egyetemi jegyzet) Bp., 1962.V Kovács Sándor (szerk): A magyar középkor irodalma. Magyar remeklrok.

Bp., 1964.Závodszky Levente: A Szent lstván, Szent lásfló és Kálmán korabeli torve-

nyek és zsinati határozatok Íorrásai. (Fuggelék: A törvények szövege) Bp,1904.

(A kñletúnkben található fordítások jelentõs része e művekböl való.)

Összefoglaló munkák

Bertényi lván: Szent lstván és öröksége. Magyarország torténete az államalapí-ıástól a rendiség kialakulásáıg (1000-1440). Bp.. 1997

Engel Pál- Beilleszkedčs Európába, a kezdetektől 1440-ig. ln: Magyarok Euró-pában. 1 Bp., 1990.

Hóman Bálint-Szekfú Gyula: Magyar történet. 1. Bp., 1939". (A kötet HómanBálint munkája.)

Kristó Gyula (fószerk): Korai magyar történeti lexikon. Szerk.: EngelPál Makk Ferenc. Bp., 1994.

Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris tankönyvek. Bp.. 1998.Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I-ll.

Bp., 18997.Solymosi László (szerk )` Magyarország történeti kronológiája. 1. A kezdetek-

tól 1526-ig. Bp., 1981.Székely Gyorgy (Íõszerk): Magyarország története Előzmények és magyar

ii'-irténet 1242-ig l-ll, Szerk: Bartha Antal. Bp., 1984. (A vonatkozó része-kel Györffy György, ill. Kristó Gyula írta.)

Szilágyi Sándor (szerk.): Magyarország története. ll. Magyarország történeteaz Árpádok korában (1038-1301). Bp.. 1896. (A kötet Marczali Henrikmunkája.)

Zsoldos Attila. Az Arpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig.Történelmi kézikünyvtár. Debrecen. 1997.

206

J Füccrztëx _> V_ý@

Monográfiák

Bertényi lstván: A magyar Szent Korona Bp., 1996.Bolla llona: A iogilag egységes iobbágyságról. Bp., 1998.Csóka J. 1.a|os- A latin nyelvû rcırténeri irodalom kialakulása Magyarországon

a Xl»XlV. században. Bp.. 1967.Deer, József: Die heilıg: Krone Ungarns. Wien. 1966.Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Bp., 1950Font Márra; Könyves Kálmán és kora. lPF könyvtár. 1 Szekszárd, 1999.Cırics József: Legkorábbi gestaszerkeszıéseink keletkezésrendiének problémái.

Bp., 1961.Györffy Gyorgy Anonymus. Reitély vagy történeti Íorrásš Bp., 1988.Hermann Egyed: A katolikus egyház rrinénete Magyarországon. München,

1973.Hóman Bálint; Magyar pénzlörtêner (10D0~1325). Bp., 191611|, Horváth János: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp..

1954.lãnosi Monika: Tórvčnyalkotás a korai Árpád-korban. Szegedi kõzčpkortörté-

neri könyvtár. 9. Szeged, 1996.Kerhl. Rajmund: Byzaritinisclie Pririzessinnen in Ungarn zwischen 1050-1200

und ihr Einfluss auf das Arpadenkonigreıch. Wien, 1979.Kosztolnyık, Z I: From Knlornan the Learned to Béla lll (1095-1196). East

European Monographs. CCXX. NEW York, 1987.Kzvazs Éva-izvzg Zzuzzzz A magyar izomnazasi jzıvenyzt. sp., isso.Kzvazz Lsszıõz A ı<z„z Áfpaazkzzi magyar penzvzzëzzõı. én-nzzzni és zëgszzzn

tanulmányok a Kárpát-medence l. (Szent) lstván és ll. (Vak) Béla uralkodá-sa közötti időszakának (10004141) érméirõl. Varia archaecılogica Hun~garica. Vll. Bp., 1997.

Kristó Gyula' História és korıörténet a Képes krúnikăban. Bp.. 1977.Krisró Gyula- A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp.. 1979.Kristó Gyula Az Árpád-kor liáboriii Bp, 1986.Krisró Cyula: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetekıõl 1241-ig

Bp., 1994.Krisró Cyula~Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. l.P.C. könyvek. Bp..

1995.Lederer Emma: A leudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp.. 1959.Makk Ferenc. Magyarország a 12. században. Bp.. 1986Makk, Ferenc: The Árpáds and the Comneni Bp.. l9B9.

207

@ i=üccELÉi<Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szegedi középkortörténeti

konyvtár. 2. Szeged. 19961.Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp., 1971.Mezey lászló: Deákság és Európa. Irodalmi rnűveltségünk alapvetésênek váz-

ızzz. Ep., 1979.Muravcsik Gyula Bizánc és a magyarság. Bp.. 1953.Puspöki Nagy Péter: Az Árpád-kori vásártartás lrott emlékei és azok kritiká|a

az államszervezéstöl a tatár|árásig. Piacok és vásárok kezdetei Magyarorszá-gon, 100D 1301 l. Bratislava, 1989.

Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Bp., 1999.Szántó Konrád: A katolikus egyház története. 1. Bp., 1987.Székely György: V11. Gergely. Bp., 1904.Szűcs Jenõ: Vázlat Európa három történeti régióiáról. Bp, 1983Urbansky, B. Andrew: Byzantium and the Danube Frontier. New York, 1968.Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek. 1892.

Tanulmánykötetek

Forster Gyula (szerk.): lll. Béla magyar király emlékezete Bp., 1900.Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar kö-

zepkorról. Bp., 1981.Fugedi Erik (szerk): Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról.

Bp., 1986.Cerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban

METEM-könyvek. 9. Bp., 1995Hóman Bálint: Magyar középkor. Bp., 1938.Horváth János Székely György (szerk.): Középkori kútföink kritikus kérdései.

Bp.. 1974.ll Tóth lmre (szerk.). Az ortodoxia története Magyarországon. Szeged, 1995.Kovacsics József (szerk): Magyarország történeti demográfiája (896-1995).

Millecentenáriumi előadások. Bp., 1997.Krıstó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Nemzet és emlékezet. Bp., 1983.Kristó Cyula--Makk Ferenc (szerk): Árpád elõtt és után. Tanulmányok a ma-

gyarság és hazá|a korai történetéről. Szeged-könyvek. 2. Szeged, 1996Makk Ferenc (szerk.). Feiezetek a régebbi magyar történelembdl. 1-11. (Egyete-

mi iegyzet.) Bp., 19814985.

208

ri'_JcçELEi< @Makk Ferencz A turulmadártól a ketiöskeresztig Tanulmányok a régebbi ma-

gyar torténelemról Szeged, 1998.Székely György (szerk.): Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról.

Bp., 1984.Takács lmre (szerk.): Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. 1-lll. Pan-

nonhalma, 1996.Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. História könyvtár. Mo-

nográfiák. 5. Bp., 1994.Zombori lstván (szerk.)- Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve.

Bp., 1996.

Tanulmányok

ifj. Barta János-Barta Gábor: lll. Béla király jövedelmei. Századok, 127 (1993)413-449. O.

Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. Hadtorténelmi Közle-mények, 109 (1996) 1. szám 3-43 o

Font Mária: Magyar-orosz politikai kapcsolatuk a 12. században. Aetar,1995/3. szám. 53-75. o.

Cerics lózsel: A Hartvik-legenda mintáiról és Íorrásairól. Magyar Könyvszem-lc, 97 (1981) 175-185. O.

Gyorffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor X11. századi birtok-összelrása. Az MTA 11. Osztályának Közleményei, 2-3 (1952-1953)325-362.; 69-104. o.

Holtzmann, Walter: Xll. századi pápai levelek kánoni gyűjteményekbõl. Szá-zadok, 92 (1959) 4044117. o.

Kapitánffy lstván: Magyar-bizánci kapcsolatok Szent László és Kálmán ural-kodásának idején. Aeta Universitatis Szegediensis de Attila Józsefnominatae. Acta Historica, 75 (1983) 19-28.0.

Koszta László' Adalékok az esztergomi és a kalocsai érsekség vıszonyához aXlll. század elejéig. Magyar Egyháztörténetı Vázlatok lll Bp., 1991.73-BB. o.

Knstö Gyula: Legitimitás és idoneitás. (Adalékok Árpád-kori eszmetoˇrténe-tünkhõz) Századok, 108 (1974) 555-621. O.

Kristó Gyula: A Halotti Beszéd kora. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. 30(1995) 4. szám 465-473. o.

209

Q FUccELEKKubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a Xll.

század közepén. Levéltári Közlemények, 46 (1975) 59-121. o.Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar ,,magánjogi" Írásbelisčg elsö kor-

szaka (Xl-Xll. század). Századok, 97 (1963) 1-31.0.Lısz1ovsfl<y]özsef: Angol-magyar kapcsolatok a 12. század második felében.

Századok, 128 (1994) 2. szám 223-253 OMakk Ferenc: Megjegyzések Kálmán külpolıtikájához. Acta Universitatis

Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, 67 (1980) 21-31 o.Makk Ferenc: lll. Béla és Bizánc. Századok, 116 (1982) 33-61.0.Sweeney, J. B.: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12-13. században.

Századük, HB (1984) 114-124. O.Szabó lstván A prédium. Vizsgálódások a korai magyar gazdaság- és társada-

lomtörténelem körében. Agrártötténeti Szemle, 5 (1963) 1-49..301-337.0.Székely György. A kettős kereszt útja Bizáncból a latin Európába. ln. lvánli

Ede: Magyarország clmerei. Bp., 1989. (Reprint) 107-128. O.Szovák Kornél: Pápai-magyar kapcsolatok a 12. században. ln: Zombori lstván

(szerk): Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Bp., 199621-46 o

Vajay, Szabolcs- Byzantinische Prınzessinnen in Ungarn. Ungarn-Jahrbuch,io (i979) is-28. 0.

Személy- és helynévmutató'

A -_ királyfi 79Aachen 18 Almos-ág 46, 63. 89, 109, 118Abaújvár 35 Almos-párt 61, 63Absolon 118 Alsó-Lotarin ia 14aizrr i-iarrrizi ios, 191 Aırrrrrrapa 282Acsi 193 Amiens 13Arizıtzrı eëäk bıõ-1105 Arrrprrzi ias, 148, 157, iõs' maflyaf m Ü ll. A l 67, 74- osztrák föember 68 Anwrjijaac eãıëg

ÊÍiiÍz`Íã^Š3“7Š° 'WR mi í1“'ÍCÍã '-°”“`1za'5rŠz'°rÉr`a'“Admont 82,' B3 ^'“d“i K829' 65 ˇ ˇılA\Q`r$d(°Ă"lÍ[:'ai !lg`agic:)ıoiıël5l7 19 aa 1. Andronikos l. Andronikos

ˇ i ` Y -` KomnénosAdaıšiitnësf-'I ı2ã="š24-' 172 1. Andronikos Komnénos 106,

. _ . 145, 169-1722}*Í'|',f:°l:°B'Š* 179 Angelus rrzrrrzzrseg 172

I- °hfi""=-" ^8"== l3ríl?.r„É3zrÍ.Ií;,.`,Z," lšê; 133- irályné 148, 155 , . .Ágoston 17 Ark-ia 153, 188, 1. meg Chatillon. gnes

âäıfmä, 107 - Dukaina 67_ - 59 Anonymus 185^,§§',f`,,“`ͧ§, Arrrraiuria (Arrriairiziai Fzızrizizrrr-Mbenk 19” 23' 16, za ség) _32,ı72, 73, 86, 89, 153ALBUM 95! 136' ,_ még Duna Apostoli Szek (Szentszék) 10, 17,Aiziirzz (Eizk) iaa, 144, isõ, i. meg 39- 40- 71- 99:92- 109- 166

UL Bag Appenıno-lelsziget 111i. Aizirias ii. is, ıa, 32, -12, A7, ^PHl1õ 171

43? 54 Arad 64, 65, 69-71, 185, 197ll. Alexios (Elek) 153, 160-170 Aragónia 183ti. Aırarrz ıaa Mb: 32Almos herceg 7--11, 14. 16, 19, 20, Armenia 144

81,84-a9.4a.44,50,õ2,54õ0, arrraıd 179 ,65, 66, 73, 75, l. még Konstantinos Arpád-lıáz l. Arpádok

' A függelék adatait nem tartalmazza A Magyarországra is Bızáncra utalo adatokataz igzrr gy-.airrzri zıõtzzrdrruz rrrrari rzirrreıı ırzm szzrzpziizrruir

ZH

É Személy- és helynévmutató

Árpadak (Árpád-haz) 57, 73, 74, iaeıa-Aızrrrrzs i. meg iii. neia125 Belgrad 54,56, 102, 106, 107, 126,

Aszen 167, 175 132, 134, 135, 142, 144, 169, 170Aszenidák 167,175 173Ausztria (Osztrák órgrófság) 42, 3411-15 79. 50. 53- 35. 95. 99. 102r

50-52, 70, 111, 129, 155, 160, 105. 112. 113. 129161,175 Benedek 197

Benevento 118B Berchtesgaden 164

Babenberg-család B1, 1. még Bere 191Jasomirgott Henrik Bzrrhgé 59

Babilónia 122 Berta B9Bács 74. 137 Bzrızhzrrr 177Bágyon 100, 101 Bíborbanszületett loannés l.Bajor Hercegség 1. Bajorország 11. loannés KomnénosBajorország (Bajor Hercegség) B1, Biograd na moru 1. Tengerfehérvár

B2, B4, 92, 111 Bohémond 15, 32, 33, 36Balduin 14 111.Bo1eslaw 32 35-38 43 49 50iiaiirsrr (Balkán-ieızzrgzr) ii, 14, sa, se-70, 75

as, 54, sa, 71-73, 80, 90. 92-94, iv. iarzizziaw 11698, 101, 103, 156, isa, 186, 167, Earriair 22171-174, 178, 179 181, 187, 1118, Boricius I. Borisz194, zoo, 1. meg iírzziaiiaıirsrz, arzrizr ı. iizriazNyugat-Baııasrr - bar- 106, 129

Bamberg 75 Borisz (Boricius, Borics) 43, 58, 60.Barancs 54, 56, 57, 102, 106, 126, 66-71, 75, 79-B1, 83, 84, B6-B9,

144, 189, 170, 173 92, 102, 103, 107, 112, 139, 144,1. Barbarossa (kótszakállú) Frigyes 1. még Kalamanos (Kálmán)

104, 106, 110-117, 121-124, 130, - (Szent Borisz) 66131, 134, 136, 143, 146, 151, 157, Bor-Kalán nemzetség 182150, 161, 163-165, 167, 168, 170, ll. Boiivoj 35, 37, 46178, 175-179, 194 iizrz 57-59

Barcelona 122 Bosznia 72, 124, 143, 144, 150,Bátaszék 1. Cikádor 168, 173, 179. 193Becket Tamás 151 Botond 142Bécs 143 Bouillon Gottfried 14Béla herceg 155 Bresciai Arnold 104, 11011. Bela (vak Beta) 9, 43, 57-66, iirazza az

aa-77, 79, 81, 109, 121, 185, 197 11. iırzzrzızrv 2111|. iuia (iıeia-Aizrrirza) 119, iarraa 1. óizrraa

132-134, 136-139, 142-149, 152, Bulgária 144, 168. I. még Nyu-153, 155-158, 160, 161, 163-170, gat-Bulgária172-189, 192, 194, 198, 199, l. Burgundia 185még Aleiiios Buzád nemzetség 131

212

szz„1e1y» az hzıynevmuızıõ Q

Buzilla 16Büzanıion l. Konsranrınápoly

C11 Calixıus 51|1l.Cali×lus 153Capeı Margit (Margiı) 174, 183Cıpua 51_Chãullon Agnes 153, 170, 158,

l. még Anna- Raináld 153Choyos l. Kijevc11<Ad„z (1ıá1.zzzE1<) aa, 108Ciprus 197Clarendcn 118Clermonl 11lll. Cölesztin 101, 182

CsCsákok 131Csalár 193Csehország (Cseh Feicdelem-

seg) 1a,a7. 46, sz, 75, 135, 188,160, 161, 167

Csepel-sziger 178Csernyigov 75, B0, 93, 94Csütörtökhely 192

DDachau 111Dz1m1z.z 14, 15, 17-19, az-81, 37,

41, A2, 46-48, 52, 55, E1, 71, 72,74, 91, 108, 111, 121, 124, 138,135, 139, 141, 143, 144, 148, 153,159, 168, 173, 182, 193, l. mégÉszak-Dalmácia, Közép-Dalmácia

Damaszkusz 91,139,Damıerra 163Dánia B3Dániel 112David herceg 21, 22Dávid apáı 74f biblikus alak 59, 63, 136, 162De1»E„1eıy 194. 1. mıg Ezaõıy

D61-lıália 36, 51, 67, 73, 90, 92.110,111,1l7,122,146,171,172,200,1 meg ızaıiz

Délvidék 49.137Dınzs 147, 149, 157, 164Desa 107Devcıl 36Diós 131Dnycpcr 94Domınico Michicli 48Dõmõs as, 37, 43. 50, 54, 71, 73,

197Dubrovnik 1. RagusaD„1<zz<zz1.1z1 67, 143, 144Duna 15, 37, 5658, 98, 101, 103,

105-107, 126, 127, 137, 136, 140,141, 144, 147, 148, 160, 169,l. még lsrros

Dunánıúl 197Duna-Tısu köze 137Duraızcı ld. DürrakhionDürrıkhinn (Durauo) 171

EEberhard 116, 130, 131, 151Edessa (Edessai Cróísãg) 15, 86Egzz 9, 57, 128Eggenburg 160Egres 185Egyed 51Egyıpwm 146, 162, 163, 177Eirčné I. PiroskaElek 131- l Alexios- 1. 11. AlexıosErnicho 14Enrico Dandolo 1112Erdély 36, 147, 153, 185, 194,

1. még Dél-Erdélygzzzebzı 112Eszak-Afrika 72, I. meg AlrikaEszak-Balkán 54, 89, 104, 1. még

Balkán

Z13

@ Személy- és helynévmutató

Észak-Dalmácia 32, I. még Dalmá- Gcia Galileai-ıó 177

Észak-ltãlia 9, 122, 123, 1. még Caudius 72, 74lrálıa ll. Gelasius 51

Észak-Szerbia 100, 1. még Szerbia Cellért (Szent Cellêrt) ZB, 109Esztergom 17, 23, 27-29, 41, 72, Cenlilis 107

74, 108, 116, 125, 127, 128, 152, czzrgıos ıaa155, 150-160, 166, 170, 178, 180, Gerardus de Puella 128184, 185, 195, 196, 198, 1. még Gerhocl-1 108, 130Oszrrogon Gergely bíboros 180

Eufémii 42, 43, 60 -ispán 142Eufroszina 85, 135, 138, 151, 157, Vll. Cef1;=ly 9. 11.39. 40

161, 173 Vlll. Gergely 177Euphrárés 73 Cenrúd 85Európa 7, 33, 83, 86, 91, 93, 110, GHUUŐÍS ÜÍ

114, 115, 122, 134, 159, 188, 200, Gervasius 1131. még Kelel-Közép-Európa, Nyu- Géza herceg 157-161. 155. 166.gar-Európa 178, 1. még loannés

Eusrarl-iios 162, 170 1. Géza 7. 40. 50ll. Géza 9, 60, 63, 64, 71, 79-89,

F 91, 93-109, 111-119, 121, 124,Fzzgkz; 193 125, 127, 128, 131, 133, 1851:„;,„,,„.,ı< 193 czzhzz 144Fzhewaz 1. szekzsrzhewsz G°“=õh=I1< 13- l. Tengerfehérvár Cf“l° 103Fekete-lenge! 136, 147 Cufaslfllla 34- “I 74Fzıizzz 16 °“!l°°“ '3Felíflán 72' 74 Cuıseard Róbert 5.11=zıv111e1< 194 G"°2^* (K-'*P*"**) 1,,,sch__, B5 Gyõr 28, 118, 152, 164Flandria 15 HFõldkõzi-ıenger 33, 72, 90, 121, Hahót 131

147.196 Hzıázzı 193

Freisingi 0116 66. B0. H6. 111. 1o'9,124,'1as,'1aE-138 140 145191. 194. 197 168, 175-178, 180

Frigyes cseh herceg 112, 137, 133, Haram 56,57, 126161 Hartvik 28, 33-41

- sváb herceg 178 Hauin 1771. Frigyes 1. 1. Barbarossa Héder (Heidrih) 113, 200

(llõrszakállú) Frigyes - nemzetség 19911. Fülöp Ágost 174. 173 Heidrih 1. Héder

214

Személy- és helynévmutató @

Henrik l. Jasomirgott Henrik- német herceg 7611. Henrik angol király 118, 174,

178iv. 148111114 zzazzaz 8, 9, 11, 16, 17,

34V. Henrik császár 35, 37, 42, 47vi. Hzmik zsaszáz 173, 177, 178,

186, 187Hermann 17Hispánia I. lbériai-félszigetHont-Pázmány nemzetség 1. Páz-

mány nemzetségHorvãiország (Hrovatia) 7, 15,

17-19, 31, 33, 34, 61, 72, 111,121, 124, 133, 144, 153, 159, 168,173, 182, 193

Hrovaria l. HorvátországHugó 38

1lbéria (Hispánia, ll:ériai-Íélszi-

ger) 12, 83, 144, 182, 183, 186lbériai-félsziget l. lbenaldrlszi 191lkónium (lkóniumi Szulianáius,

Szelduuk Szultaı-iáıus) 89, 114,163

lkóniumi Szultanátus 1. lkóniumllona királylány 160- királyné 57, 60, 64, 65, 77, 79,

99Imperium Rcımanum I. Római Biro-

dalomlmre (Szent lmre) 28- király 159, 166, 168, 182, 183,

18811. lnee 73, 74lll lnce 28loannés bizánci fõember 100, 101- (János) 178, l. még Géza- Dukas 143- Kanrakuzčnos 101

- Kinnamos 56, 90, 98, 105, 106,122, 123, 133, 136, 142, 147, 149,155, 164

Il. loannés l. ll. loannés Komnénosll. loannés Komnénos

(81`bOrbarisziiletett loannés,Kaloiohannis) 32, 33, 51, 55, 57,58, 66, 67, 73

ll. lsaakios l. 11. lsaakios Ai-igelosll. Isaalcios Angelus 156, 172, 173,

175, 180-183lsauria 144lstros 140, 1. még Dunalstván I. Stephanos 1761. lstván (Szent lstván) 10, 26, 28,

29, 36, 38-41, 108, 109, 158, 188,192, 199, 200

ll. lstván 33, 42, 4446, 48-61, 63,64,66, 68, 70, 71, 81

111. istvan 88, 103, 121, 124-143,146-147, 148, 150-153, 155, 157,176, 199

iv. 1411.41-1 79, 103, 112-114, 116,118, 123, 125, 126, 128-132,134-142, 151, 158, 199

ltália 33, 47, 67, 91, 92, 90, 100,101, 103, 104, 106, 110, 111-114,121-124, 130, 131, 135 146, 158,167, 1. meg D4ı.116i1z, Észak-114113

lván orosz fõember 49, 53- trónkdverelõ 57-59lzjaszlav 85, 93-97, 99, 103

JJános I. loannésJaropolk 75Jaroszlav halicsi fejedelem 98, 136,

140, 176- herceg 21, 49Jasomirgoır Henrik 81, 82, 84, 85,

104, 114, 147, 149, 155, 160111. iznõ 86,91, 105, 108izzuzszizm 14, 36, 87, 108, 15.3,

162, 173, 174, 177

215

@ szzmeıy- es hzıynevmuzzzõ

Jeruzsálemi Királyság 1:1, 90181, 100, 184]uri| orosz főcrnber 53- Dolgorukij 93-96

KKalamanos l, Konsıantinos

Kalamanos Dukas- (Kálmán) 66, l. még BuriszKalán 182Kálmán l. Kalamanos (Kálmán)_ ızızaıy 7-10, 13-46, 40-51, sa,

56-60, 63-66, 68, 70, 73, B1, 117,126, 191, 195, 196, l. még Köny-ves Kálmán

Kálmán-ág 60, 63, 109Kálmán-pár! 55, 58, 61, 64, 66, 68,

70Kalocsa 17, 74, 127, 129, 137, 157,

159, 160, 166, 166Kaloıohannis l. ll. loannés

KomnénosKán nemzıuég 166Kápella 1. Gvozdıczpuvız 127Karasó 56Kárpát-medence 147, 194ıuzpaızk 21, 53Kaszrílıa 183Kazária 144Kazimieız 177lll, Kelemen cllenpápa 17111. Kelemen pápa 179Kelet-Közép-Európa 189, 200,

l. még EurópaKıizv (cı-10 os) 14, 21, 36, 43, 49,

53, 60, 6%, 75, 80, 85, 91, 93-95,107, 100, 124, 136, 176

Kijevı Nagyfejeclelzınség l. Oroszor-szág

Kijevi Rusz l. Oroszországll. Kilidıs Arszlán 163Kıııkız sa, 67, 73, 139, 144Kinnamos 1, loannés Kinnamos

Kzz-Ázsia 11, 15, 42, sa, 67, E9,114, 139, 156, 178, 179

Kıs-Örményurszág 186-137Kledin 48Kománia 122Komnénosuk 67, 73, 144, 145,

l. még 1. Alexios, ll. Alexios,l Andronikos, ll, loannés,I. Manuel

Konrád gróf 111-herceg 16~ znojmói herceg 75, 81ııı Káma 76, E0,aı,aa,04.aõ,

B7, B9~92, 104Konslancla aragón hcrceglány 182

193- Íeiedclemnõ 153- normann herceglány 173Konstantin I. Konsıanlinos- I. Nagy KonsıanıincısKonstantinápoly (Bûzanıion) 14,

15, 36, 47, 48, 54. 66-68, 73, BB,90-94, 100, 102, 108, 110, 122,124, 132-134, 142, 144, 145, 145,150, 153, 163, 170472, 174, 179

Konsıanıinia 55K0nstanrinOs(KDns1an(in) 57,

l. még Almos- Kzızmznos Dukzs 67, 139, 144,

l. még Dukas-család- Manassés 161, 162Konsranz 104,110Korfu 90, 91, 98Kovácsi 193Kozma Íőember 49- lõrréneılrô 17, 45, 46, 137K6 137Köln 122Könyves Kálmán 7, 21, 27, I. még

KálmánKozep-Dzımázız 72, 74, ı. meg

DalmáciaKözép-Európa 130, 133, 189, 1.

még Európa

216

Személy- és helynévmutató û

Krakkó 00, 177Krisztina 59Kuknyis 95Kunó 30

1.Labezlaus I. 11. VladislavVll. Lajos 06-00, 90, 91, 105, 116,

117, 1231a|l.a 14, B5Lımperı herceg 9- ispán 69, 71, 197László királyfi 421. László (Szent László) 7-11,

15-17, 21, 23, 24, 26, 20, 29, 32,49, 61, 73, 75, 100, 100

11, lászló 64, 72, 79, 103, 110, 119,121, 125-120, 131, 150, 150, 191

Luin Cászárság 174Lızia 144Lech 46Legnano 167Leiningen 14Lzngyeıuıszág 0, 9, as, 30, 50, 68,

70, 167Leustach 163Levante 10, 54lll. Lipót 42, 68v. upõı 160Ljubecs 21Lodcrnéria 176London 100111. Lothár 52, 53, 70, 73Lovászi 193Lõzinz ezzzk 28, 41. 46, 196-ispán 157, 160Lukács 116, 125, 127-132, 151, 152,

155, 157-159, 164-166, 105, 196Lübeck 179

MMajnolt 69, 71Makedónia 55,162Manasses érsek 41, 48

Manassés I. Konsrantinos ManassésManfréd 151Manuél I. l. Manuél Komnénos1. Manuél Komnénos B3, B9-91,

94, 95, 98-107, 110, 111, 114,110, 121-126, 120-134, 136-140,151, 153, 156, 150, 161-163, 160,169, 174

Margit úrnó 103- (Mária) 172, 173- 1. Caper MargitMária 1, Margit- császárleány 132, 133, 144-146,

153, 160- császárné 169- hercegnő 110, 114- magyar hercegnó 119, 150Maros 64Masud B9Marild 174Mazóvia 36Mediterraneum 121,172Merıeburg 70Meszes 36Mikliaél 140- réror 101Miklós érsek 166, 100-ispán 69- velencei Íócmber 119Mikó 127-129Milánó 114,122Moesia 72Molnár 193Montferráti Konrád 170, 177Mór ispán 160Morava 144, 170, 101Murva 160Morvaország 50Moson 14Mosul (Mosuli Emirátus) B6, 114Msztyiszlav fejedelem 53, 67-, lzjaszlav 1'ia 96Mügeln Henrik 140Mürıokephalon 163,167

217

û Swflëlv- #1 hëlvfiâvrflyfõlõN

Nagy Konstantınos (Konstan-tin) 40,144

Nagy Sándor 162Nagyszeben 185Nagy Vlagyimir 66Nemanja 1. Nemanja lstvánNeman|a lstván 167, 173, 101, 102Nemanjidák 167Német Birodalom 1. NémetországNémet Császárság 1. NémetországNémet Királyság I. NémetországNémet-római Birodalom 1. Németor-

szágNémet-római Császárság I. Német-

országNémetország (Német Birodalom,

Német Császárság, Német-rómaiBirodalom, Német-római Császár-ság, Német Királyság) 8, 10, 33,35, 39, 52, 67, 75, 76, 83, 89, 91,115, 116, 121, 122, 124, 156, 161,176, 179

Nikaia 15

OÓbuda (Buda) 71, 178, 199Odilo 8,11Odo de Deogilo 87Oktávián I. lV. ViktorOleg 176Olgovicsok 94, 95Oırzvz 21, 45, szll. Orbán B, 11-13,16, 27, 41Ordelafo Faliero 47Orio Malipiero 102Orosflăn Henrik 81, 92, 111, 155Orosdánszívû Richárd 178Oroszország (Kijevi Nagyfejedelem-

seg, Kijevi Ruzz) 14, 21, zz, az,34, 43, 49, 74, 00, 93, 109, 112,167, 175

Osbertus 117Osero 32Osztrák órgrófság 1 AusztnaOsztrogon 170, 1. még EsztergomOthmar 60Ottó 1. Freisingi Ottó- bambergi püspök 75, 76

Nikétas 1. Nikétas Khoniatés - herceg 38Nikétas Khoniatés 54, 101, 106, Oxford 196

107, 110, 123, 141, 142, 144, 140,156, 157, 169

Nincstelen Walter 13, 15Na; 54, 56, 100, 106, 132, 139,

PPadernborn 116Pál fõember 43

144, 170 - püspök 60Normandia 15Normann Birodalom 1. SzicíliaNormann Királyság 1. SzicíliaNurad-Din 139Nürnberg 110

NYNyitra 13, 25, aa, 185Nyugat-Balkán 90, 1, még BalkánNyugat-Bulgária 175, 1. még Bulgá-

naNyugat-Európa 12, 32, 33, 191,

196, 1. még Európa

Palaiologos nemzetség 133, 1. mégGcorgios

Palermo 67, 93, 105, 170, 106Palesztina 11,12rznnonhzımz 13, 71, 74, 105, 196,

197Pánu 127, 128, 180, 183, 196Parma 135ll. Paschalis 17, 34, 51Pásztó 185Pavia 115Pázmány (Hont-Pázmány) nemzet-

ség 49, 197

W

szzmeıy- Ez i1ziy„evmu1zz6 @

Pécs 27, 36 ll. Roger 67, 72, 73, 84, 90-92,Pécsvárad 59, 71, 199 103-105Pereiaszlavl 42 Roland 1. lll. SándorPwmisl 21. 22. 31.. 49. 50. 70. 75. Rõmz 10. 17, 39, 40, 70. 74, 104,

00, 95, 96 107, 109, 112, 115, 117, 122, 130.Pzrzsıa 122 146, 150, 163, 165, 170, 179, 100,Pelar 167, 175 106, 107Pčltl l. Rflmfilfi PÉIZI' Római Birodalom (Imperium Roma-- érsek :(681 num) 106, 110, 121, 146, 186- horvát iráy 10 Roman 176Philippopolis I, Plovdıv R052;-yıgzlgv 53Pilis 195 -iızzızan izzızz 176Pireneusi-félsziget 12 R,-,5z;yi57Jya,,kwk 31Pif°S|<=š5(Pi7f§S1;=-fifëflf. M96) 32. itõzzzzkaııu Engyzz 1. 1. Ezzbzfassz

33. ı . 4 ri eirsz 42, 72, 73 F gy Srizvaıv (1-iiiııppzpaııs) 54, 56, 140, s

101 szjõ 69, 70Pflmlfáflli (Tënãgfmfllék) ŐÜ. 75 Salamon biblikus alak 59, 63F91119119 1- ^flH=i2l°= - kiraly 40, 127, 139, 169, 194W” 77 sz11z1„„y Janza 122, 151?°=S°">' 25- 37-39 51z B4: '27 sıizizuzg 52, 116, 130, 131, 151,Praeneste 151 164mgz 17, 45, 46, 112, 137 5á,,„„,, 59 63Pf°d=fl“"* 31 iii. 5.1.1361 '115-110, 122-124, 128Pf°d°““f '51 130, 131, 146, 150-152, 150, 159,l 164, 165

Rzgšifz (Dubr6vn.1<) 72, 104, 179, 52658' mi 6,

kšlmuildı 61472 Šziíi-lä1“(sšiıZ1.i<) 10 32 40 71- zriiiazfzšay 72, 121, 159 Š?'==“i|< lv $=">=fli=°Raška 1. Szerbia 5981'19*-l U5Raszwn) 57 Simon 27, 36Regensburg 47, 93, 104, 113 5\"f"°f\ l- 52215111598|t,1;|.„|,„g 130 1. Sobéslav 50, 52, 70, 75, 76, 51Remete Péter 13, 15 ll. Sflbëãlëv 160Richárd 109 Somogyvár 38Rila 169, 175, 180 Sopron 14, 127Róbert capuai herceg 51 Spalato (Split) 18, 32, 41, 42, 48,- flzndzizı gz6f 15 71, 72, 74, 79, 110, 140, 160, 179,- normandiai herceg 15 1001. Roger 16, 41 Split I. Spalato

219

Š Személy- és helynévmutató

Stájer Hercegség (Stáierország) 174, Szicília (Normann Birodalom, Nor-175 mann Királyság) 16, 19, 41, 67,

Stauf-ház l. Staufok 84, 89-90, 93, 98. 99, 103, 104,szzufot (sizui-i-az) 76, 01,92, 104 106. 107, 110, 110, 122, 146, 151Stephanos (lstván) 67, 107, 139 173, 186Sulzbacli 09 ll. Szilveszter 39, 40Svatopluk cseh fõember 136 Szíria 11, 177- feiedelem 35, 37, 38 Szlavónia 103

Szmolenszk 93,176S2 szõfiz 54, 56, 106, 126, 132, 142,

Szakács 193 140, 155, 156, 163, 169, 170, 173Szaláhaddin 163, 177 175, 180Szaloniki 1. Thessaloniké Szumbzıl-igly 192Sun 21. 96 szõıõz 193Swwk 95 Szuzdai 42, 93, 94, 96SZÁHKÓŐ 193 Szűcs 193Szász Hercegdg (Szászország) 81. 92 Szvjatopolk 14, 21, 22, 31, 32, 34,Száva 58, 98, 100-102, 107, 136, 36, 49

142, 149, 179, 101Szávaszentdemeter 49, 139, 174, T

105,106 Tamás 141Székeslehérvár (Fehérvár) 13, 20, Tara 100, 101

38, 44, 73, 77, 121, 131, 142, 159, Taranto 15165, 173, 188, 195, 197-199 Tarcal 23, 25, 26, 28

Szeldzsuk Szultanátus I. lkónium Ten-iesköz 102Szent Adalbert 1. Adalbert püspok Tengerfehérvár (Biograd na moru,Szent Bonsz 1. Borisz Fehérvár) 10, 31. 40Szentföld 14, 155, 170, 100 Terigcrmellék l. PorncrániaSzent Gellért 1. Gellért - 31, 119, 124, 132, 133, 140, 143,Szentgotthárd 185 147, 148, 168Szent lmre l. lmre Theoderik 30Szent lstván 1. 1. lstván Theodora 174Szent László 1. 1. László Thessaloniké (Szaloniki) 91, 98,Szentszék 1. Apostoli Szék 162, 170, 171Szer 182 Tímár 193Szerafin 17, 23 Tisza 20,138szzzbiz (iızskz) 15,57, 91, 99-101, Tiszanıúi 197

107, 129, 144, 155, 156, 163, 167, Tolna 60160, 169, 101, 102 Tauiaiizz 14

Szerdahely 192 Trau (Trogir) 18, 32, 42, 40, 71Szerém 142 Trencsén 37Szerérnség (Sirmiun) 57, 102, 105, Tripolıs (Trıpolisi Grófság) 15

123, 132, 136-141, 143, 147-150, Trnovó 175157, 160, 173, 101 Trogir I, Trau

220

Személy- és helynévmutató @

Trója 185 -, lzjasflav testvére 95Turkıa 122 - Monomah 42, 49, 66Turov 21 - vár(os) 21, 22, 49, 85, 9395, 176Tüi-jngi; 131 Vlagyimirko 49, 53, 54, 70, 75, 80,'ryzzzbavi 21, 31, 49 B5. 93. 94-98. 101. 100

vzzii-.mia 21, 49, 60, 00, 05, 91,U 9395, 90, 176

uiosiõza-104. 43 vaıiunzz 13i. uzzs 57,99 vziadzf 21, 22, 31, 35, 49, 53ii. U16: 91,99-101,105,107 vszzv6i6d 75,00

V WVáclav 57 Walter 164Vadász 193 Vl.ıjNelfl 84, 91,"9i, 98V3 37 We -csaád 1. We eVaă ggja |, jj_ ggja Welfek (Welf-család) 76, 81, 92,V4140 9, 61, 100 104vafzaiwgyfak 151 W911-PánVárkgny 20 11. Wladyslawvzsziiizz 21, 31, 35, 49, 53 - Hflfflëfl 9vsı.-.Eõzmiszz 43 W911" 199_ ispán 157' 151 Worms 52, 53, 115Veglia 32 2Velence (Velencei Köztársa-

ság) 17-19, 33, 34, 36,42, äfiúbz 74' 15; 3 3346-10 51 52 72 73 90-92 104 “Í ada” - 2' 141142148-' ' ' ' ' ' ' 72 104 100 119 139 143 152105, 108, 114, 119, 139-141, 143, wˇa mi ' ' ' ' '150, 164-165, 167, 160, 169, 102 ZaM1, un

Veszprém 151, 198 zh] nigw 35 36 43vzszpıemvõıgy 36 Zbıšflava 32' 'l.ˇ'v11'.`.§§" .ä§f'.1l>,“'.lŠˇ §;:;,i;'°i,,,“`=õY= 23ii. viimos 146, 170, 171, 173, 174 Z,kch,a WVÍfl°° 137 Zimai-ry 13 14 57 102 123Vitale Michieli 10, 119, 143 139442 jˇ44 ˇ147ˇ 149' 131'Vjacseszlav 96,97 Zirc 155' ˇ ˇ ˇVladislav herceg 81 zvmyjgmod 53 go1. Vladislav 45, 46, 50, 52 zvommjl 34 ˇll. Vladislav (Labezlaus) 01, 06,112, 136-139 zsvizgyimiz i. Nagy visgyimı. zsõiiz, ii. iıeiz izaziyz 76, 02, 03- halicsi fejedelem 176, 177 -, Kálmán király leánya 56

az ~o:DON

221

Tartalom

ELŐSZÓ _ _ _ _ _ _ _ , _ _ _ _ _ _ _ 5KÖNYVES ı<_ÁLMÁı~ı KORA

llA

II

Il

Káımsn, z kıfaıy _ Áıms, z mm; 7A kcreszlcsek Magyaroıszágon _ llHorválcııszág vısszaszuzés: _ _ _ 15Beavaıkozás a cseh és az oroszbelharc0kba______________2lTürvényhuzãs _ _ _ _ _ _ _ _ _ 23Adalmãciaifoglzlás_ _ _ _ _ _ _ _ 3l

Alrónharcok kiélczõdësc _ _ _ _ _ 34AHzzmı<-ız;z„dz_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ aaAz uıulsó évek _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 41ısTvÁN,GYERMEK KDUÁLYKüıpoıiıiızzı kuzıaızzzız _ _ _ _ _ _ _ -15Abizánci háborúk id6sukı_ _ _ _ 52Hal uónaspiıáııs _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ SBBÉLA, A VAK KIRÁLYLcszãmolãs az :l|:nL6kkeI_ _ _ _ _ 63Balkánıexpanzıó _ _ _ _ _ _ __ .71GÉZA, A HITVALLÓ KUKÁLYBorisz újabb akcıóı _ _ _ _ _ _ _ _ _ 79Mzgyzmızzág és az zufapzikoalíciók _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ B9Orosz had]áraıcık_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 93Cörögháboníık _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ .98Belsõ viszályok - külsõnehézségek _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 110

ııı_ ı§`nıÁN AZ ATYA!KIRALYSAC TRÖNJÁN

121125

Manuél nyugaıipolıııká|ı_ _ _ _Il_l_.ásdó,azcllenkırá|y _ _ _ _

lv. ızwamzbızsnzi 1-.aızõızz _ _ 128Afüggcllenség megvédése. _ _ _ 134Abizántihábulûk vége _ _ _ _ _ _ 145

Külpoliıikaikonszolidáció _ _ _ 150ııı_ BÉLA,A LEcKEııEszTENYıEE KıRÁLY

Küzdclzm a koıonáéıı _ _ _ _ _ _ 155

Abasilcusésa pápa oldalán. _ _ 160Telulcıie×panzı6aBalkánon_ _ 166Magyar~bizánciszöveısčg_ _ _ _ 172Halıcsı hódíıás - kzıeszıcshadiãraı_______ _ _ _ _ _ _ __175Aszcrb kérdés _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ lBl

Királyı iovedelempgyzék éskancıllária _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ IB3Nıgyhaıılrniıörekvéıek _ _ _ _ IB6

AZ ÉVSZÁZAD MÉRLEGECazdaságésıãrsadalom _ _ _ _ 190Nõp„„fgõzıızıvızzz„y°ı<_ _ _ _ 198Akirályi hatalom _ _ _ _ _ _ _ _ _ 196

EUGCELEK12. szÁzADıı<ıııÁı_YOK_ _ _ _ zoaÁKPÁı)OKz ız sZÁZAD _ _ _ 204TÁıEKozTATó ıııoDALOMı=„„Az„L _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ zosÖsszefoglaló munkák _ _ _ _ _ _ _ 206Munzgzáfısk _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 207Tınulmánykömek _ _ _ _ _ _ _ _ 208Tanulmányok _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 209

SZEMÉLY-És HELYNEVMUTATÓ _ _ _ _ 211

-É

A Magyar Századok kötetei

Kristó Gyulai

Makk Ferenc

Almási Tibor;

Bertényi lván

Draskóczy lstván

Pálffy Géza

Ágoston Gábor-Oborni Teréz:

ifj. Barta János

Csorba László:

Gergely Jenõ-lısák lajos

A 11. század története

A 12. század

A 13. század

A 14. század

A 15. század

A 16. század

A 17. század

A IB. század

A 19. század

A 20. század

223

története

története

története

története

története

története

története

története

története

A borító Varsányi Elika munkáıa

ISBN 963 E469 96 X (összkiadás)ISBN 963 9252 OB 5

Felelős kiadó a Pannunica Holding Rt. vezérigazgatójaFelelős szerkeszté: Hegyblró ÉvaTıpográfia, tóıdelés: Seriptor Bt.

Nycımdaı kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft_Felelős vezetõ: Vadász József

6Y. Í1 (3 _gi $ Š, 5 F da Tı-.zımen F E

L$Í“_ alE “O I.

.SV.

"OSZTRÁK4 netı

ERCQGSEGH

4) kı L°"

0

J

I I

8'I/(4

Cšı

OM4

43

ufisıhú`>\'~ /,ıl.`,ı-\

Al

- ı âcırumszeımıeneıP 1m:7'"°ı Bcıvs

_ Del 5 Y Honi _

` _ ez, 0 NogmdKomarom Wyomvfsqúd

Moson V'I . DCSoprun ÜPWÜ* ıH°,„„,_. . uızuuu pm

f Puqnzmiutmu I _ cm!

~z~ - ~ Q` \' „fűZuhnr

*T “J iz E .S

ıııhoııylıeı zırı Fetıewnr EA _ _- - O _KAıııNTı _/:/W _mm_„,.vmwim VUvuzvčıı ıınuny MF

\._

.A,z\..ı8%,~~/e

V szLAvû

HÜRVATO

I _Znltıvar .4711,” .Saınagyvuı (Km:. _

z Koııııı jutna 'Kutoısusxzıııur d IA I O sz

0o_,(°°

Tqerlelıervcıt RAHAÁ SIÉR

.< _Z. .D ˇ cflutn

ugıu ara' Pıcs &l:udmg

~ \ımı „ O .Burnrfluväı

1 9 _ _ Ifz -S S ,mama vzııovuz ıEAız:,.

' N ı A "'"~ .LSZERÉHHŰVŰZŰ _I szmfl

Rs '0 245 °S-Lfllh °;m°-v 3 /

4 0 ( Ičılu _ _ z L .1' B

9, Á/ , Demzu4 4 mu puıuızz/ ` z- I Í „

/' (_ 4 A N C4/6!h

\:D

"N

LENGYELOR

ı-.-'P< D __ S š -/__/_ııvı

“Š O' _, sıiızn sıgrmór. Debranm

ˇ.~.

S246J. Á ı`

. 0 1,RA szÁs_ZuK 2- 903 4(

3 z`. 0 (-

MAGYAROnszÁe A 12. szAzADi

_ »= \ P ~'` _ war “".?'“' ~ ,'-. 58-ızt °°"'°' 0 ızemnıeıı -v 4

__ ıızzzzı B„,,„„, * ˇ`. 6vzzf . 0 4- `._ Eger sıuzwızz

"_*>*° Atıãas .r ab

_zaiıwı< ÜÜ "P W'IMIY

ii-ııfáu

OSICıqı

'E

fér

Ű- sing 'M-,AN xzzıésK676, Vám 69004 Dzaovu

Béhfifi ° -ıızzıauı

' Olarčnd E R D E L YF Mad Afuu L _ _

. .s._/~z\ „mu Fzıızfvur ` K Y- L* ç_

ûrzezıénıos hmm-U 5 1_ E0 .

§' F

f- „ ASZOK .ı--KAR °“ /' \""\*.- ,ˇ.tiıeı Í Y.

K - _ *ımsslııırıuıeını1 En W-yKEY!

ŰeI O.V4727 Bcrcncs

1-a

A És”

tsAsZ\A` MMM H' I 'Rslõ

\l

l. .f 4o

1:fiI

.`-v}0k"./

.___,- hûfx

Kvlvısvór

$\\ı1AvAsALfoLD*\)\×°

AEHOK

/

'&-

Makk Ferenc a 12. század hisláriajál a larrások alapján a kronológia

lellüzve |árgyalja_ Alapvelőëh polilikalörlérıeli munkál rlrl,

u belpolilikai események és a külkapcsclalok változásai állnak,

érlhelővé Ieszi a lényeges gazdasági, lársadalmi ielenségekel

__ lonlosabb kullurális áramlalokal is A szerzõ eselenkénl igyekszik rnegrajzolni l

egy-egy uralkodó emberi arculatának, jellpmének egyéni vonásail_

A könyv segilségével sikerül bebizonyilaniapltogy ez az övszá`zad középkori l

lörlenelmünk lonlos és eseménydús - Ieltű koránlsem Íelleglulen - korszaka Voll, _,

amelyben igen jelenlős folyamalok, nagy laalású válgzások zailollak az ország, l

a magyar lársadalam életében. A Magyar Királyság nernzellêözi kajšsolarai is,

szines lordulalokal ltozlak a l2_ század során. Ez az időszlminclen Iekinlelbsı

a megelőző évszázad szerves lolylalása, annak kileljesedásê vall.

A l l. században kialakuló és a l2_ században csúcsára julá berendezkedés

[az ún. Qzenl lstván-i rendsıerl a korszak végére azonban kimerilelle forrásait,

válságba juloll. Szüksêgkêppen elkezclőclöll a slruklúra álalakilása, amely

F

a lJ_ században egy leljeserı más, új modellnek adla ál a lıelyél. --/_

A _ __

„DJ